Castle szemében fellobbant a vágy, és sóvárogva nézett a smaragdként ragyogó, igéző szemekbe.
- Persze - mondta, és sietősen Kate után indult.
- Persze - mondta, és sietősen Kate után indult.
A sonka sercegve pirult a serpenyőben, és a felfröccsenő zsír- és olajcseppek elől védekezve hajolt hátrébb Kate. Szemhéjai ösztönösen szűkre zárták a szemrést, míg kezével megrázogatta a sülő finomságokat.
Castle bekapcsolta a kávéfőzőt, közben szeme sarkából Kate-t figyelte. Szerette nézni olyan helyzetekben, ami nem a munkájához kapcsolódott, hanem valami hétköznapi feladatot látott el, főzött, mosogatott vagy a ruháikat hajtogatta össze. Ezek mind olyan családias, meghitt helyzetet teremtettek, amelyekben Castle nem nyomozóként, de még csak nem is nőként nézett rá, sokkal inkább társként. Azon kapta magát, hogy ilyen pillanatokban mint ez is, egyre gyakrabban képzelte el, hogyan viselkedne Kate feleségként, és a látvány igencsak tetszett neki.
- Ne bámulj Castle! - szólalt meg a nő rosszallón.
- Miért? Olyan szexi vagy a pólómban - mérte végig most már nyíltan a sudár alakot, amelyen lógott a méretes ruhadarab, de izgatóan domborodtak benne a nő kerek, duzzadt mellei és bukkantak elő hosszú, izmos combjai, ráadásul alig takarta nőiesen kerek csípőjét. Odalépett Kate-hez és hátulról gyengéden átölelte, arcát belefúrta lágyan leomló hajába, mire Kate elengedte a serpenyőt és elzárta a tűzhelyt, aztán hátát a férfi mellkasának támasztotta, fejét hátravetette, ujjait a hasán összekulcsolt kezekre tette, és egy percig csak szótlanul ringatózva élvezték a pillanatot.
Castle gyomra megkordult. Kate nevetve fordult meg az ölelésben, és finom csókot lehelt a férfi szájára.
- Csak nem használtál el túl sok energiát az éjszaka, hogy ilyen éhes vagy? - kérdezte huncut tekintettel, miközben puha, meleg ujjaival benyúlt az író pólója alá, végigsimított a hátán, aztán lefelé a gerincoszlopán, de keze nem állt meg a bokszeralsó gumijánál, hanem egy határozott mozdulattal utat tört magának, és megállapodott a férfi izmos hátsóján.
Castle megborzongott, amikor Kate körme finoman végigszántotta a gerince melletti idegvégződéseket, aztán ahogy az alsónadrágja alá nyúlt, elakadt a lélegzete. Szorosan magához húzta a nőt, érezni akarta nőies domborulatait, testének minden rezdülését. Kate hátravetette a fejét, ő pedig apró csókok sokaságával borította el a nyakát, és kezdte feljebb húzni a nő pólóját, de Kate határozottan megfogta a kezét.
- Ha belemerülünk ebbe, akkor éhes maradsz, és úgy legyengülsz, hogy az éjszakai terveimből nem lesz semmi - suttogta.
- Ó! Milyen erőpróbáló feladatot szán nekem Beckett nyomozó? - ment bele a játékba Castle.
- Az egyenlőre legyen az én titkom. Legyen annyi elég, hogy kiélheti a színészi képességeit Mr. Castle - húzta végig mutatóujját kacéran a férfi arcán.
Castle fantáziája meglódult, és a lehetőségekre gondolva nyelt egyet. Kate elnevette magát, aztán két tányért tett az asztalra, és elosztotta a rántottát és a sonkát. A férfi még mindig az előbbi mondaton fantáziált, aztán megrázta a fejét, mintha el akarná űzni a túlságosan is érzéki gondolatokat.
- Ehettem volna tejszínhabot is, mondjuk a hasadról, a combodtól, a ....
- Castle! - nézett rá szigorúan a nő.
- Miért? Abban is sok kalória van. Adott volna elég erőt az estéhez - pislogott ártatlanul az író, és bekapott egy sonkadarabot.
Mindketten nevettek, aztán két falat között össze-összemosolyogtak. Castle kitöltötte a gőzölgő kávét, és bekapcsolta a tévét. Hang nélkül váltogatta a csatornákat, végül egy hírműsor mellett döntött, bár Kate mosolya jobban lekötötte a figyelmét, mint a háborúkról és politikai csatározásokról szóló tudósítások.
- Nincs kedved elutazni valahova? - kérdezte hirtelen ötlettől vezérelve. - Elmehetnénk Hamptons-ba, és fürödhetnénk az óceánban, vagy - csillant fel a szeme - Disneyland-ben megnézhetnénk Minnie-t és Mickey-t, vagy elmehetnénk Coney Island-ra és felülhetnénk az óriáskerékre - lett egyre lelkesebb a saját ötleteitől a férfi.
Kate elnéző mosollyal nézte, ahogy Castle-t magával ragadja a gyermeki izgalom.
- Á! Jobbat tudok! - kiáltott fel a férfi, mint aki megtalálta a bölcsek kövét. - Menjünk Párizsba!
- Párizsba? - tűnt el a mosoly Kate arcáról meglepetésében, mire Castle összeszorított szájjal vigyorogva bólogatott.
- Ha most elindulunk, estére már az Eiffel-torony tetejéről csodálhatnánk a város fényeit! - nézett révetegen maga elé, aztán hozzátette: - Arról nem is beszélve, hogy meglepnénk Alexis-t és Anyát! - Várakozón Kate-re nézett, remélte, hogy belemegy egy kis kalandba, de a nő szeme a tévére tapadt, és arcáról lassan lefagyott a mosoly, és átvette helyét a félelem.
Castle néhány másodpercig értetlenül nézte a nő arckifejezését és szomorúan vette tudomásul, hogy egyik ötlete sem nyerte el a tetszését, de aztán a tekintetében megjelenő döbbenet ráébresztette, hogy a hangulatában bekövetkező változás nem neki, hanem a mögötte levő képernyőnek szól.
- Hangosítsd fel - nyelt egy nagyot a nő, mire a férfi megfordult és a távirányítóért nyúlt. Miközben hangot adott a készüléknek, egyre gyorsabban szívdobogással nézte a képeket, és ahogy a tudósító szavai is értelmet nyertek, eluralkodott rajta a pánik.
- Az Air France new yorki járata közvetlenül a felszállás után kényszerleszállást hajtott végre a JFK-n. Értesüléseink szerint, alig hagyta el a gép a reptér légterét, amikor visszafordult, és engedélyt kért a leszálláshoz. Egyenlőre nincs információnk arról, hogy műszaki hiba, vagy más ok miatt döntött így a kapitány - mondta komoly arccal egy mikrofonba a kép előterében álló harmincas évei közepén járó szőke riporternő. - Felröppentek olyan hírek, hogy az egyik utas pánikot okozott azzal, hogy a gépen terroristák vannak, akik el akarják téríteni a gépet, de ezt az információt nem erősítették meg. Amint látják, egy különleges kommandós alakulat most vizsgálja át a gépet - intett a háta mögé. A távolban látszólag sértetlenül állt a repülőgép. A kamera megpróbált ráközelíteni, így láthatóvá váltak a repülőt megszálló fegyveres egyenruhások. Castle nem tudta levenni szemét a képernyőről. Megdermedt a félelemtől.
- A kényszerleszállás közben megsérült a gép futóműve, így az utasok egy része sérüléseket szenvedett, de az elrendelt hírzárlat miatt az állapotukról csak a családtagoknak adnak felvilágosítást - hallották a tudósítót.
A férfi soha életében nem érzett még ilyen jeges szorítást a szíve körül. Rettegés járta át minden sejtjét, képtelen volt gondolkodni. Kétségbeesett tekintettel nézett Beckettre, aki éppen a füléhez emelte a telefont.
Castle bekapcsolta a kávéfőzőt, közben szeme sarkából Kate-t figyelte. Szerette nézni olyan helyzetekben, ami nem a munkájához kapcsolódott, hanem valami hétköznapi feladatot látott el, főzött, mosogatott vagy a ruháikat hajtogatta össze. Ezek mind olyan családias, meghitt helyzetet teremtettek, amelyekben Castle nem nyomozóként, de még csak nem is nőként nézett rá, sokkal inkább társként. Azon kapta magát, hogy ilyen pillanatokban mint ez is, egyre gyakrabban képzelte el, hogyan viselkedne Kate feleségként, és a látvány igencsak tetszett neki.
- Ne bámulj Castle! - szólalt meg a nő rosszallón.
- Miért? Olyan szexi vagy a pólómban - mérte végig most már nyíltan a sudár alakot, amelyen lógott a méretes ruhadarab, de izgatóan domborodtak benne a nő kerek, duzzadt mellei és bukkantak elő hosszú, izmos combjai, ráadásul alig takarta nőiesen kerek csípőjét. Odalépett Kate-hez és hátulról gyengéden átölelte, arcát belefúrta lágyan leomló hajába, mire Kate elengedte a serpenyőt és elzárta a tűzhelyt, aztán hátát a férfi mellkasának támasztotta, fejét hátravetette, ujjait a hasán összekulcsolt kezekre tette, és egy percig csak szótlanul ringatózva élvezték a pillanatot.
Castle gyomra megkordult. Kate nevetve fordult meg az ölelésben, és finom csókot lehelt a férfi szájára.
- Csak nem használtál el túl sok energiát az éjszaka, hogy ilyen éhes vagy? - kérdezte huncut tekintettel, miközben puha, meleg ujjaival benyúlt az író pólója alá, végigsimított a hátán, aztán lefelé a gerincoszlopán, de keze nem állt meg a bokszeralsó gumijánál, hanem egy határozott mozdulattal utat tört magának, és megállapodott a férfi izmos hátsóján.
Castle megborzongott, amikor Kate körme finoman végigszántotta a gerince melletti idegvégződéseket, aztán ahogy az alsónadrágja alá nyúlt, elakadt a lélegzete. Szorosan magához húzta a nőt, érezni akarta nőies domborulatait, testének minden rezdülését. Kate hátravetette a fejét, ő pedig apró csókok sokaságával borította el a nyakát, és kezdte feljebb húzni a nő pólóját, de Kate határozottan megfogta a kezét.
- Ha belemerülünk ebbe, akkor éhes maradsz, és úgy legyengülsz, hogy az éjszakai terveimből nem lesz semmi - suttogta.
- Ó! Milyen erőpróbáló feladatot szán nekem Beckett nyomozó? - ment bele a játékba Castle.
- Az egyenlőre legyen az én titkom. Legyen annyi elég, hogy kiélheti a színészi képességeit Mr. Castle - húzta végig mutatóujját kacéran a férfi arcán.
Castle fantáziája meglódult, és a lehetőségekre gondolva nyelt egyet. Kate elnevette magát, aztán két tányért tett az asztalra, és elosztotta a rántottát és a sonkát. A férfi még mindig az előbbi mondaton fantáziált, aztán megrázta a fejét, mintha el akarná űzni a túlságosan is érzéki gondolatokat.
- Ehettem volna tejszínhabot is, mondjuk a hasadról, a combodtól, a ....
- Castle! - nézett rá szigorúan a nő.
- Miért? Abban is sok kalória van. Adott volna elég erőt az estéhez - pislogott ártatlanul az író, és bekapott egy sonkadarabot.
Mindketten nevettek, aztán két falat között össze-összemosolyogtak. Castle kitöltötte a gőzölgő kávét, és bekapcsolta a tévét. Hang nélkül váltogatta a csatornákat, végül egy hírműsor mellett döntött, bár Kate mosolya jobban lekötötte a figyelmét, mint a háborúkról és politikai csatározásokról szóló tudósítások.
- Nincs kedved elutazni valahova? - kérdezte hirtelen ötlettől vezérelve. - Elmehetnénk Hamptons-ba, és fürödhetnénk az óceánban, vagy - csillant fel a szeme - Disneyland-ben megnézhetnénk Minnie-t és Mickey-t, vagy elmehetnénk Coney Island-ra és felülhetnénk az óriáskerékre - lett egyre lelkesebb a saját ötleteitől a férfi.
Kate elnéző mosollyal nézte, ahogy Castle-t magával ragadja a gyermeki izgalom.
- Á! Jobbat tudok! - kiáltott fel a férfi, mint aki megtalálta a bölcsek kövét. - Menjünk Párizsba!
- Párizsba? - tűnt el a mosoly Kate arcáról meglepetésében, mire Castle összeszorított szájjal vigyorogva bólogatott.
- Ha most elindulunk, estére már az Eiffel-torony tetejéről csodálhatnánk a város fényeit! - nézett révetegen maga elé, aztán hozzátette: - Arról nem is beszélve, hogy meglepnénk Alexis-t és Anyát! - Várakozón Kate-re nézett, remélte, hogy belemegy egy kis kalandba, de a nő szeme a tévére tapadt, és arcáról lassan lefagyott a mosoly, és átvette helyét a félelem.
Castle néhány másodpercig értetlenül nézte a nő arckifejezését és szomorúan vette tudomásul, hogy egyik ötlete sem nyerte el a tetszését, de aztán a tekintetében megjelenő döbbenet ráébresztette, hogy a hangulatában bekövetkező változás nem neki, hanem a mögötte levő képernyőnek szól.
- Hangosítsd fel - nyelt egy nagyot a nő, mire a férfi megfordult és a távirányítóért nyúlt. Miközben hangot adott a készüléknek, egyre gyorsabban szívdobogással nézte a képeket, és ahogy a tudósító szavai is értelmet nyertek, eluralkodott rajta a pánik.
- Az Air France new yorki járata közvetlenül a felszállás után kényszerleszállást hajtott végre a JFK-n. Értesüléseink szerint, alig hagyta el a gép a reptér légterét, amikor visszafordult, és engedélyt kért a leszálláshoz. Egyenlőre nincs információnk arról, hogy műszaki hiba, vagy más ok miatt döntött így a kapitány - mondta komoly arccal egy mikrofonba a kép előterében álló harmincas évei közepén járó szőke riporternő. - Felröppentek olyan hírek, hogy az egyik utas pánikot okozott azzal, hogy a gépen terroristák vannak, akik el akarják téríteni a gépet, de ezt az információt nem erősítették meg. Amint látják, egy különleges kommandós alakulat most vizsgálja át a gépet - intett a háta mögé. A távolban látszólag sértetlenül állt a repülőgép. A kamera megpróbált ráközelíteni, így láthatóvá váltak a repülőt megszálló fegyveres egyenruhások. Castle nem tudta levenni szemét a képernyőről. Megdermedt a félelemtől.
- A kényszerleszállás közben megsérült a gép futóműve, így az utasok egy része sérüléseket szenvedett, de az elrendelt hírzárlat miatt az állapotukról csak a családtagoknak adnak felvilágosítást - hallották a tudósítót.
A férfi soha életében nem érzett még ilyen jeges szorítást a szíve körül. Rettegés járta át minden sejtjét, képtelen volt gondolkodni. Kétségbeesett tekintettel nézett Beckettre, aki éppen a füléhez emelte a telefont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése