- Na fiatalok, akkor ennyit a titkokról - szólalt meg Martha. Mindannyian elnevették magukat, és Castle boldog megkönnyebbüléssel fogta meg Kate kezét.
Egy ideig még jókedvűen szekálta a három nő a férfit pocsék színészi képességei miatt, aki tettetett sértődöttséggel védekezett, és próbálta utánozni Marlon Brando-t a Keresztapából, fokozva ezzel nézőközönsége jókedvét.
- Nem tudom, kire ütött ez a gyerek! - törölgette a nevetéstől könnyes szemét Martha.
A mondatot hallva Kate jókedve egy pillanat alatt elillant. Érezte, hogy az asszony kényes vizekre evezett. Castle mindig úgy beszélt "nem létező" apjáról, mintha nem jelentene neki semmit a tény, hogy nem tudja, ki az édesapja, hogy ki az az ember akinek a génjeit felerészben magában hordozza, de ő ismerte a férfi érzékeny oldalát, tekintetének minden rezdülését, és biztosan tudta, hogy a téma nagyon is fájdalmasan érinti. Castle-re pillantott, aki látszólag nevetett anyja megjegyzésén, de Kate figyelmét nem kerülte el, hogy szeme összeszűkült, és kihunyt belőle a csillogás.
- Ha te nem tudod, akkor én honnan tudnám? - kérdezte a férfi éllel a hangjában.
Martha nem felelt a megjegyzésre, csak oldalra billentve a fejét szomorúan rámosolygott a fiára, mintha azt mondaná: ezt már százszor megbeszéltük Richard.
- Nagyi azt hiszem, jobb lenne, ha mi eltennénk magunkat holnapra, reggel korán kell kelnünk - törte meg a kínos csendet Alexis. - Hagyjuk, hogy a fiatalok elmosogassanak és elrakodjanak - tette hozzá huncut mosollyal apjára nézve, aki felháborodást színlelt, aztán ránevetett, és megölelte.
- Aludj jól, kicsim! - mondta mérhetetlen szeretettel. - Te is Anya - nézett anyjára, és szemében már nyoma sem volt az előbbi rosszallásnak.
Miután kettesben maradtak, Castle gyorsan kezdte bepakolni az asztaltól az evőeszközöket, tányérokat a mosogatógépbe, mintha ennél fontosabb feladat nem lenne a világon. Tartott attól, hogy mi lesz Kate véleménye az előző órák eseményeiről. A nyomozó megérezte a zavarát, mögé lépett, átkarolta a derekát, fejét a vállára hajtotta.
- Csodálatos családod van! Tudod, ugye? - súgta a férfi fülébe.
Castle két lapostányérral a kezében csak állt, becsukta a szemét és megkönnyebbülten felsóhajtott. Érezte fülén a nő meleg leheletét, haja cirógatta az arcát. Letette a tányérokat és megfordult. Végigsimított Kate hátán, aztán keze megállt a derekán, gyengéden, mégis határozottan magához húzta és lágyan megcsókolta. A nő viszonozta a csókot, ajka elnyílt, ujjaival felborzolta a férfi sűrű haját a tarkóján. Ajkaik könnyed, finom érintésekkel tartották lázban a másikat, kezük lágy mozdulatokkal barangolták be egymás bőrét.
- Ne Castle! - lehelte Kate két apró érintés között. - Haza kell mennem - suttogta anélkül, hogy elengedte volna a férfi fejét.
- Miért? - húzódott hátrébb döbbenten Castle. Talán félreértette a nőt, és mégis megsértődött, hogy Martha és Alaxis tudja, hogy együtt vannak?
- Csak nem gondolod, hogy a hálószobádban hancúrozunk, miközben az anyád és a lányod itthon van?
- De ... de miért? Most már úgyis tudják - nézett ártatlan szemekkel a felháborodott arcú nőre. - Csak nem prűd Kate Beckett nyomozó? - kérdezte kaján vigyorral az arcán.
- Nem vagyok prűd, de ez olyan ... olyan - keresgélte a szavakat, mire a férfi elmosolyodott.
- Nem kell zavarban lenned. Különben sem tudják, hogy itt fogsz maradni, másrészt jó lesz, ha megbarátkoztok a helyzettel mindannyian, hogy ez egyre gyakrabban fog előfordulni - mondta kioktató, szigorú hangon, amitől Kate-nek nevethetnékje támadt.
- Castle ne színészkedj! Mondtuk már, hogy az nem a te asztalod!
- Maradsz ugye? - váltott hízelkedésre a férfi, és végigsimított a nő arcán.
Kate érezte, hogy képtelen ellenállni az író kisfiús, ártatlan tekintetének. Két tenyerébe fogta a férfi arcát, mélyen a szemébe nézett, és nyomozós hangját magára öltve szólalt meg.
- Maradok, de meg kell ígérned, hogy nem hangoskodsz! Oké?
- Mi? Hogy én hangoskodok? - kérdezte felháborodottan Castle. - Nem is tudom ki szokott hangoskodni - tette hozzá kaján vigyorral.
- Castle! - emelte meg figyelmeztetőn a hangját Kate.
- Oké, oké! Semmi hangoskodás! Értettem - visszakozott szelíd mosollyal Castle, és egy újabb rövid csókra magához húzta a nőt.
- Ezt befejezem én - mutatott végig az edényeken és a maradékokon Kate, - te addig zuhanyozz le! Nem is szabadott volna ennyit terhelned a lábadat.
- Zuhanyozni? Attól, hogy nincs gipsz a lábamon, nem kell egyszerre száműzni a kádat! - kacsintott pajzánul a nőre.
Kate elmosolyodott az emlékekre, amikor első együtt töltött éjszakájukon beszállt a férfi mellé a kádba, és még utána is többször az elkövetkező hetekben. Élvezte, ahogy a meleg, selymesen vízben simogatták, csókolták, szerették egymást.
- Zuhany, Castle! Késő van, és a sebet is át kell még kötni, reggel pedig korán kell kelned, ha el akarsz búcsúzni Alexis-tól.
- De hát én nem alvást terveztem az éjszakára, akkor meg nem mindegy, hogy kád, vagy ágy? - kérdezte. Pajkos tekintettel és mosollyal nézett a nőre, aki csípőre tette a kezét, és összehúzta a szemöldökét.
- Rendben Castle! Te rakodsz, és én zuhanyozok - mondta határozottan. Tudta, hogy senki sem zavarná meg az együttlétüket, mégis túl intimnek érezte azt, hogy együtt fürödjenek ebben a helyzetben, hogy Martha és Alexis néhány falnyira van tőlük.
- Jó, jó, megyek - indult durcásan a fürdőszoba felé a férfi, - de ezért még kárpótlást kérek!
Mire Kate végzett a rakodással és a rendrakással, hallotta, hogy már nem csobog a víz a fürdőben. Belépett a hálószobába. Castle a franciaágy szélén feküdt a takaró felett egy bokszeralsóban, szeme csillogott, arcán kisfiús várakozás ült. Kate megállt az ajtóban, és kihívón végigmérte a férfit tetőtől talpig, mire Castle magára rántotta a takarót.
- Tudod, hogy nem szeretem, amikor ilyen tekintettel mustrálgatsz - mondta durcásan.
- Mi az Castle? Félsz, hogy nem leszek elégedett a látvánnyal? - kérdezte a nő, aztán elnevette magát. - Bevallom, jó egy kicsit kínozni az ego-dat, ilyenkor nagyon aranyos vagy! - hajolt a férfi fölé, és lágyan megcsókolta. - És hogy megnyugodj, elárulom, hogy elégedett vagyok a látvánnyal - suttogta a csókba, és érezte, ahogy a férfi szája mosolyra húzódik.
Castle egyre közelebb húzta magához, de Kate megszakította csókot, még mielőtt mindketten elveszítenék a kontrollt az akaratuk felett.
- Na hadd nézzem, mi van a takaró alatt! - Kate egy mozdulattal felhajtotta a takarót, mire a férfi elvigyorodott egészen addig, amíg meg nem látta, hogy Kate a lábán levő kötést és a gipsztől megszabadított bokáját méregeti aggódó tekintettel. - Meg ne merj mozdulni! - parancsolt rá szigorúan a nő, és már ki is lépett a szobából.
Castle döbbenten nézett utána, és már kelt volna fel, amikor újra meghallotta Kate hangját, ezúttal a nappaliból. - Mondtam, hogy ne mozdulj!
A férfi visszafeküdt, és megdörzsölte homlokát. Még egy nő, aki előtt nem lehetnek titkai, mert még a gondolatait is kitalálja. Most szerencsés vagyok, vagy szerencsétlen? - töprengett, de mielőtt válaszolhatott volna saját kérdésére, Kate belépett az ajtón, kezében a kötés lecseréléséhez szükséges dolgokkal.
- Szerintem ráérnénk vele holnap is - szólalt meg bátortalanul a férfi, de amikor meglátta a villámokat szóró gyönyörű zöld szemeket, befogta a száját. Félve figyelte, ahogy Kate levágja a kötést, és óvatosan lehúzza a sebről, aztán rosszallóan ránéz, és egy sóhaj kíséretében hitetlenkedve megrázza a fejét.
- Te nem tudod milyen érzés, ha rettentően viszket, és nem tudsz hozzáférni - próbált mentegetőzni a férfi, de Kate figyelemre sem méltatta. Épphogy csak a sebhez érve bekente a fertőtlenítő krémmel, óvatosan rátette a gézlapot és leragasztotta. Castle figyelte a finom mozdulatokat. Szerette nézni Kate arcát, amikor valamire koncentrál, és kizárja a külvilágot. Ráadásul ez a különleges figyelem most őrá irányult!
- Nem szabadott volna annyit járkálnod! Eléggé megdagadt a bokád. Nem fáj? - nézett az íróra, szemében feddés és aggodalom látszódott.
- Csak egy kicsit, de az ágyban nem zavar - kacsintott a férfi, mire Kate-től csak egy szemforgatást kapott cserébe.
- Később hozok rá jeget. - Kate összerakodott, aztán a fürdőszoba felé indult, de az ajtóból még visszaszólt. - El ne merjen aludni Mr. Castle, amíg zuhanyozok! - és kacéran elmosolyodott.
- Afelől biztos lehet Beckett nyomozó - vigyorgott fülig érő szájjal az író.
- Nem vagyok prűd, de ez olyan ... olyan - keresgélte a szavakat, mire a férfi elmosolyodott.
- Nem kell zavarban lenned. Különben sem tudják, hogy itt fogsz maradni, másrészt jó lesz, ha megbarátkoztok a helyzettel mindannyian, hogy ez egyre gyakrabban fog előfordulni - mondta kioktató, szigorú hangon, amitől Kate-nek nevethetnékje támadt.
- Castle ne színészkedj! Mondtuk már, hogy az nem a te asztalod!
- Maradsz ugye? - váltott hízelkedésre a férfi, és végigsimított a nő arcán.
Kate érezte, hogy képtelen ellenállni az író kisfiús, ártatlan tekintetének. Két tenyerébe fogta a férfi arcát, mélyen a szemébe nézett, és nyomozós hangját magára öltve szólalt meg.
- Maradok, de meg kell ígérned, hogy nem hangoskodsz! Oké?
- Mi? Hogy én hangoskodok? - kérdezte felháborodottan Castle. - Nem is tudom ki szokott hangoskodni - tette hozzá kaján vigyorral.
- Castle! - emelte meg figyelmeztetőn a hangját Kate.
- Oké, oké! Semmi hangoskodás! Értettem - visszakozott szelíd mosollyal Castle, és egy újabb rövid csókra magához húzta a nőt.
- Ezt befejezem én - mutatott végig az edényeken és a maradékokon Kate, - te addig zuhanyozz le! Nem is szabadott volna ennyit terhelned a lábadat.
- Zuhanyozni? Attól, hogy nincs gipsz a lábamon, nem kell egyszerre száműzni a kádat! - kacsintott pajzánul a nőre.
Kate elmosolyodott az emlékekre, amikor első együtt töltött éjszakájukon beszállt a férfi mellé a kádba, és még utána is többször az elkövetkező hetekben. Élvezte, ahogy a meleg, selymesen vízben simogatták, csókolták, szerették egymást.
- Zuhany, Castle! Késő van, és a sebet is át kell még kötni, reggel pedig korán kell kelned, ha el akarsz búcsúzni Alexis-tól.
- De hát én nem alvást terveztem az éjszakára, akkor meg nem mindegy, hogy kád, vagy ágy? - kérdezte. Pajkos tekintettel és mosollyal nézett a nőre, aki csípőre tette a kezét, és összehúzta a szemöldökét.
- Rendben Castle! Te rakodsz, és én zuhanyozok - mondta határozottan. Tudta, hogy senki sem zavarná meg az együttlétüket, mégis túl intimnek érezte azt, hogy együtt fürödjenek ebben a helyzetben, hogy Martha és Alexis néhány falnyira van tőlük.
- Jó, jó, megyek - indult durcásan a fürdőszoba felé a férfi, - de ezért még kárpótlást kérek!
Mire Kate végzett a rakodással és a rendrakással, hallotta, hogy már nem csobog a víz a fürdőben. Belépett a hálószobába. Castle a franciaágy szélén feküdt a takaró felett egy bokszeralsóban, szeme csillogott, arcán kisfiús várakozás ült. Kate megállt az ajtóban, és kihívón végigmérte a férfit tetőtől talpig, mire Castle magára rántotta a takarót.
- Tudod, hogy nem szeretem, amikor ilyen tekintettel mustrálgatsz - mondta durcásan.
- Mi az Castle? Félsz, hogy nem leszek elégedett a látvánnyal? - kérdezte a nő, aztán elnevette magát. - Bevallom, jó egy kicsit kínozni az ego-dat, ilyenkor nagyon aranyos vagy! - hajolt a férfi fölé, és lágyan megcsókolta. - És hogy megnyugodj, elárulom, hogy elégedett vagyok a látvánnyal - suttogta a csókba, és érezte, ahogy a férfi szája mosolyra húzódik.
Castle egyre közelebb húzta magához, de Kate megszakította csókot, még mielőtt mindketten elveszítenék a kontrollt az akaratuk felett.
- Na hadd nézzem, mi van a takaró alatt! - Kate egy mozdulattal felhajtotta a takarót, mire a férfi elvigyorodott egészen addig, amíg meg nem látta, hogy Kate a lábán levő kötést és a gipsztől megszabadított bokáját méregeti aggódó tekintettel. - Meg ne merj mozdulni! - parancsolt rá szigorúan a nő, és már ki is lépett a szobából.
Castle döbbenten nézett utána, és már kelt volna fel, amikor újra meghallotta Kate hangját, ezúttal a nappaliból. - Mondtam, hogy ne mozdulj!
A férfi visszafeküdt, és megdörzsölte homlokát. Még egy nő, aki előtt nem lehetnek titkai, mert még a gondolatait is kitalálja. Most szerencsés vagyok, vagy szerencsétlen? - töprengett, de mielőtt válaszolhatott volna saját kérdésére, Kate belépett az ajtón, kezében a kötés lecseréléséhez szükséges dolgokkal.
- Szerintem ráérnénk vele holnap is - szólalt meg bátortalanul a férfi, de amikor meglátta a villámokat szóró gyönyörű zöld szemeket, befogta a száját. Félve figyelte, ahogy Kate levágja a kötést, és óvatosan lehúzza a sebről, aztán rosszallóan ránéz, és egy sóhaj kíséretében hitetlenkedve megrázza a fejét.
- Te nem tudod milyen érzés, ha rettentően viszket, és nem tudsz hozzáférni - próbált mentegetőzni a férfi, de Kate figyelemre sem méltatta. Épphogy csak a sebhez érve bekente a fertőtlenítő krémmel, óvatosan rátette a gézlapot és leragasztotta. Castle figyelte a finom mozdulatokat. Szerette nézni Kate arcát, amikor valamire koncentrál, és kizárja a külvilágot. Ráadásul ez a különleges figyelem most őrá irányult!
- Nem szabadott volna annyit járkálnod! Eléggé megdagadt a bokád. Nem fáj? - nézett az íróra, szemében feddés és aggodalom látszódott.
- Csak egy kicsit, de az ágyban nem zavar - kacsintott a férfi, mire Kate-től csak egy szemforgatást kapott cserébe.
- Később hozok rá jeget. - Kate összerakodott, aztán a fürdőszoba felé indult, de az ajtóból még visszaszólt. - El ne merjen aludni Mr. Castle, amíg zuhanyozok! - és kacéran elmosolyodott.
- Afelől biztos lehet Beckett nyomozó - vigyorgott fülig érő szájjal az író.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése