Változatok egy témára 4/50

Mindketten tudták, hogy innen nincs visszaút.

Kate keze a férfi mellkasára vándorolt, finom ujjai sietősen bújtatták át az ing gombjait a lyukakon, hogy érezhesse az izgalomtól meleg bőr érintését, amitől Castle megborzongott. Az ő ujjai remegtek, amikor kigombolta a nő ingét. Lélegzetvisszafojtva nézte Kate hibátlan bőrét, hevesen hullámzó mellkasát, és a sebhelyet, amelynek látványa oly sok fájdalmas és félelemmel teli emléket idézett. Aztán érezte, ahogy Kate a mellére vonja a kezét, és az érintés minden emléket elsöpör, megszűnt a múlt, már csak a jelen létezett. Újra megcsókolta a nőt, míg keze finoman végigsimította mellén, aztán lefelé haladva csókokkal borította el a nyakát majd a mellét, végül a sebhelyet.

Kate magához vonta Castle fejét, érezni akarta égető csókjait a bőrén, aztán felemelte, és apró csókot lehelt az érintésektől bódult férfi csukott szemhéjaira. Castle egy pillanatig elfelejtett levegőt venni, aztán felnézett, és tekintete találkozott Kate tűzben égő, pajkosan mosolygó tekintetével. Hátrasimította a nő haját, mire az megcsókolta, aztán csókjaival elárasztotta a nyakát, végül lefelé indult a mellkasa közepén egészen a köldökéig. Ekkor Castle érezte, hogy a csókok abbamaradnak, és nő eltávolodik tőle. Egy másodpercre végigfutott rajta a félelem, hogy nincs tovább, aztán látta, hogy Kate lehajol, felveszi elszórt mankóit, és a kezébe adja.

- Gyere - mondta felszabadult mosollyal, fejét a hálószoba felé billentve, miközben szerelemtől és vágytól csillogó tekintetét nem vette le a férfi elhomályosult kék szeméről.

Castle tudata az ébrenlét és az álom mezsgyéjén imbolygott boldog békességben, de lassan a külvilág ingerei életre keltették szunnyadó idegsejtjeit, és az ébrenlét legyőzte az álmot. Csukott szemmel feküdt, de még mindig bizonytalan volt, hogy emlék vagy álom, amit nemrég átélt. Kinyitotta a szemét. Sötét volt. Táguló pupillája próbálta befogadni a kevéske fényt, de még nem látott, ezért kezével végigsimított maga mellett az ágyon, de az üres és hideg volt. A keserűség mint egy jeges fuvallat futott végig csupasz bőrén, amitől megborzongott. Aztán meghallotta a csobogó víz hangját. Felült és fülelt. Valóban hallja a hangot, vagy csak az érzékei játszanak vele kegyetlen játékot? Elmosolyodott, és fejét hátravetette az ágy háttámlájának. Hát nem álom volt! 

Becsukta a szemét, és visszapergette az eseményeket. Szerelmük beteljesülése eleinte gyengéd volt és érzéki, de aztán mindkettejüket elragadta valami ősi, vad szenvedély, amellyel maguknak követelték a másikat, hogy együtt érjenek el legboldogabb fizikai és lelki beteljesüléshez. Castle még soha nem érzett ilyet! Szerette és élvezte a szexet, és sokszor érezte a boldog kielégülést, ez most mégis más volt. Boldogság - ez az egy szó járt a fejében. Mi a boldogság? - töprengett.  Szex és szerelem. Test és lélek. Mindegyik csodálatos tud lenni önmagában is, de ha egyesülnek, akkor beszélhetünk boldogságról - állapította meg végül. Boldog volt. Határtalanul boldog. 
Felkelt. Magára ráncigálta a bokszerét, bár maga sem értette miért lett benne hirtelen szégyenlősség, és elindult a fürdőszoba felé. Amikor megállt az ajtónál, akkor tudatosult benne, hogy már egy ideje nem hallja csobogni a vizet. Lassan benyitott.
Kate a tükör előtt állt egy teste köré csavart bolyhos, fehér törölközőben, míg egy másikkal a haját szárogatta. Észrevette a háta mögött támadt mozgolódást, és a tükörbe nézve meglátta az ajtón belépő férfit. 
Tükörképük összenézett, és Castle megnyugodva nyugtázta, hogy Kate arca ugyanúgy ragyog, ahogy az övé, és ugyanúgy kicsit zavarban van. Bár úgy érezték, hogy el tudták juttatni a másikat a gyönyörhöz, mégis mindketten bizonytalanok voltak, hogy ugyanolyan fantasztikus szeretkezésnek élte-e meg a másikuk az éjszaka történteket, mint ők maguk.
- Füstszagom volt - magyarázta Kate az éjszakai zuhanyozást, ezzel semleges vizekre terelve a beszélgetést.
- Szeretem a füstszagot - vigyorodott el a férfi. - De látom, sajnos elkéstem. Nekem is jólesett volna egy zuhany, és most lett volna, aki megmosdat - mondta pajzán tekintettel.
- Nem hiszem, hogy a gipsznek jót tenne a zuhanyozás, de engedek neked vizet a kádba, ha fürödni szeretnél. Lehet, hogy rád is férne egy kis felfrissülés! - villant Kate szeme huncutul.
- Csak nem azt hiszi Beckett nyomozó, hogy lefárasztott az imént? - kérdezte tettetett felháborodással az író. - Bár, ha még akar tőlem valamit az éjszaka folyamán, akkor lehet, hogy tényleg jólesne egy kis fürdő - tette hozzá.
Kate megengedte a meleg vizet, tett a kádba egy kis mentolos fürdőolajat, Castle pedig a kád szélén ülve sóvárgó tekintettel figyelte, ahogy a nő tökéletes alakja hajladozik a kád felett egy szál törölközőben. Még a fejét is oldalra billentette, annyira belemerült a domborulatok követésébe. Kate észrevette, hogy a férfi epekedve bámulja, és zavartan kiegyenesedett.
- Azt hiszem, ennyi elég lesz - nézett a kádban összegyűlő vízre. - Vedd le a bokszert, segítek beszállni!
- Ammm ...elfordulnál? - toporgott egy helyben a férfi.
- Castle! Csak nem vagy szégyenlős? Úgy emlékszem néhány órája egyáltalán nem voltál az, és biztosíthatlak, már mindent láttam! - nevetett Kate. 
- És elégedett voltál azzal, amit láttál? - csillant huncut fény a szemében.
- Nagyon is! Na gyerünk, mert reggel lesz, mire végzel!
- Mégis, hova siet nyomozó?
- Hát, még elég komoly terveim vannak! - mosolygott kacéran Beckett, mire az író nyelt egy nagyot.
- Akkor jó lesz, ha igyekszem - mondta elhomályosuló tekintettel. - Elfordulnál?
Kate karba fonta a kezét és megforgatta a szemeit, de nem mozdult.
- De ez olyan, mintha mustrálgatnál - panaszkodott Castle.
- Nem is tudom, hogy ki szokott mustrálgatni! - vágott vissza Kate. 
A férfi még morgott valamit arról, hogy az más, ha egy férfi mustrál egy nőt, mint fordítva, de kilépett a bokszeréből. - Nem kell segíteni - mondta, és amilyen gyorsan csak tudott, beszállt az illatos, frissítő fürdővízbe úgy, hogy begipszelt lábát a kád szélére fektette. Amikor hátradőlt felnézett, és Kate kutató, pajzán tekintetével találta szembe magát.
- Így nem ér! - szólalt meg rekedt hangon. - Te nézhetsz engem, miközben nekem csak a törölköző látványa jut!
Kate elnevette magát. Castle olyan képet vágott, mint egy durcás kisfiú. Tudta, hogy ez az ártatlan, kisfiús tekintet volt az, ami már az első pillanatban levette a lábáról, amikor megismerte a férfit.  
- Igazságot akarsz Castle? - kérdezte kéjesen búgó hangon, egyre közelebb lépve a kádhoz. 
Az író elnyílt ajkakkal, tágra nyílt szemekkel nézett rá, nyelt egyet és bólintott. Szíve vad kalimpálásba kezdett, amikor Kate egy finom mozdulattal kioldotta a nőiességét takaró törölközőt, de még a lélegzete is elállt, amikor belépett vele szembe a kádba.