Slamasztikában 4/30

Megforgatta kezében a poharat, és arra gondolt, az ital tökéletesen illik a lelkiállapotához.

- Na, ja! Minden nőt megkaphatok - morogta maga elé keserű gúnnyal. Hirtelen úgy érezte, mintha fojtogatná a kastély, a Beckett-tel való összezártság. Szeretett volna otthon lenni, távol Kate-től, bezárkózni a dolgozószobájába, és alkoholmámorosan nyalogatni a sebeit. Mindebből csak az alkoholmámor látszott megvalósíthatónak, ezért két ujját felmutatva jelezte James-nek, hogy duplázza meg a következő adagot. Csak pár percnek kellett eltelnie, hogy megérezze az ital hatását, de hiába tompult az agya, egyre csak a medencénél történteken zakatoltak a gondolatai, meg azon, hogy mit csinálhat most Beckett. Gardner-rel fürdik még mindig, vagy együtt vacsoráznak? Miért mondta, hogy talán túl korán érkezett? Miért viselkedett egészen másként, mint ahogy számított rá? Bármennyire is elszabadult a képzelete, a leggyakrabban visszatérő kép Beckett tekintete volt. Még soha nem nézett rá így a nő. Felkavaró volt és szorongást keltő.

James, a fiatal pultos fiú rosszallóan csóválta meg a fejét, amikor a következő italt tette az író elé.

- Nem lesz sok? - kérdezte aggódva, mire Castle megrázta a fejét, amit azonnal meg is bánt, mert a a mozdulattól forgó táncba kezdtek szeme előtt a terem berendezési tárgyai. Fájdalmas mosolyra húzta a száját, miközben megdörzsölte a homlokát.

- Az a baj, hogy nem fog segíteni - bökött a pohárban aranyló italra. - Valamit elszúrtam, de még azt sem tudom, hogy mit. Volt már úgy, hogy bármit eltervezett, semmi sem úgy sült el, ahogy elképzelte?

- Ha csajokról van szó, elég gyakran - nevette el magát a fiú. - Tudja, én olyan lúzer típus vagyok. Valami nőügy? - kérdezte érdeklődve, mire Castle bólintott. - Azt hittem, aki olyan sikeres és olyan jól néz ki, mint maga, annak sosem kell vodka-martiniba fojtani a bánatát. Gondolom, először tapasztalta meg ezt az érzést.

- Hm ... ennél többről van szó.  Tudja, ő egy különleges, kihívást jelentő, okos, gyönyörű rejtély, aki ... á ... hagyjuk - legyintett lemondóan. Nem is értette, miért egy idegen, fiatal fiúval akarja megosztani az érzéseit.  - Az az egy biztos, hogy valamit rosszul csinálok - vonta le a végkövetkeztetést, aztán az ötödik pohár tartalmát is felhajtotta.

- Hát, ez az egy tényleg biztos! - hallotta meg Beckett dühös hangját a háta mögött, ami annyira meglepte, hogy vad cikákolásba kezdett. Amikor végre levegőhöz jutott, döbbenten látta, hogy a nő letelepedik a mellette levő székre. Az uszodában történtek után nem számított rá, hogy Beckett utána jön a bárba. Lopva rápillantott, és már tudta, hogy nem olyan fényes a helyzet, mint amilyennek első meglepetésében gondolta. Kate arca kemény volt, szinte rideg. Még akkor sem látta ilyennek, amikor a legelvetemültebb bűnözőt hallgatta ki. Düh, gúny, szánalom, csalódás, vagy bármi érzelem jobb lett volna, mint ez a teljesen érzelemmentes arc.

- Egy narancslét kérek - nézett Kate a pultos fiúra, és nem is vette le róla a tekintetét mindaddig, amíg az ki nem töltötte az italát. Érezte, hogy Castle olyan feszülten ül mellette, hogy még a lélegzése sem érzékelhető, de egyáltalán nem bánta, ha kínosan érzi magát a férfi. A magára erőltetett álarc hatásosnak tűnt, és tudta, hogy van annyira erős, hogy fenn tudja tartani a látszatot. Azért mentek a medencéhez, hogy Gardner-ből kipréseljenek még pár információt a Donald Holms-sal való kapcsolatáról. Igaz, hogy teljesen másképp alakultak az uszodában a dolgok, mint ahogy elképzelte, mégis sikerült érdekes dolgokat megtudnia az üggyel kapcsolatban a producertől. Mire visszaért a szobájukba, már más szemmel próbálta nézni a történteket. Van két áldozat és egy gyilkos a külvilágtól elzárt kastélyban, meg vagy száz veszélyben levő vendég. Úgy döntött, túlteszi magát Castle gyerekes viselkedésén, és Sheryl Holms-ra is csak gyanúsítottként fog ezután gondolni. Elvégre gyilkossági nyomozó, nem pedig egy fruska, akit az érzelmei irányíthatnak, tehát ideje úgy is viselkednie, mint a hivatása egyik legjobbja. Csak a tények számítanak, az áldozatok, és az igazságszolgáltatás. Az, hogy az ő szíve épp összetörőben van, sokadrangú a sorban. Gardner-rel megivott még egy italt, és ezalatt a producer elejtett pár érdekes mondatot, amit fel akart jegyezni a laptopon tárolt adatok közé, ezért bosszantotta, hogy nem találta a gépet a szobájukban, és dühítette, hogy Castle magával vitte. A legkevésbé sem kívánt találkozni az íróval, de a laptopra szüksége volt. Amikor meglátta a félhomályos bárban a pultnál, egy pillanatra megtorpant. Tudta, hogy nehéz lesz a találkozás, ezért adni akart még egy másodpercet magának, hogy megkeményítse a vonásait. Most, hogy a férfi mellett ült, és érezte a feszengését, kicsit megnyugodott. Legalább a férfi is szenved, nemcsak őt emésztik a történtek.

- Parancsoljon!

James a narancskarikával díszített poharat Kate elé tette, aztán Castle-höz lépett, és egészen közel hajolt hozzá.

- Ha róla beszélt, akkor nem ártana egy kávét innia - súgta, mire az író egyetértően bólintott, bár a vad zakatolásba kezdő szívének nem volt szüksége koffeinre, de az alkoholtól tompa agya nem ellenkezett.

- Csak a laptopért jöttem - szólalt meg szárazon Beckett, és anélkül, hogy a férfira nézett volna, belekortyolt a narancslébe.

- Mi-milyen laptopért? - értetlenkedett az író.

- Ne csináld Castle! Most nincs türelmem a kis játékaidhoz! Szükségem van a gépre. Megtudtam pár érdekes infót Thomas Gardner-től, és össze akarom vetni a nyomozati adatokkal.

- Á! Szóval Thomas Gardner-től! - ejtette ki gúnyosan a szavakat Castle, miközben Beckett felé fordult.

Kate komótosan ivott még pár kortyot az italából, aztán lassan a férfira nézett. 

- Igen, Thomas Gardner-től. Na és te? Mit tudtál meg Sheryl Holms-tól? - kérdezte kimérten.

- Nem beszéltem vele ... a ... a ... nyomozásról - dadogta, miközben próbálta kiolvasni Beckett vonásaiból, hogy látta-e, amikor a színésznő megcsókolta, de a rezzenéstelen arc semmit nem árult el. Pár másodpercig állta a nő fürkésző tekintetét, aztán meglepve tapasztalta, hogy Kate tekintete lejjebb vándorol, elidőz felrepedt ajkán, majd a leszakadt gomb miatt szétnyílt ingén.

- Gondoltam - mondta rezignáltan. - Nem érdekel, mit csinálsz, csak a laptop kell - tette hozzá keményebb hangon.

- De hát nincs nálam semmilyen laptop - tárta szét a karját Castle, aztán felállt, és kicsit imbolyogva egészen közel lépett Becketthez.  - De ez most nem érdekes! Inkább beszéljünk arról, hogy ... - kezdte, de Kate a szavába vágott.
- Semmi más nem érdekel, Castle! El kell kapnom a gyilkost, és ehhez kell a laptop! Hova a fenébe tetted? - sisteregtek dühösen a szavai.
Castle döbbenten meredt a nőre, aztán lassan becsukta a száját és nyelt egyet. Agya lassan fogta fel az első mondat mögöttes tartalmát. Keserűen vette tudomásul, hogy talán soha nem fognak beszélni kettejükről és az érzéseikről, ennek ellenére tenni akart még egy próbát. Közelebb lépett Kate-hez, de hirtelen megszédült. Ösztönösen kapaszkodót keresett, és megragadta a nő karját.
- Szóval ... semmi más nem érdekel? - kérdezte halkan, nehezen formálva a szavakat. - Semmi másról nem akarsz velem beszélni?
Kate teste megfeszült, ahogy Castle ujjai a karjára fonódtak, de nem mozdult. Összeszorított szájjal, rezzenéstelen arccal nézett a férfi alkoholtól csillogó, mégis homályos tekintetű szemébe. Pontosan tudta, hogy mire céloz.
- Részeg vagy - tért ki a válasz elől. - Csak mondd meg, hova tetted a laptopot!
Pár másodpercig farkasszemet néztek, aztán Castle elengedte a nő karját, és bizonytalanul hátra lépett.
- Nincs nálam, és nem tettem sehová - roskadt lemondóan a székére.
Beckett hitetlenkedve nézett rá. Nem tudta, hogy az alkohol beszél a férfiból, vagy valóban nincs nála a laptop. Tisztában volt azzal, hogyha az utóbbiról van szó, akkor nagy bajban vannak. Felállt, megragadta az író karját, és szinte kényszerítette, hogy rá nézzen.
- Castle! Ez nagyon fontos! Nem tudod, hol van?
- Nem - rázta meg a fejét a férfi, amitől forogni kezdett vele a szoba.
Beckett agyában villámként száguldottak a gondolatok. Ha a gyilkos vitte el a szobájukból a laptopot az összes információval, azt azt jelenti, hogy minden lépésüket ismeri, nekik meg semmi nincs a kezükben. Ránézett a telefonjára, de még mindig nem volt szolgáltatás, tehát kívülről sem kaphat segítséget.  De ki tudott bemenni a szobájukba?
Miközben azon töprengett, kiben bízhat annyira a kastélyban tartózkodók közül, hogy segítséget kérjen tőle, a pultos fiú egy jókora adag kávét csúsztatott Castle elé, és együtt érzőn rámosolygott. Kate azonnal a pohár után nyúlt, elhúzta az író elől, és dühösen a fiúra kiáltott.
- Koffeint ad neki alkoholra? Megőrült? Inkább kísérje a szobájába, hogy kialhassa magát!
- É-én azt hittem, a kávé felpörgeti - mentegetőzött értetlenkedve James.
- Csak éber részeggé teszi. Az alkoholt nem semlegesíti a koffein - dühöngött Kate, mert sem ideje, sem türelme nem volt, hogy egy tudatlan pultos fiúnak magyarázza a két anyag hatásmechanizmusát.
- De ... de én nem hagyhatom el a pultot - pislogott ijedten a fiú.
- Nem vagyok részeg - szólalt meg Castle, miközben lassan felállt. - Ha nincs miről beszélnünk, akkor jobb, ha megyek - mondta gúnyos hangsúllyal, ugyanakkor végtelenül szomorúan.
Beckett és James szótlanul nézték, ahogy erősen koncentrálva próbálja megtépázott egyensúlyérző szervét kordában tartani, és viszonylag egyenes járással a kijárat felé indul, de amikor egy pillanatra megszédült, és megkapaszkodott egy székben, a fiú mentegetőzve feltette a kezét.
- Megöl a főnököm, ha elhagyom a pultot.
Beckett egy pillanatra behunyta a szemét. Ha James tudná, hogy ő már a harmadik hulla lenne, nem ezt a kifejezést használná.
- Már csak az hiányozna! - sóhajtotta, aztán egy pillanatra az ég felé emelte a tekintetét. - Na meg ez - tette hozzá, amikor a magára feszes, egyenes tartást erőltető, de bizonytalanul lépkedő író után indult. 

Slamasztikában 4/29

Fejét hátravetve hagyta, hogy bársonyos, barna bőrén kis patakokká váljanak a gyertyafénytől aranyló vízcseppek.

Castle rosszat sejtve sietett vissza a medencékhez. Miután a kedves mosolyú, fiatal eladólány határozottan állította, hogy Beckett már jó néhány perce kiválasztott egy fekete bikinit, és az uszoda felé távozott, csak azon jártak a gondolatai, hogyan kerülhette el a nőt. Az eladó búcsúzóul a kezébe nyomott egy fekete fürdőnadrágot, amit most a kezében szorongatott, és árgus szemekkel pásztázta a medencék partját, majd a vizet. Bár a pálmafák és a több száz gyertya rendkívül romantikussá varázsolta az uszodát, sokkal jobban örült volna az igazi világításnak és egy jobban átlátható, egyszerű uszodának. Figyelmét annyira lekötötte, hogy a fürdőzők vagy a parton pihenő vendégek között felfedezze Beckett-et, hogy észre sem vette a mögé lépő Sheryl-t, aki eddig egy pálmafa takarásában figyelte az eseményeket. Összerezzent, amikor meghallotta a nő hangját, és meglepve felé fordult. A gúnyos, öntelt mosoly semmi jót nem sejtetett, és Castle fején átfutott a kérdés, hogy hova lett az ártatlanságot és intelligenciát sugárzó fiatal lány, akinek eleinte hitte a színésznőt.

- Ő miatta ilyen izgatott? - intett Sheryl az uszoda túloldala felé.

Castle először hunyorogva erőltette a szemét, hogy kivegye az ugródeszka közelében fürdőket, és megörült, amikor meglátta a vízből előbukkanó Beckett-et, de a következő pillanatban kitágult pupillákkal, hitetlenkedve nézte, ahogy Thomas Gardner beleveti magát a vízbe, és a nyomozóhoz úszik. Látta, hogy a közelükben ott bukdácsol a kis vörös hajú Tommy is, de a két felnőtt láthatóan nem foglalkozott vele.  

- Ha a nyomozóra hajt, azt hiszem, elkésett. El kell ismernem, hogy Thomas elbűvölő tud lenni, és egy nő sem tud neki ellenállni - mondta elmerengve, mintha egy emléket idézne fel, aztán mintegy mellékesen hozzátette: - Az elmúlt percekben igencsak egymásra találtak. Meglepően közeli ismeretséget kötöttek - hazudta jelentőségteljesen bólogatva. 

Castle nyelt egyet. Szóval Beckett mégis elfogadta Gardner meghívását, és nem vele akart lenni? Nem akart belegondolni, hogy mire célozgatott Sheryl, és hinni sem akart neki, mégis megsemmisülten állt kezében a fürdőnadrággal, és úgy érezte, minden reménye ebben a pillanatban válik semmivé. A zombis eset óta hitegeti azzal magát, hogy Beckett-nek még időre van szüksége, hogy leomoljon a szíve köré épített fal, de már nem hitt benne. Amióta a kastélyban vannak, mintha folyamatosan érzelmi hullámvasúton ülne. Újra bevette agyába magát egy régi, kínzó gondolat: lehet, hogy Kate azért nem vall színt, mert nem szerelmes belé, hanem csak barátként tekint rá, és nem akarja megbántani azzal, hogy ezt nyíltan kimondja? 

- Úgy áll itt, mint egy rakás szerencsétlenség - hallotta meg Sheryl élcelődő hangját. - Lépjen tovább! Vegye fel azt a fürdőnadrágot, és fürödjön velem egyet. Higgye el, egy kis víz alatti masszázzsal csodákat tudok tenni - váltott csábítóan búgó hangra, miközben finoman végighúzta ujját a férfi arcán.

Castle nézte, ahogy Gardner mondd valamit Beckett-nek, amire mindketten elnevetik magukat, majd a férfi hátrasimít egy vizes hajtincset, ami a nő arcára tapadt. A következő pillanatban megesküdött volna, hogy Kate rá néz, aztán mintha ott sem lenne, visszafordul a producer felé.

- Ha ilyen feszült, egy lazító masszázst is adhatok a szobámban - folytatta Sheryl.

Castle keserűen elmosolyodott. Csalódott volt és mérhetetlenül szomorú. Minden álma szertefoszlott. Nemcsak az, hogy meglátja Beckett-et egy vad vágyakat keltő fürdőruhában, hanem az is, hogy lehet közös jövőjük. Máskor talán engedett volna egy olyan szép nő csábításának, mint Sheryl Holms, de most túlságosan fájt a tudat, hogy az álmai végleg megsemmisülni látszottak.

- Ne haragudjon, de most nincs szükségem senkire - nézett a színésznőre, akinek egy pillanatra összeszűkült a szeme az elutasítás hallatán.

- Ugye nem azért utasít vissza, mert még mindig az a tévképzetük, hogy én öltem meg Benett Jonson-t?

Castle meglepődött. El is felejtette a gyilkosságot és a nyomozásukat.

- Ne-nem.  Csak egy kis egyedüllétre van szükségem - nyögte ki nehezen, mire Sheryl magabiztosan elmosolyodott.

- Értem. A férfiak szeretik nyalogatni egy kicsit a sebeiket. Ha majd megunta az önsajnálatot, ne feledje, hogy van, aki szívesen boldoggá tenné - kacsintott, és látványosan ringatva kerek csípőjét, az uszoda kijárata felé indult.

Castle behunyt szemmel sóhajtott. Négy évvel ezelőttig megrántotta volna a vállát, és az önérzetén esett csorbát azonnal kiköszörülte volna egy bombázó testű színésznővel. Kate Beckett azonban megváltoztatta nemcsak az életét, az érzéseit, hanem az egész lényét. Na jó, a gyerekességét és a fantáziavilágát nem, de azok is csak azért maradtak meg, mert Kate szerette a gyermeki énjét, és a túláradó képzeletét. Nézte, ahogy Beckett erőteljes tempóban felé úszik, Gardner pedig kitartóan követi. Amikor Kate elérte a medence szélét, a lépcsőhöz kanyarodott, és lassan elindult kifelé. Emlékezett, amikor Los Angelesben a lélegzete is elakadt a medence vizéből előbukkanó nő látványától, most azonban úgy érezte, mintha egy vasmarok szorítaná össze a szívét. Kate gyönyörűbb volt, mint az emlékeiben és a képzeletében, de elérhetetlenebbnek érezte, mint valaha. Elnyíló ajkakkal itta magába a látványt: a hullámok által simogatott hosszú, izmos combokat, a nőies csípőt, a karcsú derekat, a nyak finom bőrén legördülő vízcseppeket, amik kis patakokként csorogtak be a kerek, feszes mellek közti völgybe.  A víztől összetapadt szempilláktól még hatalmasabbnak tűnő zöldes szemek látványa örökre az emlékezetébe égett, de nemcsak azért, mert ilyen szép szemeket még sosem látott, hanem azért is, mert Kate olyan tekintettel nézett rá, amit, nem értett, és amitől teljesen összezavarodott. Kate megállt a lépcsősor közepén. Castle nem tudta eldönteni, hogy miatta torpant meg, vagy csak a producert várja. Pár másodpercig tétovázott, hogyan reagáljon a helyzetre, de mire döntött volna, nagy vízfröcskölések közepette a lépcsőhöz ért Thomas Gardner is.

- Huh! Nemcsak gyönyörű, de kitűnő úszó is - lihegte elismerően a producer, miközben Kate mellé lépett, és bizalmasan átölelte a derekát.

Kate teste megfeszült az érintésre, és hogy szabaduljon, kilépett a medencéből. 

- Úgy látom, elkéstem - szólalt meg rekedt hangon Castle.

Beckett a rászegeződő, számonkérő szemekbe nézett, és hirtelen dühösebb lett, mint eddig volt. Megígérte egy kisfiúnak, hogy megnézi az ugrásait. Nem tett semmi rosszat, csak teljesítette az ígéretét, és úszott egyet a gyerek apjával. Nem ő csókolózott egy vadidegennel, most mégis úgy néz rá Castle, mintha valami halálos bűnt követett volna el.

- Vagy talán én érkeztem túl korán - vetette oda fojtott hangon, aztán jelezve, hogy nem vár választ, fenséges tartással elvonult a döbbent író előtt, és az egyik nyugágyról felvette a köntösét.

Castle értetlenül nézett utána, de nem volt ideje megfejteni Beckett viselkedését és szavait, mert csaknem infarktust kapott, amikor valaki hátba vágta, és hideg vízcseppek zúdultak a nyakába.

- Cimbora! Ez a hajó elment - súgta oda önelégülten vigyorogva Gardner, és mellét kidüllesztve, izmait megfeszítve sietett Beckett után.

- Nem vagyok a cimborád - morogta dühösen az orra elé Castle. Még egy pillantást vetett Kate-re és Gardner-re, aztán a kijárat felé indult. Nem akart többet látni.

Miközben elfordította a kulcsot a zárban, Kate a szobaajtó számára nézett. A takarítók eltüntették az író kéznyomát, és a táblán újra a 13-as szám virított. Talán Castle-nek igaza van, és tényleg szerencsétlenséget hoz ez a szám - gondolta. A szoba üres volt, amit most egyáltalán nem bánt. Belefáradt abba, hogy Gardner flörtölését visszautasítsa, és még nem készült fel arra, hogy Rick-kel beszéljen. Mert hogy nem kerülhetik ki a beszélgetést, abban biztos volt. Tekintete megakadt a szék karfájára terített fekete fürdőnadrágon. Keserűen gondolt arra, hogy mennyire másképp képzelte el ezt az estét. El akarta kápráztatni Castle-t a szexi bikinivel, meg akarta babonázni, pajkos tekintettel végig akarta mérni a fürdőnadrágos férfit, hogy aztán együtt ússzanak, incselkedjenek, játszanak, bolondozzanak a vízben. És talán megérintette volna a férfi finom, sima bőrét, és élvezte volna a köré fonódó karokat, amikor Castle játékból megpörgette volna a vízben. Dühösen összeszorította a fogát. Minek ábrándozott? Castle Sheryl Holms-t csókolta, és esze ágában sem volt vele úszkálni! Az ablakhoz lépett, és tekintetével pásztázta a fekete felhők alatt sötétségbe borult hegyoldalt. Hallgatta a szél eszeveszett süvítését, az ablaküveghez csapódó esőcseppek kopogását, és századszor is feltette magának a kérdést, hogy mit keres itt. Oly sokszor nyomta már el az érzéseit, hogy úgy gondolta, most is menni fog. Nem akart gondolkodni sem a múlton, sem a jövőn. Ő Kate Beckett nyomozó, és mivel gyilkosság történt a kastélyban, szükség van rá. Meg kell találnia a tettest. Csak ez a fontos. Ellépett az ablaktól, és az ágyra dobta a köntösét. Hirtelen eszébe jutott a pillanat, amikor éjszaka a férfi beszélt hozzá, bár majdnem Castle felé fordult, végül mégis alvást színlelt. Vajon akkor is itt tartanának, ha megtette volna azt a kis mozdulatot? Fújtatott egyet, és gyorsan elkergette kínzó gondolatait. Pár perc alatt felöltözött, és elő akarta venni a laptopot, hogy újra átolvassa a nyomozással kapcsolatos anyagokat, de a gépnek csak hűlt helyét találta. 

- Castle! - szűrte dühösen a fogai között, miközben ököllel az asztalra csapott. - Hova a fenébe vitted?

A kastély földszintjén levő bárba lépve azt gondolhatta volna az ember, hogy egy vendég sem talált magának jobb esti elfoglaltságot, mint beszélgetni egy finom ital mellett. A korlátozott áramellátás még jót is tett a helyiségnek, mert a lobogó gyertyalángoktól selymes barnának tűnt a mahagóni falburkolat, az asztalokon álló poharak és a hatalmas ólomkristály csillárok pedig ezer szikraként tükrözték a fényt, ami romantikus hangulatot kölcsönzött a bárnak. Minden asztalnál ült egy-egy pár vagy kisebb társaság, csak a pultnál volt néhány üres szék.

- Egy vodka-martinit! Rázva, nem keverve!

A pultos elmosolyodott a rendelésen.

- James Bond rajongó, Mr. Castle?

- Aha - bólintott kedvetlenül az író.

- Tudja, hogy én mit szeretek benne a legjobban? - kérdezte lelkesen a húszas évek elején járó, gyerekarcú fiú, akinek még csak épp serkent a szakálla.

- Mit? - kérdezte az érdeklődés legcsekélyebb jele nélkül Castle, de azért udvariasan a fiúra nézett, akinek a James név virított az ingén levő kitűzőn. - Maga még nem is élt, amikor a James Bond filmek a fénykorukat élték - jegyezte meg.

- Apám odavolt értük, szóval, mindet láttam - kezdett lelkesen magyarázni a fiú. - Bevallom, a régieket untam, mert túl lassúak. Volt néhány elég nevetséges is, meg olyan színész is, akit nem szerettem. Nekem Pierce Brosnan volt az igazi 007-es ügynök.

- Azt hittem egy mai fiatal Daniel Craig-ért rajong.

- Tudja, anyám volt a mérce - nevette el magát James. - Odavolt Pierce Brosnan-ért. Azt mondta, minden megvan benne, ami egy nőnek kell egy férfiban: sármos, szellemes, jóképű, izgalmas. A lényeg, hogy minden nőt megkap. Ja, és szuper kütyüi vannak.

- A kütyüit én is bírom - merengett el rezignáltan Castle. Vajon mit szólna James, ha elmesélné neki, hogy egyszer ajánlatot kapott a brit titkos ügynök sztorijára, de ő visszautasította Nikki Heat-ért? - töprengett magában. - Gondolom, a nevét sem véletlenül kapta - bökött a névtáblára, mire James a száját elhúzva bólintott.

- Az a baj, hogy csak a nevünk egyezik. Se izgalom, se kütyük, se csajok. Maga jobban hasonlít rá, mint én - mondta, miközben egy olajbogyót tűzött egy kis műanyag kardra, a koktélba tette, és a poharat az író elé tolta.

- Hah! Én? - nevetett fel kényszeredetten Castle. Éppen élete egyik legrosszabb pillanatában hasonlítják James Bond-hoz?

- Persze! Hallottam, ahogy a hölgy vendégek beszéltek magáról a díjátadó után: sármos, szellemes, jóképű. Minden nőt megkaphat.

Castle a barátságosan mosolygó fiúra nézett, aztán szó nélkül belekortyolt a kesernyés italba, majd elroppantotta az olajbogyót. Megforgatta kezében a poharat, és arra gondolt, az ital tökéletesen illik a lelkiállapotához.

 

 

Slamasztikában 4/28

Mindenre számított, csak az elé táruló látványra nem.

Egy pillanatig megkövülten állt, és úgy érezte, mintha mellkason ütötték volna. A kép a másodperc törtrésze alatt égett bele az agyába. Castle a medence szélén állt Sheryl Holms ölelő karjai között. A színésznő beletúrt a férfi hajába, miközben szenvedélyesen megcsókolta, az pedig behunyt szemmel élvezte a pillanatot. Kate nyelt egyet. Nem tudta, hogy a düh vagy a csalódás uralkodott-e el rajta erősebben. Talán a meglepetés okozta, hogy nem úgy reagált a helyzetre, ahogy szeretett volna, mert ahelyett, hogy méltóságteljesen elvonult volna mellettük, és megsemmisítő pillantást vetett volna rájuk, nyelt egyet, és zavartan elkapta a tekintetét, majd a medence túloldala felé indult, hogy a lehető legmesszebb legyen csalódása tárgyától. Mire az első karcsapásokat megtette a kellemesen langyos vizű medencében, már csak magára volt dühös. Anyja halálakor olyan fájdalmat élt át, amit soha többé nem akart megtapasztalni, ezért nem engedett senkit közel a szívéhez. Azt vallotta, ha nem szeret, és nem engedi, hogy szeressék, akkor nem érheti nagy fájdalommal járó csalódás. Ez az elhatározása egészen jól működött, amíg meg nem jelent az életében az író. Soha nem vallotta volna be Castle-nek, hogy már az első, idegesítően pimasz mosolya felforgatta az érzéseit. Volt köztük valami megmagyarázhatatlan vonzalom, ami az évek során szoros kötődéssé alakult. Nem akart a szerelem szóra gondolni. A látottak után főleg nem! Megnyitotta a szívét a férfi előtt, olyan titkokat tudott róla, amiket senki más ... és most elárulta. Hogy lehetett ilyen óvatlan, ilyen balga?! Miért hitte, hogy Castle vár rá, hogy feltétel nélkül szereti, hogy senki más nincs a szívében, hogy senki mást nem kíván, csak őt? Hiába rótta a harmadik hosszt, gondolatai lezúduló hegyi patakként robogtak. Hirtelen úgy érezte, mintha a víz összeszorítaná a mellkasát, és nem kapna levegőt. Megkönnyebbült, amikor keze megérintette a medence falát. A vízből kiemelkedve vett egy hatalmas lélegzetet, és a lépcső felé indult.  Dühösen összeszorította a száját, és olyan erővel kulcsolta ujját a medence korlátjára, hogy belefehéredtek az ujjai. Soha, de soha többé nem engedi, hogy az érzelmei vezessék!

Castle döbbenten bámult a rászegeződő kacér szemekbe. A lélegzete is elakadt, amikor meglátta, hogy Sheryl Holms simul hozzá a testéből csak tenyérnyi darabkákat takaró bikiniben, és csókolta meg az imént. Már értette, hogy az érzéki érintés miért nem hozta el a csodát. Zavartan kissé hátrébb akart lépni, de a nő piócaként tapadt rá.

- M-miss Holms! E-ezt ne! Kérem! - nyögte kínjában, miközben megpróbálta lefejteni magáról a nyakára fonódó karokat.

- Ugyan már Richard! Csak nem azt akarja mondani, hogy nem tart vonzónak? - kérdezte negédesen mosolyogva Sheryl.

- Ne-nem erről van szó - dadogta Castle, miközben kínosan feszengve pillantott jobbra-balra, hogy menekülőutat találjon. - Maga igazán gyönyörű, de ...

- Tudja, hogy nagyon aranyos, amikor zavarban van? - nevette el magát a nő. - Ráadásul nemcsak aranyos, hanem nagyon érzéki a szája is! Azóta szerettem volna megcsókolni, hogy először rám mosolygott.

Castle lassan levetkőzte a meglepetés okozta zavarát, egy határozott mozdulattal lefejtette nyakáról a nő kezét, és bosszúsan eltolta magától. Körbenézett, de Beckett-et sehol nem látta. Kicsit megkönnyebbülten nyelt egyet. Az is bosszantotta volna, ha lemarad a pillanatról, amikor Kate fürdőruhában - amit titkos vágyaiban egy parányi bikini testesített meg - belép az uszodába, az viszont egyenesen tragikus lett volna, ha meglátja Sheryl Holms karjai között.

- Ha jól gondolom, nem rám számított - csendült csalódottság a színésznő hangjából.

- Ami azt illeti ... nem - vetette oda foghegyről Castle, miközben szemét nem vette le az uszoda bejáratáról. - És most, ha megbocsájt ... - mondta anélkül, hogy hátra nézett volna, és elindult a Beckett által emlegetett üzlet feltételezett helye felé. Nem látta sem az erőteljes karcsapásokkal úszó Kate-et, sem Sheryl Holms gúnyos mosolyra húzódó száját és elszánt tekintetű szemét.

Beckett úgy döntött, ennyi éppen elég volt a kastély uszodájából. Elképzelt, igencsak romantikus tervei Castle elkápráztatásával kapcsolatban nemcsak dugába dőltek, de megalázónak érezte a helyzetet. Előre hajolva megtörölte leomló haját, és mintegy mellékesen a medence túlpartja felé pillantott. Bár tartott tőle, hogy megint egy intim jelenet szemtanújává válik, ami úgy hatna rá, mintha kést forgatnának meg a lelkében, mégsem tudta megállni, hogy megtudja, hogyan ért véget az oly fájó jelenet. Felegyenesedett, és hitetlenkedve nézte az üres medencepartot. Nyelt egyet, mintha ezzel el tudná tüntetni a szájában érzett keserűséget. Hát csak ennyi idő kellett a Castle-nek, hogy engedjen Sheryl Holms csábításának? Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy az író úgy viselkedne, mint a megismerkedésükkor. Hova lett az a férfi, aki szerelmet vallott neki a temetőben? Aki türelmesen várt rá majdnem egy évig? Aki a zombis ügy után - ha csak képletesen is - de biztosította, hogy tud még rá várni? Néhány perccel ezelőttig az életét is rábízta volna gondolkodás nélkül. Hol van az a férfi? Sheryl Holms ölelő karjaiban a kastély egyik vendégszobájában? Ez ... ez lehetetlen. Vagy mégis lehetséges?

- De jó, hogy eljöttél megnézni! - csendült fel közvetlenül mögötte egy vékony hang, ami olyan váratlanul érte, hogy összerezzent. Kellett pár másodperc, hogy kínzó gondolataiból visszatérjen a valóságba, és rájöjjön, hogy a kis Tommy Gardner örült meg a jelenlétének. Megpróbált egy halvány mosolyt magára erőltetni, amikor a fiú felé fordult, aki mögött ott állt Thomas Gardner, és legelbűvölőbb mosolyával nézett rá. A férfi világoskék fürdőnadrágja még jobban kiemelte napbarnított színét, érezhetően kihúzta magát, hogy arányos testén megfeszüljenek a tökéletesen kidolgozott izmok. Kate-nek el kellett ismerni, hogy a férfi megállná a helyét bármelyik férfimagazin címlapján, és ha nem éppen ilyen lelkiállapotban lenne, biztosan elkalandozna rajta a szeme.

- Mondtam, hogy Beckett nyomozó el fog jönni - intézte a szavait a gyereknek, de szemét nem vette le Kate-ről.

- Gyere! Nézd meg, hogyan tudok onnan ugrani! - fogta meg Tommy váratlanul Kate kezét, és hunyorogva a medence fölé nyúló ugródeszkára mutatott. - Ugye megnézed? - kérdezte bizakodva.

Beckett nézte a kis srácot, akinek máskor rakoncátlanul meredező vörös haja most csapzottan lapult a fejére, szemüveg híján pedig összehúzott szemhéjakkal próbálta élesíteni a látását. Nem akart itt lenni, nem akart bájcsevegni Thomas Gardner-rel, azt meg különösen nem kívánta, hogy a férfi flörtölését kelljen kordában tartania, de kényszerhelyzetben volt. Mégsem mondhatta egy nyolc éves gyereknek, hogy nem érdekli a produkciója, és megszegi az ígéretét, hogy megnézi az ugrásait.

- Hát persze - bólintott beletörődve, és követte a gyereket, aki kézen fogva húzta a medence túlsó oldala felé.

- Oké, Tommy, te ugrálsz, mi meg a pálmafa mellől figyelünk. Meghívhatom egy koktélra? - hallotta meg hátulról Thomas Gardner meleg, de határozott hangját, és tudta, hogy a medence szélén levő kis bár felé mutat.

- Köszönöm, de ...

- Én egy Majdnem Mojitót kérek - vágott közbe a gyerek, és már szaladt is előre az ugródeszkához.

Beckett szemöldöke egy pillanatra megemelkedett a csodálkozástól, ami nem kerülte el a producer figyelmét.

- Tudja, sokat vagyunk szállodákban, ezért ismeri a koktélokat.

- A szálloda nem éppen otthon - jegyezte meg csípősen Beckett.

- Ha meghívhatom egy Margaritára, elmesélem, miért alakult így.

Kate elnyomott egy sóhajt, miközben visszaintett az ugródeszka végén egyensúlyozó Tommy-nak.

- Inkább egy vodka martinit kérek.

Lelkesedést színlelve tapsolta meg és dicsérte a kisfiút, aki arcán büszke mosollyal mászott ki a medencéből, és már futott is vissza az ugródeszkához.

- Nézd, most háttal ugrok le! - kiabálta.

- Azért én is kapok egy kicsit a figyelméből? - lépett mellé Thomas Gardner, és elbűvölően mosolyogva nyújtotta felé a kért koktélt. - Nem ülünk le? - intett a férfi a bár előtt sorakozó fonott székek felé.

- Azért jöttem, hogy Tommy-t megnézzem - nézett keményen a férfi szemébe, jelezve, hogy ne tápláljon hiú reményeket vele kapcsolatban, aztán a medence felé fordult. - Ez az! Szuper ügyes vagy! - kiáltotta a vízből felbukkanó kisfiúnak, aki hálásan ránevetett. Nem volt kedve sem Thomas Gardner flörtöléséhez, sem ahhoz, hogy egyáltalán beszélgessen vele. Szeme előtt csak egyetlen kép lebegett: Sheryl Holms és Castle csókja, érzéseit pedig elsöprő erővel uralta a dühvel vegyes csalódás. Belekortyolt az italba, és remélte, hogy az alkohol tompít majd ezen az érzésen, bár tudta, hogy nincs olyan ital, ami segítene most rajta.

- Tudja, producerként nem lehetek átlagos hétvégi apuka - kezdett bele a kéretlen magyarázatba Gardner. - Forgatások helyszínei, stúdiók, befektetők között ingázom, egyik városból a másikba repülök. Két lehetőségem volt: vagy csak az ünnepnapokon látom Tommy-t, vagy viszem magammal. Az élete része akartam lenni, és azt akartam, hogy az életem része legyen. Tudom, hogy egy szálloda nem helyettesítheti az otthont, de jobb, minthogy csak egy időnként felbukkanó idegenként nézzen rám. 

Beckett hallotta, hogy a férfi sztorikat mesél a fiával való közös életükből, de képtelen volt figyelni. Csak állt a medence szélén a kiürült vodka martinis pohárral a kezében, aminek az alján ott fénylett a paprikával töltött zöld olívabogyó. Kiemelte a pálcikára felszúrt bogyót. Egy pillanatig nézte, ahogy a gyertyák fénye tükröződik a sima kis gömb felszínén,  és arra gondolt ez volt a legjobb italválasztás, mert az utolsó íz, amit érezni fog, éppoly sós és keserű, mint az érzései. Ösztönösen újra odanézett, ahol Castle-t és Sheryl-t látta. Éppen beleharapott az olajbogyóba, mikor megpillantotta tétován lépkedő írót az uszoda bejáratánál. Akkor talán tévedett az író és a színésznő kapcsolatát illetően? Az érzelmi hullámvölgyből éppen felfelé indulni látszott, amikor a következő pillanatban a férfi mögött felbukkant Sheryl Holms. A nő tökéletes alakját csak a bikini kis háromszögei és a csípőjére kötött áttetsző strandkendő takarta, ami csak még jobban kiemelte érzékien ringó járását. Kate érzelmi hullámvasútja meredek zuhanásba kezdett, és akkorát nyelt, hogy az olajbogyó csaknem egészben szaladt le a torkán. A kellemetlen érzés csak olaj volt a tűzre, ami büszkeségét és dühét táplálta, ezért váratlanul a gesztikulálva mesélő Thomas Gardner felé fordult, kihívóan rámosolygott, és a meglepett férfi kezébe nyomta a poharát.

- Nem egy gyertyafényes fürdőzésre hívott? - kérdezte, és mire a producer szeme felcsillant a felismeréstől, Beckett már megmártózott a medence vizében. Fejét hátravetve hagyta, hogy bársonyos, barna bőrén kis patakokká váljanak a gyertyafénytől aranyló vízcseppek.