Változatok egy témára 8/17

- Sajnálom, Castle, ígéretet tettél, most már nem menekülsz - állt szembe a férfival, és ellentmondást nem tűrő tekintettel, de mosolyogva nézett az ijedt kék szemekbe. - Le a pólóval!

- Most komolyan, Kate! Csak nem kennéd rám? - húzódott hátrébb a székben csodálkozva, aztán amikor meglátta a nő kérlelhetetlen tekintetét, megadóan felemelte a kezét. - Ígérem, támogatni fogom a forgalomba hozatalát, de nem fogom engedni, hogy rám kend.

- Azt ígérted, hogy támogatni fogod, ha valóban hatásosnak találod - pontosított Kate, miközben lecsavarta a tégely tetejét. - Honnan fogod tudni, hogy hatásos, ha ki sem próbálod? És ne tagadd, hogy fáj! Hallottam mennyit nyögdécseltél az éjjel - csillogott huncutul a szeme, de Castle nem jött zavarba, hanem pimaszul visszamosolygott.

- Hát, lehet, hogy nyögdécseltem - bár én más kifejezést használnék azokra a hangokra - de az biztos, hogy nem a fájdalom miatt!

- De csak azért, mert figyeltem, nehogy olyat tegyek, ami fáj.

- Mi? Te másra is tudtál figyelni, nemcsak arra a mennyei érzésre, amit én okozok? - csendült a tettetett felháborodásba egy kis csalódottság a férfi hangjában.

- A mennyei érzés egy pillanat alatt odalett volna, ha a körmömet végighúzom a hátadon, tehát muszáj volt arra is figyelnem.

- Akkor ... mennyei érzés volt? - jelent meg győzelmes mosoly Castle arcán.

Kate lehet, hogy máskor rosszallóan megforgatta volna a szemét, de most csak szelíden elmosolyodott.

- Igen, Castle, mennyei érzés volt - mondta, de amikor meglátta a férfi kissé öntelt ábrázatát, hozzátette: - De ha nem kellett volna az égett hátadra figyelnem, még mennyeibb lett volna, úgyhogy gyerünk, vesd le a pólód!

Castle egója újabb vereséget szenvedett a Kate-tel vívott szócsatában. Bosszúsan a nőre nézett.

- Szóval, még mennyeibb. Hm. Muszáj, hogy mindig te győzz?

- Ez nem a győzelemről szól, csak az igazságról - húzta fel a vállát Kate, mintha nem ő tehetne arról, hogy a férfi gyakran alulmarad vele szemben, aztán a kezében levő tégelybe nézett, és beleszagolt. - Még az illata is jó - dugta a férfi orra alá a enyhén zöldes színű kenőcsöt.

Castle elfintorodott, bár inkább csak az előítélet dolgozott benne, mert az orrába hatoló illat meglepően kellemes volt. A zöld szín egy emléket idézett fel benne. Annyira elmerengett, hogy amikor eljutott a tudatáig Beckett hangja, összerezzent.

- Castle! Hahó! Hol jársz?

- Csak eszembe jutott, egy ennél sokkal kétesebb színű és állagú trutyi - mondta szomorkásan elmosolyodva. - Tudod, amikor megmart a csörgőkígyó a sivatagban, a indián asszony valami összenyúzott gyógynövényekből készített masszát kent a sebre. Az jutott eszembe, talán annak köszönhetem az életem.

Kate hirtelen úgy érezte, mintha egy jeges kéz szorítaná össze a szívét. Ritkán beszéltek azokról a napokról, amikor Castle a sivatagban küzdött a szomjúsággal, a kimerültséggel, a természeti elemekkel, ő pedig megszállottan kereste, miközben megpróbálta száműzni a rettegést, hogy elveszítheti a férfit. Castle minden rövidnadrágja takarta a kígyómarásra emlékeztető heget a combján, de amikor öltözködött vagy zuhanyozott, mindig megakadt rajta a szeme, és valahányszor végigsimított rajta egy-egy szeretkezés közben, egy pillanatra legyőzte a boldogságot a fájdalom. Életük egyik legnehezebb időszakát élték akkor át, ami miatt majdnem lemondott a boldogságukról is. 

- Akkor? Mehet? - kérdezte halkan néhány pillanatnyi hallgatás után.

Castle megérezte Kate hangulatváltozását, ahogy azt is észrevette, hogy az addig incselkedve ragyogó zöld szemek úgy elsötétültek, hogy még a színük is inkább barnába hajlott, és elvesztették a fényüket. Nem akarta, hogy a nő lelkére telepedjenek a múlt árnyai. Oldani akarta a feszültségét, ezért megfogta a kezét, és úgy téve, mintha vizsgálgatná, hogy megfelel-e a célra, megforgatta, és végigsimított a karcsú ujjakon.

- Bekenheted a hátam, de csak azért, mert a te kezed sokkal finomabb, mint az indián nőé volt - nézett fel csibészesen mosolyogva a nőre, aztán hozzátette. - És azért is, hogy legközelebb még mennyeibb legyen!

Kate visszamosolygott rá, aztán közelebb lépett, gyengéden beletúrt a még fésületlen, sűrű, kócos hajba, és megcsókolta a férfit. Hálás volt Castle-nek, amiért mindig képes volt egy aranyos, biztató vagy éppen pajzán megjegyzéssel feledtetni a rossz érzést, ha az eluralkodott rajta.

- Sőt, a pólómat is segíthetsz levenni - súgta incselkedve Castle a csókba, és jólesően nyugtázta, hogy Kate először elmosolyodott, aztán nevetve a mellkasának nyomta pisztolycsövet formázó ujját.
- Kezeket fel, Castle!
- Kegyelem, Beckett nyomozó! - játszotta a rémültet a férfi, és engedelmesen a magasba emelte a kezét.
- Tudod, hogy ha a kezeim közé kerülsz, nincs kegyelem - csillogott huncutul Kate szeme, miközben megfogta a póló két oldalát, és lassú  mozdulattal felfelé kezdte húzni úgy, hogy közben ujjával finoman végigsimított a férfi bőrén. Castle megrezzent a leheletnyi érintésre. Egy pillanatra végigfutott a fején, vajon miért van, hogy ennyi idő után is megborzong minden idegsejtje, ha megérzi Kate illatát, bőrének melegét, simogató leheletét és az érintését. Úgy érezte, soha nem fog tudni betelni a nővel. Persze tudta, hogy Kate teljesen tisztában van ezzel, és szándékosan hajol közel hozzá és simít végig az oldalán érzéki mozdulattal.
Kate végignézett az erős, széles mellkason és háton, és megint elcsodálkozott, hogyan lehet ilyen finom tapintású bőre egy férfinak. 
- A vállad már hámlik. Ez még mindig eléggé fájhat - állapította meg együtt érzőn, mivel feltűnő volt, hogy az elhalt, leválni készülő hámréteg alatt még mindig gyulladt, vörös a bőr. Vett egy kis kenőcsöt az ujjára, és óvatosan a férfi vállára kente. Látta, hogy az író próbál elhúzódni, és megfeszül a teste.
Castle várta a kellemetlen vagy fájdalmas érzést, de a zöldes kenőcs meglepően kellemesen hűsítette, ezért lehajtott fejjel várta, hogy Kate rákenje a következő adagot.
- Mi az? Semmi jajgatás és menekülés? - csipkelődött a nő.
- Hm. Elismerem, egész jó érzés - ismerte el a férfi. - Ha tényleg segít, akkor nem is tudom, hogyan köszönjem meg Menuela-nak.
- Úgy, hogy kinyitod a csekkfüzeted!
- Persze, de arra gondoltam, biztosan egy faragatlan tuskónak tart, amiért feltételeztem, hogy boszorkány vagy kuruzsló - lógatta az orrát Castle.
- Szerintem csak egy beijedt férfinak tart - próbálta védeni Kate, mire az író összeráncolt homlokkal, letörten felnézett rá.
- Az még rosszabb - húzta el a száját.
A nő vágott egy grimaszt, amikor rájött, hogy Castle-nak igaza van, mert jobban bántja az önérzetét, ha gyávának tartják, mintha faragatlannak. Szeretettel átölelte a nyakát, és egy puszit nyomott az arcára.
- Készen vagy. Vegyél fehér inget, az jobban véd a naptól!
- Akkor ... a partra megyünk? - kérdezte sóhajtva, ártatlan tekintettel Castle, de hangjában csalódás csendült. Lelkiismeret furdalást akart okozni a nőnek, hogy unalmas semmittevésre kényszeríti az árnyékban, miközben ő fürdik az óceán hűsítő habjaiban. Árgus szemekkel figyelte, hogyan reagál Kate, és a diadal mámora árasztotta el, amikor egy pillanatnyi töprengés után a nő elmosolyodott.
- Na jó! Menjünk Nassauba! Strandolni ott is tudok, te meg kapsz néhány óra kimenőt, és megnézheted a késdobálóidat - mondta engedékenyen.
Kate nézte, ahogy a férfi szinte felvillanyozódik a válaszra, és tekintete feltűnően izgatottá válik. Egy óra múlva már a luxus motorcsónakban szelték a hullámokat Nassau felé. Castle, fejében a kapitányi sapkában, fehér vászoningben és nadrágban, magabiztosan fogta a kormányt, száján elégedett mosoly játszott, és annak ellenére, hogy napszemüveg takarta a szemét, Kate pontosan tudta, milyen a tekintete. A férfi láthatóan teljesen felpörgött, mert egyfolytában beszélt, mintha azzal akarná levezetni az izgatottságát. Kate magában jót derülve figyelte, és miközben hallgatta a gyerekkori cirkuszi élményeit, megállapította, hogy olyan aranyos, mint egy kisfiú, akit boldog izgalommal tölt el a lehetőség, hogy a nyaraláson teljesítik a legnagyobb kívánságát.
Már a turistáktól hemzsegő homokos parton sétáltak, amikor Castle-t hirtelen rossz érzés kerítette hatalmába. Bizonytalan volt, mivel Patterson nyaralójában reggel azt gyanította, hogy Kate megsejtette a tervét, később azonban semmi olyan megnyilvánulása nem volt, ami arra utalt volna, hogy tud valamit. Most mégis furcsának találta, hogy olyan könnyedén belement, hogy egyedül strandoljon. Mi van, ha Kate olyan jó színész, hogy nem lát át rajta? Vajon hogy reagálna, ha tudná, hogy a háta mögött nyomozásba kezdett a fiúkkal? 
- Biztos nem baj, hogy itt hagylak egyedül? - nézett körbe a hosszú combú, duzzadó szilikonmellű, bikinis lányokon, és a napbarnított, dagadó izmú, vakító fogsorú, fiatal férfiakon, akik mintha megszállták volna  a partot.
- Ne félj, nem fogok unatkozni - nézett körbe Kate, és az egyik pálmafa árnyékában álló napágy mellé dobta a táskáját, aztán egy mozdulattal lehúzta a könnyű nyári ruhát, és kissé hátrahajolva megrázta hosszú, hullámos haját. 
Castle nyelt egyet. Nem kerülte el figyelmét a Kate hangjában megbújó furcsa hangsúly, ugyanakkor nem tudta levenni szemét a gyönyörűen lebarnult, hibátlan bőrű női testről, ahogy kecsesen hajladozva előbukkant a ruha takarásából.
- Ó! Most meg fekete? - cikázott a tekintete az egyszerű, de tökéletes szabású bikini felsőn, ami sejtette a telt mellek szép formáját, és a feszülő alsón, aminek három vékony pántja kiemelte a nő  csípőjének kerek, nőies formáját. 
- Castle! Csukd be a szád! - szólt rá erélyes hangon Kate, de a tekintetén látszott, hogy egyáltalán nem bánja, hogy a férfi elalél a látványától.
- Csak olyan érzésem van, mintha álmodtam volna valami ilyesmiről - mutatott végig a nő karcsú alakján vágytól csillogó, elmerengő tekintettel, aztán pislogott néhányat, és gondolatai visszatértek a valóságba. A lelkiismeret furdalás okozta rossz érzés újra hatalmába kerítette, ugyanakkor száguldani kezdtek a gondolatok a fejében, milyen új fejleményeket fog hallani Ryan-éktől. - Szóval ... akkor ... - nézett zavarában körbe zsebre tett kézzel - tényleg nem bánod, ha elmegyek néhány órára?
- Persze, menj csak! Az, hogy összeházasodtunk, nem azt jelenti, hogy rabláncra fűzlek - vonta meg a vállát Kate kissé flegmán, aztán elfeküdt a napágyon, és becsukta a szemét.
Castle eltűnődött, hogy a szavak hangsúlya és a jelentése valóban nincs összhangban, vagy csak azért képzeli, mert eltitkolta a nő elől az igazságot. Még tétován toporgott néhány másodpercig, aztán mivel érezte, hogy Beckett lezártnak tekinti a beszélgetést, elindult.
Kate szemhéjai résén keresztül figyelte az írót. Nem tudta, nevessen rajta vagy bosszankodjon magában, amiért még mindig nem hozakodott elő az igazsággal. Egyrészt rosszul esett neki, amiért nem őszinte vele a férfi egy ilyen apróságban, másrészt kicsit kárörvendőn élvezte, hogy láthatóan kínosan érzi magát, amit pocsék színész lévén, nem tud eltitkolni. Egyik pillanatban még azon töprengett, miért is lenne olyan nagy bűn, hogy annyira vágyik a rejtély megfejtésére, hogy füllenteni is képes érte, a másikban azon tűnődött, ha ilyen apróságban hazudik, akkor hogyan bízzon meg benne, ha komolyabb dologról van szó. Kinyitotta a szemét, és a távolodó alakra nézett. Elmosolyodott. Az egész eddigi közös életük volt a bizonyíték arra, hogy feltétel nélkül bízhat benne, és tudta, Castle az a férfi, akire mindig, minden körülmények között számíthat, azonban azt is tudta, hogy ennek ellenére nem maradhat büntetlenül ez a kis magánakciója. Édes bosszút forralt. Úgy döntött, ha a férfi bevallja a kis titkát, akkor is kitalál valamit, amivel móresre taníthatja, ha azonban megvárja, amíg lebukik, akkor viszont lesz nemulass! Újra becsukta a szemét, felhúzta az egyik térdét, és megpróbálta élvezni az óceán felől fújó simogató szellőt. Néhány másodperc múlva olyan érzése volt, mintha figyelnék. Hunyorogva nyitotta ki a szemét, és bár az arca meg sem rezdült, meglepődve nézett a napágy mellett álló húszas évei közepén járó fiúra, aki olyan volt, mint egy férfi fehérnemű katalógusokban látható tökéletes testű, hófehér fogsorú, szabályos arcú modell, azzal a különbséggel, hogy az egyenesen a kamerába néző érzéki tekintet helyett barátságosan csillogtak barna szemei, és hullámos fekete haja sem volt mérnöki pontossággal megfésülve, és ettől sokkal szimpatikusabb volt az összhatás. 
- Helló - mosolygott barátságosan, olyan közvetlenül, mintha régóta ismernék egymást. - Ne haragudjon, hogy megszólítom, de láttam, hogy egyedül hagyta a barátja.
- A férjem - javította ki Kate, miközben felemelte a kezét, és úgy fordította a fiú felé, hogy az jól láthassa a vadonatúj, csillogó karikagyűrűt. Úgy gondolta ez elég lesz ahhoz, hogy lerázza.
- Hm. Gondolhattam volna, hogy egy ilyen gyönyörű nő, mint maga, már elkelt - bókolt szomorkásan mosolyogva. - Szerencsés fickó! - intett fejével abba az irányba, amerre Castle elment, aztán mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, Kate felé nyújtotta a kezét, és bemutatkozott. - Peter Gordon vagyok, Phoenix-ből. Az Arizona egyetemre járok, és a Space Systems kutatási projektben veszek részt - mondta egy szuszra.
Kate ösztönösen kezet fogott a vele, de gyanakvón figyelte minden arcrezdülését, miközben remélte, hogy kiváló megfigyelőképessége nem hagyja cserben, és a fiú valóban olyan őszinte és nyílt, mint amilyennek látja. Egy pillanatig bosszantotta, hogy nem akarta tudomásul venni a jelzését, hogy férjnél van, és nem akar semmit kezdeni egy kisfiúval, mégis egyre inkább felkeltette az érdeklődését.
- Á! Szóval űrkutatás - nézett Peterre elismerően, és arra gondolt, ha ez igaz, akkor egy zseni lehet, ha ilyen fiatalon bevették egy ilyen kutatásba. - Ezzel biztosan le tudod venni a lábukról a korodbeli lányokat - pillantott körbe a strandon napozó szebbnél szebb huszonéves lányon, és remélte, hogyha a nála vagy tíz évvel fiatalabb fiú olyan okos, akkor megérti a célzást.
- Hát, ezzel a külsővel bejövök nekik, de nekem az idegeimre mennek - vonta meg a vállát. - Mindenen vihognak, öt perc ismeretség után erotikus megjegyzéseket tesznek, és nem tudok velük semmi értelmesről beszélgetni, ezért untatnak.
Kate egyre kíváncsibban figyelte a fiút.
- És azt gondoltad, megpróbálkozol egy idősebb korosztállyal? - kérdezte kissé gúnyosan.
- Nem a kora miatt - mosolyodott el Peter. - Ilyen arccal, szemekkel és szájjal ötven év múlva is gyönyörű lesz. Csak tudom, hogy maga egy különleges, intelligens, nagyon okos nő, Beckett nyomozó. Gondoltam, talán van kedve egy ilyen csodabogárral beszélgetni, mint én.
Kate gyorsan becsukta a csodálkozástól önkéntelenül elnyíló ajkait. Nem mutatkozott be, a fiú mégis pontosan tudta, hogy kicsoda. Hát persze! - villant fejébe a megoldás.
- Olvasott rólam ... rólunk a phoenixi újságokban, ugye? - kérdezte, mire Peter fülig érő mosollyal bólintott.

Változatok egy témára 8/16

- Talán nem is lesz ez az egész olyan rossz móka - gondolta, és amikor látta, hogy Castle kinyomja a telefont, gyorsan visszaosont az ágyba.

Szemhéja résein át látta, hogy a férfi tétován megáll az ajtóban, mintha töprengene. Kate megmosolyogta magában, hiszen tudta, Castle őszinte férfi, akinek lelkiismeret-furdalást okoz, ha eltitkol előle valamit. Egyedül a Montgomery kapitány által Mr. Smith-nek adott iratokról tudott hosszú ideig hallgatni, és akkor is csak azért, mert meggyőződése volt, hogy ha ő tudomást szerez róluk, akkor elkezd nyomozni, és megölik. Érezte, ahogy Rick óvatosan becsúszik a takaró alá, aztán mozdulatlanná dermedve alvást tettet. Percekig várt. Tudta, hogy a férfi úgysem bírja sokáig, és hozzá fog bújni, miközben úgy fog tenni, mintha most ébredt volna fel. Már éppen kétségbe vonta az elképzelését, amikor Castle jól hallhatóan ásított, aztán nyögdécselt néhányat, mintha nehezére esne felébredni, aztán Kate megérezte, hogy hozzá simul és átöleli. Megfordult a gyengéden ölelő karok között, és hátrasimította a férfi homlokába hulló hajszálakat.

- Látom, kifárasztott az éjszaka - mondta mosolyogva, incselkedő hangsúllyal, miközben a rettentő álmosságot játszó arcot fürkészte. A szavakra Castle szeme egyből kinyílt, mintha az álmosságát elfújták volna, és élénken ellenkezni kezdett.

- Csak nem hiszed, hogy ...

- Eddig nem hittem - vágott a szavába Kate, és színpadiasan sóhajtott egyet. - De olyan álmosan ébredtél - vágott elgondolkodó arcot, miközben jót derült a férfi reakcióin.

Castle úgy érezte, talán kissé túljátszotta az álmos ébredést, ezért nagyokat pislogva gyorsan mentegetőzni kezdett.

- Csak ez a meleg trópusi éjszaka elnyomott egy kicsit.

Nem szeretett titkolózni Kate előtt. Rossz érzést keltett benne, ha a legkisebb apróságban is füllentett. A kapcsolatuk a feltétlen bizalomra és az őszinteségre épült, meg persze arra a megmagyarázhatatlan vonzalomra, ami a találkozásuk első pillanatától fogva megvolt köztük. Ehhez társult a szellemi kihívás, amit egy ügy közös megoldása jelentett, amelynek során mintha egy srófra járt volna az agyuk, ki tudták egészíteni egymás gondolatait. Akkor is mindig őszinte volt Kate-tel, amikor még maguknak sem vallották be az egymás iránt érzett szerelmüket, és csak egy dolgot titkolt el a nő elől hosszú ideig, de azzal csak az életét akarta védeni. Most mégsem hozakodott elő azzal, hogy Ryan-ék itt vannak, beszélt vele, és szeretne bekapcsolódni a nyomozásba, mert tudta, hogy Kate mennyire várta a nászutat, a pihenést, hogy végre ne kelljen áldozatokra, gyilkosságokra és gyilkosokra még csak gondolnia sem. Abban reménykedett, hogy anélkül tudja kielégíteni a kíváncsiságát, hogy tönkretenné vele a nászútjukat, bár fogalma sem volt a megoldásról.

- Ugye, mára nem terveztél semmit? - kérdezte Kate nagyot nyújtózva. - Nem vágyom másra, mint hogy süttessem a hasam a napon, néha megmártózzak az óceánban, és finom koktélt szürcsölgessek a pálmafák árnyékában.

Castle nyelt egyet. Pont most akar a szigeten maradni Beckett, amikor ő a fiúkkal akar találkozni? Lassan cirógatni kezdte a nő vállát, miközben ártatlan arccal, óvatosan ejtve a szavakat belekezdett a nő puhításába.

- Hát ... - vette elő legbehízelkedőbb hangját - ... tulajdonképpen arra gondoltam, átmehetnénk Nassauba. Tudod, leégett a hátam, és még mindig húzódik és fáj, főleg a vállam - húzta fájdalmas grimaszra a száját, és látványosan szenvedve nyögött egyet.

- És mit szeretnél csinálni Nassauban? - húzta fel érdeklődve a szemöldökét Kate.

- Hát, nem is tudom - révedt elgondolkodva a távolba, mintha most találná ki a programot. - Talán megnézhetnénk a cirkusz mai előadását is - mondta ártatlan arccal, és nem is sejtette, hogy a gyors egymás utáni pislogás mennyire árulkodik a füllentésről. - Olvastam, hogy ma más produkciókat is előadnak. A fehér tigrisek helyett például késdobálók lépnek fel, pedig az mostanában igazi kuriózumnak számít. Alig van olyan cirkusz, ahol még vállalkozik valaki arra, hogy céltáblája legyen egy pengeéles késeket hajigáló embernek - bizonygatta meggyőződéssel.

- Talán mert egyre kevesebb az őszinteség az emberek között, anélkül pedig elveszik a bizalom - tett úgy Beckett, mintha valóban eltűnődne, miért ment ki a divatból a késdobáló szám, de remélte, hogy szavai kellő lelkiismeret-furdalást okozzanak a férfinak. Nem is sejtette, mennyire célba talált.

Castle másodpercekig hallgatott. Úgy érezte, mintha hirtelen gombóc nőtt volna a torkában, kiszáradt a szája, és égni kezdett a gyomra. Beharapta a szája szélét, aztán vett egy nagy levegőt, és már majdnem kimondta, hogy "És Nassauban, a cirkuszban találkozhatnánk a fiúkkal.", amikor észrevette a nő furcsa mosolyát, és olyan érzése volt, mintha egy kis fölényes gúny vegyülne a tekintetébe, mint amikor egy kihallgatás során pontosan tudja, hogyan fogja sarokba szorítani a gyanúsítottat. Kate rájött a titkára? Talán meghallotta a Ryan-nel folytatott telefonbeszélgetést? Szíve szerint tiszta vizet öntött volna a pohárba, de ha belegondolt, hogy vagy egész nap az árnyékban kuksol és megöli az unalom, vagy izgalmas nyomozásba kezd a cirkusz rejtélyes világában, máris elbizonytalanodott.

- Éppen ezért lenne érdekes megnézni azt a késdobálós számot! Azok után, amit mondtál, még kíváncsibb vagyok, vajon ki az a páros, akik ennyire megbíznak egymásban. Gondolj csak bele! A zenekar elhallgat, a nézők halálos csendben, lélegzetvisszafojtva várják a produkciót. A nőt kikötözik Leonardo Vitruvius tanulmányára emlékeztető pozícióban, a dagadó izmú férfi pedig szúrós tekintettel maga elé mered, és koncentrál. A nő mellkasa hullámzik az izgalom okozta hatalmas légvételektől, és a félelmét palástoló műmosollyal néz a férfira, aki felemeli a kezét, és az éles késpengén megcsillan a reflektorok fénye. A nézőtér levegője szinte megfagy, miközben néhányan már képzeletükben előrevetítik a tragédiát, és látják a nő testéből kiömlő vért.

- Castle! - zökkentette ki az elképzelt jelenetből Kate erélyes hangja. - Tudom, milyen egy késdobálós produkció. De miért vagy olyan biztos abban, hogy a férfi hajigálja a késeket, és a nő a rettegő célpont? Lehet, hogy a nő bánik jól a késsel - vetette fel az ötletet kihívóan.

- Mi? - hőkölt hátrébb az ágyban Castle meglepetten. Élénk fantáziájának köszönhetően látta magát kikötözve, Kate-t pedig vele szemben kihívón mosolyogva, késsel a kezében, olyan arckifejezéssel, mintha azt mérlegelné, mennyire hozz a rá a frászt a sumákolásáért. Megrázta a fejét, hogy elűzze a fejében megjelenő képet, amikor eszébe jutott egy kompromisszumos megoldás, amivel talán elaltathatja a nő gyanakvását. - Bár, ha belegondolok, olyat meg tényleg nem láttam még. Hát... ha te nem vagy kíváncsi a cirkuszra, én meg nem süttethetem az égett hátam a napon, akkor mi lenne, ha elmennénk Nassauba, te strandolnál, amíg én megnézem az új előadást?

Olyan diadalittasan vigyorgott a nőre, mint aki megtalálta a bölcsek kövét, de Kate előbb megforgatta a szemét, aztán amikor látta, hogy Castle ezt komolyan gondolja, kissé elhúzódva a könyökére támaszkodott, és összevont szemöldökkel méregette a férfit.

- Te ezt most komolyan gondolod, ugye? 

- Miért Kate? Csak néhány órát töltenénk egyedül, nem az egész nászutunkat!

Beckett pontosan tudta, mi játszódik le a férfiban, de meglepte, hogy még nem hozakodott elő az igazsággal. Tulajdonképpen teljesen megértette. Jó dolog a semmittevés, de nem szokott hozzá, és néhány nap alatt kipihente magát annyira, hogy jobban szórakoztatta valamilyen program, mint a strandolás a gyönyörű, de elhagyatott szigeten. Nem vágyott áldozatra és gyilkosra, de a rejtély megoldásának izgalma őt is vonzotta, bár ezt soha nem ismerte volna be Castle-nek. Nyomozóként az vezérelte, hogy megnyugvást adjon az áldozatok hozzátartozóinak, de amióta az író hozzácsapódott, egyre jobban élvezte azt is,  ahogy megoldják a rejtélyt. Castle néha olyanná tette a nyomozásokat, mintha egy logikai rejtvényt megoldva kerülnének helyükre egy kirakó darabjai. A férfi ébresztette rá, hogy mennyi örömöt tud okozni a munkája, amit addig nyomasztónak és fájdalommal telinek élt meg. Anton Volkov ügyében ráadásul semmilyen felelősségük nem lenne, csak segítenének Espo-nak és Ryan-nek a rejtvényfejtésben. Castle előállna a lehetetlen ötleteivel, ő pedig visszaterelné a tények és bizonyítékék világába, végül egymást inspirálva megtalálnák a megoldást, amit mindig hihetetlen katarzissal élt meg, még ha nem is mutatta a külvilágnak. Csalódottan vette tudomásul, hogy Castle nem akarja beavatni a dologba, de ismerte a férfit, ezért türelmes volt. Úgy gondolta, ad még neki egy kis időt.

- Hát, nem is tudom - játszotta a töprengőt, holott már régen döntött. - Te nem jöhetsz a napra, és tényleg csak unatkoznál a strandon. Egy napot talán kibírok nélküled - tette hozzá csipkelődve.

Castle csak azért tudta elrejteni örömmámorát, mert a lelkiismerete folyamatosan háborgott. Elégedett mosoly suhant át az arcán, de a következő pillanatban elbizonytalanodva Kate-re nézett.

- Biztos, hogy jó lesz így? Nem fogsz unatkozni?

- Nem hiszem, Castle. Egy ilyen turistaparadicsom strandján mindig akad néhány magányos szépfiú, aki beszélgetőpartnerre vágyik, és kapóra jön nekik egy magányos feleség - húzta végig ujját a döbbenten ránéző férfi arcán, mosolyogva egy gyors csókot lehelt a szájára, aztán sietve felkelt az ágyból, és a magában jót derülve húzta be maga után a fürdőszoba ajtaját.

- Ez ... ez nem ér - csapott öklével bosszúsan Castle az ágyra. Nem attól félt, hogy Kate flörtölni kezdene egy bronzbarnára sült izompacsirtával, amíg ő nincs vele, hanem az bosszantotta, hogy megint a nőé volt az utolsó szó, amire akkor sem tudott volna megfelelően reagálni, ha lett volna á alkalma. A következő pillanatban viszont már azon járt az esze, vajon a cirkusz artistái között lesz-e a kisember gyilkosa. Amikor meghallotta a vízcsobogást, felkapta a telefonját, és annak ellenére, hogy Kate nem láthatta, settenkedve lépkedett a terasz felé.

Percek múlva annyira belemerült a Kevintől kapott információk végiggondolásába, hogy összerezzent, amikor Kate váratlanul megszólalt a háta mögött.

- A strandot megúszhatod, de ezt nem - emelte fel a kezét, amiben egy felirat nélküli, fehér műanyag tégelyt tartott. - Miért nem szóltál róla?

Castle már meg is feledkezett a házvezetőnő, Manuela által kotyvasztott kenőcsről, ami előző este az ágyán várta egy üzenettel, miszerint az ősi, gyógynövényekből készített szer csodákat művel a leégett bőrrel. Amikor Kate-re várva az ágyra huppant, a gyertyafényes félhomályban nem vette észre az ágy közepén heverő tárgyat, és elég fájdalmasra sikerült a találkozásuk. A hátsóját dörzsölgetve bosszankodott, és az éjjeli szekrényre tette a tégelyt a papírra írt üzenettel együtt, de tovább nem foglalkozott vele, mivel minden idegsejtjével arra várt, hogy Kate motoros ruhába öltözve megjelenjen az ajtóban.

- Csak nem képzeled, hogy hagyom magamra kenni ezt a kotyvalékot? - fintorodott el a tudattól, hogy egy ismeretlen eredetű kenőcsöt kenjen a nő a hátára. - Ki tudja, miből készült! Lehet, hogy pókhálót meg gyíkfarkat főzött bele Manuela, elvégre ő itt született a szigeten, és ...

Eddig jutott az ellenkezéssel, amikor a hatalmas terasz túloldalán felbukkant a fekete bőrű, termetes asszony. Castle szava elakadt, és segítségért könyörgő szemmel pillantott Kate-re, aztán megnyugodva látta, hogy Manuela ugyanolyan rendíthetetlen életörömmel mosolyogva közelít feléjük, mint amilyennek megismerte az első találkozásukkor, amiből arra következtetett, hogy nem hallotta meg a szavait.

- Jó reggelt! - köszöntötte őket jókedvűen az asszony. - Készítettem egy kis energiadús reggelit az ifjú párnak. Jól jön a sonka és a tojás egy kimerítő éjszaka után - mondta olyan természetességgel, mintha semmilyen célzást nem akart volna belecsempészni a mondatba. Castle észrevette, hogy Kate enyhén elpirult, ami kissé kaján mosolyt csalt az arcára. Arra viszont nem számított, hogy a nő egy pillanat alatt legyőzi a zavarát, és azonnal visszavág.

- Csak neki volt kimerítő az éjszaka - intett fejével Kate az író felé pimaszul elmosolyodva. - Olyan álmosan ébredt, hogy azt hittem, nem lehet bele életet lehelni.

Castle szeme összeszűkült, és bosszúsan ráncolta a homlokát, mivel nem tudott semmi ütős választ adni a csipkelődésre, amiből megint arra következtetett, hogy Kate átlátott a színjátékán. Vagy tényleg azt hitte, hogy annyira álmos? - bizonytalanodott el. Lehet, hogy túlságosan is jól játszottam a szerepem? - töprengett egy pillanatig, aztán fensőbbséges mosolyt erőltetve az arcára, Manuela felé fordult, aki közben letette a bőséges reggelitől roskadozó tálcát.

- Csak fel akar bosszantani - billentette a fejét Kate felé. - Különben csak ettől a trópusi melegtől ébredek nehezebben. 

Manuela jóízűen felkacagott.

- Férfiak! Azt hittem, magának több fantáziája van, mint Jose-nak! Ő is mindig a meleget okolja a fáradtságért! - legyintett sokatmondóan. - No, de nem akarok zavarni. Remélem, ízleni fog! Érezzék jól magukat! A konyhában mindent elkészítek, amire szükségük lehet. Remélem, a kenőcs segített a napégésen - nézett együtt érzőn Castle-re. - Aki nem szokta meg ezt az éghajlatot, fájdalmasan megfizet az óvatlanságáért.

Castle zavartan pislogott, és kínjában félszegen elmosolyodott, Kate viszont azonnal lecsapott az asszony szavaira, felmutatta a tégelyt, aztán az író mögé állva, a vállára tette a kezét, mire az fájdalmasan felszisszent.

- Éppen most akartam bekenni a hátát, de kicsit fél a helyi gyógymódoktól - mondta rosszallóan a fejét csóválva Kate.

- Pedig nem kell félnie! Különleges összetevői vannak, és nagyon hatásos - nézett meggyőződéssel a férfi szemébe Manuela.

- Én ... csak ... jobban bízom a nyugati orvostudományban - nézett Castle bocsánatkérő szemekkel az asszonyra - bár elismerem, hogy nagyon sok hagyományos gyógymód van, ami tényleg nagyon hatásos - tette hozzá, hogy meg ne sértse a házvezetőnőt, aki azonban azonnal átlátott a szitán.

- Csak nem gondolja Mr. Castle, hogy csak azért, mert itt születtem a Bahamákon, olyan elmaradott vagyok, hogy valami törzsi kuruzsló kutyulmányát készítettem el? - nevette el magát az asszony. - Még a nagyanyám ismertetett meg a gyógynövényekkel, és Mr. Patterson a megmondhatója, hogy a maga nyugati orvosai is elismerik a hatásosságát. Hamarosan a hivatalos forgalomba hozatali engedélyt is megkapom, és ha lesz egy kis tőkém, piacra dobom - vetette kissé hátra a fejét büszkén. - Lehet, hogy jövőre már Mr. Castle szép pénzt fog fizetni a gyógyszertárban a kenőcsömért, én pedig gazdag leszek - húzta fel kihívóan a szemöldökét, és várta a férfi reakcióját.

- A-azt hiszem, akkor nincs mitől félnem - nyögte kényszeredetten a férfi.

- Te jó ég! Maga tényleg attól fél, hogy békanyál vagy macskabél van belekeverve kenőcsbe? - nevetett hitetlenkedve az asszony. - Azt hiszem, tévedtem - nézett Kate-re. - Mr. Castle-nek mégis élénkebb fantáziája van, mint az én Jose-mnak! Fogadok, azt képzelte el, hogy mint egy boszorkány, kevergetem a patkányhájat, békanyálat meg ki tudja mit egy fortyogó üstben. Megnyugtathatom, semmi ilyesmi nincs benne, de még csak üstöm sincs - fordult vissza az író felé.

- Jó, jó, elhiszem, és ... ha hatásos lesz, én leszek az első, aki támogatom a forgalmazását - emelte fel megadóan a kezét Castle.

- Ó! Köszönöm! Meg fog lepődni - komolyodott el most először a nő, és látszott rajta, hogy halálosan komolyan gondolja a terveit.

- Na! le a pólóval, Castle! Hadd lássuk, ki kell-e nyitni a csekkfüzetedet! - szólalt meg Kate kissé kárörvendőn mosolyogva.

- Az hiszem, rám már nincs szükség - csillant pajkos fény Manuela szemében, aztán sietve elbúcsúzott, és távozott.

Castle megkönnyebbülten nézett az asszony után, és amikor a termetes alak eltűnt a szemük elől, sóhajtott egyet.

- Ez kínos volt. Még szerencse, hogy nem akarta végignézni, hogy rám kened azt a ... azt a ... ki tudja mit - pillantott a tégelyre, miközben megrázkódott.

Kate ebben a pillanatban szembesült azzal, hogy a férfi azt hiszi, megúszhatja a kenőccsel való találkát, ami viszont nem lett volna tisztességes Manuela-val szemben, ráadásul biztos volt abban, hogy a helyi emberek évszázadok alatt kitapasztalták gyógynövények gyulladáscsökkentő hatását. 

- Sajnálom, Castle, ígéretet tettél, most már nem menekülsz - állt szembe a férfival, és ellentmondást nem tűrő tekintettel, de mosolyogva nézett az ijedt kék szemekbe. - Le a pólóval!

Változatok egy témára 8/15

Még ivott néhány kortyot a borból, aztán nagy levegőt vett, izgatottan beharapta a száját, és a hálószobába sietett.

Kate letette a szolid illatú parfümöt, és belenézett a tükörbe. Nem volt elfogult magával, ismerte a teste hibáit, de a látványtól elégedetten elmosolyodott. Castle megszokta, hogy színes, vagy fekete alsóneműt hord, ezért feltételezte, hogy izgatóan fog hatni rá, hogy most hófehér, csipkés melltartót, és a hozzávaló, nőiesen kerek csípőjét kiemelő bugyit vett a motoros bőrruha alá. Még kissé felborzolta hullámokban leomló haját, aztán kihívó, kacér tekintettel a tükörképére nézett, és egy határozott mozdulattal felhúzta a dzseki cipzárját. Egy pillanatig töprengve nézett a polcon heverő bukósisakra, végül elmosolyodott, és felkapta.

Castle várakozásteli izgalommal feküdt a takaró felett. Csak egy rövid pamut pizsamanadrág volt rajta, mégis mintha lángolt volna a teste, amit nem annyira a langyos trópusi éjszaka, sokkal inkább a vágy keltett. Türelmetlenül rakta keresztbe a lábát, majd vissza, és kényszerítenie kellett magát, hogy az ágyban maradjon ahelyett, hogy feltépné az ajtót, és megsürgetné Kate-t. Végül mégis felkelt, sietve meggyújtott néhány illatosított gyertyát, aztán visszahuppant az ágyra. Fújt egy nagyot, hogy levezesse az izgalmát, amikor lassan kinyílt az ajtó. A látványtól elnyílt a szája, a lélegzete elakadt, és önkéntelenül előbbre hajolt. Nem a feszülő, fekete bőrbe bújt tökéletes női alakon lepődött meg, hanem a bukósisakon. Arra számított, hogy Kate kacéran mosolyogva lép a szobába, talán csábítón csípőre teszi a kezét, hullámos haját vadítón felborzolja, és a gyertyafényben barnának látszódó szemei kihívón villannak felé. Ehelyett mintha egy titokzatos idegen lépkedett volna lassú léptekkel felé, mintha arra várna, hogy ő kezdeményezzen. Hiába tudta, hogy a bukósisak takarásában Kate rejtőzik, a titokzatosság különös izgalommal töltötte el, szinte vonzotta magához, hogy fedezze fel. Nagyot nyelt, hogy kiszáradt szája megkönnyebbüljön, aztán mint akit megbabonáztak, felkelt, és a mozdulatlanul várakozó nőhöz lépett. A gyertyák fénye tompán tükröződött a fekete bőrdzsekin és a nadrágon, a bukósisak foncsorozott plexijén pedig saját képmását látta meg.

Kate látszólag nyugodtan állt, holott szíve csak úgy dübörgött a mellkasában. Jólesően elmosolyodott, amikor meglátta, milyen hatást vált ki a férfiből. A kék szemek hatalmasra nyíltak, így látta, hogy aranyszínű kis csillagokként csillant meg rajtuk a gyertyafény. Kate érezte, hogy a levegő úgy vibrál köztük, mint az első szeretkezésük előtt. Castle lassan végighúzta ujjait a bőrdzsekin, finoman érintve a mellét, amire teste azonnal jóleső borzongással reagált. A férfi mindkét tenyere rásimult a csípőjére, de nem húzta közelebb magához, csak mintha fel akarná fedezni a nőiesen kerek formát, lassan siklott a combja felé, majd vissza, végig a derekán, a vállán, majd a karjain le egészen a bőrkesztyűbe bújtatott ujjakig. Néhány másodpercig fogta a kezét, aztán lassú mozdulatokkal lehúzta előbb az egyik, aztán a másik kesztyűjét, ujjaival megcirógatta a kézfejét, végül gyengéd mozdulattal a szájához vonta, és puha csókokkal árasztotta el az ujjait és a tenyerét. Kate meglepődött a férfi reakcióján. Azt hitte, csibészes, pajkos mosollyal az arcán tesz valami poénos megjegyzést, és heves mozdulatokkal lefejti róla a ruhát, ehelyett Castle úgy viselkedett, mintha most érintené először, és most fedezné fel a testét. Érezte, hogy szinte remeg a férfi teste a vágytól, mégis uralkodik rajta, hogy minden mozdulatot és érintést kiélvezhessen. Eddig mozdulatlanul állt, de most ujját finoman végighúzta a vékony, érzéki ajkakon, amitől az író lélegzete elakadt, aztán nyelt egyet.

Castle úgy érezte, izgalmas, hogy olyan helyzetbe hozta Kate, mintha egy ismeretlen nőt vetkőztetne, és eddig rendkívül izgatónak is találta, de néhány perc után mégsem adta azt a mámorító boldogságot, mint amikor látja a nő vágytól csillogó tekintetét, ráadásul már mindennél jobban szerette volna megcsókolni. Megfogta a bukósisakot, és óvatosan lehúzta. A nő sötéten izzó szemébe nézett, amiben úgy tükröződött a gyertyák narancsos fénye, mint a borostyánkőben a napsugár. Közelebb lépett, és magához húzva gyengéden átölelte. Tekintete egy pillanatig elidőzött a vágytól duzzadt cseresznyeajkakon, aztán behunyta a szemét, és lágyan megcsókolta.  Elnyújtva az édes érzést, hosszan játszott ajkuk és nyelvük érzéki játékot. Miközben végigsimított Kate hátán, érezte, hogy a nő finom ujjai besiklanak a pizsamanadrágja alá.

- Ne siess! - nyögte a csókba, mire Kate keze megállt, és a férfi érezte, hogy elmosolyodik.

Kate feljebb csúsztatta kezét a férfi derekára, miközben arra gondolt, meddig lesz akkora hatással a férfira, hogy egy apró simogatást olyan erőteljesnek él meg, hogy attól fél, nem tud uralkodni a testén, és hamarabb véget ér az együttlétük, mint szeretné. Vagy a bukósisak okozta titokzatosságnak köszönhető az izgalma? Igazából az sem lenne baj, hiszen van olyan élénk fantáziájuk, hogy változatossá és izgalmassá tudják tenni a szeretkezéseiket még nagyon-nagyon hosszú időig.

Castle kissé hátrébb húzódott, megfogta a dzseki cipzárját, és lassan húzta lefelé, miközben csodálattal nézte a nő előbukkanó bársonyos bőrét. Az este folyamán már másodszor lepődött meg, amikor meglátta a hófehér, csipkés melltartót. Maga sem tudta, miért, de arra számított, hogy Kate vadító égővörös, vagy érzéki fekete alsóneműt vesz a motorosruha alá. Még sosem látta fehérben. A hófehér csipke olyan erős kontraszthatást váltott ki fekete bőrdzsekivel és a napbarnított bőrrel szemben, hogy a félhomályban szinte vakított a gömbölyded melleket rejtő ruhadarab. Ámulattal érintette ujját a finom anyaghoz, miközben érezte, hogy teste önálló életre kelt, és visszavonhatatlanul átvette az irányítást az akarata felett. Két tenyerével úgy tolta le a dzsekit Kate-ről, hogy közben végigsimított a duzzadó melleken, a szép ívű vállakon és a vékony, de izmos karokon, aztán apró, leheletnyi csókokkal árasztotta el a nyakát, miközben keze már a bőrnadrág cipzárjánál járt. Egyre lejjebb haladt a csókokkal, míg féltérdre ereszkedve el nem ért a nő köldökéig. Akkor megfogta a motoros csizma sarkát, hogy lehúzza. Mosolyogva, csillogó szemekkel felnézett a nőre, aki engedelmesen megemelte a lábát, és hogy el ne veszítse az egyensúlyát, a férfi vállába kapaszkodott.

- Sssssz! Ááááá! - hagyták el fájdalmas hangok Castle száját, miközben összerándult az érintésre. 

Kate feleszmélve, hogy megfeledkezett a férfi még mindig gyulladt, leégett válláról, amit a legjobban megviseltek az ultraibolya sugarak, elkapta a kezét, és miközben beletúrt sűrű hajba, előrehajolt, és megcsókolta.

- Ne haragudj! - suttogta őszintén sajnálkozva, majd egy mozdulattal lerúgta előbb az egyik, majd a másik csizmát. Mire újra a férfira nézett, az már megbabonázva simított végig a combjára feszülő bőrnadrágon a csípőjéig, és húzta le a cipzárt. Kate tudta, hogy Castle már nem érzi a fájdalmat, mert minden idegsejtjével azt a pillanatot várja, amikor lekerül róla a nadrág. Kissé megringatta a csípőjét, hogy a férfi könnyebben boldoguljon a feszes ruhadarabbal, aztán néhány másodpercig behunyt szemmel élvezte, ahogy a meleg, széles tenyerek gyengéden siklanak a hasán, a combján, majd vissza. Csak akkor nyitotta résnyire a szemét, amikor érezte, hogy Castle feláll, és szorosan hozzásimulva megcsókolja. Belemosolygott a csókba, amikor megérezte, hogy a férfi izmai finoman megremegnek, és vágyának fizikai bizonyítéka a medencéjéhez feszül.

- A fehér lesz a kedvenc színem - suttogta az író ködös tekintettel. Nemcsak a fehérneműre gondolt, amiben őrjítően érzékinek látta Kate-t, hanem az előző esti hófehér hálóingre is, amiben olyan volt a nő, mint egy angyal, aki beragyogja a sötétséget. A gondolatra önkéntelenül elmosolyodott. Soha nem hitte, hogy egyszer úgy gondol Kate Beckett-re, a kemény, határozott gyilkossági nyomozóra, mint egy angyalra. A következő pillanatban azonban megérezte a nő kezét újra becsúszni a nadrágja övrésze alá, és már semmi másra nem tudott gondolni, minthogy teste minden négyzetcentiméterével érezhesse azt a csodát, amit Kate Beckett-nek hívnak, hogy miközben birtokba veszi, eljuttassa az érzékek földi mennyországába. 

Kate élvezte a békés nyugalmat, sokáig ringatózott az álom és az ébrenlét határán, és tudata csak lassan fogadta magába a külső ingereket. Megfordult, hogy Castle-höz bújjon, de nem érezte az erős férfitestből áradó meleget, és nem hallotta a halk szuszogást sem. Ekkor tudatosult benne, hogy ami felébresztette, az a férfi távolról beszűrődő suttogása volt. Ásítva könyökölt fel az ágyban, és hunyorogva nyitotta résnyire a szemét. Rossz előérzete volt. Nem értette a szavakat, de a férfi hangsúlyaiból érzékelte, hogy valakivel úgy beszél, mintha titkolni akarná a mondanivalóját. Bosszúsan nyújtózott egyet, és néhány másodpercre visszafeküdt, de kíváncsisága és gyanakvása elűzte az álmosságát, így hangtalanul felkelt, és a résnyire nyitott teraszajtóhoz osont.

- Nem, nem! - ellenkezett erőteljesen, de suttogva a telefonba Castle. - Nem tudhatja meg, hogy itt vagytok! Nem akarom, hogy azt higgye, egy nyomozás fontosabb nekem a nászutunknál, de beszámolhatnátok a fejleményekről.

Kate az ajtó résén látta, ahogy Castle előrehajolva ül a terasz egyik székén, egyik kezével a füléhez tartja a telefonját, a másikat a szájához teszi, hogy a hangot a készülék felé terelje, nehogy avatatlan fülek - jelen esetben ő - meghallja. Egy szempillantás alatt rájött, kivel beszél a férfi. Hogyan is gondolhatta, hogy Castle kibírja anélkül, hogy belelátna kedvenc komikusa halálának a nyomozásába! Már akkor tudta, hogy valamit titkol a férfi, amikor az étteremben felhívta a fiúkat. Nem kellett különleges logika ahhoz, hogy rájöjjön, a nyomozás itt, Nassau-ban folytatódik, hiszen a cirkusz, aminek Anton Volkov a tagja volt, már itt szórakoztatja a közönséget, és ha ki akarják hallgatni őket, együtt kell működni a New York-i és az itteni rendőrségnek. Persze azért meglepődött, amikor felhívta Karpovszky-t, és mialatt Castle a hőlégballonozást intézte, a nyomozónőtől megtudta, hogy Espo-t és Ryan-t ideküldte Gates. Mivel az író egész délután és este nem hozta elő a témát, abban a hitben ringatta magát, hogy talán mégsem tartja annyira izgalmasnak az ügyet, és nem foglalkozik vele többet, megelégszik az újságokban megjelenő információkkal. Már tudta, hogy ez csak hiú ábránd volt. Sóhajtva megforgatta a szemét, de a következő pillanatban elmosolyodott. Talán nem is lesz ez az egész olyan rossz móka - gondolta, és amikor látta, hogy Castle kinyomja a telefont, gyorsan visszaosont az ágyba. 

Változatok egy témára 8/14

Kate-nek csak a főcímet kellett elolvasnia ahhoz, hogy tudja, véget ért a gondtalan, nyugodt, álomszerű nászút.

- Még jó, hogy New York-ban történt a gyilkosság - húzta el a száját a nő, miután végigfutotta a cikket - különben még képes lennél a nászutunkon belerángatni egy nyomozásba!

- Miért? Téged nem izgat, hogy miért akar megölni valaki egy rendkívül szellemes, különleges humorral megáldott kis embert?

- Pénz, féltékenység, bosszú ... bármi legyen is az indíték, szerencsére van rajtam kívül még sok kiváló gyilkossági nyomozó, akik majd utánajárnak - húzta fel közönyösen a vállát Kate.

- Igen, de ... de azt írják, hogy egy bőröndbe csomagolva találták meg a Central Park tavában, sőt "meg nem erősített információk szerint harapásnyomok voltak a testén" - olvasta Castle a cikkre mutatva. - Még most sem vagy kíváncsi? - kérdezte hitetlenkedve.

Kate nagyot sóhajtott, és töprengve fürkészte a férfi arcát. Mindig elcsodálkozott, mennyire izgatja az író fantáziáját egy-egy furcsa eset, hogy mennyire áhítozik a történetért, ami kibontakozik előttük egy nyomozás során, és be kellett vallania, amióta Castle megjelent az életében, ő is egyre jobban élvezte, ahogy megismerik az áldozat és a gyilkos történetét, miközben választ kapnak az összes kérdésükre.

- A kíváncsiságomat majd kielégítik az újságírók, amikor beszámolnak a sikeres nyomozás eredményeiről - próbálta letörni a férfi lelkesedését, ami látszólag sikerült is, mert az író duzzogva vágott egy grimaszt, aztán kezébe vette az újságot, és újra elolvasta a cikket.

Castle nem értette Kate-et, miért nem akar többet megtudni az esetről. Attól, hogy egy kicsit érdeklődik a nyomozás haladása után, még nem árt a nászútjuknak. A gyilkosság New York-ban történt, ők meg a Bahamákon vannak! Nem azt akarta, hogy menjenek haza és nyomozzanak, csak néhány információra volt kíváncsi az üggyel kapcsolatban. Mivel úgy érezte, ebben nincs semmi rossz, lassan lejjebb engedte az újságot, hogy kinézve mögüle, kifürkéssze, milyen hangulatban van Beckett. Mivel a nő békésen mosolyogva figyelte az óceán fehéren habzó hullámait, miközben egy utolsót kortyolt a kávéból, bátortalanul megszólalt.

- A Central Parknak az a része, ahol a holttestet találták, a 12-es őrshöz tartozik - pislogott ártatlanul.

Kate éppen le akarta tenni a csészét, de meglepetésében megállt a mozdulata, és döbbenten nézett a férfira.

- Vissza akarsz menni New York-ba?

- De-dehogy! Á ... hogy képzelsz ilyeneket! - hőkölt hátra a férfi erőltetetten nevetve, aztán nyelt egyet, és hízelkedő mosollyal közelebb hajolt a nőhöz. - Espo és Ryan biztosan szívesen mesélnének a híres áldozatukról!

Kate nézte az izgatottan csillogó kék szemeket, és tudta, hogy addig nem nyugszik meg a férfi, amíg legalább egy csipetnyi információhoz nem jut. Arra gondolt, mi rossz származhatna abból, ha a fiúk beszámolnak neki a nyomozás állásáról. Talán néhány új információ kielégítené a férfi kíváncsiságát, és akkor nyugodtan élvezhetnék a nászútjuk további napjait.

- Na, jó! De csak egy telefon! - villant figyelmeztetően a szeme.

Castle, arcán örömteli vigyorral, vadul bólogatni kezdett, és már vette is elő a telefonját.

Beckett hátradőlt a kényelmes, kipárnázott fonott székben, és elnéző mosollyal figyelte, ahogy Castle minden idegszálát a telefonból érkező információknak szenteli, és ahogy egyre több részletet tudott meg Ryan-től, olyan izgatott lett, hogy még az alsó ajkát is beharapta. Kate figyelmét nem kerülte el, hogy hirtelen csodálkozás futott át a férfi arcán, felnézett rá, aztán amikor találkozott a tekintetük, zavarában nyelt egyet, és gyorsan belekortyolt a kávéjába.

- Khm ... szóval akkor most álltok neki a kihallgatásoknak - mondta Castle a telefonba, miközben sandán Kate felé pislantott. Meglepte, és izgalommal töltötte el, hogy a véletlen úgy hozta, Espo és Ryan éppen most szállt le Nassauban, néhány kilométerre tőlük, hogy kihallgassák a cirkusz tagjait, de esze ágában sem volt ezt az információt megosztani Kate-tel. A nő nem tudhatja meg, hogy minden vágya csatlakozni a fiúkhoz, hiszen láthatóan élvezi a nászút minden nyomozásmentes pillanatát, és ő nem akart csalódást okozni neki. Ki kell találnia, hogyan kapcsolódhatna be az ügybe anélkül, hogy Kate ezt megsejtené! Egyelőre azonban csak azt akarta elérni, hogy elaltassa a nő gyanakvását. Ismerte azt a kutató tekintetet, amivel a zöldesen tündöklő gyönyörű szemek rászegeződtek, ahogy az alig észrevehetően összevont szemöldök is jelezte, hogy Kate megsejtett valamit, ezért közönyös arcot vágva bólogatott, mintha Ryan csupa unalmas dologról számolna be a vonal túlsó végén. - Szóval ... akkor még nincs semmi érdekes. Mikor kezditek a kihallgatásokat? - kérdezte ártatlan tekintettel, pedig majdnem kiugrott a szíve izgalmában. Remélte, hogy Kate azt hiszi, hogy New York-i kihallgatásokról beszélnek, és meg sem fordul a fejében, hogy két társa már itt van a Bahamákon.

- Na, Ryan kielégítette a kíváncsiságod? - kérdezte Kate anélkül, hogy egy pillanatra is levett volna a férfiről a tekintetét.

- Igen, bár még nem sokat tudnak. Ha ott lennénk velük, biztosan előbbre tartanának már - próbálta kipuhatolózni, mit szólna Kate a nyomozáshoz.

- Ne álmodozz, Castle! - nézett rá olyan szemekkel a nő, mint az anyuka a kisfiára, aki valami átlátszó trükkel akarja elérni a célját. - Espo és Ryan kiváló nyomozók, ki fogják deríteni az ügyet nélkülünk is. Gyere! Még a végén lekéssük a hőlégballonozást! - állt fel, és nevetve a férfi felé nyújtotta a kezét, aki vonakodva, de elfogadta.

- Reménykedtem, hogy megfeledkeztél róla - morogta maga elé.

- Ne csinálj úgy, mintha nem ismernél egy kicsit sem!

Castle lemondóan elhúzta a száját, és követte a nőt.

- Hm ... ez elég jellemző volt - tette zsebre a telefonját mosolyogva Ryan, miközben a cirkusznak helyet adó impozáns épület felé haladtak.

- Mi? Inkább meglepő volt, hogy Castle nem akart azonnal csatlakozni hozzánk - nézett rá Espo.

- Hallottam a hangján, hogy megeszi a kíváncsiság, aztán egyszer csak észbe kapott, és közönyössé vált. Szerintem ott volt Beckett, és nem merte megpendíteni, hogy csatlakozna hozzánk. A nászútjukon vannak, nem hiszem, hogy Beckett bele akar csöppenni egy gyilkossági ügybe.

- Aha - bólogatott egyetértően Espo, aztán értetlenkedve összehúzta a szemöldökét. - De mire mondtad, hogy jellemző?

- Szinte láttam magam előtt őket. Castle belelkesedik, Beckett meg egy gyanakvó, rosszalló tekintettel lehűti. Aztán Castle próbálja eltitkolni a tervét, Beckett meg biztos, hogy átlát a szitán, és csak arra vár, hogy magától hozakodjon elő az őrültségével.

- Szerinted Castle megkeres bennünket?

- Biztos - bólintott magabiztosan Ryan. - Csak arra leszek kíváncsi, hogyan adja be ezt Beckett-nek.

Espo épp ki akarta fejteni, hogy ha jót akarnak maguknak, akkor nem engedik Castle-t még a közelükbe sem, amikor megpillantott két munkást, akik éppen az új óriásplakátot helyezték ki a homlokzatra.

- Nézd csak! Holnaptól új műsort mutatnak be.

- Hiányoznak a fehér tigrisek - állapította meg Ryan a homlokát ráncolva, ahogy számba vette a felsorolt produkciókat.

- Jó lesz, ha igyekszünk! Még a végén nem lesz meg az az állat, ami megharapta Anton-t - bólintott Espo, és a bejárat felé indult, Ryan pedig sietős léptekkel követte.

- Castle, ez csodálatos! - gyönyörködött az alattuk elterülő tájban Kate, miközben hátradőlt a férfi széles mellkasának, az pedig óvón átkarolva magához szorította, és arra gondolt, milyen más a magasban lebegni Kate-tel, mint Gina-val. Az alattuk elterülő égszínkék óceán, a buja növényzettől zöldellő, hófehér homokkal szegélyezett szigetekkel olyan volt, mint a földi Paradicsom. A lagúnák csendesen hullámzó vize, a felszín alatt megbúvó korallzátonyokkal, és a felszín fölé emelkedő korallszirtekkel még változatosabbá varázsolták a tájat. A zsúfolt, szállodákkal teli szigetektől távolodva, már csak a hófehér vitorlások jelezték az ember közelségét. A hőlégballon lassan suhant a magasban, és ahogy Kate háta a mellkasának simult, Castle-t hirtelen valami békés boldogság árasztotta el, mert a mindig kemény, rettenthetetlen nyomozó olyan volt, amilyennek csak ritkán mutatta magát: törékeny, egy szerető férfi erős, óvó karjaiban biztonságot kereső nő. Castle szorosabbra fonta karjait, hogy érezze a gyönyörű testet, a szolid, mégis mámorító parfüm illatát. Néhány másodpercre behunyta a szemét, és élvezte, hogy a nő széltől felborzolt haja csiklandozza az arcát. Megcsókolta a bársonyos bőrű nyakat, és jólesően nyugtázta, hogy Kate megborzong az érintéstől. 
- Milyen csodálatos ez az érintetlen természet! Kár, hogy az ember lassan mindenhova beteszi a lábát - jegyezte meg a nő a távolba révedve.
Castle követte a tekintetét. Az üdülőparadicsommá változtatott szigetek egészen más képet mutattak, mint az alattuk húzódó lakatlan területek. Mintha a tengerből nőtt volna ki a terület legimpozánsabb, elképesztő gazdagságról tanúskodó ötcsillagos szállodája, a Royal Towers Atlantis, ami a Nassau-val híddal összekötött Paradicsom-szigeten állt.
- Hát, ha emelkedik az óceán vízszintje, visszaveszi a természet a hatalmat - mondta Castle, hiszen a magasból még feltűnőbb volt, hogy a szigetek legmagasabb pontja is alig magasodik ötven méterrel az óceán szintje fölé. Az író képzeletében katasztrófafilmek jeleneteire emlékeztető képek jelentek meg, ahogy elképzelte egy, a területen végigsöprő szökőár hatásait. Gondolatait hirtelen elterelte a bárányfelhőkkel tarkított égen feltűnő utasszállító repülőgép csillogó fémteste, ami éppen a főváros reptere fölé. Eszébe jutott, amikor Ryan megemlítette, hogy most érkeztek Nassau-ba, a háttérben hallotta a repülőtér jellegzetes hangjait, a magasba emelkedő repülők morajlását, és a terminálban várakozó emberek zsivaját. Egyelőre semmilyen ötlete nem volt, hogyan puhítsa meg Kate-t, vagy hogyan tudna bekapcsolódni a nyomozásba anélkül, hogy a nő tudomást szerezne róla. Úgy döntött, másnapig nem töri rajta a fejét, hiszen még előbb egy csodálatosnak ígérkező éjszaka vár rá. Ráér reggel kitalálni, mitévő legyen.
Késő este kötötték ki Patterson luxus motorcsónakját a mólónál. Kate elmosolyodott, amikor meglátta a terített asztalt a teraszon, és a rajta heverő cédulát, hogy milyen finomságok várnak rájuk a hűtőben és a sütőben. 

A frissítő zuhany után jólesett a még mindig az óceán felől fújó lágy parti szél. Manuela tudta, hogy a terasz a legkellemesebb hely a fenséges vacsora elfogyasztására, amihez egy palack könnyű vörösbort is behűtött.

- Mikor öltözöl át? - kérdezte Castle, miközben tekintetét végigjáratva  a nőn, belekortyolt a borba.

Kate a férfira nézett. A máskor világoskék szemek most egészen sötét árnyalatúvá váltak. Egy pillanatig azon tűnődött, vajon a bortól, vagy az égen tündöklő csillagok fényétől ragyog annyira ez az ellenállhatatlan tekintetű szempár, vagy a vágytól, hogy végre valósággá váljon az, amit délelőtt már előrevetített a képzelete.

- Nem vagy fáradt? - kérdezte kihívóan.

- Fáradt? Én? Miután túléltem a motorozást, már mindenre képes vagyok!

Kate felállt, a férfi mögé lépett, és hátulról átölelte a nyakát.

- Akkor találkozzunk öt perc múlva a hálószobában - súgta érzéki hangon a fülébe. - Várj az ágyban!

Castle nyelt egyet, aztán pajkosan elmosolyodott, miközben meglódult a fantáziája. Még ivott néhány kortyot a borból, aztán nagy levegőt vett, izgatottan beharapta a száját, és a hálószobába sietett.

Változatok egy témára 8/13

Ebben a pillanatban hallotta meg a mögötte felbőgő Honda hangját.

Castle úgy pördült meg a tengelye körül, mint akibe villám csapott. Ha eddig felül is kerekedett benne a megkönnyebbült öröm, hogy Kate-nek nem lett semmi baja, azt egy szempillantás alatt írta felül a düh, amikor meglátta a nő mellé gurulni Lars Gustavssons-t. A férfi, anélkül, hogy leszállt volna a motorról, levette a bukósisakját, hátrasimította szőke, hullámos haját, és Kate-re villantotta elbűvölő mosolyát, amitől Castle-nek ökölbe szorult a keze.

- Jó kis verseny volt! - mondta elismerően Lars tudomást sem véve a felháborodott, dühös íróról.

Kate azonban pontosan látta, mi játszódik le Castle-ben, ezért hogy megelőzze, gyorsan az író mellé lépett, és átkarolta. Egy pillanatig ugyan megfordult a fejében, hogy hagyja egy kicsit féltékenykedni az írót, mert amikor belebújt a kisördög, kimondottan élvezte, ha egy kicsit kínozhatja, de a következő pillanatban el is vetette az ötletet. Olyan boldogok voltak! Sok időt vártak erre a boldogságra, és sok mindenen mentek keresztül, hogy eljussanak eddig a napig, így hát nem akarta, hogy Castle-nek csak egy másodpercig is rossz érzése legyen! A nászútjukon elég volt annyi kínzás, hogy nem engedett a motorozásból, amitől a férfit kirázta  a hideg.

- Nem versenyezni jöttem - reagált a megjegyzésre udvarias, de tartózkodó mosollyal - csak ki akartam próbálni, milyen érzés uralni a lóerőket.

- Hát, az nagyon jól ment! - nézett pimaszul Kate szemébe Lars, mintha Castle ott sem lenne, aztán vágyakozva végigjáratta tekintetét a feszes bőrbe bújtatott tökéletes alakon. - Gondolom, más helyzetben is szeret uralni, és meglovagolni az erőt - kacsintott kajánul vigyorogva.

Castle úgy érezte felfordul a gyomra a megjegyzéstől és a kéjes tekintettől, ugyanakkor valami eddig csak ritkán tapasztalt érzés kerítette hatalmába: szerette volna képen törölni a motorost, és nem szavakkal vagy szellemességének megcsillogtatásával, hanem fizikai erővel elégtételt venni, de abban a pillanatban, hogy megfeszültek az izmai, Kate figyelmeztetőn megszorította a vállát. Látta, hogy a nő felveszi azt a szálfaegyenes tartását és fensőbbségességet sugárzó arcvonásait, amit a gyanúsítottaknak szokott tartogatni, amikor rájuk húzza a vizes lepedőt, és közelebb lép a férfihez.

- Hm ... gyilkossági nyomozó vagyok, és tudja, mit szeretek a legjobban, és mi okozza a legnagyobb élvezetet? Amikor rács mögé juttathatom azokat a nagyképű bunkókat, akik azzal idegesítenek, hogy átlépnek egy bizonyos határt! - nézett végig lekicsinylően Lars-on.

- Ó! - lepődött meg a férfi, és ösztönösen hátrahőkölt.

- És fegyvere is van - szólalt meg tudálékosan bólogatva Castle.

- Nem csináltam semmi rosszat! - emelte fel a kezét Lars, miközben zavartan elnevette magát.

- Esetleg megnézethetem, hogy volt-e engedélye akkor pályára lépni, amikor a civileknek adták át a terepet, és ellenőriztethetem a kamerák felvételein, hogy hányszor sodorta veszélybe a pályán tartózkodókat azzal, hogy egy motorossal párhuzamosan haladt, holott ezt tiltja a szerződés - húzta fel a szemöldökét a nő várakozón.

- Oké, megfogott - tárta szét a karját a férfi, aztán beindította a motort. - Nem tudtam, hogy ilyen érzékeny!

- Nemcsak érzékeny vagyok, hanem házas is! - karolt az íróba Kate, aki büszkén kihúzta magát.

Lars csak hitetlenkedve megingatta a fejét, gázt adott, és elhajtott.

- Látod, Castle, nem lett semmi baj - simított végig a férfi arcán, aki összeráncolt homlokkal, töprengve nézett Gustavsson után.

- Láttad ezt? - intett a motoros után. - Miért rázta meg olyan hitetlenkedve a fejét? Talán olyan elképzelhetetlen, hogy én vagyok a férjed?

- Nem, Castle! Azt nem akarja elhinni, hogy nem tudott levenni a lábamról a menőnek hitt szövegével és stílusával - mosolygott Kate. - Gondolj csak bele! Minden férfi ellenállhatatlannak hiszi magát, és értetlenkedik, ha nem jön be egy nőnek.

- De én ellenállhatatlan is vagyok - jelent meg huncut, de kissé öntelt mosoly a férfi arcán, miközben átkarolta a nőt, és meg akarta csókolni, de Kate a mellkasára tett tenyérrel megállította a mozdulatot.

- Még mindig azt hiszed, ugye, hogy nem tudtam neked ellenállni?

Castle csibészes mosolyát felöltve meggyőződéssel bólogatott, mire Kate megforgatta a szemét.

- Miért? A feleségem vagy, nem?

Kate egy pillanatig egy csípős válaszon törte a fejét, mert esze ágában sem volt beismerni, hogy az első pillanattól fogva valami megmagyarázhatatlan, ellenállhatatlan erő vonzotta a férfihoz.

- Azért elég soká sikerült elérned, hogy az legyek - csipkelődött, de a következő pillanatban magához húzta Castle-t, és puhán érintve az ajkát a férfi elnyíló, ellenkezni próbáló szájához, megcsókolta. - Átöltözök, és mehetünk enni - suttogta, miközben megcirógatta a fülét, aztán amikor eltávolodott a férfitől, csodálkozva látta, hogy azxmilyen  szenvedő arcot vág.

- Mi az? - kérdezte kutató tekintettel.

- A gyomrom még mindig gombócban van az előbbi kis száguldásodtól - intett fejével Castle a pálya felé - és azt hiszem, egy falat sem menne le a torkomon.

- Nem kellett volna félned! Csak addig növeltem a sebességet, amíg biztonságosnak éreztem. Hidd el, nem kockáztatnám a boldogságunkat!

Castle kisfiús duzzogással emésztette a hallottakat, aztán ujját végighúzta a bőrdzsekin Kate nyakától egészen a hasáig, miközben szomorúan sóhajtott.

- Ha átöltözöl, akkor abból sem lesz semmi, hogy ezt én vehetem le rólad.

Kate egy másodpercig nézte az ártatlannak látszó kék szemeket, aztán kihívóan felhúzta a szemöldökét.

- Miért? Felülsz mögém egy körre ... mondjuk itt? - mutatott a bokszok előtti útszakaszra, ahol csak lépésben lehetett haladni a szerelők, motorosok és bámészkodók miatt.

Castle arcán a kétségbeesést egy pillanat alatt felváltotta a hálás mosoly. Biztosan tudta, hogy Kate azért tette ezt az ajánlatot, mert ragaszkodott ugyan a megállapodásukhoz, de tudta, hogy mennyire idegenkedik attól, hogy a pályán száguldjanak, így viszont minden félelem nélkül felülhet a nő mögé a motorra. Boldoggá tette, hogy Kate ugyanúgy vágyik a kis erotikus játékra mint ő, másként miért akarná, hogy teljesíteni tudja az egyezségüket.

- Hát persze! - vigyorodott el megbátorodva.

Egy perc múlva már bukósisakkal a fején ült Kate mögött a tűzpiros Yamaha hátsó ülésén, ami meglehetősen kényelmetlen volt, mivel a motort nem éppen túrázásra tervezték.

- Ölelj át, Castle! - szólt hátra Kate, aztán felbőgette a 250 lóerős motort, ezért nem hallotta, hogy a férfi morgolódik.

- Más körülmények között szeretem hallani ezt a mondatot - panaszkodott, aztán karjait szorosan a nő dereka köré fonta.

Kate lépésben haladt a bokszok előtti úton, és komótosan kerülgette a leállított motorokat és az azokat csodálókat. Elmosolyodott, amikor megérezte, hogy Castle már magabiztosabban ül mögötte, és nem szorítja annyira, mint az első métereken. Amint kiértek egy elhagyatottabb útszakaszra, elmosolyodott, és hátraszólt a férfinak.

- Kapaszkodj! - kiáltotta, aztán lassan adagolva a gázt a nagy teljesítményű motornak, egyre nagyobb sebességre kapcsolt. Nem akart olyan gyorsan menni, hogy a férfi féljen, csak azt akarta, hogy megérezze azt a felszabadító érzést, ami mindig magával ragadja, valahányszor felül egy kétkerekűre. Eleinte érezte, hogy a férfi teste szinte hozzápréselődik, és olyan szorosan kapaszkodik belé, mint a hajótörött a mentőövbe, de egy perc múlva engedett a szorítás, és hamarosan meghallotta, ahogy a férfi felszabadultan felkiált.

- Juhúúú!

Amikor megállította a motort, már akkor látta az örömteli izgatottságot Castle szemében, amikor az még le sem vette a bukósisakot. Mosolyogva figyelte, ahogy a férfi arcára kiül a gyermeki izgalom, miközben tekintetét végigfuttatja a motoron.

- Lehet, hogy mégis kipróbálok egyszer egy ilyet - mondta elgondolkodva, aztán Kate felé fordult, és vágyakozva újra végighúzta ujját a bőrdzsekin. - Akkor, áll az alku? - csillant pajkosan a szeme.

- Este, Castle! Majd este! - lombozta le a férfit, de vigasztalásul egy futó csókot adott a szájára. - Most átöltözöm. Ugye te sem gondoltad, hogy ebben leszek a 35 fokos melegben? - kérdezte rosszallóan, és az öltözők felé indult. Nem látta a férfit, mégis pontosan tudta, hogy izgalmában zsebre dugja a kezét, kissé balra hajolva, oldalra billentett fejjel, vágyakozva néz utána, miközben képzelete szárnyra kap, és már az este képeit vetíti maga elé.

A repülőgép meredeken ereszkedett a kifutópálya fölé. Ryan egy pillanatra Espo-ra nézett, aki úgy tett, mintha semmi félelmet nem érezne, de olyan szorosan fogta az ülés karfáját, hogy belefehéredtek az ujjai. 

- Jöhettünk volna hajóval is - jegyezte meg ártatlanul Ryan, de Javi-tól csak egy morrantást és egy szúrós tekintetet kapott cserébe.

- Igaz, ott meg a tengeribetegség kínozna - feszítette tovább a húrt Ryan.

- Jó lesz, ha felhívod Jenny-t, hogy földet értünk - jött meg Espo hangja, amikor a futómű zökkenve ért a kifutópálya betonjához.

Ryan nagyot nyelt. Eszébe jutott, Jenny mennyire irtózik a repüléstől, és az is, hogy a sírással küszködve próbálta lebeszélni a bahamai útról. Hirtelen egészen más színben látta Espo félelmét is, aki ugyan nem rettegett annyira, mint Jenny, de nem volt oda a repülésért.

- Persze - bólintott. - Szerinted hány napig kell maradnunk? - kérdezte elgondolkodva.

- Hát, a cirkusznak több mint nyolcvan alkalmazottja van az előadóktól a technikai személyzeten át a gazdasági ügyeket intézőkig. Ha nem sikerül szűkítenünk azoknak a számát, akik kapcsolatban voltak Anton-nal, akkor négy-öt hosszú nap vár ránk.

Ryan szomorúan bólogatott, aztán nagyot sóhajtott.

- Jó lett volna körülnézni egy kicsit a szigeteken! Ki tudja, eljutunk-e valaha ide még egyszer!

- Gyere tesó, ne álmodozz! - veregette meg Espo a barátja vállát, aztán kiráncigálta a csomagját a fejük feletti csomagtartóból.

Az étterem árnyékos teraszát a tenger felől fújó szél langyos levegője tette kellemessé.

 - Látom, megjött az étvágyad - mosolygott Kate az íróra, aki élvezettel ízlelgette a desszertként felszolgált fagylaltkelyhet.

- Tudod, arra gondoltam, hogy talán ki kellene próbálnom a motorozást - merengett el a férfi, aztán hirtelen a mosolygó nőre nézett. - De Alexis-nek el ne áruld! Még a végén követni szeretné a példámat!

Kate hátradőlt a kényelmes fonott székben, és arra gondolt, milyen szép a nászútjuknak ez a napja is. A motorozás mindig élvezettel töltötte el. Élvezte a sebesség okozta adrenalin pezsdítő érzését, és ahogy engedelmeskedik neki egy sokmázsás acélgép, és örömmel töltötte el az is, hogy Castle-t rábírta, hogy kipróbálja ezt az érzést. Most pedig finom ételeket falatozva csodálhatja a napfényben fürdő égszínkék óceánt azzal a férfival, akit társául rendelt az élet, este pedig érzéki, gyönyört hozó órák várnak rá. Lehet ennél szebb egy nap?

- Hé! Fiú! - hallotta meg Castle hangját, ami egy pillanat alatt kizökkentette az álmodozásból. Hunyorogva fordult abba az iránya, amerre a férfi integetett a karjával. Egy rövidnadrágos, fehér pólós 12-13 év körüli fekete fiú tekert komótosan egy biciklit, aminek elöl és hátul is csak úgy roskadozott a kosara a napilapoktól és a magazinoktól.

- Napok óta nem olvastam híreket - magyarázta Castle, miközben válogatott az újságok között.

Kate nagyot sóhajtott. Egyáltalán nem vágyott a világ szörnyűségeire. Élvezte, hogy néhány napig nem kell tudomást szereznie háborúkról, balesetekről, tömegszerencsétlenségekről, természeti katasztrófákról, de még politikai botrányokról és a celebek semmitmondó életéről sem, de legfőképpen azt, hogy nem kell tudnia egyetlen gyilkosságról sem. Bosszankodva figyelte, hogy Castle négy újságot is vásárol, aztán várakozásteli tekintettel mindjárt bele is mélyed az egyik napilapba, és izgatottan, csillogó szemekkel olvasni kezd. Sóhajtott egyet, és beletörődve a helyzetbe, a kávéjába kortyolt.

- Ez ... ez nem lehet! - hallotta meg Castle hitetlenkedő, döbbent hangját az újság mögül, aztán a következő pillanatban a férfi letette a lapot, felé fordította, és egy fotóval illusztrált cikkre bökött. - Tudtam, hogy valami nincs rendben - húzta ki magát elégedetten.

Kate-nek csak a főcímet kellett elolvasnia ahhoz, hogy tudja, véget ért a gondtalan, nyugodt, álomszerű nászút.

Változatok egy témára 8/12

Készüljenek! Holnap utaznak a Bahamákra!

- Kate! Ezt nem gondolhatod komolyan! - nyögte kétségbeesetten Castle, amikor egy kék-fehér színű, reklámfeliratoktól hemzsegő, bőr motorosruhába öltözött férfi hozzájuk kanyarodott egy tűzpiros Yamaha-val. Szinte rémülten gondolt arra, hogy erre az acélszörnyetegre felüljön a nő, és száguldozzon vele. Már csak abban reménykedett, hogy Kate csak őt akarja ijesztgetni, és amikor már a szívroham közelébe ér, huncutul elneveti magát, ő meg bosszankodva elismeri, hogy már megint rászedte. Ahogy azonban ránézett Kate-re, egyre biztosabb volt benne, hogy hiába reménykedik, mert a nő ámulattól csillogó tekintete, elnyíló ajkai azt sugallták, hogy a motor, ami olyan fényesre volt polírozva, hogy a szikrázó napsugarakat megsokszorozva verte vissza, teljesen a bűvkörébe vonta.

 A motort Castle elé támasztotta a magas, atléta alkatú férfi, aztán levette a bukósisakját, hanyag mozdulattal hátrasimította szőke, hullámos haját, és mosolyogva Kate-re nézett.

- Szép, ugye? - nézett végig a motoron, aztán szinte ugyanolyan elragadtatással, ahogy a motort mustrálta, végigpillantott a nőn is.

Castle most már nemcsak a motorra, de a férfira is utálattal nézett, bár Kate-et láthatóan nem érdekelte más, csak a krómozott motor és az áramvonalas karosszéria.

- Gyönyörű, bár a szívem a Harley-ké - hajolt közelebb elragadtatással a motorhoz a nő, és finoman végigsimított a csillogó fémen.

- Harley Davidson rajongó? - csillant fel a motoros vakítóan kék szeme. - Én is bírom őket! Két verseny között szívesen élem át a "szelíd motorosok" életérzést egy Harley Softail-lal. Gyakran motorozik?

- Hát, az utóbbi két évben nem - pillantott kissé vádlón Castle felé Kate, mivel az íróállandó féltése, és az abból eredő szónoklatai miatt már csak rendkívül ritkán vette elő a motorját.

- Nem baj, majd segítek, hogy belerázódjon! - mosolygott barátságosan a férfi, amitől Castle szeme egyre szűkebbre változott.

- A feleségem mindent tud a motorozásról! Nem szorul a segítségére - lépett szorosan Kate mellé, mintha a nő a védelmére szorulna, mire a motoros meglepve felhúzta a szemöldökét, zavartan elmosolyodott, és széttárta a karját.

- Akkor, azt hiszem, nincs is rám szükség. Fél óra múlva vehetik birtokba a pályát, addig öltözzön át, és ismerkedjen a kicsikével. Ha mégis segítségre van szüksége, ott megtalál - mutatott az irányítótorony felé. -  Keresse Lars Gustavsson-t - mondta kedvesen, aztán még egy pillanatig farkasszemet nézett Castle-lel, mielőtt elindult volna.

- Mondtam, hogy nem kellene idejönnünk - morogta az író maga elé.

Kate elnéző mosollyal nézett rá, aztán átölelte, és a füléhez hajolt.

- Tudod, miben egyeztünk meg! Ha felülsz mögém egy körre, segíthetsz levetni a bőrszerkót - suttogta olyan közelről, hogy meleg lehelete csiklandozza a férfi érzékeny fülét. Biztos volt benne, hogy Castle már nem egyszer fantáziált arról, hogy valami szexi ruhából kicsomagolja, így biztosra vette, hogy a lehetőség legyőzi a motorokkal szembeni rossz érzéseit. Nem is tévedett, mert néhány másodperc múlva a férfi nyelt egyet, aztán beletörődő tekintettel ránézett, és sóhajtott. 

- De ... próbálkozott még erőtlenül, de el is akadt a szava, a tekintettől, ahogy Kate ránézett.

- Ha jól emlékszem, te voltál az, aki néhány hete ejtőernyő nélkül ugrott ki egy repülőgépből - mondta feddőn Kate, és amikor látta, hogy Castle szólásra nyitja a száját, figyelmeztetően felemelte a kezét. - Csak azt ne mondd, hogy az más volt! Bár, tulajdonképpen más volt. Az felért egy őrültséggel, ez meg egy ártatlan szórakozás.

Castle összeszorított szájjal fortyogott magában, és éppen úgy döntött, hogy nem ellenkezik többet a nővel, mert csak azt éri el, hogy az orra alá dörgöli azokat a helyzeteket, amikor életveszélyes helyzetbe sodorta magát, amikor Kate felpattant az áramvonalas monstrumra, egy mozdulattal elindította, és átszellemült arccal felbőgette a motort.

Castle kétségbeesetten kapott a füléhez, miközben ijedtében hátrébb ugrott, és szörnyülködve nézte, ahogy Kate lassan gurulni kezd, és elégedett mosollyal veszi tudomásul, hogy a monstrum szelíden engedelmeskedik az akaratának.

Negyed óra múlva Castle idegesen zsebre dugta a kezét, és miközben arra várt, hogy Beckett előbújjon az öltözőből, a versenypálya nyüzsgő életét figyelte. Ha Kate nem lenne a motorosok között, kimondottan élvezte volna ezt a sokszínű forgatagot, és bizonyára megbámulná azt a meglepően sok, feszes bőrbe öltözött, hosszú combú szépséget is, akik gyönyörű nő létükre egy ilyen férfias hobbihoz vonzódnak, de most az kötötte le a figyelmét, hogy nyugalmat erőltessen magára, mielőtt gyomorfekélyt kapna. Összeráncolt homlokkal, kétségbeesett tekintettel fordult a pálya felé, ahol éppen most száguldott el egy csapat profi, bemutatót tartva a nézőknek. Szinte később hallatszott csak a fülsiketítő dübörgés, mint ahogy elsuhantak a lelátó előtt, és bár Castle tudta, hogy ez csak érzéki csalódás, mégis egyre idegesebb lett. Figyelmét annyira lekötötte, hogy kövesse a kanyarban éppen lassító motorokat, hogy összerezzent, amikor meghallotta maga mögött Kate hangját.

- Magával ragadó, ugye?

- Inkább rémítő - morogta a férfi, miközben megfordult. Ahogy meglátta Kate-t, kikerekedtek a szemei, és hirtelen minden félelmét elfelejtve, elnyíló szájjal bámulta. - E-ez túlszárnyalja a képzeletemet - nyögte nagyot nyelve.

Beckett fekete motoros csizmában, bőrnadrágban és magasan becipzározott dzsekiben állt előtte, egyik térdét lazán behajlítva, hóna alatt koromfekete bukósisakot szorongatva. A motoros ruha, annak ellenére, hogy látszottak rajta a beépített ütődéselnyelő betétek, tökéletesen simult Kate-re. Castle érzékibbnek látta benne, mint bármilyen nőies estélyi ruhában. Egyszerűen olyan volt, mint egy vadító, semmitől vissza nem riadó vadmacska, vagy inkább mint egy kezesnek látszó, mégis izgalmat keltő fekete párduc. Az érzés még jobban megerősödött Castle-ben, amikor az izgalomtól csillogó, mégis nyugalmat sugárzó zöld szemekbe nézett, és amikor Kate kissé hátravetve a fejét, megrázta a haját, mielőtt a bukósisakot felvette.

- Na, gyere gyönyörűségem! Nézzük meg, mire vagy képes - mondta, megigazította a kesztyűjét, és a motorra pattant.

- Gyönyörűségem? - húzta kétségbeesett grimaszra a száját Castle. - Inkább maga a vörös ördög.

- Akkor figyelj Castle! Most meglátod, hogy még az ördögöt is meg tudom szelídíteni!

A férfi sóhajtott, és miközben figyelte, ahogy Kate a pálya felé gurul az acélszörnyeteggel, maga elé morogta: - Efelől nincs kétségem. 

A szorongása egyre jobban oldódott, ahogy a lelátón állva nézte, hogy milyen magabiztosan uralja Kate a nagy teljesítményű motort, és viszonylag gyorsan száguld vele, mégsem lépi át azt a határt, ami már félelemmel töltötte volna el. Érezte, hogy Kate minden porcikája szinte eggyé vált a járművel, és az minden kanyarnál kezesen engedelmeskedik neki. A harmadik körnél hirtelen egy kék-fehér ruhás motoros csatlakozott Kate tűzpiros Yamahája mellé egy ugyancsak kék-fehér Hondával.  Castle csak bosszankodott, amiért az új motoros szemtelenül Kate mellé sorolt, de hamarosan zakatolni kezdett a szíve, mert kétsége sem volt a felől, hogy az új ember versenyzésre akarja rávenni a nőt, mert a Hondával egy ideig párhuzamosan haladt a Yamaha mellett, aztán kicsit felgyorsítva megelőzte, majd lassított, és újra mellette ment, aztán újra gyorsított, majd megint mellé állt. Castle elkérte a mellette álló középkorú nő távcsövét, hogy a pálya távoli pontját is jól lássa, miközben azon imádkozott, hogy tévedjen. Alig nézett azonban a lencsébe, máris tudta, hogy jól érzékelte a helyzetet, és már azt is tudta, ki a motoros. A távcsővel jól ki tudta venni a reklámfeliratokat is a motoros ruhán és a bukósisakon. Ugyanezeket látta Lars Gustavsson ruháján és sisakján. Már csak abban bízott, hogy Kate, akit a megfontoltság mintaképének tartott, nem okoz neki meglepetést. Néhány másodpercig úgy tűnt, megnyugodhat, mert a tűzpiros Yamaha egyenletes tempóban haladt, amikor hirtelen nagyobb sebességre kapcsolt, és mint a kilőtt nyíl, húzott el a Honda mellett. Gustavsson egy pillanattal később kapcsolt, és gázt adva felvette az őrült tempót. 

- Ne, ne, ne, ne, ne, ne! - ellenkezett hangosan Castle, miközben egy pillanatra elvette szeme elől a távcsövet, mintha abban reménykedne, hogy szabad szemmel mást lát, mint a lencsékkel, aztán segítségben reménykedve, ösztönösen körülnézett, de csak néhány néző közönyös vagy meglepett tekintetével találta szembe magát, ezért remegő kézzel újra a szeméhez emelte a távcsövet.

A két motor egyre nagyobb tempóban rótta a köröket. Kate néhány méteres előnye szinte állandó maradt, de ennek az volt az ára, hogy fokozatosan növelte a sebességet. Castle már lélegzetvisszafojtva, dübörgő szívvel és összeszorult gyomorral nézte a versenyt a két ember között.

- Kate! Kérlek! - suttogta maga elé, és mintha a könyörgése meghallgatásra talált volna, a nő lassítani kezdett, hagyta, hogy a Honda megelőzze, és komótos tempóban tette meg az utolsó kört.  Castle egy pillanatra behunyta a szemét, és hálát adott az égieknek, de csak akkor engedett a gyomrát összeszűkítő szorítás, amikor látta, hogy Kate annyira lelassít, hogy szinte lépésben kanyarodik le a pályáról, és jókedvűen kiinteget a tapsoló nézők felé.

Mire az író átverekedte magát a lelátót övező bámészkodókon, Kate már a motor mellett állt. Levette a bukósisakját, és ujjaival a hajába túrva felborzolta a lelapuló tincseket. Castle hirtelen nem is tudja, hogy a félelmeiből táplálkozó haragnak, vagy a megkönnyebbülés okozta felszabadult jókedvnek adjon-e elsőbbséget, de amikor meglátta a nő boldog, elégedettségtől sugárzó arcát, sóhajtott egyet, és mosolyogva indult felé. Ebben a pillanatban hallotta meg a mögötte felbőgő Honda hangját.