Változatok egy témára 8/15

Még ivott néhány kortyot a borból, aztán nagy levegőt vett, izgatottan beharapta a száját, és a hálószobába sietett.

Kate letette a szolid illatú parfümöt, és belenézett a tükörbe. Nem volt elfogult magával, ismerte a teste hibáit, de a látványtól elégedetten elmosolyodott. Castle megszokta, hogy színes, vagy fekete alsóneműt hord, ezért feltételezte, hogy izgatóan fog hatni rá, hogy most hófehér, csipkés melltartót, és a hozzávaló, nőiesen kerek csípőjét kiemelő bugyit vett a motoros bőrruha alá. Még kissé felborzolta hullámokban leomló haját, aztán kihívó, kacér tekintettel a tükörképére nézett, és egy határozott mozdulattal felhúzta a dzseki cipzárját. Egy pillanatig töprengve nézett a polcon heverő bukósisakra, végül elmosolyodott, és felkapta.

Castle várakozásteli izgalommal feküdt a takaró felett. Csak egy rövid pamut pizsamanadrág volt rajta, mégis mintha lángolt volna a teste, amit nem annyira a langyos trópusi éjszaka, sokkal inkább a vágy keltett. Türelmetlenül rakta keresztbe a lábát, majd vissza, és kényszerítenie kellett magát, hogy az ágyban maradjon ahelyett, hogy feltépné az ajtót, és megsürgetné Kate-t. Végül mégis felkelt, sietve meggyújtott néhány illatosított gyertyát, aztán visszahuppant az ágyra. Fújt egy nagyot, hogy levezesse az izgalmát, amikor lassan kinyílt az ajtó. A látványtól elnyílt a szája, a lélegzete elakadt, és önkéntelenül előbbre hajolt. Nem a feszülő, fekete bőrbe bújt tökéletes női alakon lepődött meg, hanem a bukósisakon. Arra számított, hogy Kate kacéran mosolyogva lép a szobába, talán csábítón csípőre teszi a kezét, hullámos haját vadítón felborzolja, és a gyertyafényben barnának látszódó szemei kihívón villannak felé. Ehelyett mintha egy titokzatos idegen lépkedett volna lassú léptekkel felé, mintha arra várna, hogy ő kezdeményezzen. Hiába tudta, hogy a bukósisak takarásában Kate rejtőzik, a titokzatosság különös izgalommal töltötte el, szinte vonzotta magához, hogy fedezze fel. Nagyot nyelt, hogy kiszáradt szája megkönnyebbüljön, aztán mint akit megbabonáztak, felkelt, és a mozdulatlanul várakozó nőhöz lépett. A gyertyák fénye tompán tükröződött a fekete bőrdzsekin és a nadrágon, a bukósisak foncsorozott plexijén pedig saját képmását látta meg.

Kate látszólag nyugodtan állt, holott szíve csak úgy dübörgött a mellkasában. Jólesően elmosolyodott, amikor meglátta, milyen hatást vált ki a férfiből. A kék szemek hatalmasra nyíltak, így látta, hogy aranyszínű kis csillagokként csillant meg rajtuk a gyertyafény. Kate érezte, hogy a levegő úgy vibrál köztük, mint az első szeretkezésük előtt. Castle lassan végighúzta ujjait a bőrdzsekin, finoman érintve a mellét, amire teste azonnal jóleső borzongással reagált. A férfi mindkét tenyere rásimult a csípőjére, de nem húzta közelebb magához, csak mintha fel akarná fedezni a nőiesen kerek formát, lassan siklott a combja felé, majd vissza, végig a derekán, a vállán, majd a karjain le egészen a bőrkesztyűbe bújtatott ujjakig. Néhány másodpercig fogta a kezét, aztán lassú mozdulatokkal lehúzta előbb az egyik, aztán a másik kesztyűjét, ujjaival megcirógatta a kézfejét, végül gyengéd mozdulattal a szájához vonta, és puha csókokkal árasztotta el az ujjait és a tenyerét. Kate meglepődött a férfi reakcióján. Azt hitte, csibészes, pajkos mosollyal az arcán tesz valami poénos megjegyzést, és heves mozdulatokkal lefejti róla a ruhát, ehelyett Castle úgy viselkedett, mintha most érintené először, és most fedezné fel a testét. Érezte, hogy szinte remeg a férfi teste a vágytól, mégis uralkodik rajta, hogy minden mozdulatot és érintést kiélvezhessen. Eddig mozdulatlanul állt, de most ujját finoman végighúzta a vékony, érzéki ajkakon, amitől az író lélegzete elakadt, aztán nyelt egyet.

Castle úgy érezte, izgalmas, hogy olyan helyzetbe hozta Kate, mintha egy ismeretlen nőt vetkőztetne, és eddig rendkívül izgatónak is találta, de néhány perc után mégsem adta azt a mámorító boldogságot, mint amikor látja a nő vágytól csillogó tekintetét, ráadásul már mindennél jobban szerette volna megcsókolni. Megfogta a bukósisakot, és óvatosan lehúzta. A nő sötéten izzó szemébe nézett, amiben úgy tükröződött a gyertyák narancsos fénye, mint a borostyánkőben a napsugár. Közelebb lépett, és magához húzva gyengéden átölelte. Tekintete egy pillanatig elidőzött a vágytól duzzadt cseresznyeajkakon, aztán behunyta a szemét, és lágyan megcsókolta.  Elnyújtva az édes érzést, hosszan játszott ajkuk és nyelvük érzéki játékot. Miközben végigsimított Kate hátán, érezte, hogy a nő finom ujjai besiklanak a pizsamanadrágja alá.

- Ne siess! - nyögte a csókba, mire Kate keze megállt, és a férfi érezte, hogy elmosolyodik.

Kate feljebb csúsztatta kezét a férfi derekára, miközben arra gondolt, meddig lesz akkora hatással a férfira, hogy egy apró simogatást olyan erőteljesnek él meg, hogy attól fél, nem tud uralkodni a testén, és hamarabb véget ér az együttlétük, mint szeretné. Vagy a bukósisak okozta titokzatosságnak köszönhető az izgalma? Igazából az sem lenne baj, hiszen van olyan élénk fantáziájuk, hogy változatossá és izgalmassá tudják tenni a szeretkezéseiket még nagyon-nagyon hosszú időig.

Castle kissé hátrébb húzódott, megfogta a dzseki cipzárját, és lassan húzta lefelé, miközben csodálattal nézte a nő előbukkanó bársonyos bőrét. Az este folyamán már másodszor lepődött meg, amikor meglátta a hófehér, csipkés melltartót. Maga sem tudta, miért, de arra számított, hogy Kate vadító égővörös, vagy érzéki fekete alsóneműt vesz a motorosruha alá. Még sosem látta fehérben. A hófehér csipke olyan erős kontraszthatást váltott ki fekete bőrdzsekivel és a napbarnított bőrrel szemben, hogy a félhomályban szinte vakított a gömbölyded melleket rejtő ruhadarab. Ámulattal érintette ujját a finom anyaghoz, miközben érezte, hogy teste önálló életre kelt, és visszavonhatatlanul átvette az irányítást az akarata felett. Két tenyerével úgy tolta le a dzsekit Kate-ről, hogy közben végigsimított a duzzadó melleken, a szép ívű vállakon és a vékony, de izmos karokon, aztán apró, leheletnyi csókokkal árasztotta el a nyakát, miközben keze már a bőrnadrág cipzárjánál járt. Egyre lejjebb haladt a csókokkal, míg féltérdre ereszkedve el nem ért a nő köldökéig. Akkor megfogta a motoros csizma sarkát, hogy lehúzza. Mosolyogva, csillogó szemekkel felnézett a nőre, aki engedelmesen megemelte a lábát, és hogy el ne veszítse az egyensúlyát, a férfi vállába kapaszkodott.

- Sssssz! Ááááá! - hagyták el fájdalmas hangok Castle száját, miközben összerándult az érintésre. 

Kate feleszmélve, hogy megfeledkezett a férfi még mindig gyulladt, leégett válláról, amit a legjobban megviseltek az ultraibolya sugarak, elkapta a kezét, és miközben beletúrt sűrű hajba, előrehajolt, és megcsókolta.

- Ne haragudj! - suttogta őszintén sajnálkozva, majd egy mozdulattal lerúgta előbb az egyik, majd a másik csizmát. Mire újra a férfira nézett, az már megbabonázva simított végig a combjára feszülő bőrnadrágon a csípőjéig, és húzta le a cipzárt. Kate tudta, hogy Castle már nem érzi a fájdalmat, mert minden idegsejtjével azt a pillanatot várja, amikor lekerül róla a nadrág. Kissé megringatta a csípőjét, hogy a férfi könnyebben boldoguljon a feszes ruhadarabbal, aztán néhány másodpercig behunyt szemmel élvezte, ahogy a meleg, széles tenyerek gyengéden siklanak a hasán, a combján, majd vissza. Csak akkor nyitotta résnyire a szemét, amikor érezte, hogy Castle feláll, és szorosan hozzásimulva megcsókolja. Belemosolygott a csókba, amikor megérezte, hogy a férfi izmai finoman megremegnek, és vágyának fizikai bizonyítéka a medencéjéhez feszül.

- A fehér lesz a kedvenc színem - suttogta az író ködös tekintettel. Nemcsak a fehérneműre gondolt, amiben őrjítően érzékinek látta Kate-t, hanem az előző esti hófehér hálóingre is, amiben olyan volt a nő, mint egy angyal, aki beragyogja a sötétséget. A gondolatra önkéntelenül elmosolyodott. Soha nem hitte, hogy egyszer úgy gondol Kate Beckett-re, a kemény, határozott gyilkossági nyomozóra, mint egy angyalra. A következő pillanatban azonban megérezte a nő kezét újra becsúszni a nadrágja övrésze alá, és már semmi másra nem tudott gondolni, minthogy teste minden négyzetcentiméterével érezhesse azt a csodát, amit Kate Beckett-nek hívnak, hogy miközben birtokba veszi, eljuttassa az érzékek földi mennyországába. 

Kate élvezte a békés nyugalmat, sokáig ringatózott az álom és az ébrenlét határán, és tudata csak lassan fogadta magába a külső ingereket. Megfordult, hogy Castle-höz bújjon, de nem érezte az erős férfitestből áradó meleget, és nem hallotta a halk szuszogást sem. Ekkor tudatosult benne, hogy ami felébresztette, az a férfi távolról beszűrődő suttogása volt. Ásítva könyökölt fel az ágyban, és hunyorogva nyitotta résnyire a szemét. Rossz előérzete volt. Nem értette a szavakat, de a férfi hangsúlyaiból érzékelte, hogy valakivel úgy beszél, mintha titkolni akarná a mondanivalóját. Bosszúsan nyújtózott egyet, és néhány másodpercre visszafeküdt, de kíváncsisága és gyanakvása elűzte az álmosságát, így hangtalanul felkelt, és a résnyire nyitott teraszajtóhoz osont.

- Nem, nem! - ellenkezett erőteljesen, de suttogva a telefonba Castle. - Nem tudhatja meg, hogy itt vagytok! Nem akarom, hogy azt higgye, egy nyomozás fontosabb nekem a nászutunknál, de beszámolhatnátok a fejleményekről.

Kate az ajtó résén látta, ahogy Castle előrehajolva ül a terasz egyik székén, egyik kezével a füléhez tartja a telefonját, a másikat a szájához teszi, hogy a hangot a készülék felé terelje, nehogy avatatlan fülek - jelen esetben ő - meghallja. Egy szempillantás alatt rájött, kivel beszél a férfi. Hogyan is gondolhatta, hogy Castle kibírja anélkül, hogy belelátna kedvenc komikusa halálának a nyomozásába! Már akkor tudta, hogy valamit titkol a férfi, amikor az étteremben felhívta a fiúkat. Nem kellett különleges logika ahhoz, hogy rájöjjön, a nyomozás itt, Nassau-ban folytatódik, hiszen a cirkusz, aminek Anton Volkov a tagja volt, már itt szórakoztatja a közönséget, és ha ki akarják hallgatni őket, együtt kell működni a New York-i és az itteni rendőrségnek. Persze azért meglepődött, amikor felhívta Karpovszky-t, és mialatt Castle a hőlégballonozást intézte, a nyomozónőtől megtudta, hogy Espo-t és Ryan-t ideküldte Gates. Mivel az író egész délután és este nem hozta elő a témát, abban a hitben ringatta magát, hogy talán mégsem tartja annyira izgalmasnak az ügyet, és nem foglalkozik vele többet, megelégszik az újságokban megjelenő információkkal. Már tudta, hogy ez csak hiú ábránd volt. Sóhajtva megforgatta a szemét, de a következő pillanatban elmosolyodott. Talán nem is lesz ez az egész olyan rossz móka - gondolta, és amikor látta, hogy Castle kinyomja a telefont, gyorsan visszaosont az ágyba.