Változatok egy témára 8/16

- Talán nem is lesz ez az egész olyan rossz móka - gondolta, és amikor látta, hogy Castle kinyomja a telefont, gyorsan visszaosont az ágyba.

Szemhéja résein át látta, hogy a férfi tétován megáll az ajtóban, mintha töprengene. Kate megmosolyogta magában, hiszen tudta, Castle őszinte férfi, akinek lelkiismeret-furdalást okoz, ha eltitkol előle valamit. Egyedül a Montgomery kapitány által Mr. Smith-nek adott iratokról tudott hosszú ideig hallgatni, és akkor is csak azért, mert meggyőződése volt, hogy ha ő tudomást szerez róluk, akkor elkezd nyomozni, és megölik. Érezte, ahogy Rick óvatosan becsúszik a takaró alá, aztán mozdulatlanná dermedve alvást tettet. Percekig várt. Tudta, hogy a férfi úgysem bírja sokáig, és hozzá fog bújni, miközben úgy fog tenni, mintha most ébredt volna fel. Már éppen kétségbe vonta az elképzelését, amikor Castle jól hallhatóan ásított, aztán nyögdécselt néhányat, mintha nehezére esne felébredni, aztán Kate megérezte, hogy hozzá simul és átöleli. Megfordult a gyengéden ölelő karok között, és hátrasimította a férfi homlokába hulló hajszálakat.

- Látom, kifárasztott az éjszaka - mondta mosolyogva, incselkedő hangsúllyal, miközben a rettentő álmosságot játszó arcot fürkészte. A szavakra Castle szeme egyből kinyílt, mintha az álmosságát elfújták volna, és élénken ellenkezni kezdett.

- Csak nem hiszed, hogy ...

- Eddig nem hittem - vágott a szavába Kate, és színpadiasan sóhajtott egyet. - De olyan álmosan ébredtél - vágott elgondolkodó arcot, miközben jót derült a férfi reakcióin.

Castle úgy érezte, talán kissé túljátszotta az álmos ébredést, ezért nagyokat pislogva gyorsan mentegetőzni kezdett.

- Csak ez a meleg trópusi éjszaka elnyomott egy kicsit.

Nem szeretett titkolózni Kate előtt. Rossz érzést keltett benne, ha a legkisebb apróságban is füllentett. A kapcsolatuk a feltétlen bizalomra és az őszinteségre épült, meg persze arra a megmagyarázhatatlan vonzalomra, ami a találkozásuk első pillanatától fogva megvolt köztük. Ehhez társult a szellemi kihívás, amit egy ügy közös megoldása jelentett, amelynek során mintha egy srófra járt volna az agyuk, ki tudták egészíteni egymás gondolatait. Akkor is mindig őszinte volt Kate-tel, amikor még maguknak sem vallották be az egymás iránt érzett szerelmüket, és csak egy dolgot titkolt el a nő elől hosszú ideig, de azzal csak az életét akarta védeni. Most mégsem hozakodott elő azzal, hogy Ryan-ék itt vannak, beszélt vele, és szeretne bekapcsolódni a nyomozásba, mert tudta, hogy Kate mennyire várta a nászutat, a pihenést, hogy végre ne kelljen áldozatokra, gyilkosságokra és gyilkosokra még csak gondolnia sem. Abban reménykedett, hogy anélkül tudja kielégíteni a kíváncsiságát, hogy tönkretenné vele a nászútjukat, bár fogalma sem volt a megoldásról.

- Ugye, mára nem terveztél semmit? - kérdezte Kate nagyot nyújtózva. - Nem vágyom másra, mint hogy süttessem a hasam a napon, néha megmártózzak az óceánban, és finom koktélt szürcsölgessek a pálmafák árnyékában.

Castle nyelt egyet. Pont most akar a szigeten maradni Beckett, amikor ő a fiúkkal akar találkozni? Lassan cirógatni kezdte a nő vállát, miközben ártatlan arccal, óvatosan ejtve a szavakat belekezdett a nő puhításába.

- Hát ... - vette elő legbehízelkedőbb hangját - ... tulajdonképpen arra gondoltam, átmehetnénk Nassauba. Tudod, leégett a hátam, és még mindig húzódik és fáj, főleg a vállam - húzta fájdalmas grimaszra a száját, és látványosan szenvedve nyögött egyet.

- És mit szeretnél csinálni Nassauban? - húzta fel érdeklődve a szemöldökét Kate.

- Hát, nem is tudom - révedt elgondolkodva a távolba, mintha most találná ki a programot. - Talán megnézhetnénk a cirkusz mai előadását is - mondta ártatlan arccal, és nem is sejtette, hogy a gyors egymás utáni pislogás mennyire árulkodik a füllentésről. - Olvastam, hogy ma más produkciókat is előadnak. A fehér tigrisek helyett például késdobálók lépnek fel, pedig az mostanában igazi kuriózumnak számít. Alig van olyan cirkusz, ahol még vállalkozik valaki arra, hogy céltáblája legyen egy pengeéles késeket hajigáló embernek - bizonygatta meggyőződéssel.

- Talán mert egyre kevesebb az őszinteség az emberek között, anélkül pedig elveszik a bizalom - tett úgy Beckett, mintha valóban eltűnődne, miért ment ki a divatból a késdobáló szám, de remélte, hogy szavai kellő lelkiismeret-furdalást okozzanak a férfinak. Nem is sejtette, mennyire célba talált.

Castle másodpercekig hallgatott. Úgy érezte, mintha hirtelen gombóc nőtt volna a torkában, kiszáradt a szája, és égni kezdett a gyomra. Beharapta a szája szélét, aztán vett egy nagy levegőt, és már majdnem kimondta, hogy "És Nassauban, a cirkuszban találkozhatnánk a fiúkkal.", amikor észrevette a nő furcsa mosolyát, és olyan érzése volt, mintha egy kis fölényes gúny vegyülne a tekintetébe, mint amikor egy kihallgatás során pontosan tudja, hogyan fogja sarokba szorítani a gyanúsítottat. Kate rájött a titkára? Talán meghallotta a Ryan-nel folytatott telefonbeszélgetést? Szíve szerint tiszta vizet öntött volna a pohárba, de ha belegondolt, hogy vagy egész nap az árnyékban kuksol és megöli az unalom, vagy izgalmas nyomozásba kezd a cirkusz rejtélyes világában, máris elbizonytalanodott.

- Éppen ezért lenne érdekes megnézni azt a késdobálós számot! Azok után, amit mondtál, még kíváncsibb vagyok, vajon ki az a páros, akik ennyire megbíznak egymásban. Gondolj csak bele! A zenekar elhallgat, a nézők halálos csendben, lélegzetvisszafojtva várják a produkciót. A nőt kikötözik Leonardo Vitruvius tanulmányára emlékeztető pozícióban, a dagadó izmú férfi pedig szúrós tekintettel maga elé mered, és koncentrál. A nő mellkasa hullámzik az izgalom okozta hatalmas légvételektől, és a félelmét palástoló műmosollyal néz a férfira, aki felemeli a kezét, és az éles késpengén megcsillan a reflektorok fénye. A nézőtér levegője szinte megfagy, miközben néhányan már képzeletükben előrevetítik a tragédiát, és látják a nő testéből kiömlő vért.

- Castle! - zökkentette ki az elképzelt jelenetből Kate erélyes hangja. - Tudom, milyen egy késdobálós produkció. De miért vagy olyan biztos abban, hogy a férfi hajigálja a késeket, és a nő a rettegő célpont? Lehet, hogy a nő bánik jól a késsel - vetette fel az ötletet kihívóan.

- Mi? - hőkölt hátrébb az ágyban Castle meglepetten. Élénk fantáziájának köszönhetően látta magát kikötözve, Kate-t pedig vele szemben kihívón mosolyogva, késsel a kezében, olyan arckifejezéssel, mintha azt mérlegelné, mennyire hozz a rá a frászt a sumákolásáért. Megrázta a fejét, hogy elűzze a fejében megjelenő képet, amikor eszébe jutott egy kompromisszumos megoldás, amivel talán elaltathatja a nő gyanakvását. - Bár, ha belegondolok, olyat meg tényleg nem láttam még. Hát... ha te nem vagy kíváncsi a cirkuszra, én meg nem süttethetem az égett hátam a napon, akkor mi lenne, ha elmennénk Nassauba, te strandolnál, amíg én megnézem az új előadást?

Olyan diadalittasan vigyorgott a nőre, mint aki megtalálta a bölcsek kövét, de Kate előbb megforgatta a szemét, aztán amikor látta, hogy Castle ezt komolyan gondolja, kissé elhúzódva a könyökére támaszkodott, és összevont szemöldökkel méregette a férfit.

- Te ezt most komolyan gondolod, ugye? 

- Miért Kate? Csak néhány órát töltenénk egyedül, nem az egész nászutunkat!

Beckett pontosan tudta, mi játszódik le a férfiban, de meglepte, hogy még nem hozakodott elő az igazsággal. Tulajdonképpen teljesen megértette. Jó dolog a semmittevés, de nem szokott hozzá, és néhány nap alatt kipihente magát annyira, hogy jobban szórakoztatta valamilyen program, mint a strandolás a gyönyörű, de elhagyatott szigeten. Nem vágyott áldozatra és gyilkosra, de a rejtély megoldásának izgalma őt is vonzotta, bár ezt soha nem ismerte volna be Castle-nek. Nyomozóként az vezérelte, hogy megnyugvást adjon az áldozatok hozzátartozóinak, de amióta az író hozzácsapódott, egyre jobban élvezte azt is,  ahogy megoldják a rejtélyt. Castle néha olyanná tette a nyomozásokat, mintha egy logikai rejtvényt megoldva kerülnének helyükre egy kirakó darabjai. A férfi ébresztette rá, hogy mennyi örömöt tud okozni a munkája, amit addig nyomasztónak és fájdalommal telinek élt meg. Anton Volkov ügyében ráadásul semmilyen felelősségük nem lenne, csak segítenének Espo-nak és Ryan-nek a rejtvényfejtésben. Castle előállna a lehetetlen ötleteivel, ő pedig visszaterelné a tények és bizonyítékék világába, végül egymást inspirálva megtalálnák a megoldást, amit mindig hihetetlen katarzissal élt meg, még ha nem is mutatta a külvilágnak. Csalódottan vette tudomásul, hogy Castle nem akarja beavatni a dologba, de ismerte a férfit, ezért türelmes volt. Úgy gondolta, ad még neki egy kis időt.

- Hát, nem is tudom - játszotta a töprengőt, holott már régen döntött. - Te nem jöhetsz a napra, és tényleg csak unatkoznál a strandon. Egy napot talán kibírok nélküled - tette hozzá csipkelődve.

Castle csak azért tudta elrejteni örömmámorát, mert a lelkiismerete folyamatosan háborgott. Elégedett mosoly suhant át az arcán, de a következő pillanatban elbizonytalanodva Kate-re nézett.

- Biztos, hogy jó lesz így? Nem fogsz unatkozni?

- Nem hiszem, Castle. Egy ilyen turistaparadicsom strandján mindig akad néhány magányos szépfiú, aki beszélgetőpartnerre vágyik, és kapóra jön nekik egy magányos feleség - húzta végig ujját a döbbenten ránéző férfi arcán, mosolyogva egy gyors csókot lehelt a szájára, aztán sietve felkelt az ágyból, és a magában jót derülve húzta be maga után a fürdőszoba ajtaját.

- Ez ... ez nem ér - csapott öklével bosszúsan Castle az ágyra. Nem attól félt, hogy Kate flörtölni kezdene egy bronzbarnára sült izompacsirtával, amíg ő nincs vele, hanem az bosszantotta, hogy megint a nőé volt az utolsó szó, amire akkor sem tudott volna megfelelően reagálni, ha lett volna á alkalma. A következő pillanatban viszont már azon járt az esze, vajon a cirkusz artistái között lesz-e a kisember gyilkosa. Amikor meghallotta a vízcsobogást, felkapta a telefonját, és annak ellenére, hogy Kate nem láthatta, settenkedve lépkedett a terasz felé.

Percek múlva annyira belemerült a Kevintől kapott információk végiggondolásába, hogy összerezzent, amikor Kate váratlanul megszólalt a háta mögött.

- A strandot megúszhatod, de ezt nem - emelte fel a kezét, amiben egy felirat nélküli, fehér műanyag tégelyt tartott. - Miért nem szóltál róla?

Castle már meg is feledkezett a házvezetőnő, Manuela által kotyvasztott kenőcsről, ami előző este az ágyán várta egy üzenettel, miszerint az ősi, gyógynövényekből készített szer csodákat művel a leégett bőrrel. Amikor Kate-re várva az ágyra huppant, a gyertyafényes félhomályban nem vette észre az ágy közepén heverő tárgyat, és elég fájdalmasra sikerült a találkozásuk. A hátsóját dörzsölgetve bosszankodott, és az éjjeli szekrényre tette a tégelyt a papírra írt üzenettel együtt, de tovább nem foglalkozott vele, mivel minden idegsejtjével arra várt, hogy Kate motoros ruhába öltözve megjelenjen az ajtóban.

- Csak nem képzeled, hogy hagyom magamra kenni ezt a kotyvalékot? - fintorodott el a tudattól, hogy egy ismeretlen eredetű kenőcsöt kenjen a nő a hátára. - Ki tudja, miből készült! Lehet, hogy pókhálót meg gyíkfarkat főzött bele Manuela, elvégre ő itt született a szigeten, és ...

Eddig jutott az ellenkezéssel, amikor a hatalmas terasz túloldalán felbukkant a fekete bőrű, termetes asszony. Castle szava elakadt, és segítségért könyörgő szemmel pillantott Kate-re, aztán megnyugodva látta, hogy Manuela ugyanolyan rendíthetetlen életörömmel mosolyogva közelít feléjük, mint amilyennek megismerte az első találkozásukkor, amiből arra következtetett, hogy nem hallotta meg a szavait.

- Jó reggelt! - köszöntötte őket jókedvűen az asszony. - Készítettem egy kis energiadús reggelit az ifjú párnak. Jól jön a sonka és a tojás egy kimerítő éjszaka után - mondta olyan természetességgel, mintha semmilyen célzást nem akart volna belecsempészni a mondatba. Castle észrevette, hogy Kate enyhén elpirult, ami kissé kaján mosolyt csalt az arcára. Arra viszont nem számított, hogy a nő egy pillanat alatt legyőzi a zavarát, és azonnal visszavág.

- Csak neki volt kimerítő az éjszaka - intett fejével Kate az író felé pimaszul elmosolyodva. - Olyan álmosan ébredt, hogy azt hittem, nem lehet bele életet lehelni.

Castle szeme összeszűkült, és bosszúsan ráncolta a homlokát, mivel nem tudott semmi ütős választ adni a csipkelődésre, amiből megint arra következtetett, hogy Kate átlátott a színjátékán. Vagy tényleg azt hitte, hogy annyira álmos? - bizonytalanodott el. Lehet, hogy túlságosan is jól játszottam a szerepem? - töprengett egy pillanatig, aztán fensőbbséges mosolyt erőltetve az arcára, Manuela felé fordult, aki közben letette a bőséges reggelitől roskadozó tálcát.

- Csak fel akar bosszantani - billentette a fejét Kate felé. - Különben csak ettől a trópusi melegtől ébredek nehezebben. 

Manuela jóízűen felkacagott.

- Férfiak! Azt hittem, magának több fantáziája van, mint Jose-nak! Ő is mindig a meleget okolja a fáradtságért! - legyintett sokatmondóan. - No, de nem akarok zavarni. Remélem, ízleni fog! Érezzék jól magukat! A konyhában mindent elkészítek, amire szükségük lehet. Remélem, a kenőcs segített a napégésen - nézett együtt érzőn Castle-re. - Aki nem szokta meg ezt az éghajlatot, fájdalmasan megfizet az óvatlanságáért.

Castle zavartan pislogott, és kínjában félszegen elmosolyodott, Kate viszont azonnal lecsapott az asszony szavaira, felmutatta a tégelyt, aztán az író mögé állva, a vállára tette a kezét, mire az fájdalmasan felszisszent.

- Éppen most akartam bekenni a hátát, de kicsit fél a helyi gyógymódoktól - mondta rosszallóan a fejét csóválva Kate.

- Pedig nem kell félnie! Különleges összetevői vannak, és nagyon hatásos - nézett meggyőződéssel a férfi szemébe Manuela.

- Én ... csak ... jobban bízom a nyugati orvostudományban - nézett Castle bocsánatkérő szemekkel az asszonyra - bár elismerem, hogy nagyon sok hagyományos gyógymód van, ami tényleg nagyon hatásos - tette hozzá, hogy meg ne sértse a házvezetőnőt, aki azonban azonnal átlátott a szitán.

- Csak nem gondolja Mr. Castle, hogy csak azért, mert itt születtem a Bahamákon, olyan elmaradott vagyok, hogy valami törzsi kuruzsló kutyulmányát készítettem el? - nevette el magát az asszony. - Még a nagyanyám ismertetett meg a gyógynövényekkel, és Mr. Patterson a megmondhatója, hogy a maga nyugati orvosai is elismerik a hatásosságát. Hamarosan a hivatalos forgalomba hozatali engedélyt is megkapom, és ha lesz egy kis tőkém, piacra dobom - vetette kissé hátra a fejét büszkén. - Lehet, hogy jövőre már Mr. Castle szép pénzt fog fizetni a gyógyszertárban a kenőcsömért, én pedig gazdag leszek - húzta fel kihívóan a szemöldökét, és várta a férfi reakcióját.

- A-azt hiszem, akkor nincs mitől félnem - nyögte kényszeredetten a férfi.

- Te jó ég! Maga tényleg attól fél, hogy békanyál vagy macskabél van belekeverve kenőcsbe? - nevetett hitetlenkedve az asszony. - Azt hiszem, tévedtem - nézett Kate-re. - Mr. Castle-nek mégis élénkebb fantáziája van, mint az én Jose-mnak! Fogadok, azt képzelte el, hogy mint egy boszorkány, kevergetem a patkányhájat, békanyálat meg ki tudja mit egy fortyogó üstben. Megnyugtathatom, semmi ilyesmi nincs benne, de még csak üstöm sincs - fordult vissza az író felé.

- Jó, jó, elhiszem, és ... ha hatásos lesz, én leszek az első, aki támogatom a forgalmazását - emelte fel megadóan a kezét Castle.

- Ó! Köszönöm! Meg fog lepődni - komolyodott el most először a nő, és látszott rajta, hogy halálosan komolyan gondolja a terveit.

- Na! le a pólóval, Castle! Hadd lássuk, ki kell-e nyitni a csekkfüzetedet! - szólalt meg Kate kissé kárörvendőn mosolyogva.

- Az hiszem, rám már nincs szükség - csillant pajkos fény Manuela szemében, aztán sietve elbúcsúzott, és távozott.

Castle megkönnyebbülten nézett az asszony után, és amikor a termetes alak eltűnt a szemük elől, sóhajtott egyet.

- Ez kínos volt. Még szerencse, hogy nem akarta végignézni, hogy rám kened azt a ... azt a ... ki tudja mit - pillantott a tégelyre, miközben megrázkódott.

Kate ebben a pillanatban szembesült azzal, hogy a férfi azt hiszi, megúszhatja a kenőccsel való találkát, ami viszont nem lett volna tisztességes Manuela-val szemben, ráadásul biztos volt abban, hogy a helyi emberek évszázadok alatt kitapasztalták gyógynövények gyulladáscsökkentő hatását. 

- Sajnálom, Castle, ígéretet tettél, most már nem menekülsz - állt szembe a férfival, és ellentmondást nem tűrő tekintettel, de mosolyogva nézett az ijedt kék szemekbe. - Le a pólóval!