Változatok egy témára 8/14

Kate-nek csak a főcímet kellett elolvasnia ahhoz, hogy tudja, véget ért a gondtalan, nyugodt, álomszerű nászút.

- Még jó, hogy New York-ban történt a gyilkosság - húzta el a száját a nő, miután végigfutotta a cikket - különben még képes lennél a nászutunkon belerángatni egy nyomozásba!

- Miért? Téged nem izgat, hogy miért akar megölni valaki egy rendkívül szellemes, különleges humorral megáldott kis embert?

- Pénz, féltékenység, bosszú ... bármi legyen is az indíték, szerencsére van rajtam kívül még sok kiváló gyilkossági nyomozó, akik majd utánajárnak - húzta fel közönyösen a vállát Kate.

- Igen, de ... de azt írják, hogy egy bőröndbe csomagolva találták meg a Central Park tavában, sőt "meg nem erősített információk szerint harapásnyomok voltak a testén" - olvasta Castle a cikkre mutatva. - Még most sem vagy kíváncsi? - kérdezte hitetlenkedve.

Kate nagyot sóhajtott, és töprengve fürkészte a férfi arcát. Mindig elcsodálkozott, mennyire izgatja az író fantáziáját egy-egy furcsa eset, hogy mennyire áhítozik a történetért, ami kibontakozik előttük egy nyomozás során, és be kellett vallania, amióta Castle megjelent az életében, ő is egyre jobban élvezte, ahogy megismerik az áldozat és a gyilkos történetét, miközben választ kapnak az összes kérdésükre.

- A kíváncsiságomat majd kielégítik az újságírók, amikor beszámolnak a sikeres nyomozás eredményeiről - próbálta letörni a férfi lelkesedését, ami látszólag sikerült is, mert az író duzzogva vágott egy grimaszt, aztán kezébe vette az újságot, és újra elolvasta a cikket.

Castle nem értette Kate-et, miért nem akar többet megtudni az esetről. Attól, hogy egy kicsit érdeklődik a nyomozás haladása után, még nem árt a nászútjuknak. A gyilkosság New York-ban történt, ők meg a Bahamákon vannak! Nem azt akarta, hogy menjenek haza és nyomozzanak, csak néhány információra volt kíváncsi az üggyel kapcsolatban. Mivel úgy érezte, ebben nincs semmi rossz, lassan lejjebb engedte az újságot, hogy kinézve mögüle, kifürkéssze, milyen hangulatban van Beckett. Mivel a nő békésen mosolyogva figyelte az óceán fehéren habzó hullámait, miközben egy utolsót kortyolt a kávéból, bátortalanul megszólalt.

- A Central Parknak az a része, ahol a holttestet találták, a 12-es őrshöz tartozik - pislogott ártatlanul.

Kate éppen le akarta tenni a csészét, de meglepetésében megállt a mozdulata, és döbbenten nézett a férfira.

- Vissza akarsz menni New York-ba?

- De-dehogy! Á ... hogy képzelsz ilyeneket! - hőkölt hátra a férfi erőltetetten nevetve, aztán nyelt egyet, és hízelkedő mosollyal közelebb hajolt a nőhöz. - Espo és Ryan biztosan szívesen mesélnének a híres áldozatukról!

Kate nézte az izgatottan csillogó kék szemeket, és tudta, hogy addig nem nyugszik meg a férfi, amíg legalább egy csipetnyi információhoz nem jut. Arra gondolt, mi rossz származhatna abból, ha a fiúk beszámolnak neki a nyomozás állásáról. Talán néhány új információ kielégítené a férfi kíváncsiságát, és akkor nyugodtan élvezhetnék a nászútjuk további napjait.

- Na, jó! De csak egy telefon! - villant figyelmeztetően a szeme.

Castle, arcán örömteli vigyorral, vadul bólogatni kezdett, és már vette is elő a telefonját.

Beckett hátradőlt a kényelmes, kipárnázott fonott székben, és elnéző mosollyal figyelte, ahogy Castle minden idegszálát a telefonból érkező információknak szenteli, és ahogy egyre több részletet tudott meg Ryan-től, olyan izgatott lett, hogy még az alsó ajkát is beharapta. Kate figyelmét nem kerülte el, hogy hirtelen csodálkozás futott át a férfi arcán, felnézett rá, aztán amikor találkozott a tekintetük, zavarában nyelt egyet, és gyorsan belekortyolt a kávéjába.

- Khm ... szóval akkor most álltok neki a kihallgatásoknak - mondta Castle a telefonba, miközben sandán Kate felé pislantott. Meglepte, és izgalommal töltötte el, hogy a véletlen úgy hozta, Espo és Ryan éppen most szállt le Nassauban, néhány kilométerre tőlük, hogy kihallgassák a cirkusz tagjait, de esze ágában sem volt ezt az információt megosztani Kate-tel. A nő nem tudhatja meg, hogy minden vágya csatlakozni a fiúkhoz, hiszen láthatóan élvezi a nászút minden nyomozásmentes pillanatát, és ő nem akart csalódást okozni neki. Ki kell találnia, hogyan kapcsolódhatna be az ügybe anélkül, hogy Kate ezt megsejtené! Egyelőre azonban csak azt akarta elérni, hogy elaltassa a nő gyanakvását. Ismerte azt a kutató tekintetet, amivel a zöldesen tündöklő gyönyörű szemek rászegeződtek, ahogy az alig észrevehetően összevont szemöldök is jelezte, hogy Kate megsejtett valamit, ezért közönyös arcot vágva bólogatott, mintha Ryan csupa unalmas dologról számolna be a vonal túlsó végén. - Szóval ... akkor még nincs semmi érdekes. Mikor kezditek a kihallgatásokat? - kérdezte ártatlan tekintettel, pedig majdnem kiugrott a szíve izgalmában. Remélte, hogy Kate azt hiszi, hogy New York-i kihallgatásokról beszélnek, és meg sem fordul a fejében, hogy két társa már itt van a Bahamákon.

- Na, Ryan kielégítette a kíváncsiságod? - kérdezte Kate anélkül, hogy egy pillanatra is levett volna a férfiről a tekintetét.

- Igen, bár még nem sokat tudnak. Ha ott lennénk velük, biztosan előbbre tartanának már - próbálta kipuhatolózni, mit szólna Kate a nyomozáshoz.

- Ne álmodozz, Castle! - nézett rá olyan szemekkel a nő, mint az anyuka a kisfiára, aki valami átlátszó trükkel akarja elérni a célját. - Espo és Ryan kiváló nyomozók, ki fogják deríteni az ügyet nélkülünk is. Gyere! Még a végén lekéssük a hőlégballonozást! - állt fel, és nevetve a férfi felé nyújtotta a kezét, aki vonakodva, de elfogadta.

- Reménykedtem, hogy megfeledkeztél róla - morogta maga elé.

- Ne csinálj úgy, mintha nem ismernél egy kicsit sem!

Castle lemondóan elhúzta a száját, és követte a nőt.

- Hm ... ez elég jellemző volt - tette zsebre a telefonját mosolyogva Ryan, miközben a cirkusznak helyet adó impozáns épület felé haladtak.

- Mi? Inkább meglepő volt, hogy Castle nem akart azonnal csatlakozni hozzánk - nézett rá Espo.

- Hallottam a hangján, hogy megeszi a kíváncsiság, aztán egyszer csak észbe kapott, és közönyössé vált. Szerintem ott volt Beckett, és nem merte megpendíteni, hogy csatlakozna hozzánk. A nászútjukon vannak, nem hiszem, hogy Beckett bele akar csöppenni egy gyilkossági ügybe.

- Aha - bólogatott egyetértően Espo, aztán értetlenkedve összehúzta a szemöldökét. - De mire mondtad, hogy jellemző?

- Szinte láttam magam előtt őket. Castle belelkesedik, Beckett meg egy gyanakvó, rosszalló tekintettel lehűti. Aztán Castle próbálja eltitkolni a tervét, Beckett meg biztos, hogy átlát a szitán, és csak arra vár, hogy magától hozakodjon elő az őrültségével.

- Szerinted Castle megkeres bennünket?

- Biztos - bólintott magabiztosan Ryan. - Csak arra leszek kíváncsi, hogyan adja be ezt Beckett-nek.

Espo épp ki akarta fejteni, hogy ha jót akarnak maguknak, akkor nem engedik Castle-t még a közelükbe sem, amikor megpillantott két munkást, akik éppen az új óriásplakátot helyezték ki a homlokzatra.

- Nézd csak! Holnaptól új műsort mutatnak be.

- Hiányoznak a fehér tigrisek - állapította meg Ryan a homlokát ráncolva, ahogy számba vette a felsorolt produkciókat.

- Jó lesz, ha igyekszünk! Még a végén nem lesz meg az az állat, ami megharapta Anton-t - bólintott Espo, és a bejárat felé indult, Ryan pedig sietős léptekkel követte.

- Castle, ez csodálatos! - gyönyörködött az alattuk elterülő tájban Kate, miközben hátradőlt a férfi széles mellkasának, az pedig óvón átkarolva magához szorította, és arra gondolt, milyen más a magasban lebegni Kate-tel, mint Gina-val. Az alattuk elterülő égszínkék óceán, a buja növényzettől zöldellő, hófehér homokkal szegélyezett szigetekkel olyan volt, mint a földi Paradicsom. A lagúnák csendesen hullámzó vize, a felszín alatt megbúvó korallzátonyokkal, és a felszín fölé emelkedő korallszirtekkel még változatosabbá varázsolták a tájat. A zsúfolt, szállodákkal teli szigetektől távolodva, már csak a hófehér vitorlások jelezték az ember közelségét. A hőlégballon lassan suhant a magasban, és ahogy Kate háta a mellkasának simult, Castle-t hirtelen valami békés boldogság árasztotta el, mert a mindig kemény, rettenthetetlen nyomozó olyan volt, amilyennek csak ritkán mutatta magát: törékeny, egy szerető férfi erős, óvó karjaiban biztonságot kereső nő. Castle szorosabbra fonta karjait, hogy érezze a gyönyörű testet, a szolid, mégis mámorító parfüm illatát. Néhány másodpercre behunyta a szemét, és élvezte, hogy a nő széltől felborzolt haja csiklandozza az arcát. Megcsókolta a bársonyos bőrű nyakat, és jólesően nyugtázta, hogy Kate megborzong az érintéstől. 
- Milyen csodálatos ez az érintetlen természet! Kár, hogy az ember lassan mindenhova beteszi a lábát - jegyezte meg a nő a távolba révedve.
Castle követte a tekintetét. Az üdülőparadicsommá változtatott szigetek egészen más képet mutattak, mint az alattuk húzódó lakatlan területek. Mintha a tengerből nőtt volna ki a terület legimpozánsabb, elképesztő gazdagságról tanúskodó ötcsillagos szállodája, a Royal Towers Atlantis, ami a Nassau-val híddal összekötött Paradicsom-szigeten állt.
- Hát, ha emelkedik az óceán vízszintje, visszaveszi a természet a hatalmat - mondta Castle, hiszen a magasból még feltűnőbb volt, hogy a szigetek legmagasabb pontja is alig magasodik ötven méterrel az óceán szintje fölé. Az író képzeletében katasztrófafilmek jeleneteire emlékeztető képek jelentek meg, ahogy elképzelte egy, a területen végigsöprő szökőár hatásait. Gondolatait hirtelen elterelte a bárányfelhőkkel tarkított égen feltűnő utasszállító repülőgép csillogó fémteste, ami éppen a főváros reptere fölé. Eszébe jutott, amikor Ryan megemlítette, hogy most érkeztek Nassau-ba, a háttérben hallotta a repülőtér jellegzetes hangjait, a magasba emelkedő repülők morajlását, és a terminálban várakozó emberek zsivaját. Egyelőre semmilyen ötlete nem volt, hogyan puhítsa meg Kate-t, vagy hogyan tudna bekapcsolódni a nyomozásba anélkül, hogy a nő tudomást szerezne róla. Úgy döntött, másnapig nem töri rajta a fejét, hiszen még előbb egy csodálatosnak ígérkező éjszaka vár rá. Ráér reggel kitalálni, mitévő legyen.
Késő este kötötték ki Patterson luxus motorcsónakját a mólónál. Kate elmosolyodott, amikor meglátta a terített asztalt a teraszon, és a rajta heverő cédulát, hogy milyen finomságok várnak rájuk a hűtőben és a sütőben. 

A frissítő zuhany után jólesett a még mindig az óceán felől fújó lágy parti szél. Manuela tudta, hogy a terasz a legkellemesebb hely a fenséges vacsora elfogyasztására, amihez egy palack könnyű vörösbort is behűtött.

- Mikor öltözöl át? - kérdezte Castle, miközben tekintetét végigjáratva  a nőn, belekortyolt a borba.

Kate a férfira nézett. A máskor világoskék szemek most egészen sötét árnyalatúvá váltak. Egy pillanatig azon tűnődött, vajon a bortól, vagy az égen tündöklő csillagok fényétől ragyog annyira ez az ellenállhatatlan tekintetű szempár, vagy a vágytól, hogy végre valósággá váljon az, amit délelőtt már előrevetített a képzelete.

- Nem vagy fáradt? - kérdezte kihívóan.

- Fáradt? Én? Miután túléltem a motorozást, már mindenre képes vagyok!

Kate felállt, a férfi mögé lépett, és hátulról átölelte a nyakát.

- Akkor találkozzunk öt perc múlva a hálószobában - súgta érzéki hangon a fülébe. - Várj az ágyban!

Castle nyelt egyet, aztán pajkosan elmosolyodott, miközben meglódult a fantáziája. Még ivott néhány kortyot a borból, aztán nagy levegőt vett, izgatottan beharapta a száját, és a hálószobába sietett.