Én tuti, hogy végigkóstolnék minden
különlegességet, meg beülnék a jakuzziba egy pohár pezsgővel a kezemben,
és felszednék egy tuti csajt - álmodozott Javi. Nem is sejtette, hogy
ártatlannak tűnő szavaival, milyen lavinát indít el.
Beckett érezte, hogy a nyomozó a lehető legrosszabbkor tette az ártatlannak ható megjegyzést, mert Castle keménnyé váló arcvonásai, összeszűkülő szeme, szorosra zárt ajkai visszafojtott dühről tanúskodtak. Kinyomta a telefont, aztán villáját a frissensült pirított sonkába és rántottába szúrta, majd szemét egy pillanatra behunyva jóízűen ízlelte meg az első falatot, mintha nem tulajdonítana jelentőséget az elhangzottaknak.
Castle-ben dúlt a féltékenység szülte harag. Dühösen kevergette a gyümölcsös, joghurtos müzlit, amitől az furcsa színű, nem túl bizalomgerjesztő masszává változott. Bosszúságát csak fokozta Beckett reggelijének látványa és fenséges illata. Hátradőlt a széken, és ajkát beharapva nézte a jóízűen falatozó nyomozónőt.
- Mi az Castle, te nem eszel? - kérdezte ártatlannak tűnő tekintettel Kate, csak a szája sarkában játszó apró mosoly volt árulkodó.
- Elment az étvágyam - morogta a férfi.
Kate úgy tett, mintha nem értené a célzást, pedig pontosan tudta, hogy Castle újra azon agyal, hogy elmegy-e Thomas-szal a medencéhez.
- Pedig igazán egészséges reggelit választottál - mondta elismerő hangsúllyal, de magában jót derült, mert sejtette, hogy nem magától választotta a férfi a müzlit.
Castle néhány másodpercig hallgatott.
- Tommy kioktatott az egészséges táplálkozásról. Esélyem sem volt egy kis sonkás rántottára - vallotta be, és miközben Kate tányérjára nézett, mélyen beszívta az ínycsiklandó illatot, és nyelt egy nagyot.
Beckett szájában megállt a falat.
- Cseréltem volna veled, ha nem keverted volna össze - mutatott a gusztustalan kutyulmányra. - Így már olyan, mintha megjárta volna valaki gyomrát - húzta el a száját.
- Kösz, de egyébként sincs étvágyam - mondta dacosan Castle.
Beckett elnyomott egy sóhajt, és annak ellenére, hogy tudta, mire gondol a férfi, hallgatott. Várta, hogy kibújjon a szög a zsákból. Már az utolsó falatnál tartott, amikor Castle megszólalt.
- Elmész úszni?
Beckett megvonta a vállát.
- Lehet.
Castle úgy érezte, szétveti a feszültség. Javi szavai újra felidézték benne az elképzelt jelenetet, ahogy Kate nevetgélve pezsgőzik a jakuzziban a nőcsábász Thomas Gardner-rel. Már jobban szerette volna hinni, hogy a nő nem lát át a férfi szándékán, mint azt, hogy tudja, mire megy ki a játék, és mégis enged az invitálásának. Remélte, hogy Beckett elneveti magát, és tesz egy csipkelődő megjegyzést a kérdésére, ezért a válasz meglepte és egyben el is keserítette, ugyanakkor úgy érezte, muszáj még egy kísérletet tennie.
- Még Javi is arról ábrándozik, mint minden szingli férfi egy ilyen helyen - kezdte halkan, de elszántan - Kihasználni a helyzetet. Persze csak akkor, ha akad, aki hagyja, hogy kihasználják egy könnyű kis kalandra.
Kate egy ideig magában megmosolyogta az írót. Legyezte a hiúságát a férfi féltékenysége, és jót derült azon, hogy mennyire felbosszantotta a válasza. Az utolsó mondatnál azonban a keserűség és a felháborodás mellett cseppnyi gúnyt érzett a hangjában, ami felbosszantotta. Hát ennyire ismeri a férfi?
- Szóval, te azt hiszed rólam, hogy néhány szellemes mondattal és egy sármos mosollyal le tud venni egy idegen férfi a lábamról, és mint egy naiv kamaszlány, a karjaiba omlok? - kérdezte döbbenten.
Castle összeszorította a száját, és hallgatott. Hirtelen nem értette, hogyan is feltételezhette Kate-ről, hogy belekeveredik egy buta flörtbe.
- Mégis el akarod fogadni Gardner medencepartis meghívását - mentegetőzött.
Kate nézte a megszeppent kisfiúra hasonlító férfit, akin látszott a teljes elbizonytalanodás. Úgy érezte, itt az ideje tisztázni a dolgokat.
- Azt kérdezted, elmegyek-e úszni, én pedig azt válaszoltam, hogy lehet - nézett komoly tekintettel Castle szemébe.
- Szóval ... még vacillálsz - nyögte csalódottan a férfi.
- Igen, mert lehet, hogy fárasztó napunk lesz, és jólesne egy kis úszás. Ráadásul Tommy-nak is megígértem, hogy megnézem az ugrását.
Castle igyekezett kiolvasnia rászegeződő zöldes-barna szemekből, hogy a szavakkal meg akarja nyugtatni a nő, vagy gerjeszteni akarja a féltékenységét, de bizonytalan volt. A lágy, szeretettel teli hangsúly és a meleg tekintet azt éreztette, hogy nincs oka félni, mégis jobban szerette volna, ha Kate még csak a medence közelébe sem megy.
- Értem - bólintott meggyőződés nélkül. A mozdulat, és a kissé csalódott hangsúly nem kerülte el Beckett figyelmét, ami újra feldühítette. Mit akar Castle? Bezárni egy kalitkába, nehogy valaki tehesse neki a szépet, miközben ő azt sem tudja, hogyan olvadozzon, ha egy kis színésznőcske megrebegteti a szempilláját, és émelyítően csábos mosollyal néz rá? Hát ennyire bízik benne? Azt viszont elvárja, hogy ő bízzon benne?
- Rendben, döntöttem - szegte fel dacosan a fejét. - Biztos, hogy elmegyek úszni. Te meg addig nyugodtan kikérdezheted Sheryl Holms-t a vacsora alatt, ha már a közös reggeliről lemaradtál miattam - vetette oda szárazon, miközben felállt, aztán faképnél hagyva a döbbenten rámeredő írót, felszegett fejjel kiment az étkezőből.
Castle elnyíló szájjal követte a tekintetével. Nem akart hinni a szemének. Dühösen fújtatott egyet, és száját összeszorítva a reggelijére meredt, ami csak még tetézte a dühét. Hogyan juthattak idáig? Amikor odaadta Kate-nek a vaníliás lattét, még minden olyan volt, mint régen, aztán jött Thomas Gardner ... Undorodva eltolta maga elől a müzlis tálat, és sóhajtva hátradőlt a székben, éppen akkor, amikor Elvira Scott, az idős írónő felállt az asztalától, és felé indult.
- Ha fiatalabb lennék, akkor igazán nagy bajban lenne Richard - mondta hamiskásan mosolyogva.
- Bajban? - húzta fáradt mosolyra a száját Castle, mert nem értette, mire céloz a nő, de úgy érezte, ennél nagyobb bajban már nemigen lehetne. Előző este még abban reménykedett, hogy az együtt töltött éjszaka fordulatot hoz a Beckett-tel való kapcsolatában, vagy legalább egy kicsit közelebb engedi magához a nő, és csak néhány órának kellett eltelni, hogy egészen más irányt vegyenek a dolgok.
- Bajban ám, fiacskám - nevette el magát a nő. - Ha harminc éves lennék, én lennék a harmadik nő, aki odalenne magáért ezen a varázslatos helyen - kacsintott a férfira, miközben megveregette a vállát, aztán tovább haladva magára hagyta a tátott szájjal utána forduló írót, aki a vékony, idős nőben mintha anyja mozdulatait és hangsúlyait vélte volna felfedezni. Még pár másodpercig követte tekintetével Elvira Scott alakját, és amikor a nő egy elegáns, de túlzó mozdulattal átvetette kendőjét a nyakán, a telefonja után nyúlt. Csak egyvalaki van, aki segíthet neki kimászni ebből a slamasztikából.
- Jól vagy kisfiam? - hallotta meg néhány másodperccel később anyja aggódó hangját. - A hírek tele vannak az aspen-i hóviharral, és mindenkit óva intenek, hogy ilyen lavinaveszélyes időben odautazzon.
- Nincs semmi baj, Anya - csengett hamisan a férfi hangja.
- Jaj, Richard! Ha nem lenne semmi baj, nem hívtál volna fel.
Castle maga előtt látta anyja rosszalló tekintetét, hitetlenkedő arcát, amiért még mindig nem tudja, hogy nyitott könyv előtte minden érzelme.
- Itt ragadtunk Beckett-tel a kastélyban - kezdett bele nehezen, de Martha nem segített neki azzal, hogy kérdezgesse, csak figyelmesen hallgatott, ezért kénytelen volt folytatni. - Egy szobában töltöttük az éjszakát - nyögte ki - de ... de nem úgy, szóval ...nem történt semmi, csak ... csak azt hittem ... - folytatta zavartan, mert már maga sem tudta, mit is várt attól az estétől és az éjszakától.
Martha várt egy kicsit, de mivel fia nem folytatta, minden szavát jól meggondolva, meleg, megnyugtató hangon szólalt meg.
- Talán csak többet reméltél, mint amire Katherine készen áll.
- Nemcsak erről van szó - mondta ki nehezen a szavakat Castle. - Van itt egy rendkívül rámenős szépfiú, aki kivetette a hálóját Beckett-re. Valami producer. Thomas Gardner.
- Ó! - kiáltott fel ösztönösen Martha, és Castle még a telefonon keresztül is érezte, hogy anyja a szája elé kapja a kezét, ami elkeserítette, mert egyáltalán nem ezt a reakciót várta.
- Mi az? Talán ismered? - kérdezte idegesen.
- Hát ... tulajdonképpen nem, de hallottam a hírét - sóhajtott együtt érzőn az asszony. Már évek óta figyelte a fia és a nyomozó kapcsolatát. Soha, egyetlen nő sem volt olyan hatással rá, mint Kate Beckett. Biztos volt abban, hogy az érzelem kölcsönös, ugyanakkor úgy tűnt neki, mintha valami miatt csak toporognának egy helyben. Talán Kate nem kész még a kapcsolatra, vagy Rick nem meri megtenni a döntő lépést, ami kimozdítaná őket a holtpontról. Nem akart kéretlen tanáccsal szolgálni, de úgy érezte, fel kell nyitnia a fia szemét. Ingoványos talajra tévedt, ezért kétszer is meggondolta minden szavát, mielőtt kimondta volna. - Nézd Richard! Thomas Gardner az a fajta férfi, aki hatással tud lenni azokra a nőkre, akik bizonytalanok, sebezhetők, nem elkötelezettek egy másik férfi iránt, vagy nem szerelmesek egy másik férfiba. Csak akkor van okod ferde szemmel nézni Thomas Gardner-re, ha a kételkedsz Katherine érzelmeiben. Nézd az ő szemszögéből a kapcsolatotokat! Még csak akkor vallottál neki szerelmet, amikor ájultan feküdt egy golyóval a mellében. Tudja, hogy mit érzel iránta? Bízhat benned?
Castle egy ideig hallgatott, aztán halkan megszólalt.
- Van más is. Egy színésznő ...
- Ó! - hagyta el most elhűlve Martha száját a csodálkozó hang.
- Nem, Anya! - háborodott fel a férfi az anyja hangjából kiérződő feltételezésen. - Nem jelent nekem semmit, nem csináltam semmi ... semmi rosszat, de ... azt hiszem Beckett féltékeny rá.
Martha akkorát sóhajtott, hogy Aspen-ben is hallotta Castle. Várt, de mivel fia hallgatott a vonal túlsó végén, halkan megkérdezte: - Mit gondolsz? Miért féltékeny Katherine? Biztos akar lenni a szerelmedben. Bízni akar abban a férfiban, akit szeret. Milyen jeleket küldesz felé?
- Talán igazad van - szólalt meg elgondolkodva Castle - csak ... csak olyan ... bonyolult.
- Jaj, Richard! Minden kapcsolat bonyolult. A kérdés csak az, hogy akarod-e annyira, hogy kimondd, amit érzel. Mire vársz kisfiam?
Percekkel később Castle, még mindig az ebédlőben ült, kezében a telefonját forgatva, maga elé meredve gondolkodott, aztán hirtelen elhatározásra jutott, és határozott léptekkel Beckett után indult.
