Slamasztikában 4/17

Percekkel később Castle még mindig az ebédlőben ült, kezében a telefonját forgatva, maga elé meredve gondolkodott, aztán hirtelen elhatározásra jutott, és határozott léptekkel Beckett után indult.

A falakat borító mahagóni burkolat, a léptek zaját elnyelő puha szőnyeg, a két, kecses ívű bőrfotel, a faragott lábú tölgyfa íróasztal és a mögötte álló, hasonló stílusú szék, olyan érzést keltett Kate-ben, mintha egy film díszletei közé csöppent volna. A Dave Mitshell-től kapott dolgozószoba minden négyzetcentiméterében illett a kastélyhoz, de Beckett idegennek érezte magát ebben a pazar, ugyanakkor kicsit régimódi közegben. A szoba egyetlen oda nem illő tárgya egy laptop volt. Acélszínű fém borítása ridegen szürkéllett a selymes fényű, meleg-barna íróasztalon. A nő sóhajtott egyet, aztán lehuppant a meglepően kényelmes karfás székbe, és felhajtotta a laptop monitorát. Nehezére esett a gyilkossági üggyel foglalkozni. Dühösen szorította össze a száját, ahogy az étkezőben lezajlott jelenetre gondolt. Csak egyetlen ember volt ezen a sárgolyón, aki így fel tudta bosszantani. Miért olyan bonyolult minden, ami a Castle-höz fűződő érzéseivel kapcsolatos? Miért nem lehet olyan egyszerű, mint Ryan és Jenny kapcsolata? Elhúzta a száját, aztán sóhajtott egyet. Ha azt vesszük, hogy Castle sem egy átlagos férfi, és ő sem egy egyszerű eset, hogy is várhatná, hogy minden bonyodalom nélkül alakul a kettejük között? A monitorra nézett, aztán amíg arra várt, hogy az operációs rendszer betöltsön, ujját végighúzta az intarzia berakásos asztallapon. Tekintete elidőzött a precízen megszerkesztett mintákon, és elismerően gondolt arra, milyen sok és kitartó munka nyomát őrzi a selyemfényűre lakkozott fa. Végre nem Castle töltötte ki minden gondolatát! A monitoron megjelent a fiúk által átküldött anyag Benett Jonson-ról, és a Donald Holms haláláról készült jegyzőkönyvek másolata. Kinyitotta az aspen-i rendőrségtől kapott anyagot, amit Dave Mitshell kinyomtattatott neki, és kezdte összehasonlítani a Javi és Ryan által gyűjtött információkkal. Alig telt el néhány perc, amikor csodálkozva húzta fel a szemöldökét. Benett Jonson rövidre szabott életének elemzéséből úgy tűnt, mintha a két csapat nem is ugyanazt az embert jellemezte volna. Tollat vett a kezébe, hogy bejelölje a különbözőségeket, amikor nyílt az ajtó, és Castle viharzott be rajta.

Beckett meglepődött, de felöltötte legrezzenéstelenebb pókerarcát, és anélkül, hogy felemelte volna a fejét, épp csak egy pillantásra méltatta férfit. Látszólag az iratokra fordítva a figyelmét, közönyös hangon szólalt meg.

- Azt hittem, nem érdekel az ügy - mondta, bár a szíve szerint tett volna valami csípős megjegyzést, mondjuk azt, hogy "Milyen hamar becserkészted a vacsoravendéged!" - utalva arra, hogy talán már meg is hívta Sheryl Holms-t vacsorára, de valamiért úgy érezte, jobb, ha nem gerjeszti hurrikánná a köztük levő vihart. Meglepetésére a férfi hallgatott, és amilyen nagy hévvel lépett a szobába, most olyan tétován ácsorgott az íróasztal előtt. Kate nem nézett fel, Castle pedig, hogy zavarát leplezze, leült az egyik bőrfotelbe.

A feszültség szinte kézzel fogható volt, és ahogy teltek a másodpercek, egyre vibrálóbb lett. Végül Kate felemelte a fejét, és szúrós tekintettel a férfira nézett.

- Mi az? - kérdezte türelmetlenül.

- Beszélnünk kell, Kate.

A nőt meglepte a férfi halk, komoly hangja, a hozzá társuló szokatlanul elszánt tekintet pedig rossz előérzetet keltett benne. Megérzése azt súgta, hogy Rick nem az ügyről akar beszélni, de még csak nem is a kis vitájukról, hanem a kapcsolatukról, vagy ami még rosszabb, a jövőbeli kapcsolatukról. Arca meg sem rezzent, de érezte, ahogy a gyomra görcsösen húzódik össze. Látta, hogy a férfi nehezen szánja el magát, hogy belekezdjen a mondandójába, és mintha keresgélte volna a szavakat. Kate nem akart kettejükről beszélni. Még nem. Éppen meg akart szólalni, hogy megelőzze a férfit, amikor kopogtak, és az ajtón Dave Mitshell lépett be, egy fehér táblát toló londiner kíséretében.

- Oda állítsa, fiam! - intett az egyenruhát viselő fiúnak, aztán elégedetten végigsimított dús, fehér bajszán, és Beckett-re mosolygott. - A kastélyomban minden megtalálható - mondta büszkén.

- Még egy hulla és egy gyilkos is - morogta az orra alatt Castle dühtől fortyogva  halkan.

Mitshell kérdő tekintettel fordult az író felémert nem értette a szavakat, Beckett szeme pedig szúrósan villant rá, ezért kényszeredetten elmosolyodott. - Még havazáskor és ebben a gyilkos időjárásban is - mondta olyan hangosan, hogy a kastély tulajdonosa jól hallja. A hatás nem is maradt el, mert az idős férfi büszkén kihúzta magát, és előzékenyen mosolyogva széttárta a karját.

- Az első a vendég! - mondta, aztán Beckett felé fordult. - Kérem, ha valamiben segíthetek, csak szóljanak. Természetesen továbbra is számítok a diszkréciójukra.  

Miután Mitshell és a londiner fiú elhagyta a szobát, és újra kettesben maradtak, kínos csend telepedett rájuk. Beckett úgy tett, mintha a számítógépen megjelenő információkat tanulmányozná, de szeme sarkából az írót figyelte, aki feszengve ült a fotelben, és zavarában a zakóját igazgatta.

- Beszélnünk kell, Kate - ismételte meg az iménti mondatát Castle, és várta, hogy a nő ránézzen. Bosszantotta, hogy Mitshell éppen akkor toppant be, amikor belevágott volna a jövőjüket meghatározó beszélgetésbe, mert így újra össze kellett szednie a bátorságát.

Kate látta, hogy a férfi nem adta fel a tervét, ezért kihasználta a pillanatnyi hezitálását, és amikor Castle végre szóra nyitotta a száját, gyorsan megelőzte.

- Ha segíteni akarsz a nyomozásban, akkor elfelejtem az étkezőbeli gyerekes viselkedésedet - mondta elnézőn. - Elvégre össze vagyunk zárva egy gyilkossal, és fogalmunk sincs sem az áldozat kilétéről, sem a gyilkos indítékáról. Ha tévedünk, és nem személyes ellentét volt közte és az áldozat között, hanem csak szimplán egy pszichopata az elkövető, akkor nem túl rózsás a helyzetünk. A kastély tele van híres emberrel, a biztonságiak száma elenyésző, menekülési lehetőség pedig nincs, és amíg az időjárás nem változik, nem is lesz.

Mialatt beszélt, kutató tekintettel fürkészte a férfi vonásait, aki először meglepődött, aztán látszott, hogy vacillál, végül kissé csalódottan nyelt egyet. Kate látta már ezt az arcot. Tudta, hogy Casle visszavonulót fújt, és egyelőre nem fog előhozakodni azzal, amivel akart, legyen az bármi.

- Mi az? Semmi sorozatgyilkos elmélet? - húzta fel a szemöldökét mosolyogva, hogy oldja a feszültséget, mire Castle töprengve ráncolta a homlokát. Egy pillanatig nem tudta, mire gondol a nő, de aztán felderült az arca.

- Hát, már gondoltam Agatha Christie Tíz kicsi négerére, de addig, amíg fel nem bukkan még egy áldozat, nem akartalak idegesíteni vele.

- Lázas vagy? - méregette színlelet aggódással Kate az írót. - Négy éve arról szól az életed, hogy idegesítesz az elméleteiddel.

Castle az imént még dühös volt, amiért a nagy elhatározásából - miszerint komolyan beszél Beckett-el az érzéseiről - nem lett semmi, és a hezitálása miatt a nő megint el tudta terelni a beszélgetést, most mégis inkább megkönnyebbülést érzett. Tudat alatt rettegett attól, hogy Kate nyíltan elutasítja. A szokásos kis évődésük ismerős pálya volt, ahol mindketten biztonságban érezték magukat.

- Csak eszembe jutott, hogy ha a Tíz kicsi néger sztorit veszem alapul, akkor még én is lehetek áldozat - húzta el a száját.

- Vagy gyilkos - villant kihívóan Beckett szeme. - Az a krimi olyan fordulatos, hogy végig az az érzésed, hogy bárki lehet a gyilkos.

- Na igen - bólintott Castle. - Nekünk viszont csak egy áldozatunk van, és egyelőre nem hullnak a vendégek, mint legyek.

- Az áldozatunk viszont egyre titokzatosabb - intett fejével a monitor felé Kate. - Ryan és Espo talált néhány furcsa dolgot, amit a helyi nyomozók meg sem említenek. Az aspen-i kollégák ráadásul pontos életrajzot adnak meg a születésétől a haláláig, holott Espo-ék biztosan állítják, hogy hamis személyazonossággal élt már nyolc éve.

Castle felállt, és Beckett mellé lépett, hogy lássa a monitort.

- Hm. Ki írta az aspen-i jelentést? - olvasott bele a Benett Jonson-ról szóló jelentésbe, miközben önkéntelenül előbbre hajolt. Csak akkor vette észre, hogy milyen veszélyesen közel került Kate-hez, amikor megérezte a nő finom, cseresznye illatú parfümjének kellemes illatát.

- Egy bizonyos James Butler nyomozó - pillantott a szöveg végén álló névre Kate, aztán elgondolkodva hátradőlt a székben. A mozdulat azt eredményezte, hogy hajszálai az előre hajoló Castle arcához értek, és finoman végigsimítottak rajta. Csak most vette észre, milyen közel került hozzá a férfi. Zavarában a füle mögé tűrte a haját, de amikor oldalra pillantott, elmosolyodott, mert meglátta a férfi reakcióját. A  marconán jóképű arcon - ahogy Castle jellemezni szokta magát - kamaszos zavar tükröződött, teste megfeszült, mintha áramütés érte volna, tekintete elhomályosult, és egy pillanatnyi késéssel, gyorsan kiegyenesedett. Elég egy hajtincsem érintése, hogy hatással legyek rá? - futott á a kérdés Kate fején. A képzeletbeli válasz meglepő elégedettséggel töltötte el. Szerette, amikor zavarba tudta hozni a nagyszájú írót, de most ő is zavarban volt, ezért vissza akarta terelni a férfi gondolatait a nyomozásra.  - Az áldozatunk vagy meg tudta téveszteni a helyi zsarukat, vagy ...

- ... vagy a James Butler nyomozó félre akart bennünket vezetni - fejezte be a gondolatot Castle, miközebn kifújta a tüdejében tartogatott levegőt.

- Ha nem bízhatunk meg a helyi rendőrökben, akkor csak magunkra számíthatunk - sóhajtott Beckett.

- Meg a fiúkra.

- Hivatalosan nem. Ha belerángatom őket ebbe az ügybe, megüthetik a bokájukat.

- És ha nem kellene őket belerángatni, hanem valaki engedélyt adna rá? - húzta csibészes mosolyra a száját Castle.

Beckett pár pillanatig kérdőn nézett a férfira, aztán bosszúsan fújtatott egyet.

- Gates? Ugye te sem gondolod komolyan, hogy belemenne?

- Miért? Ez egy különleges helyzet. Ráadásul a legjobb nyomozója és a kapitánysága legkiválóbb tanácsadója életveszélyben van, mert össze vannak zárva egy gyilkossal!

Beckett elgondolkodva összevonta a szemöldökét, aztán döntött.

- Jobb lesz, ha a kapitányság legkiválóbb tanácsadóját nem említem - mondta élcelődve a nő, és miközben elővette a telefonját, jót derült a durcás arcot vágó férfin, aki nem tudta megemészteni, hogy képtelen megszerettetni magát a Vaslady-vel.

Mialatt Kate telefonált, Castle a jelentéseket olvasta. Miután megállapította, hogy az áldozatról szóló információk között valóban jelentős különbség van, megnyitotta Donald Holms halálának jegyzőkönyvét. Abban reménykedett, hogy felfedez benne valami, ami alátámasztja Sheryl gyanúját, hogy a nagyapja nem öngyilkos lett, hanem megmérgezték, de csalódottan állapította meg, hogy a helyszínelők és a nyomozók körültekintően jártak el, és valóban nem lehetett bizonyítani az idegenkezűséget. Éppen be akarta zárni a fájlt, amikor megakadt valamin a szeme.

- Hm.

Kate felkapta a fejét, és fürkészve nézett az íróra, miközben gyorsan megköszönte Gates-nek, hogy a különleges helyzetre való tekintettel megpróbál hatáskört kijárni neki, és lettte a telefont. Jól ismerte ezt a hümmögést.

- Mi az?

- Donald Holmes halálában tényleg nem találtak semmi gyanúsat a nyomozók - már ha hinni lehet a jegyzőkönyvnek. Az áldozatunkat is kihallgatták, hiszen ő volt Holms gazdasági igazgatója.  Nézd csak, ki vette fel Benett Jonson tanúvallomását! - bökött a monitorra diadalittasan.

- James Butler? - húzta össze a szemöldökét Beckett, amikor meglátta a nyomozó nevét.

- Nem furcsa?

- Aspen nem akkora város, hogy tobzódjon a nyomozókban - ellenkezett Beckett. - Nincs abban semmi különös, ha több ügyben felbukkan a neve.

- És az sem furcsa, hogy Benett  azt mondta, hogy a sikkasztási ügy miatt Donald Holms nagyon csalódott és elkeseredett volt? Ő volt az egyetlen, aki arra célzott, hogy az öreget annyira megviselhette az ügy, hogy öngyilkosságba menekült. Ráadásul a cég anyagi helyzete nem volt annyira kilátástalan, hogy egy olyan ember, aki a semmiből teremtett egy milliárdos céget, annyira kétségbeessen, hogy eldobja az életét.

Kate elgondolkodva dőlt hátra a székben. A kastélyba zárva nem követhette a nyomozás jól bejáratott útját. Nem volt lehetőségük a kihallgatásokra, nem kelthettek pánikot ebben a zárt világban, és az is veszélyes lett volna, ha a gyilkos megsejti, hogy a balesetes álcája nem sikerült, és nyomoznak az ügyben. Castle fantáziája sokszor volt segítségükre a nyomozásokban, de csak arra hagyatkozni, szinte életveszélyes volt. Most azonban nem volt sok választása.

- Na, jó! Mit szeretnél?

- Mi lenne, ha kicsit utánanézetnénk Ryan-ékkel ennek a James Butler nyomozónak? - vetette fel Castle, de azonnal látta, hogy Beckett-nek nem tetszik az ötlet.

- Kolléga ellen szimatoltassak?

- Te is tudod, hogy nem minden zsaru becsületes.

- Persze, csak ez nem valami felemelő érzés.

- Ha sokáig várunk, lehet, hogy a gyilkosunk felbátorodik, és a A Tíz kicsi néger sztori valósággá válik - próbálta az ijesztő helyzettel befolyásolni Beckett döntését a férfi.

- Ne fesd az ördögöt a falra! - sóhajtott a nő bosszúsan. Még csak az hiányzik, hogy újabb áldozatokat szedjen a gyilkos! - gondolta, miközben a telefonjáért nyúlt, és tárcsázta Espo számát.

A délelőtt azzal telt, hogy elküldték a vendéglistát és a titokzatos DVD-t a fiúknak, aztán újra átnézték Benett Jonson apartmanját és az irodáját, újra kihallgatták a személyzetet és a csekély számú biztonsági embert, de semmi új információval nem lettek gazdagabbak. A fehér táblára felkerült ugyan néhány adat, de úgy tűnt, egy helyben topognak. Beckett fáradtan túrt bele a hajába, miközben a hosszú vendéglistát tanulmányozta.

- Remélem, Ryan-ék találnak kapcsolatot az áldozat és valamelyik vendég között, mert különben még kiindulópontunk sincs.

- Hacsak ... vehetnénk Donald Holm megölését kiindulópontnak - vetette fel újra az elméletét az író.

- Castle! Semmi bizonyíték nincs arra, hogy az öreg Holms-t megölték, arra meg végképp nincs, hogy kapcsolat van a két ügy között - nézett ellentmondást nem tűrő tekintettel a férfira a nyomozónő.

Castle becsukta a kezében levő mappát.

- A kapcsolat a két ügy között Benett Jonson, az áldozatunk, akiről nem is tudjuk, hogy kicsoda. nyolc éve kiadta magát gazdasági szakembernek, behízelegte magát Donald Holms bizalmába. Titokzatos sikkasztás, eltűnt vagyon, az öreg Holms gyanús öngyilkossága. Aztán Benett Jonson lelép a Holms család szolgálatából, de Holms unokájának, Sheryl-nek el akar mondani valamit, de mielőtt ezt megtehetné, megölik. Ja, és rejteget egy rejtett kamerás felvételt. Persze, ha tudsz ennél jobb kiindulópontot ... - nézett színlelt kíváncsisággal Beckett-re, aki bosszúsan elhúzta a száját.

- Tudod, hogy nem építhetem a nyomozást megérzésekre. 

- Hát, várhatunk, amíg a fiúk találnak valamit - húzta fel közönyösen a vállát Castle, de éber tekintettel figyelte, mikor adja be a derekát a nő.

- Rendben - adta meg magát nagyot sóhajtva Kate, de figyelmeztetőn felemelte az ujját, és elővette legszigorúbb tekintetét. - De csak azért, mert ez is egy lehetőség - mondta, és nem tudta, hogy bánja az engedékenységét, vagy örüljön neki, amikor meglátta a férfi arcára kiülő gyermeki örömöt, ami győzelemittas büszkeséggel vegyült.