- Na, Castle! Ez az, amire még te sem
gondolnál! - mondta, és a győzelem biztos tudatában, elégedetten
hátradőlt a székében, aztán Beckett-re nézett, és jelentőségteljesen
hozzátette: - Sőt, még te sem!
- Szóval, igazatok van, a pókeren nyert pénzt Marion számlájára utaltatta Anton - kezdett a magyarázatba Ryan, de hogy fokozza a várakozás izgalmát, kérdőn Castle-re, majd Beckett-re pillantott, és csak akkor folytatta, amikor azok kíváncsian, egy emberként dőltek előre a székben. - Csakhogy a pénz az utolsó centig eltűnt!
- Mi? - jött egyszerre két szájból a kérdés, aztán míg Castle fantáziája szárnyra kelt, hogy átalakítsa a saját verzióját a történtekről az új információk tükrében, addig Kate a realitások talaján maradva tette fel a legkézenfekvőbb kérdést.
- Kiderítettétek, ki vette ki a pénzt?
- Igen. Anton vette ki a halála előtti napon az egész összeget - mondta Espo. - Csaknem egymillió dollárt.
- Uh! Az már elég nagy összeg, hogy öljenek érte - hüledezett Castle.
- Karpowski-ék beszéltek a bankkal. Az ügyintéző jól emlékezett az esetre, egyrészt mert nem minden nap találkozik egy achondroplasiás törpével, és az sem történik meg gyakran, hogy valaki ekkora összeget készpénzben kérjen. Mindenféle biztonsági előírást betartva kapta meg Anton a pénzt, amit egy fekete aktatáskába tett.
- Egyedül volt? - kérdezte Beckett.
- A bankban igen, de a külső biztonsági kamera képén jól látszik, hogy egy sötétkék Ford várt rá. Sajnos a sofőr arca nem látszik - sóhajtott Espo, és túljátszott mozdulattal megcsóválta a fejét, mintha bosszankodna, hogy zsákutcába jutottak.
Kate jól ismerte a nyomozó minden rezdülését, ez ért nem kerülte el a figyelmét a sötétbarna szemek csillogása, és a szája sarkában játszó félmosoly sem.
- Ellenben a rendszám igen. Ugye? - kérdezte, miközben jót szórakozott azon, hogy Castle csak kapkodta a fejét az új információk hallatán, majd egy nagyot nyelt, és Javira szegezte a tekintetét, aki elégedetten mosolyogva bólintott.
- Megvan, hogy kié a kocsi?
Espo egy pillanatig hallgatott, hogy még tovább csigázza az író kíváncsiságát, akin látszott, hogy teljesen lázba jött.
- Igen. Két órával korábban kölcsönözte egy bizonyos Bert Apparozo, de kiderült, hogy a neve és a címe is hamis.
- Van felvétel a kölcsönzésről, vagy személyleírás erről a Bert-ről? - kérdezte Kate, mire Espo megrázta a fejét.
- Most néznek utána Karpowskiék. Holnapra többet tudunk - mondta, aztán kihívóan felhúzta a szemöldökét, és várakozón az íróra nézett. - Na és mi a te elméleted, Castle?
Az író egy pillanatra bosszúsan összeszorította a száját, mert az eredeti elgondolását romba döntötték a fiúk hírei, de nem esett kétségbe, hanem azonnal új történetet kezdett gyártani.
- Tegyük fel, hogy Anton még egy nagyobb összeget akart nyerni a pókeren, mielőtt Oroszországba szöknének, de a játszma balul sült el, és valakinek nagy összeggel tartozott. Hogy ne kelljen fizetnie, kivette a pénzt, és előrehozta a szökés időpontját. Amikor a pénzére váró pókernyertes rájött, hogy Antontól egy fityinget sem fog kapni, megölte, és zsebre tette az egymillió dollárt - mondta magabiztosan, de a három,rászegeződő szempárból csak rosszallást olvashatott ki.
- Ez elég gyenge, tesó - ingatta meg a fejét Javi, Ryan pedig egyetértően bólogatott.
- De ... de miért? - háborgott meggyőződés nélkül Castle, aztán vágott egy megadó grimaszt, és széttárta a kezét. - Na jó! Néhány részletet még ki kell dolgoznom.
- Például azt, hogy ha az állítólagos nyertes pókerjátékos megkapta a pénzt, miért ölte meg Antont - szólalt meg Kate elnéző mosollyal a szája sarkában.
Castle érezte, hogy a sebtében alkotott elmélete több sebből is vérzik, ezért más megközelítést keresve próbált új vizekre evezni.
- Sok embernek volt indítéka, hogy megölje a kisemberünket. Ott volt Gary Hartnett, aki a lányát féltette Antontól, a pókerjátékosok, az élükön Chucky bohóccal, a perverz ügyvéd, Lionel King, a késdobáló Grigorij - kezdte sorolni a szóba jöhető gyanúsítottakat, miközben önkéntelenül megtapogatta a füle mögött fehérlő kötést. - Mi van, ha valakire nem gondoltunk? Valakire, aki sokat veszített volna, ha Anton életben marad - húzta fel a szemöldökét, kék szeme pedig talányosan csillogott. Miután látta, hogy sem Kate-nek, sem a fiúknak nincs elképzelése, hogy kire gondol, néhány másodpercnyi hatásszünetet tartott, aztán büszkén kihúzta magát. - Lionel King felesége - bökte ki a nevet magabiztosan, de mivel nem kapott azonnali egyetértést, magyarázatba kezdett. - A híres ügyvéd férj biztosította a luxust, vacsorákat a legmenőbb éttermekben, elegáns ruhákat, amelyek a leghíresebb tervezők szalonjaiból kerültek ki, nyaralásokat a világ legdrágább szállodáiban, egyedi, vagyont érő ékszereket, bejárást olyan befolyásos emberek estélyeire, akik szavára minden ajtó megnyílik. Nos, egy ilyen életről kellett volna lemondania, ha Anton felvétele, ami az ügyvéd úr perverz szexuális játékairól készült, nyilvánosságra kerül. Egy okos nő tudja, hogy hiába fizetnek, a zsarolásnak soha nem lesz vége, és bármikor dönthet úgy Anton, hogy romba dönti az életüket. Tehát döntött: végérvényesen meg kell tőle szabadulni - fejezte be elégedetten, és várakozók járatta végig szemét a három meglepett emberen.
Beckett kapcsolt elsőként, és a fiúk felé fordulva már nyitotta a száját, amikor Ryan bólintott.
- Ennek érdemes lenne utánajárni - pillantott Espo felé, aki kelletlenül elhúzta a száját.
- Szóval, csak olyan elmélettel tudsz előjönni, ami nekünk megint plusz munkát jelent - morogta.
- Viszont az indíték stimmel - állt az író mellé Kate.
- Igaz - ismerte el Javi. - Reggel beszélek Gates-szel, bár lehet, hogy kinyír bennünket.
- Miért?
- Parancsba kaptuk, hogy nem zavarhatunk benneteket, mert egy boldog és kipihent Beckett nyomozót akar visszakapni, és nem érdekli, hogy Castle mennyire van oda a nyomozásért - pillantott együtt érzőn az íróra, aki kissé csalódottan vette tudomásul, hogy hiába érezte azt az utóbbi időben, hogy a kapitány érzései megenyhültek vele kapcsolatban, azért a szívébe még mindig nem tudta belopni magát. Espo megértő tekintete azonban meglepte, mert a nyomozó szeretett élcelődni vele, ezért inkább egy kaján vigyorra számított volna ebben a helyzetben.
- New York messze van a Bahamáktól - mondta talányosan. - A Vaslady-nek sem kell mindenről tudnia - húzta cinkos mosolyra a száját, mire Espo elégedetten visszamosolygott rá.
Kate figyelte a kis közjátékot. Tudta, hogy Espo önérzetét sértené, ha azzal kellene előhozakodnia a kapitány előtt, hogy megint Castle-nek volt egy használható, meglepően logikus ötlete, de most ettől a kellemetlen helyzettől megmentette az író azzal, hogy nem akart kérkedni, és hagyta, hogy a fiúk zsebeljék majd be az elismerést.
- Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenbe beleütheted az orrodat - tette hozzá Espo komolyan. - Elvégre a nászutatokon egymással kellene foglalkoznotok, nem egy gyilkossági üggyel.
- Fogadd el Castle, hogy Gates-nek igaza van! - bólogatott Ryan is. - Beckett-re ráfér egy kis pihenés, és a boldogság is, úgyhogy azzal kellene foglalkoznod, hogy boldoggá tedd! Ezért jobb, ha nem is mutatjuk meg a Marion Hartnett kihallgatásáról készült videót - mondta tettetett komolysággal, miközben árgus szemekkel figyelte Castle reakcióját, és magában jót szórakozott rajta.
Az író az utolsó szavaknál pislogott néhányat, mintha biztos akarna lenni benne, hogy jól értette a nyomozó szavait, aztán döbbenten Espo-ra, majd újra Ryan-re nézett.
- M-mi? Kihallgattátok a lányt, itt van a felvétel, és nem akarjátok megmutatni? - kiáltott fel hitetlenkedve Castle, aztán reménykedve Beckett felé fordult, és olyan könyörgő tekintettel nézett rá, mint egy menhelyen élő kiskutya a leendő gazdájára.
Kate néhány másodpercig úgy tett, mintha komoly arccal töprengene, hogy meg akarja-e nézni a felvételt, és egyáltalán foglalkozni akar-e a nyomozással, aztán amikor látta Castle tekintetében a kétségbeesést, megkönyörült rajta és elmosolyodott.
- Nyugi fiúk! Még egy hetet töltünk Palawan-szigete egyik mesés, a civilizációtól elzárt öblében, ahol nincs rendőrség, újságok, tévé és internet, de még telefon sem, tehát biztos, hogy pihenni fogok, arról meg gondoskodok, hogy Castle mindent megtegyen a boldogságomért - csillogott huncutul a szeme. - A kérdés csak az, hogy meg akarjátok-e mutatnia a felvételt, hiszen ez a ti ügyetek!
A két nyomozó egymásra nézett, és mosolyogva bólintott.
- Hát persze - mondták egyszerre, aztán Espo a felvételt tartalmazó pendrive-ért, Ryan pedig egy laptopért indult a házba.
Kate Castle-re pillantott, mert feltűnt neki, hogy nem lelkesedik izgatottan, és meglepve látta, hogy elmerengve, kicsit hitetlenkedő, kicsit kétségbeesett tekintettel forgatja ujjai között a telefonját.
- Castle! - emelte fel a hangát, mire a férfi ránézett.
- Ugye az előbb csak vicceltél? - kérdezte reménykedve.
Kate néhány másodpercig kutatott az elméjében, mert fogalma sem volt róla, mitől rémült meg a férfi, aztán kicsit kárörvendő mosoly jelent meg az arcán.
- Nem Castle, nem vicceltem. Te választottad a szigetet, én meg lefoglaltam a legeldugottabb öblében levő nyaralót. Azt, ahova nem érnek el civilizáció hírei. Elvégre te is azt akartad, hogy az a hét csak kettőnkről szóljon - húzta fel a vállát, mintha nem értené, min csodálkozik a férfi.
- Na ... na de internet sincs? - hitetlenkedett Castle, de Kate fölényes mosolyát látva kiült arcára a riadalom. - De ... de ha még telefon sincs, akkor hogyan érintkezünk a külvilággal? És ha bajba kerülünk? Hogyan hívunk segítséget?
Kate közelebb hajolt a férfihoz, arcát a két kezébe fogta, és egyenesen a szemébe nézett.
- Csak te szoktál bajba kerülni. Mivel ott nem lesz telefon, talán igyekszel, hogy ne csinálj semmi hülyeséget.
- Igaz - ismerte el Castle, aztán szomorúan hozzátette: - De internet nélkül ...
Kate az író szájára tette a mutatóujját, mire az engedelmesen elhallgatott.
- Nem fogsz unatkozni, arról gondoskodom - suttogta érzéki hangon, aztán puha, gyengéd csókot lehelt a férfi elnyíló ajkára.
