Változatok egy témára 8/47

- Emelem a tétet. Ha én nyerek, megkapjátok a nektek szánt ajándékunkat, ha nem, akkor ...

Castle mosolya néhány másodpercre az arcára fagyott, mert nem igazán gondolta át a fogadás második felét, de aztán önelégülten elvigyorodott. - Szóval, ha ti nyertek, akkor megosztom veletek a briliáns elméleteimet arról, hogy ki lehet a gyilkos - húzta ki magát.

A két nyomozó egy pillanatig meghökkenve nézett rá. Az ajánlat első fele furcsa volt, hiszen első hallásra úgy tűnt, mintha maga ellen fogadna az író. Ő ad ajándékot, ha nyer? Aztán amikor rájöttek, hogy arra számít, az ajándék reményében hagyják győzni, bosszúsan összeráncolták a szemöldöküket.

- Csak nem gondolod, hogy belemegyünk egy ilyen fogadásba? - háborgott Espo, miközben megerősítésért a fejét csóváló Ryan-re pillantott, aki sóhajtva csatlakozott társához.

- Hm ... tudod Castle, nem valami vonzó, hogy az elméleteidet hallgathatjuk, ha nyerünk.

Az író sértődötten összevonta a szemöldökét.

- Miért? Egy csomó ügyben segítettek az elméleteim - háborgott, aztán hirtelen taktikát váltott. - Na és ha én győzök? Az ajándék sem elég vonzó? - kérdezte kihívóan.

Ryan hitetlenkedve megingatta a fejét, és éppen közölni akarta az íróval, hogy ez a tét felér egy zsarolással, amikor Espo közbevágott.

- Ajándék? - kérdezte gyanakodva, és kérdőn Beckett-re nézett, remélve, hogy ő nem köti győzelemhez a választ. - Milyen ajándék?

- Sajnálom Javi, - emelte fel bocsánatkérőn a kezét a nő - de az ajándékotokat Castle szerezte.

Kate jól szórakozott a három férfi gyerekes játékán. Bár tudta, hogy Castle ajánlata messze áll a tisztességestől, várta, hogy a fiúkban a felháborodás, vagy az ajándék utáni vágy lesz-e a nagyobb.

- Mitől félsz, Espo? - cukkolta a nyomozót az író, amikor végre újra Espo kíváncsi tekintetének kereszttüzébe került. - Hiszen nincs vesztenivalód! Ha veszítesz, akkor egy ajándékot nyersz, ha pedig valami fatális véletlen folytán győznél, akkor megtudod, hogy szerintem ki a gyilkos.

Javi barna szemei szikrákat szórtak a pimasz ajánlatra. Akárcsak Kevin, ő is felháborodva utasította volna vissza, de nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy Castle valami ajándékot adna neki, ha hagyná győzni. Képzeletben az egyik pillanatban már száguldott a tűzpiros Ferrarival, a másikban pedig a hasát süttette az író hamptons-i házának medencéjénél. Mire meggondolta volna, mit is döntsön, Castle barátságosan hátba veregette, és huncutul rákacsintott.

- Igazság szerint arra gondoltam, hogy ha ti győztök, akkor megkapjátok az ajándékunkat, ha én, akkor utánajártok az egyik elméletemnek.

Espo és Ryan, mint két izgatott kamasz, azonnal felpattant, és önbizalomtól feszítve nyújtották kezüket Castle felé, hogy elfogadják a kihívást, de Beckett ekkor látta elérkezettnek az időt, hogy közbelépjen, és elkapta Castle éppen lendülő karját.

- Nem lesz semmiféle fogadás - jelentette ki határozottan, miközben szeretettel körbejáratta tekintetét a három meglepett férfin. A kérdő tekinteteket látva azonban bosszúsan összevonta a szemöldökét, és Castle felé fordult. - Azon nem csodálkozom, hogy te képes lennél egy fogadás miatt megfürdetni az összevarrt füledet az óceánban, de azon igen, - nézett megrovóan Erpo-ra és Ryan-re - hogy nyomozó létetekre ez nem tűnt fel nektek - mutatott az író füle mögött fehérlő kötésre.

Castle bűnbánóan tapogatta meg sérült fülét, a fiúk pedig lopva egymásra pillantottak, aztán Ryan kicsit szégyenkezve leszegte a fejét, Espo pedig magyarázkodásba akart kezdeni, de Kate egy kézmozdulattal leállította.

- Ha nagyon versenyezni akartok, hát lássuk, ki a jobb úszó! - villant kihívóan a nő tekintete, aztán könnyed léptekkel a part felé indult.

Kate-nek nem kellett látnia, hogy tudja, milyen arcot vág a három férfi. Szinte látta maga előtt Ryan-t, aki csodálkozva ráncolja a homlokát, Espo-t, aki meglepetten hátrahőköl, és biztos volt abban is, hogy Castle elnyíló szájjal, durcás arccal néz utána. Még tett néhány lépést, aztán megfordult.

- Mi az? Csak nem féltek? - kérdezte, mire a három férfi azonnal elindult. - Castle, te nem versenyzel. Fürödhetsz, de nem áztatod el a kötést! - villant parancsolóan a szeme.

Az író duzzogva megtorpant, aztán huncut mosolyra húzódott a szája.   

- Akkor áll a fogadás? - kérdezte reménykedő tekintettel.

- Akarod, hogy álljon?

Castle bőszen bólogatni kezdett, de hirtelen elbizonytalanodott.

- Ugye jobban úszol, mint ők? - kérdezte riadtan, mert azt tudta, hogy Kate kiváló úszó, de fogalma sem volt, hogy a fiúk mire képesek.

Beckett tudta, hogy Castle semmi másra nem tud gondolni, csak a győzelemre. Közelebb lépett hozzá, és egészen közel hajolva a fülébe suttogta:

- Ugye tudod, hogyha nyerek, akkor a fiúk nem néznek utána az elméletednek?

Kate érezte, hogy Castle mozdulatlanná dermed, és mosolyogva nézte a döbbenetről tanúskodó arcot, amikor a férfi rájött, hogy vagy a győzelem mámorító érzéséről, vagy a fiúk segítségéről kell lemondania. Neki viszont már készen volt a terve, ezért kézen fogta a még mindig töprengő írót, és szinte húzta a part felé.

- Mi az, Castle? Nem bízol a feleségedben? - mosolygott pimaszul Espo, amikor laza karkörzésekkel bemelegítve az izmait, elhaladt mellettük.

A megjegyzésre Castle szeme egy pillanatra dühösen összeszűkült, aztán fölényesen mosolyogva átölelte Kate vállát.

- Te csak ábrándozol majd az ajándékunkról, miközben az én elméletem igazolására futkozol a bizonyítékok után!

Espo arca megrándult, szeme szikrákat szórt, és miközben farkasszemet nézett az íróval, megfeszítette az izmait, mint egy ugrásra kész ragadozó.

- Mehetünk végre? - szólalt meg szelíden, de magabiztosan mosolyogva Ryan, és egy törülközőt dobott Javi felé, aki ösztönösen elkapta azt, és ezzel a feszültséget fokozó szemkontaktus megszakadt.

Kate pontosan tudta, miért ilyen nyugodt Ryan, ahogy azt is, miért feszült Espo. Már tapasztalta, hogy a katonai kiképzés, és a szárazföldi hadműveletekben való részvétel hosszú távú hozadéka volt, hogy Javi volt a legerősebb hármójuk közül és gyors volt, ha futásról, volt szó. Rendszeresen járt a konditerembe, és futni is, de Kate sosem hallotta, hogy akárcsak megemlítette volna az uszodát. Ryan viszont szikárabb alkatú lévén kevesebb izomtömeget cipelt, ezért hosszú távon jobban bírta a futást, és áradt belőle a nyugalom, ezért Kate feltételezte, hogy jó úszó. A kérdés csak az, hogy mennyire.

Néhány perc múlva kiválasztottak egy olyan partszakaszt, ahol egy fehér mészkőszirt magasodott a tengerszint fölé, a homokos fövenytől körülbelül száz méterre, mintha csak arra várna, hogy bójaként szolgáljon egy versenyhez.

Castle lassan már bánta, hogy belement a fogadásba. Az ajándékkal csak cukkolni akarta Espo-t, hiszen a Pattersonnal megbeszélt nyaralással mindenképpen meg akarta örvendeztetni a fiúkat, csak a megfelelő alkalomra várt, hogy közölje velük, az elméletének meg úgyis utánajárnak, hiszen egy lehetséges nyomot sem hagyhatnak figyelmen kívül. Most már mindennél jobban szerette volna, ha a sziklát megkerülve Kate emelkedik ki a habok közül elsőnek pusztán azért, mert nem akarta, hogy a nő kudarcként élje meg a versenyt.  Látta már Kate-t fogadni Ryan-ékkel, ezért tudta, mennyire bosszantaná, ha veszítene, ráadásul ha általánosít, akkor úgy érezhetné, hogy nőként talán nem képes ugyanarra a teljesítményre, mint a férfiak. Akárhonnan is nézte a dolgokat, mindig oda lyukadt ki, hogy egyszerűen nem akarja vesztesnek látni Kate-t. Idegesen toporgott a térdig érő vízben, miközben figyelte, ahogy a három ember egyenletes tempóban fej-fej mellett haladva közeledik a szirt felé. A szél elült, és az alig fodrozódó vízben nem kellett megküzdeniük a hullámzással, Castle mégis átkozta magát, hogy belement ebbe az egészbe, mert a rég lenyugvó Nap helyét ugyan átvette a Hold és a csillagok, de csak sejtelmes fénnyel világították meg a szinte feketévé sötétülő vízfelszínt, ezért alig látta a fel-felbukkanó fejeket, inkább csak a karok lendülését és a felfröccsenő víz alapján látta a három úszót. Most szembesült azzal, milyen messze van a mészkőszirt. A sötétben biztosan rosszul ítélték meg a távolságot, mert Castle-nek úgy tűnt, már régóta úsznak befelé. Amikor eltűntek a szikla mögött, hirtelen a versengés izgalmát felváltotta benne egy megmagyarázhatatlan rossz érzés. A nyakát nyújtogatva, tágra nyitott szemekkel, lélegzetvisszafojtva próbálta felfedezni a három alakot, de csak a sima, fekete vízfelszínt látta, ami lágyan tükrözte vissza a csillagok fényét. Megkönnyebbülten fújta ki a tüdejében visszatartott levegőt, amikor meglátta előbukkanni az első fejet, majd a másik kettőt is. Fogalma sem volt, hogy melyikük Kate, de már nem is érdekelte. Már nem számított a fogadás, nem sóvárgott a győzelem után, nem érdekelte az sem, ha a nő csalódott lesz, ha Kevin vagy Javi legyőzi, csak szerette volna épségben átölelni és magához szorítani. Jól kivehető volt, hogy ketten tartják a tempót, és talán csak egy testhossznyi különbség van köztük, de a harmadik alak jócskán lemaradt. Ahogy közeledtek a parthoz, úgy múlt el Castle hirtelen jött rossz érzése, ezért amikor meglátta, hogy Ryan az első, és Kate csak a második, újra elárasztotta a verseny izgalma, és derékig gázolva a vízbe, biztatta a nőt egy utolsó hajrára. Látta, hogy Kate gyorsabb tempóra vált, és centiméterről centiméterre faragja le a hátrányát, de éppen akkor érte utol Ryan-t, amikor az elérte a célt jelző ágat, amit Javi szúrt az aljzatba a verseny előtt, így egyszerre bukkantak fel a vízből. Castle olyan mozdulatokkal rohant hozzájuk a derékig érő vízben, hogy azt még a Baywatch vizimentői is megirigyelhették volna, David Hasselhoff-al az élen. Átölelte Kate-t, de az erőtlenül eltolta magától, hogy levegőhöz jusson.

- De ... de akkor most ki győzött? - kérdezte letaglózva a nem várt végkifejlet miatt, de nem kapott választ, mert Kate és Ryan minden erejüket beleadták a hajrába, így most előregörnyedő testtel, zihálva próbálták oxigénhez juttatni légszomjjal küszködő tüdejüket. Kate hátrasimított vizes haját, aztán egy hatalmas légvétel után Castle-re nézett.

- Nem láttad? .... Mindketten - mondta szaggatottan. 

Castle Ryan-re pillantott, aki csak egy bólintással jelezte, hogy egyetért. Mire a író újra Kate-re nézett, a nőnek már egy halvány, fáradt, mégis örömteli, huncut mosoly jelent meg az arcán.

- Akkor minden kívánságunk teljesül - mosolygott fülig érő szájjal Castle, és újra a karjaiba zárta a nőt, aki azonban most már boldogan simult a férfihoz.

Lassan Espo is kivergődött sekély vízbe, és megtört arccal, levegő után kapkodva vonszolta magát feléjük.

- Ki nyert? - kérdezte erőtlenül.

Castle-ből előbújt a kisördög, ezért látványosan még szorosabban ölelte magához Kate-t, büszkén kihúzta magát, és önelégült mosollyal az arcán nézett Espo-ra.

- Mégis, mit gondolsz? - kérdezte, mire a nyomozó, ökölbe szorított kézzel, dühösen a vízre csapott. Csalódottságában észre sem vette, hogy Ryan, aki még mindig oxigénhiánytól szenvedett, figyelmeztetően felemeli a kezét.