Slamasztikában 4/26

- Ha megtudják, hogy már két hullával kell osztozniuk a kastélyon, nem a telefon hiányától fognak pánikba esni - szólalt meg mögöttük egy öblös férfihang. 
A biztonsági szolgálat főnöke cinikus mosollyal nézett végig a háborgó vendégeken, akik lassan elcsendesedtek, és bízva Mitshell szavaiban, beletörődtek a megváltoztathatatlanba. Rövidre nyírt tüskés hajával, árgus tekintettel vizslató szemével és divatjamúlt konfekcióöltönyével le sem tagadhatta volna, hogy az egyenruhások csapatába tartozik.
- Azt hiszem, ideje beszélnünk, nyomozó - fordult Beckett felé.
- Nos, én is úgy gondolom, Mr. Murray - bólintott Kate.    
Órák múlva hallgatagon ültek a félhomályba burkolózó 13-as szobában. Beckett bosszankodva harapta be az alsó ajkát, James Murray pedig sóhajtva dőlt hátra a székben. Csak Castle járkált kitartóan a szobában, mintha az segítene a rejtély megoldásában. Hiába avatták be a biztonsági főnököt a nyomozásba, ő sem tudott érdemi információval szolgálni. Fields-et alig ismerte, de jó ajánlólevelei voltak, és úgy tűnt, hogy hibátlanul végzi a munkáját. Ezért volt gyanús, amikor nem jelent meg az eligazításon, holott már letelt a szolgálata. Már minden oldalról végigmentek a létező össze nyomon és lehetőségen, de nem kerültek közelebb a gyilkos kilétéhez.
- Valamit nem veszünk észre - jegyezte meg Castle töprengve, miközben megállt az ablaknál, és összevont szemmel próbált átlátni a zuhogó esőn, amibe egyre több hópehely keveredett, ahogy hűlni kezdett a levegő. - Olyan zavaros ez az ügy, mint az a sáros, latyakos hóolvadékra, ami kis erekké duzzadva keres utat magának a hegyoldalon, hogy hordalékával elárasztva a völgyet, a hegy lábánál lassú patakká szelídüljön - merengett el az elé táruló látványon.
- Ő mindig így beszél? - húzta fel kérdőn a szemöldökét Murray, miközben hüvelykujjával Castle felé bökött.
- Csak néha. Tudja, az írói fantázia - magyarázta elnéző mosollyal Beckett, de aztán elkomolyodott. - Lehet, hogy valamiről nincs információnk, ami kellene ahhoz, hogy összeálljon a kép, é s most, hogy megszakadt az összeköttetés a külvilággal, nem is lesz - mondta lemondóan, hiszen most már Esposito-éktól sem várhatott új nyomot.
- Ha igazuk van, és Donald Holms különös halálának köze van a mi két hullánkhoz, akkor csak olyan ember segíthet, aki jól ismerte az öreg Holms-ot - vélekedett Murray. - Talán kiszedhetünk belőle valami új infót.
Beckett úgy gondolta, a biztonsági főnöknek igaza van. Kell tenniük még egy próbát.
- Tudom is, hogy ki lehet az - állt fel, és elszántan az ajtó felé indult.
Castle meglepetten követte a tekintetével, miközben zakatolt az agya, hogy kitalálja, kit akar kihallgatni Kate.
- Beckett, ugye nem ...? - kezdte meglepetten, de a nő a szavába vágott.
- De igen, Castle! Sheryl Holms az egyetlen a kastélyban, aki többet tudhat annál, mint amit elmondott.
Castle-t meglepte Beckett reakciója. A nő feszült volt, ingerült, és szikrákat szórt a szeme. Ennyire idegesíti, hogy ő nem hisz a színésznő bűnösségében, vagy féltékeny?
- Csak azt akartam mondani, ... - kezdte nyugodtan, lassan ejtve ki a szavakat, hogy legyen ideje kitalálni, miképpen folytathatná a kérdést anélkül, hogy Beckett-et magára haragítaná - ... hogy ugye nem feledkeztél meg Dave Mitshell-ről sem?
Kate zavartan nyelt egyet. Utálta, hogy elvesztette az önuralmát, és hagyta, hogy reakciója elárulják az érzelmeit. Hiába akarta tagadni, keserű féltékenység mardosta, valahányszor Castle elfogultan védte a színésznőt.
- Nem felejtettem el, hogy barátok voltak - nyögte ki száraz hangon. Úgy érezte, ösztönei cserben hagyták, mert nem tudta eldönteni, hogy Castle csak menteni akarja a bőrét, vagy valóban nem Sheryl-re, hanem Mitshell-re gondolt. Az író ártatlanul csillogó szeme állta a tekintetét, de az arca apró rezdülése gyanút keltett benne.
- Várjon! - állt fel hirtelen Murray is, amivel megmentette a lebukástól az írót. - Van egy emberem, aki attól a cégtől szerződött hozzám, mint Fields. Régebben jött át, és úgy vettem észre, hogy nem ismerik egymást, de ha ő is dolgozott a Holms családnál, akkor talán látott vagy hallott valamit, ami fontos lehet.
- Oké. Vele kezdünk. Ki az embere?
Murray válasz helyett egy adóvevőt húzott ki a zsebéből, és utasító hangon beleszólt.
- Marcus! Gyere a 13-as szobába!
A készülékben először csak recsegés-ropogás hallatszott, aztán egy fiatal férfihang szólalt meg.
- Valami baj van, főnök? Éppen most telt le a műszakom, és hát ... szóval ...
- Dorothy megvár - emelte tekintetét a mennyezet felé Murray. - Csak pár perc, és repülhetsz a karjaiba - tette hozzá kissé gúnyosan, és a zsebébe csúsztatta az adóvevőt.
Hamarosan egy magas, kisportolt alakú fiatal férfi lépett a szobába. Ébenfekete, hullámos haja, kreol bőre, erős szemöldöke és markáns vonásai mediterrán ősökre utaltak, amit csak erősített szokatlanul nagy, szép vágású barna szeme.
- Marcus Bellini - mutatta be Murray a fiatalembert Beckett-éknek. - Megbízhatnak benne.
 Marcus meglepetten nézett főnökére, majd a nyomozóra.
- Történt valami? - kérdezte tétován.
Beckett néhány másodpercig vacillált, hogy beavassák-e a férfit a gyilkosságokba, aztán úgy döntött, ebben a zárt világban jobb, ha minél kevesebben tudnak a gyilkosságokról, és meghagyják a vendégeket és a személyzetet is abban a hitben, hogy baleset történt.
- A segítségét szeretném kérni, Marcus. Foglaljon helyet! - szólalt meg lágy hangon, miközben barátságosan a fiatalemberre mosolygott, amivel azonnal elnyerte a bizalmát és oldotta a feszültséget. - Tudja, úgy hozta a véletlen, hogy megtudtam, Ön régebben annál a biztonsági cégnél dolgozott, amelyik ellátta a Holms család védelmét.
- I-igen, de hogy jön ez most ide? - értetlenkedett a férfi.
- Tudja, az édesapám jóban volt Donald Holms-szal, és nem tudja megemészteni a barátja különös halálát. Mivel nyomozó vagyok, megígértem neki, hogy egy kicsit utánajárok a dolognak - füllentette olyan meggyőzően Kate, hogy Castle meglepve pillantott rá. -  Itt ragadtam a kastélyban, és megtudtam, hogy maga is itt van, szóval, gondoltam összekötöm a kellemetlent a hasznossal.
- Ó! Szóval erről van szó! Már azt hittem, valami nincs rendben Benett Jonson balesete körül - sóhajtott megkönnyebbülten Marcus, és mivel csak főnöke és a nyomozó rezzenéstelen arcát figyelte, nem tűnt fel neki, hogy az író elgondolkodva fürkészi a nőt. - Mire kíváncsi?
- Bármire, ami szokatlan volt a Holms házban. Veszekedések, hívatlan látogatók, idegenek feltűnése vagy csak a hangulat megváltozása.
Marcus elgondolkodva simogatta meg fekete, egyenletesre nyírt borostáját.
- Sok mendemonda kapott szárnyra, amikor az öreg meghalt, de ezeket bizonyára ön is hallotta. A rendőrség mindenki kihallgatott, és mivel öngyilkosságot állapítottak meg, a szóbeszéd is elült lassan. Miért nem Field-set kérdezik? Ő korábban ott dolgozott, mint én ... bár haragudott Mr. Holms-ra, mert ő rúgatta ki a régi cégünktől - merengett el egy pillanatra.
- Majd arra is sort kerítünk - mondta szárazon Murray.
- Kik fordultak meg a Holms házban? - terelte vissza az ügyre Marcus gondolatait Kate.
- Hát, sok üzletember, a Holmes szállodák igazgatói, rokonok. Sheryl Holms kisasszony is megjelent időnként. Tudják, a színésznő, aki a díjátadó háziasszonya volt - mondta csillogó szemekkel.
- Milyen kapcsolata volt Ms. Holms-nak a nagyapjával?
- Hát milyen lehetne egy ilyen lánnyal? - tárta szét csodálkozva a karját Marcus. - Csupa élet, mindig mosolyog, és mindig volt az alkalmazottakhoz egy kedves szava - lelkendezett.
- Gondolom, magához is - ejtette ki éllel a szavakat Beckett, bár igyekezett elnyomni a dühöt, amiért úgy tűnt, minden férfit le tudott venni a lábáról a színésznő.
- Igen, néha percekig is elbeszélgetett velem - olvadozott az emléken Marcus. - Tudja, ő mindenkit elvarázsol, aki a közelébe kerül.
- Azt észrevettem - jegyezte meg Kate. Nem kellett Castle-re pillantania, hogy tudja, az író érti a célzást.
- Ha a házban járt, az öreg Holms szinte kivirult. Látszott rajta, hogy az unokája a mindene. Sokáig azt hittem, hogy Ms. Holms bármikor az ujja köré tudná csavarni a nagyapját, és hogy nem tudna olyat kérni tőle, amit az nem teljesítene, de amikor a kisasszony utoljára ott járt, dühösen rohant el, Mr. Holms pedig mogorván kizavart az irodájából, amikor meg akartam vele beszélni az utazása biztosítását.
Murray és Beckett jelentőségteljesen összenézett.
- Veszekedtek? - csapott le az információra Kate.
- Hát, nem kiabáltak, ha erre gondol, mert azt hallottam volna, de valamiben nem értettek egyet, az biztos.
- Van olyan ember a kastélyban Ms. Holms-on kívül, aki járt Donald Holms-nál?
- Hm ... igen. Az utóbbi időben többször is megjelent Mr. Holms-nál a kastély tulajdonosa, Dave Mitshell. Először azt hittem, jó barátok, de később elég fagyos volt a hangulat köztük. Egyszer hallottam, hogy vitatkoznak ... és ha belegondolok, úgy emlékszem, ezután már csak egyszer járt ott Mr. Mitshell, pont azelőtt, hogy Sheryl Holms olyan dühösen távozott a nagyapjától.
- Hova akart utazni Mr. Holms? - szólalt meg váratlanul Castle, de mivel mindenki kérdőn nézett rá, magyarázni kezdett. - Azt mondta, meg akarta beszélni Donald Holms-szal az utazás biztosítását. Hova akart utazni?
- A Trefort Bank igazgatójával volt találkozója. Gondolom, valami komoly pénzügyi tranzakcióról lehetett szó, mert nagyon feszült volt.
- Nem hallott valamit a veszekedésekből, vitákból?
Marcus a főnökére pillantott.
- A biztonsági cégeknél dolgozók diszkrét emberek. Semmi közünk a megbízóink magánéletéhet, csak az a dolgunk, hogy megvédjük őket és az értékeiket - mondta a jól begyakorolt szöveget, mint a kisiskolás a bemagolt leckét, de amikor látta, hogy Murray megengedőn biccent, folytatta. - Hát, csak azt hallottam, amikor Sheryl kisasszonnyal veszekedett a nagyapja, hogy nem tetszett neki valami filmrendező, vagy producer, aki főszerepet ígért az unokájának. Mr. Holms azt mondta, hogy a fickónak rossz híre van, és jobb, ha nem fogadja el az ajánlatot Sheryl, mert csak botrányba fogja keverni, és szégyent hoz a családjára.
- Nem emlékszik, hogy hívták a rendezőt? - csapott le az információra Castle.
- Valami ... Gardner ... azt hiszem - mondta bizonytalanul Marcus, miközben lopva az órájára nézett. - Ha nincs több kérdésük, akkor én mennék - mosolyodott el kényszeredetten, jelezve, hogy reményei szerint a randevúra hívott csinos szobalány már epekedve várja.
Castle szeme kikerekedett, és jelentőségteljesen Beckett-re nézett, aki elgondolkodva húzta össze a szemöldökét.
- Rendben. Köszönjük a segítségét - intett a fiatalembernek, aki felcsillanó szemekkel, sietve indult az ajtó felé, de hirtelen megtorpant.
- Ja, és egyszer járt a Holms házban az az idős, vékony,ezüstös hajú regényírónő is ... tudják ... hogy is hívják ... - törte a fejét bosszús arccal, de a következő pillanatban felragyogott a szeme. - A díjkiosztón a maguk asztalnál ült - mutatott Beckett-re és Castle-re.
- Elvira Scott? - ejtette ki döbbenten egyszerre a nevet a két ember.
- Igen, igen! Ő! Csak egyszer járt ott, azért feledkeztem meg róla majdnem - mondta Marcus mentegetőzve, aztán sietve elbúcsúzott, hogy minél előbb mehessen Dorothy-hoz.
A biztonsági főnök várakozón nézett a láthatóan meglepődött nyomozóra és az íróra.
- Mennek valamire Marcus információival? Ismerik ezeket az embereket?
- Igen - szólalt meg szűkszavúan Beckett anélkül, hogy Murray-re nézett volna. A férfi megérezte, hogy a nyomozó nem akarja vele megosztani a gondolatait, ezért lassan felállt, és az ajtó felé indult.
- Ha találnak valamit, ami a gyilkoshoz vezet, vagy a segítségemre van szükségük, szóljanak! Gondom lesz rá, hogy Fields holttestét ne találják meg. Nem tenne jót a hangulatnak, ha kiderülne a halála. 
- Köszönöm - bólintott egyetértően Beckett. - Az embereitől óvatosan tudjon meg minél többet Fields-ről!
- Természetesen! Jelentkezem, ha találok valamit. Most el kell igazítanom az embereimet, mert ha egy biztonsági őrnek van rémálma, akkor az az áramszünet, és a telekommunikáció hiánya. Még jó, hogy a mi adóvevőink működnek - sóhajtotta.
Beckett bólintott, Castle pedig a férfit az ajtóig kísérte, és alig várta, hogy becsukja mögötte az ajtót. Amikor végre kettesben maradt Beckett-tel, győzelemittasan a levegőbe csapott.
- Gardner! Tudtam, hogy valami nincs rendben azzal az emberrel! A nyálas, behízelgő modora, aztán a kis meséje, amit meg akart velünk etetni!
Beckett nézte a férfit, és magában elmosolyodott. Tudta, hogy a reakciójában sokkal nagyobb szerepet játszik a féltékenység, mint a bizonyítható tények.
- Ne felejtsd el, hogy Sheryl-lel is veszekedett az öreg Holms - próbálta lehűteni az írót, de a tekintetén látta, hogy zakatol az agya, és csak a saját történetének a kiagyalásával volt elfoglalva. - No és ott van még  Dave Mitshell és Elvira Scott is - tette hozzá, de Castle csak legyintett.
- Ugyan! Mitshell gazdag könyvkiadó, aki most már ezzel a kastéllyal a szállodaláncok közé is betör, Elvira Scott meg egy jó humorú, édes idős hölgy, akinek a gyilkosan metsző logikája a legveszélyesebb fegyvere - ellenkezett háborogva Castle. - Na de Gardner! Na, ő egy minden hájjal megkent fickó.
Beckett elnyomott egy sóhajtást, és karba font kézzel, türelmesen nézett az íróra.
- Már ki is találtad az egész sztorit, ugye? A gonosz producer, aki el akarja csábítani az ártatlannak látszó kis színésznőt, de mivel a terve útjába áll a nagypapa, hát felbérel egy biztonsági embert, és megmérgezteti az öreget. Sajnos erre rájön a barátja, Benett Jonson, így őt is elteszi láb alól. Már csak Fields, a biztonsági őr tudja a titkát, aki zsarolni kezdi, így hát tőle is megszabadul.
Castle észre sem vette, hogy elnyílt a szája a csodálkozástól.
- Hm. Nem is rossz, de én arra gondoltam, hogy ...
- Mindegy, hogy mire gondoltál, mert nincs bizonyítékunk - vágott a szavába a nő. - Viszont azt hiszem, újra el kellene beszélgetnünk Sheryl Holms-szal és Thomas Gardner-rel is.
- Hívjuk őket ide? - húzta el a száját Castle, mivel egyáltalán nem tetszett neki az ötlet. - Nem valami biztonságos, hogy egyedül legyünk Gardner-rel. Jobb lett volna, ha a biztonsági főnök marad, amíg sarokba szorítod azt a szoknyapecér gyilkost.
Beckett megforgatta a szemét, amiért a férfi csak Gardner-rel volt elfoglalva, Sheryl Holms-t pedig már megint kizárta a gyanúsítottak közül, de a következő pillanatban felcsillant a szeme.  - Nem hívjuk ide. Sokkal jobbat tudok annál! - mosolygott titokzatosan, miközben az órájára nézett. - Csak ártatlan beszélgetést fogunk folytatni vele.
- Hol?
- Ott, ahova meghívást kaptam tőle - húzta fel egy pillanatra kihívóan a szemöldökét.
Castle pár másodpercig értetlenül bámult rá, aztán amikor rájött, milyen tervet fontolgat a nő, kikerekedtek a szemei, és nyelt egyet.
Kate hátravetette a fejét, beletúrt leomló hajzuhatagába, aztán kicsit kacéran visszanézett a férfira, miközben a fürdőszoba felé indult
- Készülj Castle! Most láthatsz fürdőruhában! - kacsintott alig észrevehetően a levegőt venni is elfelejtő, elnyíló szájú íróra.