- Tudom, hogy kié a cipő! - mondták egyszerre, aztán jóleső érzéssel összemosolyogtak.
Mindketten emlékeztek a díjátadó est háziasszonyának, Sheryl Holms bevonulására. Beckett rendőrként ösztönösen figyelt a részletekre, míg Castle tekintetét, mint minden férfiét, magára vonta a csaknem csípőig felvágott, világoskék estélyi ruha alól előbukkanó hosszú comb és a formás vádli, amely a ruhával megegyező színű, magas sarkú cipőben végződött.
Beckett kivette a dobozból, majd megforgatta a halványkék szaténcipőt, melynek sarkán és oldalán megszáradt vérfolt éktelenkedett. Tulajdonosa beleléphetett az áldozat melletti vértócsába, és a selyemfényű anyag felszívta a vörös folyadékot.
- Szükségem lenne az irodájára - nézett a meglepett Mitshell-re Beckett - és kérem, hívassa ide Ms. Holms-t!
- Mi? Azt hiszik, hogy Sheryl Holms-é a cipő? Kizárt, hogy ő legyen a gyilkos! - háborodott fel az idős férfi annyira, hogy nyoma sem volt rajta az iménti kimerültségnek.
- Sajnálom Mr. Mitshell, de a cipőt Ms. Holms viselte tegnap este. Ki kell hallgatnunk.
- De hát őt kislány kora óta ismerem! A nagyapja a legjobb barátom volt, amíg egy évvel ezelőtt tragikus körülmények között el nem hunyt - ellenkezett fejét ingatva a férfi.
- Milyen tragikus körülmények között? - kíváncsiskodott Castle.
Dave Mitshell lehajtotta a fejét, és pár másodpercig hallgatott.
- A rendőrségi vizsgálat szerint öngyilkos lett - szólalt meg végül halkan.
- De ön kételkedik benne, ugye? - kérdezte Beckett, akinek nem kerülte el a figyelmét az idős férfi keserű hangsúlya és dühös tekintete.
- Senki nem hitte el az öngyilkosságot, aki egy kicsit is ismerte Dolnad Holms-t. Kitartó és elszánt ember volt, aki nem ijedt meg a nehézségektől. Az, hogy bevegyen egy halom nyugtatót, elképzelhetetlen volt, mert utált minden gyógyszert. A rendőrség viszont nem talált idegenkezűségre utaló nyomot, ezért lezárták a nyomozást.
Beckett elgondolkodva nézte az idős férfi dühös, ugyanakkor meggyőződéssel teli tekintetét.
- Volt valami köze Donald Holms-nak az áldozathoz? - kérdezte.
- Igen. Benett volt Donald szállodáinak gazdasági igazgatója. Donald maximálisan megbízott benne, és mindig dicsérte, milyen jól munkát végez, mert a szállodák évről évre szép hasznot hoztak.
- Hogyhogy most az ön alkalmazottja? - kérdezte Castle. - Az örökösök miért nem tartották meg, ha olyan jó alkalmazott volt?
- Ő nem akart maradni. Néhány héttel azelőtt, hogy Donald meghalt, egy sikkasztásra derült fény. Donald testvére, akinek részesedése volt a cégből, hatalmas összeget tüntetett el a számláról, ami soha nem került elő, mert amikor kiderült a dolog, infarktust kapott, és meghalt. A cég a csőd szélére került. A rendőrség szerint ez volt az oka Donald öngyilkosságának - tette hozzá keserűen. - Az örökösök között kitört a vita, végül úgy döntöttek, eladják a szállodákat, Benett pedig azt mondta, nem akar a részese lenni annak, hogy lerombolják azt, amit Donald Holms az ő segítségével felépített. Egyik este beszélgettünk, és megemlítette, milyen nagyszerű szállodát lehetne csinálni a kastélyból. Nekem a könyvkiadásban és a médiában vannak érdekeltségeim, a kastélyt csak jó befektetésnek gondoltam, ezért vettem meg. Nem értek a turizmushoz, de Benett ötlete elgondolkodtatott. Néhány nap múlva megbíztam, hogy varázsoljon menő szállodát a kastélyból, ő pedig örömmel elfogadta a munkát.
- Szóval, Sheryl Holms ismerhette az áldozatot - vonta le a következtetést Beckett.
- Igen, ismerték egymást, de akkor is kizárt, hogy Sheryl-nek bármi köze legyen a gyilkossághoz - bizonygatta elszántan Mitshell, mire Kate jelentőségteljes mozdulattal megemelte a cipőt, és a férfi elé tartotta a véres oldalát.
- Kérem, feltűnés nélkül hívassa ide Ms. Holms-t! - csengett ellentmondást nem tűrőn a hangja, mire Mitshell sóhajtott egyet, és felemelte a telefont.
Míg a férfi egy biztonsági embert hívott, Beckett az ablakhoz lépett. Szinte az egész hegyoldal a lábai előtt hevert. Az éjszakai havazás eredményeként vakítóan fehér, friss hó borította a tájat, amelyről szikrázva verődtek vissza a napsugarak. A Nap szokatlanul melegen sütött, mert a kastély bejárata előtt beszélgető emberek csak vastag pulóvert viseltek. Ha ilyen gyors a felmelegedés, valóban lavinaveszély fenyegeti a területet - gondolta, amikor tekintete a kastély melletti kis fahídra tévedt, amelynek alját már nyaldosta a megduzzadt patak vize.
- Hm. Nagyon gyorsan olvad a hó - hallotta meg közvetlenül maga mögött Castle hangját. A férfi olyan közel lépett hozzá, hogy megérezte a fürdőszobájukban talált borotvaszesz szokatlan, de kellemes illatát. - Látod a hidat?
- Igen - bólintott Kate, miközben azon töprengett, mi történne a hatalmas vízmennyiséggel, ha néhány nap alatt elolvadna a hó.
- Komolyan gondolod, hogy Sheryl Holms-nak köze lehet a gyilkossághoz? - zökkentette ki a gondolataiból az író kételkedő hangja.
- Addig nem gondolok semmit, amíg nem ismerem a tényeket, és nincsenek bizonyítékok a kezemben. Elméleteket te szoktál gyártani - fordult hátra kérdőn, mintha máris várna egy képzelet szülte történetet, de meglepetésére a férfi csak elgondolkodva ingatta a fejét.
- Mi oka lehetne a gyilkosságra? Megnyíltak előtte Hollywood kapui, fiatal, sikeres, gyönyörű nő, aki bármit elérhet vagy megszerezhet - töprengett hangosan.
Beckett bosszúsan összehúzta a szemöldökét, és fújtatott egyet.
- Ezt nem hiszem el Castle! Itt a cipője, ami csupa vér, és még ki sem hallgattuk, de te már véded!?
- Én ... én nem védem - húzta fel a vállát az író - csak nem tudom, mi lehetne az indítéka - nézett ártatlan szemekkel a nyomozóra. Hirtelen megérezte, hogy jobb lesz, ha visszakozik, mert Beckett szemében mintha féltékenységet látott volna megcsillanni.
Kate összeszorított ajkakkal, feszülő arcizmokkal fürkészte a férfi tekintetét. Emlékek törtek fel benne, amikor még Castle élte a sikeres író playboy életét, és csak elő kellett vennie a sármos mosolyát, és máris a lábai előtt hevertek a nők. Persze azóta sok minden megváltozott, és abban is biztos volt, hogy elmaradtak a férfi életéből a felszínes kapcsolatok, de néha szembesült azzal, hogy elég, ha elutasító vele, egy szempillantás alatt talál egy szép színésznőt vagy egy légiutaskísérőt, aki megvigasztalja. Talán éjszaka, amikor szólítgatta a férfi, válaszolnia kellett volna - futott át a gondolat a fején. Talán elutasításnak érezte a hallgatását, és most ezért védi ennyire Sheryl Holms-t? A nő gyönyörű és sikeres, ráadásul nem egy buta libuska. Önkéntelenül megrázta a fejét, hogy megszabaduljon a kellemetlen gondolatoktól, amik feldühítették. Csak nem a féltékenység csírája növekszik a lelkében?
- Kérem, legyenek diszkrétek - zökkentette vissza az ügyhöz Dave Mitshell. - Ha elterjed a hír a vendégek között, hogy gyilkosság történt, befellegzik a kastély jó hírének, amit éppen most akarunk megalapozni.
- Amíg nem szükséges, nem hozzuk nyilvánosságra az ügyet, de ha a nyomok a vendégekhez vezetnek, akkor ...
- Tudom - sóhajtott az idős férfi. - Olvastam a Nikki Heat regényeket. Maga kemény, következetes és elszánt. Nem akadályozza meg az igazság kiderítésében egy ilyen kérés.
- Én nem vagyok Nikki Heat - jegyezte meg bosszankodva Beckett, mert annak ellenére, hogy hízelgőnek találta a jelzőket, utálta, ha Castle képzeletbeli figurájával azonosítják.
- Hát, ami azt illeti - fordult Mitshell felé Castle - azt hiszem, Beckett nyomozó örök rejtély marad a számomra, így aztán Nikki Heat soha nem lehet pont olyan, mint ő - mondta, aztán szeretettel teli mosollyal a nőre pillantott. - Az azonban biztos, hogy soha nem láttam még nála elhivatottabb és jobb nyomozót.
Kate visszafordult az ablak felé, hogy a két férfi észre ne vegye, hogy zavarba jött. Nem is annyira a dicséret miatt, inkább Castle melegséggel teli hangja és tekintete miatt. Megnyugodva gondolt arra, hogy az iménti, Sheryl-lel kapcsolatos, kínzó gondolatait valószínűleg csak a képzelete szülte.
Kopogtak, és egy biztonsági ember dugta be fejét az ajtón, és jelezte, hogy Ms. Holms azonnal jön.
Amíg várakoztak, Mitsell beszámolt Beckett-nek, hogy az áldozat szobáját lezárták, a holttestet letakarták, de nem nyúltak hozzá, a szoba hőmérsékletét pedig a légkondicionáló segítségével alacsony hőfokon tartják, ahogy a nyomozó kérte, ha szükség lenne a későbbiekben a helyszínelőkre. Éppen végzett a beszámolóval, amikor belépett az irodába Sheryl. A nő aranyszőke haja most egyszerűen be volt fonva, ami kislányos bájt kölcsönzött szép, szolidan sminkelt arcának, és ezt a hatást csak fokozta öltözéke, a piros vászoncipő, a világoskék farmer és az egyetemi logóval ellátott, fehér póló. Inkább látszott egy vonzó egyetemista lánynak, mint híres színésznőnek. Kék szeme csodálkozva tágult hatalmasra, amikor meglátta az írót és a nyomozót.
- Valami baj van? - kérdezte gyanakodva.
- Miből gondolod? - döbbent meg a házigazda.
- Ugyan már, Dave bácsi! A vak is látja, hogy ideges vagy. Te, aki a nyugalom megtestesítője szokott lenni. Az egyik biztonsági embert küldted értem, ráadásul egy gyilkossági nyomozó és egy olyan krimiíró vár az irodádban, aki rendőrségi tanácsadó. Biztos, hogy baj van.
Mielőtt Mitshell bármit reagálhatott volna Sheryl szavaira, Beckett hivatalos hangon megkérte, hogy hagyja el az irodát. A férfi kicsit vacillált, aztán gondterhelt arccal az ajtó felé indult, de onnan még visszaszólt barátja unokájának.
- Nem kell mondanod semmit. Ha kiszabadulunk a hó fogságából, a legjobb ügyvédet szerzem meg neked.
Amint egyedül maradtak, Beckett elővette a telefonját, és hangfelvételre állítva, az íróasztalra tette.
- Mi ez az egész? - mutatott Sheryl a telefonra, miközben hol Castle-re, hol Beckett-re nézett. Hirtelen minden kislányos vonás eltűnt az arcáról és a tartásából, inkább olyan volt, mint egy veszélyt szimatoló vadmacska. - Dave bácsi ügyvéddel jön, maguk meg kihallgatást akarnak játszani? Joguk van ehhez egyáltalán? Van itt joghatóságuk?
- Nem kell a színjáték, Ms. Holms - jegyezte meg Beckett kissé gúnyosan, miközben felemelte a véráztatta cipőt, és várakozón nézett a nőre. Tudta, hogy van olyan okos a nő, hogy ne kelljen vele felesleges köröket futni. Elég felmutatni a bizonyítékot, és máris tudja, hogy egy gyilkosság gyanúsítottja. A kérdés csak az volt, hogy azonnal beismeri, hogy belelépett Benett vérébe, vagy kitalál valami történetet. Sheryl pár másodpercig farkasszemet nézett vele, de végül ő szólalt meg elsőnek.
- Szóval megtalálták a kidobott cipőmet - állapította meg száraz, érzelemmentes hangon.
- Igen, megtaláltuk, és kíváncsiak vagyunk, hogyan került rá a vérfolt.
Sheryl hangosan felkacagott.
- Vérfolt? Miből gondolja, hogy vérfolt? - kérdezte éretlenséget színlelve, ugyanakkor gúnyosan mosolyogva. Beckett válaszra nyitotta a száját, de a lány hirtelen Castle felé fordult. Mire szembe nézett a férfival, már ártatlan kíváncsiság és rajongás ült az arcán.
- Úgy hallottam, Önnek remek fantáziája van - hízelgett az írónak. - Mit gondolt, mitől származhat, és hogy kerülhetett oda az a folt?
Castle megbabonázva nézett a rászegeződő hatalma, kék szempárba, és megfeledkezve, hogy egy gyilkosság gyanúsítottja a lány, engedett a hiúságát simogató kérésnek, és máris ecsetelni kezdte meglóduló képzelete szüleményeit.
- A folt származhat céklától, amit a vacsorához szolgáltak fel, egy ügyetlen pincér kiborította a levét, a cipő tulajdonosa pedig véletlenül belelépett, de lehet paradicsomszósz is, vagy leginkább az az édes likőrbor, ami ha jól emlékszem, a Royal Oporto névre hallgatott, és aperitifként kínálták a sajtok mellé, vagy ...
Már egészen belelovalta magát az elméletgyártásba, amikor meghallotta, hogy Beckett megköszörüli a torkát. Hirtelen észbe kapott, hogy egy lehetséges gyilkosnak ad éppen tippeket.
- ... vagy lehet egy hemoglobinban gazdag, vörösvértesteket, fehérvérsejteket, vérlemezkéket tartalmazó vér nevű folyadék is - fejezte be a mondatot.
Bár Beckett utálta, amikor Castle-t néha úgy elragadta a képzelete, hogy akaratlanul a gyanúsítottat segítette azt az ötleteivel, mégsem tudott haragudni rá, mert ez a túláradó fantázia sok ügy megoldásában rendkívül hasznosnak bizonyult az évek során.
- Hagyjuk a színjátékot, Ms. Holms! Csak egy UV-lámpát kell kérnem, hogy bebizonyítsam, hogy az ön által viselt cipőn egy vérfolt van - terelte vissza a szót a lényegre. - Mivel felhatalmazást kaptunk a helyi rendőrségtől a nyomozásra, akár a szobáját és a ruháit is átvizsgálhatom, ha kell, akár néhány szenzációhajhász újságíró jelenlétében - fenyegette meg a hírességek rémálmával a nőt magabiztosan, szája sarkában bujkáló mosollyal, de meglepetésére Sheryl egészen másképp reagált, mint amire számított.
A színésznő elmosolyodott, és rosszallóan megingatta a fejét.
- Ugyan, Beckett nyomozó! Mindketten tudjuk, hogy egy UV-lámpa ehhez kevés - mondta, aztán amikor látta, hogy győzelmet aratott az apró kis szócsatában, mert a nyomozó dühösen összeszorította a száját, elkomolyodva folytatta. - Nézze! Biztosnak kellett lennem abban, hogy tudnak Benett haláláról - sóhajtotta. - Ha a sajtó megneszelné, hogy ott voltam azon a rendezvényen, ahol a nagyapám volt gazdasági menedzserét furcsa, tragikus baleset érte, olyan találgatásokba kezdenének, ami nem tenne jót a karrieremnek.
- A helyzet ennél rosszabb - húzta el sajnálkozva a száját Castle.
- Már kitudódott? - döbbent meg a nő, mivel nem érzékelte, hogy pletyka indult volna el a vendégek és az újságírók között.
- Benett Jonsont nem baleset érte. Meggyilkolták - világosította fel a nőt Beckett, miközben hiába figyelte árgus tekintettel a színésznő minden rezdülését, nem tudta eldönteni, hogy a szép arcra kiülő hitetlenkedés és döbbenet őszinte, vagy a tökéletes színjátszás eredménye.
- Megölték? - kapkodta a tekintetét Sheryl, és amikor nemcsak a nyomozó, hanem az író is bólintott, elkomorult. - Nem voltunk jóban, de ezt nem érdemelte - merengett el egy pillanatra, aztán gyanakodva Beckett-re nézett. - Csak nem hiszi, hogy közöm van a halálához?
- Akkor magyarázza meg ezt - mutatott Kate véres cipőre.
Sheryl Holms lerogyott az íróasztallal szemben álló fekete bőrfotelre. Most látszott rajta először gyengeség. Az arca sápadt lett, ajkai elfehéredtek, keze enyhén remegett.
- Nem találkoztam Benett-el azóta, hogy eladták a nagyapám szállodaláncát. Tudtam, hogy itt dolgozik, mégis meglepett, amikor felkeresett a díjkiosztó előtt azzal a kéréssel, hogy beszélni szeretne velem valami fontos dologról. Nem akartam találkozni vele, de addig erősködött, hogy végül belementem. Megbeszéltük, hogy a díjkiosztó után felkeresem a szobájában. Bár ne tettem volna! A szobája ajtaja nyitva volt, ezért annak ellenére beléptem, hogy a kopogásomra nem érkezett válasz. Aztán megláttam azt a rengeteg vért - sóhajtotta elborzadva. - Segíteni akartam, ezért odarohantam. Ekkor lett véres a cipőm. Nem lélegzett és nem volt pulzusa. A törött üvegajtó, a seb a combján ... azt hittem baleset érte, és elvágta az üveg a comb artériáját, amiatt elvérzett. Ott álltam tehetetlenül, és hirtelen láttam magam az újságok címlapján és a bulvárhírekben, ahogy Benett élettelen teste mellett állok egy vértócsa közepén. Kiléptem a cipőmből, hogy ne hagyjak véres lábnyomot. Felkaptam a kulcskártyát, és bezártam vele az ajtót, a cipőt pedig a központi szeméttárolóba dobtam.
Beckett jó emberismerőnek tartotta magát, de mivel a nő kiváló színésznő volt, elbizonytalanodott. Őszintének látta, és az elmondott események hihetőnek tűntek, de egészen másképp is történhettek a dolgok, ráadásul a nő régtől fogva ismerte az áldozatot, ezért szerette volna tudni, volt-e indítéka a gyilkosságra. Leült az íróasztal mögé, hogy szembe kerüljön Sheryl-el, és a hitetlenkedését jelezve karba fonta a kezét és hátradőlt a hatalmas, faragott karfájú székben. Magában elmosolyodott, amikor Castle pár pillanatnyi tétovázás után, egy széket húzott az övé mellé, és leült, mintha a kihallgatóban lettek volna.
- Milyen volt a kapcsolatuk? - szentelte minden figyelmét most már Sheryl-re.
- Nem túl jó - húzta el a száját a színésznő. - A nagyapám feltétel nélkül megbízott benne. Évekig úgy tűnt, hogy rendkívül sok hasznot sikerül kisajtolnia a szállodaláncból, de aztán beütött a krach. Kiderült egy hatalmas összegű sikkasztás. Minden jel arra mutatott, hogy Nagyapa testvére lopta meg a céget, bár ő mindent tagadott, végül elvitte egy infarktus. A családban egyre több szóbeszéd kezdett keringeni Benett-ről, de senki nem tudta bizonyítani, hogy köze lenne a sikkasztáshoz, Nagyapa pedig még csak meg sem akarta hallani gyanúsítgatásokat. Én is bíztam benne, mert úgy gondoltam, Nagyapa tévedhetetlen, ha emberismeretről van szó, de a halála után elgondolkodtam. Vajon nem tévedett Benett Jonson-nal kapcsolatban?
- Ön szerint öngyilkos lett a nagyapja? - kérdezte kíváncsian Castle, mire Sheryl határozottan megrázta a fejét.
- Kizártnak tartottam.
- Ha úgy gondolta, hogy gyilkosság áldozata lett, kire gyanakodott?
- Nézze! A nagyapám gazdag és befolyásos ember volt, akinek akadtak rosszakarói, de egyiküknek sem állt érdekében megölni.
- Kivéve azt, aki nem akarta, hogy a sikkasztásra fény derüljön - fejezte be a gondolatot Castle.
- Igen - bólintott egyetértőn a nő, miközben nagyot sóhajtott. - A családból szinte mindenki gyanakodott Benett-re, de minden pénzügyi kimutatás azt támasztotta alá, hogy nincs köze a pénz eltüntetéséhez. Egyszer nyíltan meggyanúsítottam. Csúnya veszekedés volt - merengett el az emléken Sheryl, aztán nyíltan Beckett szemébe nézett. - Azóta nem találkoztunk, egészen tegnap estig.
Kate még mindig nem bízott a nő ártatlanságában, ezért egy kicsit meg akarta szorongatni.
- Volt indítéka és lehetősége is a gyilkosságra - szólalt meg szenvtelenül. - Ott járt a helyszínen, amit elismert, és bizonyíték is van rá.
Sheryl Holms nem jött zavarba a vádló tényektől.
- Indítéknak nem neveznék egy gyanút, de a többi igaz - ismerte el, miközben látszott, hogy erősen gondolkozik. - Benett szobájának kulcskártyáját megtalálják a szobámban - kezdett bele lassan, de nem kerülte Beckett tekintetét - ha bűnös lennék, biztos, hogy azonnal megszabadultam volna tőle. Ki akartam tapintani a pulzusát, tehát ha megérkezik a törvényszéki orvos, meg fogja találni az ujjlenyomatomat a nyaki verőéren. Higgye el, elég okos vagyok ahhoz, hogy ha én öltem volna meg, nem hagytam volna semmilyen nyomot. Bár, ha tudtam volna, hogy nem balesetben halt meg, hanem megölték, akkor biztosan nem hagyom, hogy rájöjjenek, jártam a szobában - szegte fel rátartin a fejét.
Becketten nem látszott semmilyen érzelem a szavak hallatán, Castle viszont csodálkozva húzta fel a szemöldökét, aztán elismerően elmosolyodott. Sheryl pontosan érzékelhette a két emberben kiváltott különböző hatást, mert azonnal Castle-re mosolygott.
- Szeretem a krimiket - mondta kissé hízelegve, hatalmas szemeivel pedig nagyot pislantva, kihívó tekintettel nézett a férfi szemébe - a maga regényeit különösen, de Patterson, Conelly és Cannell történeteit is. Sokat tanultam belőlük. Ha meg akartam volna ölni Benett Jonson-t, nem követnék el olyan amatőr hibát, hogy a véres cipőmet kidobom a szemétbe, és akkor sem tettem volna, ha tudom, hogy nem balesetben halt meg, hanem gyilkosság áldozata lett.
Beckett magában sóhajtott egyet, és ha tehette volna, akkor egy szemforgatást is megeresztett volna, amiért Castle láthatóan bedőlt a lánynak, mert a férfi mosolyogva bólogatott, és látszott rajta, hogy Sheryl-ben most csak a rajongó olvasót látja, aki kiokosodott a könyvei által, és nem veszi észre, hogy a nő csak manipulálja. Meglepte, hogy ennyi gyilkossági ügy után is mennyire naiv és hiszékeny tud lenni a férfi. Vajon akkor is így viselkedne, ha egy kevésbé intelligens, csúnyácska nő ülne vele szemben? Nem volt idő a kétségein töprengeni, mert Sheryl komoly arccal felé fordult.
- Beckett nyomozó! Sejtem, hogy mit gondol rólam, de téved. Van egy ajánlatom az ön számára. Ismertem az áldozatot, jobban, mint Dave Mitshell. Tudom, kiket ismerhet a kastélyban tartózkodók közül. Jó megfigyelő és emberismerő vagyok, és a logikám is kiváló. Ha nem engedek egy világhírű rendező kérésének, akkor most doktorálnék matematikából valamelyik neves egyetemen. Mindezeket figyelembe véve azt hiszem, hasznos tagja lennék a csapatának.
Beckett-et annyira meglepték Sheryl szavai, hogy ösztönösen elnyíltak az ajkai, aztán észbe kapott, és gyorsan összezárta őket, A szeme sarkából látta, hogy Castle izgatottan felé fordul, és csillogó, várakozással teli tekintetét rá szegezi. Nyugalmat erőltetett magára, és mielőtt megszólalt volna, nyelt egyet.
