- Mi az Macifiú? Neked nem jönnek be a rendőrlányok?
Beckett határozott léptekkel haladt a színpad mögött kanyargó folyosón, és hol szemöldök ráncolva, hogy elmosolyodva olvasta az ajtókon szereplő hangzatos "művészneveket". Éppen meglátta az Isabel Gold feliratú ajtót, amikor nevetés hangjai ütötték meg a fülét. Egy pillanatra megtorpant, és egy rosszalló grimaszt vágva hallgatta a nevetés mellé társuló kuncogást, aztán bekopogott, és az invitáló választ meg sem várva, belépett. Szeme tágra nyílva fogadta be az elé táruló látványt. A rendőrjelmezes, nőnek öltözött táncosok kéjsóvár tekintete, pózoló testtartása, az író derekán, combján, mellén sikló kezeik, és a férfi riadtan cikázó szeme, kétségbeesett vonásai, egyértelművé tették a helyzetet. Egy mondattal megmenthette volna, de egy gonosz kis hang azt duruzsolta a fülébe, hogy ha Castle annyira odavolt a "klub lelkéért", csak viselje egy kicsit a döntése következményeit.
Isabel Gold és a három transzvesztita táncos figyelmét láthatóan annyira lekötötte a kétségbeesetten tekintgető, kínosan mosolygó, menekülésre készülő író meghódítása, hogy nem is vették észre, hogy belépett, és éppen meghallotta az utolsó mondatokat.
- Igaz is, Macifiú! Neked nem jönnek be a rendőrlányok? - kérdezte kihívó tekintettel ismételve Isabel mondatát, miközben igyekezett, hogy csak egy apró mosoly jelenjen meg az arcán, és ne nevesse el magát.
Minden tekintet felé fordult. Castle megkönnyebbülten kifújta a visszatartott levegőt, és abban a reményben, hogy megmenekült, elvigyorodott, Isabel gyanakvó tekintettel mérte végig a lába ujjától a feje búbjáig, Lulu, Mimi és harmadik társuk pedig szájukat lebiggyesztve, duzzogva vették tudomásul, hogy megzavarták a kis akciójukat.
- Nos? - húzta fel kérdőn a szemöldökét.
Castle zavarba jött. Ha igennel válaszol, még rá találja vetni magát a három rendőrjelmezes transzvesztita, aminek még a gondolatától is a rosszullét környékezte, de nemet sem akart mondani, hiszen volt egy rendőrlány, aki különleges, megmagyarázhatatlan hatással volt rá.
- Az attól függ, van-e jelvénye és bilincse annak a rendőrlánynak - válaszolta huncutul elmosolyodva, mivel úgy gondolta, a jelenlevők közül egyedül Beckett rendelkezik ezekkel.
- Hallod, Fifi? Szereti a kikötözést! - vihogott Lulu, és sokatmondóan kacsintott az eddig csak kuncogó társára.
Castle gondolatai egy másodpercig fennakadtak a szellemesnek nem mondható neveken, amiket ezek a hétköznapi életben valószínűleg férfiként viselkedő és öltözködő táncosok aggattak magukra, aztán a célzás is eljutott a tudatáig, és megrázkódott.
- Ne-nem! - dadogta felemelt kezekkel ijedten, de nem tudott tovább magyarázkodni, mert Beckett megmentette a helyzetet azzal, hogy elővette a jelvényét, és a felé lépő Isabel felé mutatta.
- Kate Beckett nyomozó - mutatkozott be. - Néhány kérdést szeretnék feltenni egy gyilkossági üggyel kapcsolatban - mondta hivatalos hangon, de nem sejtette, mekkora hibát követett el, hogy nem fogalmazott pontosan, és nem mondta meg, hogy Eric White halála ügyében nyomoz.
Isabel eleinte gyanakodva méregette, most azonban inkább érdeklődve járatta végig a tekintetét. Egészen közel lépett hozzá, és egyenesen a szemébe nézett.
- Jó kis kellék - célzott a rendőrjelvényre - és a nyomozós figura is jó ötlet, de egy kicsit túllőttél a célon, Kicsikém - simított végig Beckett arcán, aki annyira meglepődött a mozdulaton, hogy egy másodpercre megdermedt. - Ha el akarod magad adni a kinti világban, akkor találj ki valami mást. Tudod, túl szexi vagy nyomozónak - mérte végig Isabel, és lassan a három transzvesztita is Kate köré tipegett. - A rövid haj ugyan elég kemény látszatot kelt, na és ez a ruha sem valami szexi, de az alakod tökéletesre sikerült, szóval túl szép vagy nyomozónak - mondta elismeréssel, miközben úgy méricskélte, mint egy kiállítási tárgyat. - Kellően széles a csípőd, és kerek a popsid, és a melledbe sem tetettél nagyobb implantátumot a kelleténél, így egészen természetesnek hat, de ez a pofika sikerült a legjobban. Melyik orvos szikéje metszette ezeket a szép vonásokat? - kérdezte.
- Mi? Dehogy! - kapkodta a levegőt döbbenten Kate, amikor ráébredt, hogy mire gondol az énekes, de nem tudta folytatni, mert Isabel a szavába vágott, ráadásul hiába húzódott hátrébb, az megértően mosolyogva újra végigsimított az arcán, amitől végigfutott a hátán a hideg.
- Ne szabadkozz Édesem! Mindenki tudja rólam, hogy hiú vagyok ugyan, de nem vagyok irigy. Hidd el, nálam jobban senki nem tudja, milyennek kell lenni egy igazi nőnek, ezért szívesen adok tanácsokat a megfelelő stílus megtalálásához az olyanoknak, akik most ismerkednek az új testükkel. Te különösen szerencsés vagy! A természet sem alkothatott volna szebbre!
- Talán mert a természet alkotott! - sisteregtek Kate szavai dühösen, amikor végre szóhoz jutott, és szikrákat szóró szemekkel lépett ki a négy ember gyűrűjéből. Egy nagy lélegzetet vett, hogy újra elmondja a nevét és a beosztását, de Mimi magas fejhangon vihogni kezdett.
- Persze, mindannyian ezt mondjuk! A klub falain kívül pedig el is fogják hinni, mihelyt elvégezteti valaki a műtétet.
Kate egy pillanatra összeszorította a száját, és megpróbált önuralmat erőltetni magára, miközben igyekezett elkerülni Castle tekintetét. Nem kellett a férfira néznie ahhoz, hogy tudja, milyen jól szórakozik.
- Kate Beckett nyomozó vagyok a New York-i rendőrségtől - kezdte, de mielőtt elmondhatta volna, hogy nem végeztetett magán semmiféle plasztikai műtétét, nemi átalakítót pedig végképp nem, legnagyobb bosszúságára Isabel csak legyintett, és megint a szavába vágott.
- Jó, jó! Nem kell újra előadnod ezt a színjátékot! Gondolom, a nézőtéren kinézted magadnak ezt a jóképű Macikát, és nem bírtad kivárni, hogy újra feltűnjön a színen. Megértelek! Bájos fiú! - villantotta mosolyát Castle felé, aki először öntelten elvigyorodott, de az utolsó mondatnál gyanakodva összevonta a szemöldökét. Egyáltalán nem tetszett neki a "bájos" jelző. Elvégre egy macsó férfi legyen marconán jóképű, ne pedig bájos.
- De én ... - próbálkozott újra Kate szóhoz jutni, hogy végre rendet tegyen a fejekben, és eloszlassa Isabel tévképzeteit, de ebben a pillanatban kivágódott az öltöző ajtaja, és dúlva-fúlva beszáguldott a szobába egy ezüst színű, magas talpú szandálban pipiskedő lány, akinek csak a legintimebb helyeken fedte a testét néhány rózsaszínre festett tollpamacs, bőrét ezüstösen fénylő csillámok borították, fején pedig fura fejfedőt viselt, amire hatalmas, rózsaszín strucctollakat tűztek, amik minden lépésnél úgy hajladoztak, mintha rugóra járnának. Kate csak akkor jött rá, hogy a lány valaha fiúnak született, amikor mély hangját elváltoztatva, a természetesnél jóval magasabb hangon szólalt meg.
- Isabel! - nyafogott lebiggyesztett szájjal. - René azt állítja, hogy nem elég kerek a popsim, és hogy a lengőbordáim majdnem átszúrják a bőrömet.
- Nyugodj meg drágám! - csitította búgó hangon Isabel, és óvón magához ölelte a lányt. - René-nek csak a transzvesztiták jönnek be, mert maga sem tudja, hogy a lányok vagy a fiúk vonzzák-e inkább. Neki fogalma sincs, milyen egy igazi nő! - mondta lekicsinylő hangsúllyal, miközben tekintete az érdeklődve figyelő Casle-n állt meg, aki szinte itta magába a látványt, és próbált minden szót és mozdulatot elraktározni az agyában, hogy alkalomadtán felhasználhassa az egyik regényében a látottakat és hallottakat.
- Tudod mit? Úgy láttam, a Macifiúnak jó ízlése van, és az igazi nők vonzzák. Bízzuk rá, hogy kiválassza, ki az igazi nő! - mondta Isabel negédesen az íróra mosolyogva.
Beckett néhány másodperccel korábban már elérkezettnek látta az időt, hogy rendet tegyen, de az énekes szavainak hallatán meggondolta magát. Kíváncsi volt, hogyan mászik ki ebből a helyzetből Castle, ő pedig miért ne élvezhetné ezt a furcsa játékot egy kicsit!? Látni akarta a férfi arcát, amikor rádöbben a tévedésére, mert hogy nagyot fog koppanni, abban egészen biztos volt.
Az író először kényszeredetten mosolygott, de néhány másodperc múlva már izgatottan csillogott a szeme, és magabiztosan kacsintott Isabel-re.
- Szóval én mondjam meg, hogy a jelenlevők közül ki az igazi nő? - kérdezte, miközben fontossága tudatában kihúzta magát.
- Igen, igen! - vihogott Lulu, Mimi és Fifi egyszerre, és izgatottan igazgatni kezdték a hajukat, és a testüket alig fedő jelmezt.
- Nos, lássuk, milyen jó megfigyelő egy író! Vajon elég jól ismeri a női testet és lelket egyaránt? - húzta fel kihívóan a szemöldökét Isabel.
Amikor Beckett belépett az ajtón, Castle azt hitte, a nő megmenti a kellemetlen helyzetből, de arra nem számított, hogy Isabel Gold nem veszi komolyan sem a nyomozót, sem a rendőrjelvényt, hanem azt hiszi, hogy Kate is csak egy törzsvendég a klubban, aki szemet vetett rá. Először döbbenten figyelte a két nő közt lejátszódó jelenetet, és érezte, hogy fordult a kocka, neki kell Kate mellé állni, amikor a rózsaszín tollas lány váratlanul beviharzott, és új fordulatot hozott a vígjátékba illó helyzetben. Az első pillanatban kétségbeesett Isabel ötletétől, ezért Beckett-re pillantott, de mivel a nő kihívóan mosolygott, hát belement a játékba.
- Hát, el kell ismernem, hogy mindannyian különlegesek és gyönyörűek, és megtisztelő, hogy megbíznak a nők terén szerzett óriási tapasztalatomban - fogott bele hízelegve, öntelt mosollyal az arcán, de nem kerülte el a figyelmét, hogy Becket az ének emeli a tekintetét a szavai hallatán. Végignézett az öt, rászegeződő szempáron, és azonnal megállapította, hogy míg a három transzvesztita táncos izgatottan igyekszik csábosan pislogni, addig a rózsaszín tollas lány szemében bizonytalanság és riadtság tükröződik, Isabel tekintete fensőbbséges, királynői eleganciát sugároz, Beckett-é pedig kihívóan, ugyanakkor incselkedve mosolyog rá. Megállt Lulu, Mimi és Fifi előtt, és bocsánatkérő mosolyra húzta a száját.
- Bocsánat, ura ... izé ... hölgyeim, de nem önök jelentik számomra az igazi nőt. Az igazi nő lélekben és testben is nő. Önöknél ez még nem egészen valósul meg - vágott egy grimaszt, miközben az egyikük ágyékára pillantott, mivel a feszülő jelmez nem tudta egészen eltakarni a férfias domborulatot.
- Ó, pedig mennyi munkánk van ebben a sminkben! - nyafogta Mimi, és társaival duzzogva nézték, ahogy az író a rózsaszín tollas lány elé lép.
A babaarc mellé hatalmas szemek, a duzzadt ajkak társultak, amelyek kicsit Angelina Jolie-ra emlékeztették. A keskeny váll, a karcsú derék és a kerekded csípő kimondottan nőies volt, a tollpamacs takarásában rejtőző mellek is nagyobban lennének, ha valaki plasztikai sebész segítségével varázsolná őket a mellkasára, ráadásul a kézfeje keskeny volt, ujjai pedig hosszúak és vékonyak. Castle mégis elbizonytalanodott. Egyrészt tudta, mi mindenre képes egy ügyes sebész szikéje, másrészt még a fülében csengett a lány hangja.
- Sajnálom - szólalt meg szomorkásan mosolyogva, mert tudta, milyen megsemmisítő érzést jelentenek a szavai a lánynak, aki valószínűleg néhány éve még egy tinédzser fiú testében élt. - Ebben a szobában csak két igazi nő van - mondta ki a döntő szavakat, mire a lány sóhajtott egyet, fájdalmas tekintettel az íróra nézett, aztán a sírással küszködve kirohant az öltözőből.
- Majd megnyugszik - mondta meggyőződéssel Isabel, aztán királynői mosollyal az arcán, olyan közel lépett Castle-höz, hogy annak a lélegzete is elakadt, amikor megérezte a bódítóan édeskés parfüm illatát, és meglátta a vágyakozva elnyíló vérvörös ajkakat. - Nos? Mennyire tud elvarázsolni egy igazi nő, Macifiú? - kérdezte érzékien búgó hangon, miközben beletúrt a férfi hajába, és ujjaival megdörzsölgette a fülét.
Castle nyelt egyet. Érezte Beckett rászegeződő tekintetét, de nem bírt szabadulni Isabel bűvköréből.
- Csókot, csókot! - tapsikolt lelkendezve a három transzvesztita, és egymást túlvisítva skandálták folyamatosan a szót.
- Úgy van! Az igazi nőnek csók jár, Macifiú!
Castle szíve dübörögni kezdett a mellkasában, amikor megérezte Isabel tenyerét a fenekén, ahogy gyengéden, mégis határozottan maga felé húzza, hogy a mellei a mellkasának nyomódjanak. Érezte a nő forró leheletét a száján, amikor hirtelen megrázkódott. Egy emlék furakodott az agyába. Egy pillanat, amikor Beckett meleg lehelete csiklandozta a fülét, és az suttogta: "Nem is sejted!".
Kate eleinte jól szórakozott az írón és a "lányok" reakcióin, még amikor Isabel a férfihoz lépett, akkor is csak derült magában a férfi zavarán, de amikor meglátta, hogy az mennyire az énekes hatása alá került, kellemetlen érzések sokasága uralkodott el rajta. Egyszerre volt bosszús, dühös és ... - Nem, nem vagyok féltékeny! - szuggerálta magát. - Itt az ideje, hogy felvilágosítsam - gondolta. Azt hitte élvezni fogja Castle döbbenetét, amikor szembesíti Isabel valódi énjével, de most csak haragot érzett. Egy másodpercre behunyta a szemét, és vett egy nagy levegőt. Nem látta, hogy ebben a pillanatban az írót mintha áramütés érte volna, minden izma megfeszült, egy határozott mozdulattal eltolta magától a megrökönyödve bámuló Isabelt, és hozzá lépett. Arra eszmélt, hogy Castle finom, ápolt keze megérinti az arcát, két tenyerébe veszi, és maga felé fordítja, kicsit huncutul csillogó, mégis komolyságot tükröző kék szemei pedig a tekintetét fürkészik. Meglepetésében elnyílt a szája. Tudta, mi következik. Esze vadul ellenkezett, izmai mégsem mozdultak. Nem húzódott hátra, és nem tolta el magától a férfit, mintha valami nagyobb erőnek engedelmeskedett volna, ami fölött nincs hatalma a józan észnek. Behunyta a szemét, és hagyta, hogy Castle arca egyre közelebb kerüljön az övéhez. A férfi forró lehelete cirógatta a bőrét, és már csak arra vágyott, hogy a keskeny, érzéki ajkak megérintsék az ajkát. Az utolsó pillanatban mintha elbizonytalanodott volna az író, a mozdulata megállt. Talán csak tizedmásodpercek teltek el, de mindketten úgy érezték, mintha lelassult volna az idő. Kate nem mozdult, és ez a mozdulatlanság most Castle számára jel volt. Ő is behunyta a szemét, és befejezve a pár milliméternyi mozdulatot, puhán, alig érintve az érzéki ajkakat, megcsókolta a nőt.
Néhány másodpercre megszűnt körülöttük a külvilág. Nem hallották Isabel indulatos toppantását, és a Luluék tapssal kísért sikongatását sem. Csak a csók édes ízét, a sejtjeikig hatoló vibrálást, és a lélegzetelállító borzongást kiváltó érintés érezték. Aztán Beckett tudata felülkerekedett az érzelemhullámon, és meghallotta Isabel dühtől remegő, eltorzult hangját.
- Ki a fene maga?
