Slamasztikában 1/21

- Egy transzvesztitáktól és transzneműektől hemzsegő bárban vagyunk. Valld be, hogy tévedsz! Tudom, hogy csak biztosra akartál menni - mosolygott magabiztosan, aztán hirtelen az öltöző ajtaja felé fordult, és erőteljesen bekopogott rajta, Castle pedig egy pillanatnyi bosszankodás után , elégedetten elmosolyodott.

A kinyíló ajtó mögött újabb meglepetés érte az írót, mert az öltözőben nem a szexis rendőrjelmezes, parókás, erősen sminkelt táncosnőket találták, hanem a három farmert, inget és elegáns zakót viselő, jólfésült férfit.

- Uraim! Szeretnék feltenni önöknek pár kérdést - mondta minden meglepettség nélkül Beckett. - Bemutatkoznának?

- Maga Lulu, ugye? - előzte meg a válaszadást Castle, miközben csillogó szemekkel az ajtót nyitó férfit méregette.

- A valódi nevüket kérem! - lohasztotta le az író izgatottságát Beckett olyan határozottan, hogy a azonnal rávágták a nevüket. 

- Louis Cusack.

- Michael Burn.

- Fredy Scott - mutatkozott be a nemrég még Fifi néven fellépő szőke, szeplős arcú férfi, miközben egy székre mutatva, hellyel kínálta a nyomozót. - Mi történt Eric-kel?

Beckett tudta, hogy a klubban minden este ugyanaz a műsor ment egész héten, és a gyilkosság idején a három táncos transzvesztita is fellépett, ezért kizárhatta őket a gyanúsítottak közül.

- Egy sikátorban találták meg, hajléktalannak öltözve. Egy késszúrással ölték meg - közölte a tényeket tömören, miközben figyelte a férfiak reakcióját. Úgy tűnt mindegyikük megdöbbent, és értetlen, sajnálkozó tekintettel pillantottak egymásra.

- Mindhárman ismertük Eric-et - sóhajtott Lulu, azaz Louis Cusack. - Már azelőtt is együtt léptünk fel, hogy megvette a klubot. Akkor úgy tűnt, hogy boldog. A klubban élte az életét, itt, ahol az lehetett, aki valójában volt.

- Miért adta el a klubot?

- Hát, azt talán csak Hugh Bolton, a menedzsere tudja. Vele volt bizalmas viszonyban - vette át a szót Mimi, azaz Michael. - Persze suttogtak mindenfélét, de nem hiszem, hogy volt alapja a pletykáknak. 

- Szerintem volt - mondott ellent Fredy. -  Akkoriban furcsán viselkedett - gondolkodott el. - Beszélgettünk is róla, hogy ingerlékeny és rosszkedvű volt. Pedig amikor megvette a Demonic Angels-t, bánatos volt ugyan az anyja halála miatt, mégis úgy látszott, boldog, hogy ez a hely, amit az otthonának tekintett, az övé lett, meg aztán komoly döntést hozott a műtéttel kapcsolatban, és énekesként is egyre sikeresebb lett. 

- Ez igaz - bólintott Michael - de ez még nem jelenti azt, hogy igazak a pletykák - morogta maga elé.

- Miről pletykáltak? - kíváncsiskodott Castle.

A három férfi jelentőségteljesen összenézett.

- A rossz nyelvek szerint Eric nagy pénzzel tartozott valakinek. Egyesek szerint kábítószer ügybe keveredett, mások szerint a szerencsejáték lett a veszte - szólalt meg komolyan Louis, aztán egy pillanatra beharapta az alsó ajkát, mintha azon gondolkodna, elmondja-e, amit sejt. - Én is gyanítottam, hogy bajban van - mondta ki nehezen, mire minden szem kíváncsian és meglepve szegeződött rá. - Körülbelül egy hónappal azután, hogy Eric megvette a klubot, Mexikóba utazott. Mindenkinek azt mondta, hogy üzleti útra Chicago-ba megy, de véletlenül láttam, hogy egy Mexikóvárosba tartó járatra szállt fel. Aztán néhány hét múlva történt valami szokatlan.

A férfi elhallgatott. Lehajtotta a fejét, és idegesen beletúrt hollófekete hajába. Mindenki feszült figyelemmel várta a folytatást, de mivel Castle volt a legtürelmetlenebb, sürgetően megszólalt.

- Mi? Mi történt?

Beckett a szeme sarkából látta az író arcára kiülő izgatott kíváncsiságot, és egy apró mosoly suhant át az arcán. Szerette férfinak ezt a tulajdonságát, bár néha úgy tett, mintha rendkívül bosszantaná, de csak azért, nehogy még jobban erősítse az egyébként is jókora egóját.

- Egyik éjszaka, az előadás előtt kijöttem a hátsó ajtón. Találkozóm volt valakivel - mondta kényszeredetten, mire Fredy megütközve, Michael pedig dühösen felpattant.

- Azt mondtad, leszoktál! - mondta vádlón.

- Érts meg, annyira ideges voltam a fellépések előtt, hogy muszáj volt egy kis fűhöz jutnom - mentegetőzött Louis, aztán hogy elterelje magáról a szót, Beckett felé fordulva folytatta. - Miközben egy kiszögellés mögötti árnyékban vártam, megjelent egy fekete limuzin. Alighogy megállt a kocsi, megjelent Eric, és beült a hátsó ülésre, de nem indultak el. Percekig állt ott az autó járó motorral, de lekapcsolt lámpákkal. Ideges voltam, hogy miért nem indulnak már el, mert attól féltem, elriasztják a fiút, akit vártam. Aztán hirtelen megjelent Hugh egy aktatáskával a kezében. Látszott, hogy ideges, mert egyfolytában jobbra-balra kapkodta a fejét, mintha attól félne, hogy valaki meglátja. Beadta a táskát az autóba, és valamit mondott, de nem értettem, hogy mit, aztán Eric kiszállt a hátsó ülésről, és az autó elhajtott. Én már csak arra figyeltem, nehogy meglássanak, mert akkor Hugh biztos, hogy kidobott volna a műsorból, szóval a falhoz lapultam, és vártam, hogy tiszta legyen a terep.

- De hát miért nem mesélted ezt el nekünk? - értetlenkedett Fredy.

- Nem akarta, hogy megtudjuk, hogy még mindig füvezik - adott magyarázatot Michael a társa helyett.

- Látott valakit az autóban ülők közül? - kérdezte Beckett.

- Nem. A kocsinak elsötétített üvegei voltak, és az utca megvilágítatlan részén álltak.

- Mikor történt ez?

- Nem sokkal azután, hogy Eric visszajött a titkos mexikói útjáról.

Beckett pár másodpercig hallgatott, mintha a beszélgetés minden apró részletét elraktározná, és mérlegelné, melyek a lényeges, és melyek a lényegtelen elemei.

- Eric-nek volt ellensége, vagy haragosa a klubban?

- Olyan, aki a halálát akarta volna? Nem - mondta szinte egyszerre Michael és Louis, de Fredy bizonytalanul nézett rájuk, aztán vonakodva megszólalt.

- Amikor Eric eladta a klubot, az új tulajdonos pedig szerződtette Isabel-t, elég feszült volt a kapcsolatuk. Isabel rettentő dühös volt, amiért osztoznia kellett a főműsoridőn Eric-kel. Egyszer hallottam, hogy veszekednek az öltözőben, és amikor Eric kirohant, Isabel utána kiabált, hogy úgyis kicsinálja.

Beckett megköszönte az információkat, és Castle-lel a nyomában elhagyta a transzvesztiták öltözőjét.

- Ugye azt te sem gondolod, hogy Isabel Gold a gyilkos? - kérdezte a férfi.

- Miért? - húzta fel kihívóan a szemöldökét a nő. - El sem tudod képzelni, mi mindenre képes egy féltékeny nő!

- Hm. Csakhogy Isabel nem nő - morogta bosszúsan Castle, mert még mindig nem tudta megemészteni, hogy férfi ösztönei nem fújtak riadót, amikor az énekes közelített hozzá. - Igaz, ő annak érzi magát - húzta el a száját.

- Nem Castle, nem hiszem, hogy ő a gyilkosunk, de nem azért nem hiszem, amiért te. Attól, hogy gyönyörű, és téged le tudott venni a lábadról, még nem azt jelenti, hogy nem tudna ölni. Viszont gyönyörű, sikeres, és Eric már nem állt a sikerei útjában. Már nem volt indítéka, hogy félreállítsa az útból.

Az író kelletlenül bólintott, amiért Beckett újra az orra alá dörgölte, hogy igazi nőnek nézte az énekest.

- Most kihez megyünk? - kérdezte.