Kate szemöldökei között megjelent a két apró ránc, ahogy csodálkozva az író után nézett, de pár másodperc múlva elmosolyodott.
Hamarosan elégedetten állapította meg, hogy Castle még mindig nyitott könyv a számára, mert az író és Jose a kerekes állványon tolták a terasz felé a fehér táblát. Tudta, hogy a férfi fantáziáját annyira izgatják az előbb megtudott információk, hogy képtelen kikapcsolni az agyát, és olvasni, úszni egyet, vagy egyszerűen csak beszélgetni vele, ezért úgy gondolta, hagyja, hogy elméleteket gyártson, de ő kihasználja a lehetőséget, és azt teszi, amire az év legtöbb napján nem adódik lehetősége: pihen. A hálószobába ment, hogy felvegye a bikinijét, és keressen egy könyvet Patterson egész falat betakaró könyvespolcán.
Castle bőszen írogatott a táblára, amikor kilépett a teraszra.
- Ugye tudod, hogy ez nem a mi ügyünk? - kérdezte.
- Persze, de nem várhatjuk úgy a fiúkat vacsorára, hogy nem vagyunk képben - magyarázta a férfi, mintha az valami rettentő tiszteletlenség lenne a leendő vendégeikkel szemben, miközben tekintetével a táblát pásztázta, hogy nem hagyott-e ki valakit. - Különben is, nézd meg, mennyi új szereplő bukkant fel! A pókerezők közül a mágusként emlegetett férfi gondolom Roberto Zappa, a bűvész, akivel még nem is beszéltünk, aztán itt van a Chucky nevű bohóc, aki már csak a neve miatt is gyanús lehet. Hogy hívhatja magát egy bohóc pont Chucky-nak? - kérdezte megborzongva az ismert horrorfilm gonosz játékbabájára célozva, aztán félelemmel teli grimasszal az arcán a nő felé fordult, de abban a pillanatban elakadt a lélegzete a látványtól. Kate hibátlan bőre bronzos árnyalatúvá barnult a trópusi naptól, amit még jobban kiemelt az élénk búzakék színű bikini, ami egyszerű, háromszög alakú szabásával éppen annyit engedett láttatni a tökéletes alakból, hogy elindítsa a férfi fantáziáját, akinek végül a vékony anyagon átsejlő mellbimbókon állt meg a tekintete.
- Castle! Csukd be a szád! - szólt Kate elégedetten mosolyogva a férfira, aki erre beharapta az alsó ajkát, és nem titkolt sóvársággal mérte végig újra a tökéletes női alakot.
- Ha ebben a bikiniben akarsz nyomozni, teljesen elvonod a figyelmemet - mosolyodott el pajkosan, miközben nyelt egyet.
- Én egyáltalán nem akarok nyomozni - húzta fel a vállát Kate, aztán egy laza mozdulattal a csípője köré csavart egy áttetsző anyagú strandkendőt, és kezében egy könyvvel a medence felé indult.
- De ... de te nem vagy kíváncsi, hogy ki a gyilkos? - dadogta értetlenül bámulva a nő után az író, aztán meglátta a könyvet. - Csak nem egy Patterson krimit akarsz olvasni? - kiáltotta felháborodottan.
Kate visszafordult és körbemutatott.
- Csak kíváncsi vagyok, mivel érte el, hogy egy ilyen csodálatos szigete legyen - mondta csipkelődve, aztán finoman ringó csípővel folytatta útját a medence partján álló napozóágyhoz.
Castle még szólásra nyitotta a száját.és felemelte a mutatóujját, hogy ellenkezzen, de mivel belátta, hogy nem tud visszavágni a huncutul mosolygó nőnek, bosszúsan vette tudomásul, hogy Beckett-nek megint sikerült lecsípni egy kicsit az egójából. Vacillálva nézett hol a a nő, hol a tábla felé, aztán elhúzta a száját, és folytatta a tények felírását a fehér felületre.
Kate élvezte a semmittevést. Patterson hihetetlen sebességű thrillere magával ragadta, de nem tudta úgy elvarázsolni, mint Castle írásai, ezért amikor érezte, hogy az árnyékban is felforrósodott a teste, megmártózott a medence langyos vizében. Úszott néhány hosszt, aztán csak ellazulva lebegett, és figyelni kezdte Castle-t. A férfi besietett a házba, aztán néhány perc múlva fényképekkel a kezében tért vissza, amiket felrakott a táblára. Kate elmosolyodott, amikor meglátta, hogy Castle leül az asztal szélére, és karba font kezekkel, elgondolkodva pásztázza az információkat. Látta, hogy az egyik pillanatban felcsillan a szeme, és felugrik az asztalról, aztán vág egy csalódott grimaszt, és visszaül, majd bánatában bekap valamit az ebéd gyanánt kikészített hidegtál finomságaiból. Természetesen őt is izgatta, hogy ki lehet Anton gyilkosa, főleg így, hogy az ügy egyre szövevényesebbé vált, de ez nem az ő ügye volt, és esze ágában sem volt, hogy alárendelje a nászútjukat az elméletgyártásnak. Hirtelen eszébe jutott, mennyire bosszantotta egy hasonló helyzet, amikor először járt Hamptons-ban Castle-lel, de most egyáltalán nem zavarta. Persze, ha úgy érezné, hogy elhanyagolja a férfi, akkor más lenne a helyzet, de tudta, hogy ennyi játékot engednie kell neki ahhoz, hogy a kellő időben vele foglalkozzon, és ne máson járjon az esze.
Castle kinyomtatta az ügyben érintett összes ember fényképét, és feltette őket a megfelelő információk fölé. Képzelete eleinte több lehetséges gyilkost és eseménysort is felvázolt, de mindegyikben volt valami hiba. Időnként a medence felé pillantott, és csalódottan vette tudomásul, hogy Kate-nek esze ágában sincs segíteni az elméletgyártásban, mert az imént még láthatóan élvezettel olvasta Patterson könyvét, most meg boldogan mosolyogva lebeg a medence kristálytiszta vizében. Még egy percig próbált összefüggést keresni a táblán látott képek és feliratok között, aztán az órájára pillantott. Most tudatosult benne, hogy már több mint két órája Anton gyilkosságával foglalkozik, de semmi említésre méltót nem tudott összehozni. - Lehet, hogy csak Beckett-tel együtt tudok csak valami értelmeset összehozni? - töprengett. - Na, meg a fiúk kulimunkája sem elhanyagolható tényező. Lehet, hogy estére még megtudnak valami fontosat. Azon kapta magát, hogy már nem a táblára írtakat nézi, hanem Kate-t figyeli, ahogy lassú, kecses mozdulattal kilép a medencéből. Hirtelen eszébe jutott, milyen izgalom fogta el, amikor először látta a nőt vizes hajjal, testére tapadó fürdőruhában felbukkanni egy szállodai medence vizéből. Anton Volkov képére pillantott, és megrázta a fejét. - Bocs, haver, de te tudsz várni, én meg nem halaszthatom el ezt a pillanatot - mondta a képnek, aztán sietve a hálószoba felé indult.
Kate kissé csalódottan vette tudomásul, hogy Castle valószínűleg megint kutatómunkát folytat az interneten, mert sehol sem látta. A napozóágyat kihúzta a pálmafa árnyékából, hogy a nap melegétől minél előbb megszáradjon. Csukott szemmel élvezte az éltető sugarakat, amikor ismerős illat csapta meg az orrát, majd közvetlenül utána megérezte a férfi puha, meleg ajkát az övén.
- Na, Sherlock, megoldottad az ügyet? - nézett fel a férfira, és elmosolyodott, amikor meglátta, hogy Castle a pólót és a térdnadrágot fürdőnadrágra cserélte, amiből arra következtetett, hogy csatlakozni akar hozzá.
- Nem. Még nem - mondta sértődötten, de a következő pillanatban már ellenállhatatlan, kisfiús mosolyát felöltve, csillogó szemekkel nézett rá. - Arra a következtetésre jutottam, hogy ha nem vagy velem, akkor nincsenek olyan jó ötleteim.
Kate-et először átjárta a büszkeség érzése, de hirtelen rossz érzése támadt, és gyanakodva összehúzta a szemöldökét.
- Azért jöttél ide, hogy segítsek nyomozni?
Castle néhány másodpercig bizonytalanul hallgatott, mert meglepte, hogy Beckett ilyen hamar átlátott rajta, de érezte, hogy ezzel az ötletével túlfeszítené a húrt.
- Én? - nevette el magát erőltetetten, miközben szélesen gesztikulálva magára mutatott, és megrázta a fejét. - Dehogy! Miért gondolsz ilyeneket?
- Talán, mert ismerlek - szegezte rá átható tekintetét várakozva a nő.
Castle nyelt egyet, aztán bűnbánó arccal leült a napozóágy szélére, Kate combja mellé.
- Na jó - nézett fel ártatlan szemekkel, miközben középső ujjával éppen csak érintve a naptejtől fényes bőrt, cirógatni kezdte Kate hasát. - Az előbb megláttalak előbukkanni a vízből, és eszembe jutott, hogy amikor Russel Ganz után nyomoztunk Los Angelesben, mit meg nem adtam volna, hogy megérinthesselek, amikor ugyanígy léptél ki a medencéből, most meg lehetőségem van rá és nem élek vele - kezdte, de mivel Kate összevont szemöldökei nem mozdultak, folytatta. - De az is igaz, hogy megfordult a fejemben, hogy ha kedved lenne beszélni az ügyről, nem utasítanám vissza.
Kate nézte a férfi őszinte tekintetét, csintalanságát bevalló kisfiúra emlékeztető félszeg mosolyát. Képtelen volt rá haragudni.
- Nincs kedvem az ügyről beszélgetni - szólalt meg ő is őszintén, mire Castle arca egy pillanatra bosszúsra váltott, de aztán sejtelmesen elmosolyodott.
- Hm ... akkor ... mihez lenne kedve, Beckett nyomozó? - indult ujjával felfelé a selymes bőrön. - Lustálkodni a napon, úszni a medencében, vagy sétálni a parton?
- Nem is tudom ... - játszotta a töprengőt Kate. - Melyikhez jár ilyen simogatás? - harapta be az alsó ajkát.
Castle szája vágyakozón elnyílt, aztán nyelt egyet.
- Bármelyikhez - mondta, aztán a nő fölé hajolt, és gyengéden megcsókolta.
- Akkor legyen a part - suttogta Kate a csókba.
Espo ruganyos mozdulattal lépett a motorcsónakból a stégre, és rosszalló tekintettel járatta körbe a szemét a kihalt kikötőn.
- Ha már idehívtak bennünket, legalább kijöhettek volna elénk - morogta.
Ryan csak elnézően elmosolyodott. Javival ellentétben ő már volt nászúton, ezért már azon is csodálkozott, hogy meghívták őket vacsorára, és nem lepődött meg azon, hogy nem azzal akarják tölteni az idejüket, hogy rájuk várnak.
- A villa arra van - intett egy keskeny kis út felé a fiatal fekete fiú, aki áthozta őket a szigetre. - Keresztül kell menni egy homokos partszakaszon, aztán onnan már meglátják.
Ryan elindult a mutatott irányba, de Espo tágra nyílt szemekkel nézett körbe.
- Szerinted nekünk hány évig kellene dolgoznunk, hogy megvehessünk egy ilyet - mutatott körbe.
Ryan a tekintetével követte barátja mozdulatát. Hófehér sziklák, amit hamarosan felvált a finom szemcséjű, fehér homok, pálmafák, a szivárvány minden színében pompázó bokrok, és a látóhatár felé közeledő vöröslő Nap, ami sugaraival bíborszínűre festette az ég alját, az egyre sötétebb kék, csillámló óceán, valószerűtlenül szép volt.
- Jobb, ha nem kezded el számolni - figyelmeztette Espo-t kissé lemondóan. Bár nem volt a vágyai között egy magánsziget, azért el tudta volna képzelni, hogy itt töltik a nyarakat Jenny-vel és Sara Grace-szel.
A kikövezett gyalogút egy szakaszon a virágzó bokrok között vezetett. Már majdnem kiértek a homokos partszakaszra, amikor ismerős hangok ütötték meg a fülüket.
- Remélem, hoznak magukkal fürdőnadrágot! Csodálatos a milliárdnyi csillag alatt fürödni az óceánban - hallották a közeledő Kate hangját.
- Hát ... fürödni is jó a csillagok alatt az óceánban, az igaz ... - mondta pajzán hangsúllyal az író.
Mindketten elnevették magukat, aztán futó csókot váltottak, és kézen fogva siettek a kikötő felé. Ebben a pillanatban lépett ki a két nyomozó a bokrok takarásából.
