A kellemes érzés azonban egy pillanat
alatt köddé oszlott, mert a férfi telefonjának zenélése fülsértően
hasított a szoba csendjébe.
Összenéztek. Kate csak csodálkozva összevonta a szemöldökét, Castle viszont ijedt tekintettel nyelt egyet, aztán kapkodva a készülékért nyúlt.
- Ryan az - sóhajtott egy nagyot megkönnyebbülten, és miközben Kate-re mosolygott, a füléhez emelte a telefont. - Castle - szólt bele könnyed hangon.
- Szia. Nem zavarok? - hallotta meg a nyomozó bocsánatkérő hangját. - Beckett nem vette fel a telefonját.
- Hát ... az övé ... szóval leesett, és most nem működik - próbált Castle olyan hangsúllyal beszélni, mintha valami jelentéktelen dologról lenne szó, miközben huncutul a nőre kacsintott. - Van valami fejlemény?
- Ami azt illeti, van.
Az író érezte a büszkeséget Ryan hangjában, ami azonnal kíváncsivá tette.
- Mi? Mit találtatok? - kérdezte izgatottan, de néhány másodpercig nem érkezett válasz, mintha Kevin töprengene, elmondja-e az új híreket.
- Beckett ott van?
Castle azonnal kapcsolt, hogy a férfi inkább a felettesével akarja először megosztani, amit megtudtak, amit meg is értett. Tudta, hogy mennyire fontos neki Beckett elismerése.
- Kihangosítalak!
- Khm ... Szia Beckett - áradt a hangszóróból Ryan hangja bizonytalanul.
- Mit találtatok? - kérdezte Kate nyugodt, érdeklődő hangon, amitől a nyomozó azonnal megbátorodott, és magabiztosan folytatta.
- Három fontos hírünk van. Gates kihallgatta Lionel Kinget, lenyomoztuk a nyelviskolát, és kihallgattuk az egyik díszletépítő munkást. Mindegyik nyom meglepő fordulatokat tartogatott - csendült újra büszkén Ryan hangja, aztán hirtelen elhallgatott. A nyomozó tudta, hogy Gates utasítása szerint csak a nyelviskoláról megtudott információt kellene közölni velük, miszerint Marion Hartnett Oroszországba akart szökni Anton Volkovval, de azzal is tisztában volt, hogy ha a többi eredményt is megosztja Beckett-el és Castle-lel, akkor annyira izgatja őket az ügy, hogy a meglátásaikkal segíthetik őket. Elbizonytalanodott, hogy jól döntött-e, amikor az ügyvédet és Eddy Cartert is megemlítette. - Nem akarlak zavarni benneteket a nászutatokon, csak ...
- Van felvétel a kihallgatásokról? - vágott a szavába Beckett, amikor megérezte a bizonytalanságát, mert szerette látni a tanú vagy a gyanúsított reakcióit is a vallomástétel alatt.
- I-igen, de Gates megtiltotta, hogy zavarjunk benneteket.
Kate töprengve Castle-re nézett. Amikor néhány nappal ezelőtt rájött, hogy Castle nyomozósdit akar játszani a nászútjuk alatt, még bosszantotta a dolog. Egyáltalán nem vágyott gyilkosokra, kihallgatásokra, gyanúsítottakra ebben a két hétben, de be kellett vallania, hogy izgalommal töltötte el a titkos nyomozás a cirkuszban, és egyre kíváncsibbá vált az egyre szövevényesebb üggyel kapcsolatban. Castle-re pillantott, aki olyan ártatlan tekintettel nézett rá, miközben nagyot pislantott, mit egy kisfiú, aki mindent megígér, csak vegyék meg neki a hőn áhított játékát. Tudomásul kellett vennie, hogy a nyomozás, és a rejtélyek megoldása már az életük részévé vált, ráadásul mindkettejüknek örömöt okozott. Mivel a nászútjuk tele volt a Castle-lel töltött kellemes és édes órákkal, kirándulással, sétákkal, szórakozással, romantikus éjszakai fürdőzéssel, izgalmas motorozással, nem érezte úgy, hogy valamiről lemaradna, ha segítenének a fiúknak. Bár a késdobálónál átélt izgalmakat és Castle találkozását a fehér tigrissel szívesen kihagyta volna a repertoárból, látva Rick sóvárgó tekintetét, elmosolyodott.
- Mi lenne, ha nem Gates döntené el, hogy mi zavar minket? - kérdezte sejtelmesen.
- Rendben, akkor küldöm a kihallgatások felvételeit és a nyelviskolától kapott információkat. Nekünk még ki kell hallgatnunk öt embert, és utána kell néznünk Marion Hartnett pénzügyeinek. Beszélhetnénk este?
Castle hirtelen felemelte a mutatóujját, jelezve, hogy van valami ötlete.
- Mi lenne, ha átjönnétek hozzánk? Ennénk egy finom vacsorát, innánk pár pohár kiváló bort, aztán megbeszélnénk az ügyet - mondta lelkesen. - Van egy gyönyörű homokos strand, de medence is van, ha azt jobban szeretitek - tette hozzá csábító hangon. - Ja, és van fehér táblánk is - vigyorodott el, mintha ez lett volna az aduász a kezében.
- Hát, nem is tudom ... - hallották Ryan bizonytalan hangját.
- Egy kis pihenés nektek is jár - szólalt meg Beckett, aki biztos volt abban, hogy Ryan éppen Espo-ra néz, és várja a beleegyezését.
- Meg egy kis luxus is - tette hozzá Castle. - Elvégre helyettünk is dolgoztok, ráadásul itt, a Bahamákon. Milyen lenne már, ha nem engedhetnétek meg magatoknak egy estét?
A vonal túlsó végén néhány másodpercig csend volt, aztán Espo morcos hangját hallották meg.
- De jó legyen a kaja!
Kate és Castle elégedetten egymásra mosolygott.
- Persze, hogy jó lesz! Hétre legyetek a kikötőben! Küldök értetek egy motorcsónakot.
- Rendben, ott leszünk - enyhült meg Javi hangja, aki valószínűleg jobban örült volna, ha Beckett, és főleg Castle nélkül oldják meg az ügyet, de nem tudott ellenállni egy kis luxusnak. - Addig nézzétek át az anyagot, amit küldünk!
- De most már áruljátok el, mit tudtatok meg!
- Nézd meg a saját szemeddel!
- Vá-várjatok! - ült fel az ágyban Castle, mintha azzal meg tudná akadályozni, hogy a fiúk letegyék a telefont, mielőtt kielégítenék a kíváncsiságát, de hiába, a kijelző képe váltott, jelezve, hogy bontották a vonalat.
A férfi bosszúsan elhúzta a száját.
- Ez jó ötlet volt - húzta végig ujjait Castle hátán Kate, finoman cirógatva a bőrt.
- Akkor nem bánod, hogy nem kettesben töltünk minden estét a nászutunkon? - fordult a nő felé megkönnyebbülten a férfi.
- Nem. Itt ez a csodaszép hely, nekik meg csak a nassaui rendőrség kihallgatószobája jut.
Castle tekintete hirtelen elgondolkodóvá vált. Kate kissé félve figyelte. Tudta, hogy ilyenkor gyakran valami őrült ötlet születik meg a fejében.
- Nincs kedved a jövő hetet azon a szigeten tölteni, ahol eredetileg terveztük a nászutunkat? - nézett talányosan mosolyogva a férfi, miközben egy pillanatra felhúzta a szemöldökét.
- Palawan-ra gondolsz? - lepődött meg Kate az ötleten. Eszébe jutott az este, amikor Castle-t az ágyban találta, ahogy békésen alszik, az ágy pedig terítve volt a mesebeli, szinte érintetlen szigetről készült fotókkal, prospektusokkal. Ha Tyson nem rabolta, és hurcolta volna el az arizonai sivatagba Castle-t az esküvőjük előtt, akkor már rég bebarangolták volna azt a szigetet. - De hát Patterson két hétre adta oda ezt a villát az egész szigettel együtt!
- Igaz, de én akkor, amikor ... - kezdett a magyarázatba a férfi, de elcsuklott a hangja és alig észrevehetően megrándult az arca. - Szóval én lefoglaltam egy utat Palawanra, de ... de nem tudtunk elmenni - folytatta fájdalmas tekintettel. - Később az utazási iroda jelezte, hogy tekintettel a történtekre, választhatunk egy másik időpontot. - Ha akarunk, a jövő héten is mehetünk, csak szólnom kell nekik.
- És Patterson? - vacillált Kate, mivel úgy érezte, nem lenne illendő visszamondani az ajándékba kapott időt a magánszigeten, de Castle csak hanyagul megvonta a vállát.
- Pattersonnal megbeszélném, hogy adja oda a mi második hetünket két rendkívüli New York-i nyomozónak.
Kate meglepetten nézett a csibészesen csillogó kék szemekbe, aztán átölelte a férfi nyakát, magához húzta, és gyengéden megcsókolta.
- Mehetünk Palawanra - suttogta a csókba, aztán kissé hátrébb húzódva, szigorúan a kék szemekbe nézett. - Egy feltétellel: semmi cirkusz, semmi gyilkosság!
- Semmi cirkusz, semmi gyilkosság - ígérte elégedetten mosolyogva Castle.
Negyed óra múlva
Kate megbeszélte Manuela-val a vacsorát, Castle pedig Jose-val, hogy szerezzen
valakit, aki a csónakkal elhozza Ryan-éket a szigetre, aztán kiültek a teraszra
reggelizni. Kate megringatta a kezében tartott mentás limonádét, és békés
nyugalommal figyelte, ahogy a jégkockák nekikoccannak a pohár falának, aztán Castle-re
pillantott és elnyomott egy mosolyt, mert
a férfi bosszúsan nyomkodta a laptop billentyűzetét, mivel a várva várt e-mail
csak nem akart megérkezni.
- Most szórakoznak velünk? - dőlt hátra duzzogva a férfi. - Mi tart ennyi ideig? Legalább azt elárulhatták volna, hogy miért járt Marion orosz nyelvtanfolyamra!
- Nyugi Castle! Lehet, hogy csak az anyanyelvén akart szerelmet vallani Antonnak.
- Hm ... nem hiszem - ingatta meg a fejét Castle. - Te nem hallottad, milyen diadalittas volt Ryan hangja, amikor azt mondta, hogy három fontos információhoz jutottak?
- De igen, hallottam. Talán azt akarják, hogy egy kicsit meglóduljon a fantáziád, és találgatni kezdj, mielőtt megkapjuk az anyagot - mosolygott incselkedve a nő, aztán felállt, és végigsimított a férfi sűrű haján, egészen a fülét és a halántékát fedő kötésig. - Addig bekenem a füledet, és teszek rá új kötést!
- Jó - egyezett bele morogva Castle. Nem mert ellenkezni, mivel a Grigorij Petrov okozta sérülést magának köszönhette, ezért Kate joggal haragudhatott volna rá. Mivel nem akarta újra kivívni a nő rosszallását, engedelmesen fordította a fejék oldalra.
- Ez fájni fog egy kicsit, mert néhány hajszál is a ragasztó alá került - figyelmeztette Kate, aztán mielőtt a a férfi menekülőre foghatta volna a dolgot, egy határozott mozdulattal lehúzta a ragtapaszt egészen az összevarrt vágásig.
- Áááááuuuuu - kiáltott fel fájdalmasan Castle, miközben a füléhez kapott, és próbált kissé elhúzódni.
- Ha bátor voltál Grigorij kései elé állni, akkor most is legyél az! - szúrt oda Kate. - Ne mocorogj! A géz egy kicsit beleragadt a sebbe, és nem akarom, hogy felszakadjon.
- De ... de ...
- Szót fogad a Kistigris! - mondta Kate szigorú hangon, miközben mosolyogva figyelte a beletörődő, de durcás arcot.
A következő másodpercekben egyikük sem szólt. Kate minden figyelmét arra összpontosította, hogy minél kevesebb fájdalmat okozva szabadítsa meg a férfit a sebtapasztól és a géztől, Castle pedig azzal volt elfoglalva, hogy ezt halkan sziszegve és nyögdécselve túlélje. A kenőcs és az új kötés felhelyezése már nem járt fájdalommal, ezért miközben Kate még azzal ügyködött, Castle már a laptop billentyűzete felé nyúlt, hogy kiiktassa a képernyőkímélőt, és megnézze, megjött-e a levél.
- Itt van! - kiáltott fel, és már meg is nyitotta az első mellékletet.
Kate sóhajtott egyet.
- Szívesen - mondta csak úgy magának, mivel Castle figyelmét már teljesen lekötötte a Marion és a tanfolyamvezető közti levelezés szövege, aztán tekintete megállt az író izgatottan csillogó kék szemén, és elmosolyodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése