Változatok egy témára 8/39

Érezte, hogy a szíve gyorsabb ütemre vált, és olyan izgatottan várta, hogy a vele szemben levő ajtó feltáruljon, mintha az valami csodálatos varázslatot rejtene.

Hirtelen lágy zene hangjai törtek utat a csendbe. Castle meglepetten pillantott körbe, és csak másodpercek múlva jött rá, hogy a szobába rejtett hangszórókból szól a kellemes muzsika. Ismerte a dalt, bár az előadójára már nem emlékezett, de a szövegére igen. Olyasmiről szólt, hogy mindannyian álarcot viselünk, ami elrejti valódi énünket, de ha ledobjuk ezt az álarcot, akkor meglepődsz, milyen szépségeket rejtett. A szája kiszáradt, szíve vadul kalimpált a mellkasában, mert érezte, hogy elérkezett a várva vár pillanat. Szemét az ajtóra szegezte, és lélegzetvisszafojtva nézte, ahogy az lassan kitárul, és feltűnik a nő alakja. Kate háttal állt neki, terpeszben megvetett lába, amelyen hosszú szárú, fekete bőrcsizma ragyogott, kemény tartást adott a testének. Férfias szabású fehér nadrágot, fölötte égővörös frakkot viselt, amit aranyszínű vállrózsa díszített, haja valószínűleg fel volt tűzve, mert nem látszott ki a fején levő fekete cilinder alól. A ruha  a múlt század elejének oroszlánszelídítőire emlékeztette Castle-t. Tátott szájjal járatta végig tekintetét a rettenthetetlenséget sugárzó alakon, amikor Kate meglendítette a kezében tartott ostort, ami akkorát csattant, hogy az író összerezzent. Egy pillanatra az arcára fagyott a mosoly, amikor belegondolt, hogy fogalma sincs, mit tervez az ostorral Kate, de aztán eszébe jutottak a nő szavai: "Ha engedelmeskedik a Kistigris, nem rajta fog csattanni az ostor." Szóval, csak engedelmeskednem kell - gondolta megnyugodva.

- Szemed csak a felszínt látja, a testemet fedő jelmezt,

Vajon ez fantáziád vágya, vagy látni akarod a lelkem? - énekelte a búgó hangú énekes.

Castle várakozón feljebb nyomta magát az ágyban, és türelmetlenül várta, hogy Kate megforduljon, és ha a dal szövegét követi, akkor lassan megszabaduljon a ruháitól. Legalábbis reménykedett, hogy jól emlékszik, és úgy végződik a dal, hogy vessük le a jelmezt, és mutassuk meg valódi önmagunkat, bár ebben egyáltalán nem volt biztos. Nyelt egy hatalmasat, miközben érezte, hogy a képzelete szülte képeknek köszönhetően, testének legérzékenyebb része már a vágyai uralma alá került. Teste vágyakozva megfeszült, amikor Kate még egyet csattantott az ostorral, aztán lassan megfordult.

- De-de hát ... - nyögte levegő után kapkodva döbbenten, amikor meglátta a nő arcát, amin hatalmas, fekete pödört bajusz éktelenkedett. Beckett valóban olyan volt, mint egy régimódi cirkuszi idomár, csakhogy míg Castle Kate-t, mint egy vonzó, érzéki nőt képzelte maga elé, addig az egy kemény tartású, a bajusztól marcona kinézetű férfiként közeledett felé. - E-ez nem vicces - rázta meg a fejét, miközben ijedten feljebb húzta a hasán a vékony paplant. Fogalma sem volt, mire készül Kate, ezért kétségbeesetten fürkészte az arcát, amit teljesen átváltoztatott a felkunkorodó végű bajusz, ezért semmit nem tudott leolvasni róla. Annál beszédesebbek voltak a huncutul ragyogó szemek, amik a gyertyafényben most borostyánszínben tündököltek.

- Figyel a Kistigris! - emelte fel parancsolóan a mutatóujját Kate.

Castle gondolatai száguldozni kezdtek, mire is kellene figyelnie, amikor a dallam éppen hangnemet váltott, és a keserédes mollból a melegebb dúrra váltott, ami megütötte a férfi fülét, és akaratlanul is figyelni kezdett a dalra.

- Más vagyok, mint amire vágysz, de ez az álcám, ami megvéd.

Azt akarom, hogy annak láss, ami a vágyaim mélyén él - hallotta a szöveget. De mit akar ezzel Kate? Ő vegye le róla az álcát, azaz a jelmezt? Tétován mozdult a nő felé, amikor az egy határozott mozdulattal letépte az álbajuszt, aztán megfogta a fején levő fekete cilindert, és messzire hajította. Castle mozdulatlanná dermedt, és tátott szájjal figyelte, ahogy a selymes hajzuhatag, megszabadulva a rabságból, lágy hullámokban leomlik, aztán ahogy Kate megrázza a fejét, amitől a szálak felborzolódnak, és vadítóan érzéki külsőt kölcsönöznek a nőnek. Castle még pislantani is elfelejtett, amikor Kate megsuhintotta az ostort, aztán lassan megringatta a csípőjét, és kigombolta a piros frakk legfelső gombját. Néhány másodpercig nem tudott szabadulni a vágykeltő mozdulattól, amit olyan lassan vitt véghez a nő, mintha várna valamire, aztán felnézett a pajkosan ragyogó szemekbe. Vett egy nagy levegőt, hogy megszólaljon, amikor Kate újra felemelte az ujját.

- Nem beszél a Kistigris, csak figyel!

Castle egyre jobban kezdte élvezni a helyzetet, mert lassan világossá vált számára, hogy Kate-nek pontos terve van az estével kapcsolatban, ezért egyre izgatottabban és türelmetlenebbül várta a folytatást. Arra azonban álmaiban sem számított, ami a következő másodpercekben történt, pedig ha jobban figyelt volna a dal szövegére, kitalálhatta volna a nő szándékát.

Kate élvezettel figyelte Castle reakcióit: az izgatott vágyat, aztán a döbbenetet és a riadalmat, de leginkább azt élvezte, hogy amikor elkezdte kigombolni a frakkját, a férfi szája olyan átszellemült mosolyra húzódott, mint akit megbabonáztak, szemében pedig a sóvárgó vágyakozás mellett megjelent a gyermeki öröm. Újra meg akarta lepni, és már tudta, hogy sikerülni fog. Ujjai a második gombhoz értek, ami azonban csak dísz volt, mivel a frakkot és a nadrágot is tépőzárral látták el, hogy ha egy jelmezbálon kényelmetlenné válik, és meg akar szabadulni tőle a viselője, azt egy mozdulattal megtehesse. Amikor látta, hogy Castle szinte felfalja a tekintetével, és elnyílik a szája, megragadta a frakk hajtókáját, és rántott rajta egyet. A kabát egy halk, reccsenő hang kíséretében szétnyílt, és a földre hullott, amit a következő pillanatban követett a fehér nadrág. Kate nézte, ahogy Castle szeme kikerekedik, ösztönösen becsukja a száját és nyel egy nagyot. Elégedetten elmosolyodott. Pontosan erre az arckifejezésre és reakcióra számított.

A férfit már akkor elvarázsolta a nő, amikor levette a bajuszt és a cilindert, és hátravetve a fejét, megrázta kibomló haját, de amikor lerántott magáról a frakkot és a nadrágot, és meglátta a tökéletes testre feszülő mélyvörös, csillámló flitterekkel és gyöngyökkel díszített dresszt, érezte, hogy vége van. Ha az mondták volna neki, hogy képzelje el a legszexibb, legvadítóbb, legvonzóbb női tigrisszelídítőt, valami hasonlót képzelt volna el. A hosszú, izmos lábakat kiemelő fényes, fekete csizma, a tökéletes női test minden domborulatát kihangsúlyozó, érzékiséget sugárzó vörös dressz, az uralmat sugárzó testtartás, no és az ostor, talán még felül is múlta az író képzeletét! Castle nem is sejtette, hogy az igazi játék még csak most kezdődik!

Lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy Kate lassan végighúzza ujját az ostor nyelén, aztán a szíjat hozzá fogva, az ágy mellé lép.

- Fekszik a Kistigris! - szólalt meg a nő érzéki, mégis ellentmondást nem tűrő hangon, majd amikor Castle engedelmesen hátradőlt az ágyban, elégedetten mosolyogva hozzátette: - A szófogadó Kistigris jutalmat kap.

Castle tágra nyílt szemekkel nézte a nő kihívó, pajzán tekintetét, ahogy az ostorral felé közelít, majd finom érintéssel köröket ír le vele a mellkasa bőrén, aztán lassan a hasa felé indul.

- Szo-szót fogadok - suttogta megbabonázva, miközben szíve vad vágtába kezdett, mert Kate az ostor nyelével lassan lejjebb húzta a paplant. Meg szerette volna érinteni a nőt, magához húzni és megcsókolni, de amikor felé nyújtotta a kezét, Kate az ostornyéllel a kézfejére koppintott.

- Nem mocorog a Kistigris! - mondta tettetett szigorral.

Castle ijedten kapta vissza a kezét. Már sejtette, milyen játékot akar vele játszani a nő. Érzéki érintésekkel, simogatásokkal izgatja fel a végletekig, miközben nem engedi, hogy megérintse. Ettől aztán olyan erős vágyat érez, hogy mindennél mámorítóbbá válik a beteljesülés, amikor végre a karjaiba zárhatja. 

Az ostornyél lassan cirógatta a hasát, majd oldalra haladva a csípőjét, végül lefelé folytatta az útját, de Kate nem húzta lejjebb a takarót, hanem a vékony anyag fölött haladva simított végig a lábán egészen a lábfejéig, aztán vissza. 

Amikor Kate újra a férfi hasának csupasz bőréhez ért, érezte, ahogy az érintéstől megfeszülnek a férfi izmai, légzése szaporábbá válik, és látta, hogy a vékony takaró már nem elegendő, hogy elrejtse vágyának legfőbb bizonyítékát. Tudta, hogy Castle mennyire meg szeretné érinteni, de még egy kicsit játszani akart.

- Megfordul a Kistigris!  - húzta fel kacéran a szemöldökét.

- De ... - próbált ellenkezni a férfi, mondván, az előbb még azt a parancsot kapta, hogy ne mocorogjon, most meg az ellenkezőjét, de Kate-nek elég volt összeszűkíteni egy pillanatra a szemét, és felemelni az ostort ahhoz, hogy a férfiba fojtsa a szót, és az durcás arccal, mégis engedelmesen megforduljon.

- Szemeket becsukni! - hallotta a következő parancsot. Bosszantotta, hogy nem elég, hogy nem érintheti meg Kate-t, de még csak nem is láthatja, de ahogy megérezte a leheletnyi érintést, elszállt a bosszúsága. Csukott szemmel még erőteljesebben érzékelte az andalító dallamot, Kate mámorító illatát, és az ostornyél  finom simogatását. A  köröző mozgás után érezte, ahogy a cirógatás egyre lejjebb vándorol, eléri a takarót, majd lehúzza azt egészen a térdhajlatáig, aztán visszaindul a combján. Amikor a simogatás abbamaradt, és a vékony, hosszú ostornyél fenyítő nádpálcaként csattant a csupasz fenekén, összerándult, de nem annyira a fájdalom, mint inkább a meglepetés miatt. Nem számított a bizsergető, éppen csak csípő érzésre, de sejtette, hogy ez a büntetése része.

- Aúúú! - kiáltott fel panaszosan, és játszva az áldozatot, a fenekéhez kapott. Kinyitotta a szemét, és Kate felé fordult. - Szót fogadott a Kistigris - mondta durcásan. - Jutalmat érdemel.

Kate közelebb hajolt hozzá, ujjaival gyengéden végigsimított a hátán, majd megpaskolta a fenekét, végül karjaival átölelte a nyakát, magához húzta, és lágyan megcsókolta.

- Ez a késdobálós számért járt - suttogta Kate a csókba. - A jutalom most következik - túrt ujjaival a férfi sűrű hajába. Érezte, hogy Castle elégedetten elmosolyodik, és hagyta, hogy az erős, mégis oly gyengéd kezek és a meleg, puha ajkak birtokba vegyék a testét.