Éppen óvatosan a nő fölé helyezkedett,
amikor Kate telefonja olyan erőteljes rezgésbe kezdett az
éjjeliszekrényen, mintha egy életéért küzdő, utolsó perceit élő, óriás
rovar lenne.
Castle mozdulatlanná dermedt. Hányszor, de hányszor tette már tönkre a civilizáció e remekművének tartott szerkezet a legszebb pillanataikat! Bár máskor úgy érezte, fél ember a telefonja nélkül, most a pokolba kívánta a készüléket.
- Ne! Kérlek, ne! - nézett könyörgőn Kate-re, aki ösztönösen nyújtotta karját az éjjeliszekrény felé. - Hadd menjen hangpostára! - suttogta a nő nyakára adott csókba, aztán ajkával puhán érintve a vállgödrét, haladt lefelé a két vágyakozón ágaskodó mellbimbó felé, amelyek könnyedén bukkantak elő a selyem köntös takarásából.
- Le ... le fog ... esni - sóhajtott nagyot Kate, miközben igyekezett figyelmét megosztani az izgató érzés és a kitartóan rezgő telefon között, de nem járt sikerrel, mert Castle ajka elérte teste egyik legérzékenyebb pontját. Egy pillanatra behunyta a szemét, hogy átadja magát a bizsergető érzésnek, aminek az lett a következménye, hogy kinyújtott karja leverte a telefont, ami földet érve hangos csörömpöléssel esett darabjaira.
- Szeretem a gravitációt - sóhajtott megkönnyebbülten Castle, amiért végre megszűnt az idegtépő zizegés, és hogy Kate-nek még csak meg se forduljon a fejében azon gondolkodni, mi lett a telefonja sorsa, csókjaival egyre lejjebb haladt a bársonyos simaságú bőrön, és elmosolyodott, amikor megérezte az alatta megfeszülő hasizmok remegését.
- Hm - forgatta meg elgondolkodva ujjai között a telefonját Ryan. - Lehet, hogy még alszanak - pillantott az órájára, aztán tekintete a rendőrségi iroda ablakára tévedt. A Nap lassan közeledett égi útjának csúcspontjához, és hihetetlen erővel árasztotta magából a vakító fénysugarakat és a perzselő meleget.
- Alszanak? - pillantott fel kajánul vigyorogva Espo, miközben a következő kihallgatáshoz szükséges iratokat rakta egy dossziéba. Elnéző szeretettel megingatta a fejét. Sokszor megszekálta Kevint a naivitása és az ártatlansága miatt, és bár megmosolyogta ezekért a tulajdonságaiért, de csodálta is, hogy gyilkossági nyomozóként meg tudta őrizni ezt az oldalát. - Fél tizenegykor?
- Miért? - vonta meg a vállát Ryan. - Talán kimerítő volt az éjszakájuk - jelent meg egy megértő mosoly az arcán.
- Vagy éppen most ismétlik meg a kimerítő éjszakát! - vigyorodott el kajánul Javi, ám amikor meglátta társa rosszalló tekintetét, érvelni kezdett. - Beckett mindig felveszi a telefonját, ha mi hívjuk, mert tudja, hogy csak fontos ügyekben keressük. Ha a legmélyebb álmából ébred, akkor is felveszi. Persze, ha éppen elrabolták, és megkötözve ül egy pince mélyén, akkor nem. Ha viszont mondjuk ... zuhanyozik éppen, akkor Castle biztosan felvenné. Már házasok, és tudjuk, mennyire kíváncsi. Ugyan már tesó! Te mondogatod állandóan, hogy vegyük fegyelembe, hogy nászúton vannak! - veregette meg a barátja vállát a győztesek felsőbbrendűségével, miközben elégedetten látta, hogy Ryan szemében huncut csillogás jelenik meg, és beleegyezően bólint.
- Jobb is, ha később tudunk beszélni velük, mert addig talán ki tudunk húzni valamit a színpadi munkásokból, és a repülőtéri adatokat is megkapjuk a Miamiból New Yorkba utazókról.
- Én annak is örülnék, ha előkerülne a törpénk mobilja. Biztos, hogy titkolni valója volt, ha eldobható telefont vásárolt, hogy ne lehessen lenyomozni a hívásait - húzta el bosszúsan a száját Espo, aztán Ryan-nel a nyomában belépett a kihallgató helyiségbe.
Az asztal mögött ülő, cingár, harmincas évei elején járó férfi riadt tekintettel fordult feléjük. Rendkívüli magassága annak ellenére szembetűnő volt, hogy összegörnyedve, behúzott nyakkal várta a kihallgatást. A légkondicionált helyiségben is verejtékcseppek csillogtak gyér, tüskésen meredező hajszálai között, míg a homlokán megjelenőktől egy kézmozdulattal igyekezett megszabadulni, aztán nyirkos tenyerét idegesen törölte bele kantáros munkásnadrágja szárába.
- Eddy Carter - nyitotta ki a kezében tartott mappát Espo, aztán szigorú tekintettel a férfira pillantott. - Szép kis listánk van magáról! Sikkasztás, csalás, tiltott szerencsejáték ... ccc - ingatta meg rosszallóan a fejét, mire a férfi ijedten kapkodta a tekintetét a két nyomozó között, aztán a barátságosabbnak megítélt Ryan felé fordult, és mentegetőzve felemelte a kezét.
- A-az már régen volt, és leültem, ami járt érte.
- Igen, azt látom - húzta el lekicsinylően a száját Javi. - Az utolsó ügyénél már azt is figyelembe vette a bíró, hogy egy visszaesőről van szó.
- De, de az már öt éve volt! Azóta tisztességes munkám van, és nem követtem el semmit - tördelte idegesen a kezét, és a fiúknak az sem kerülte el a figyelmét, hogy egyre jobban izzad. - Végig jártam a csoportterápiás foglalkozásokra, és azóta nem nyúltam a kártyához. Megkaptam ezt a melót a cirkuszban, a fizetés is jó és egy csomó olyan helyre eljuthatok, amiről nem is álmodtam!
- Hm. Azért valljuk be, a póker és a blackjack nagy úr. Nagy a kísértés, mert óriási pénzt lehet velük kaszálni - mondta szelíden Ryan, aztán sajnálkozva hozzátette: - Meg persze bukni is.
Eddy Carter értetlen tekintettel, ugyanakkor gyanakodva pislogott Ryan-ra.
- Azt hittem, hogy Anton Volkov megölése miatt hoztak be, nem a pókerpartik miatt - mondta megkönnyebbülten. - Higgyék el, azokhoz nekem semmi közöm! Akkora pénzekben játszottak, hogy esélyem sem volt, hogy bevegyenek! - háborodott fel, de hangjában csalódottság csendült.
Espo és Ryan egymásra pillantott. Espo csak meg akarta kicsit szorongatni a fickót a múltjával, hogy biztosan ne hallgasson el előlük valami fontos információt, Ryan pedig csak játszotta a megértő, jó zsarut, hogy a bizalmába férkőzhessen. Már éppen Antonra akarták terelni a témát, amikor Eddy elpöttyintette a titkos pókerpartit.
- Nem kell ködösítenie, Eddy! - Espo az asztalra támaszkodva előre hajolt, így olyan közel került a férfihoz, hogy az feszengve préselődött a szék háttámlájához. - Van néhány tanúnk, akik látták, mi folyik a színfalak mögött. Már csak pontosítani akarjuk a résztvevőket - blöffölt a nyomozó. Szinte biztos volt abban, hogy a cirkuszban folytatott titkos pókerpartikról beszélt Eddy. Ha pedig akkora pénzek forogtak kockán, amekkoráról a díszletépítő munkás beszélt, akkor talán köze lehet a gyilkossághoz is. Egy nagy összegű tartozás kellő indítéka lehet egy gyilkosságnak.
- É-én nem akarok semmibe belekeveredni - nyögte kétségbeesetten Eddy.
Ryan szelíd, de jelentőségteljes mosolyra húzta a száját.
- Azon már rég túl van, Eddy!
- Mi? Mi? - élénkült meg a férfi, és egyre jobban vörösödő arcán látszott, hogy elönti a düh. - Valaki azt mondta, hogy én is benne voltam? Ez hazugság! - kapkodta a tekintetét a két nyomozó között, végül Ryan szánakozó arcán állapodott meg, aki még sajnálkozva meg is ingatta a fejét azt sugallva, hogy bizony, valaki már bemártotta. - Ki ... ki volt az, aki ilyet állított? A doki, vagy a mágus? - kérdezte dühösen, aztán felcsillant a szeme, mintha rájött volna, hogy kinek állt érdekében bemártani őt. - Á! Hát persze! Magnus volt, a norvég homokos artista! Tudtam, hogy egyszer még bosszút áll, amiért az egyik produkciójuk közben az egyik henger nem forgott rendesen, és rám akarták kenni, hogy fordítva szereltem be egy alkatrészt, pedig egyszerűen csak eltörött!
- Nem Eddy, ők nem mondtak semmit - rázta meg talányosan mosolyogva a fejét Espo, miközben magában elkönyvelte, hogy Eddy Carter igencsak együgyű lélek, akit még csak kikérdezniük sem kell, magától szolgáltat értékes információkat.
- Akkor Chucky volt? A bohóc? - találgatott tovább Eddy egyre zavartabban. - Ha ő sem, akkor már csak Ralph Benning, a könyvelő lehet, bár vele nem volt semmi bajom.
A férfi hirtelen hátrahőkölt. - Azt hiszik, hogy Antont a póker miatt ölték meg?
- Miért mondta, hogy esélye sem volt játszani? - próbálta elterelni a férfi gondolatait Ryan, miközben Espo feljegyezte a hallott neveket.
- Annyira azért nem fizetnek meg egy díszletépítőt, hogy be tudja szállni egy olyan pókerpartiba, ahol ezer dollár a legkisebb kezdőtét, a kis vak! De nem is ez a lényeg! Azt hallottam, hogy volt olyan este, amikor százezer dollár cserélt gazdát - bólogatott tudálékosan. - Úgy egy hónappal ezelőtt azt beszélték, hogy Anton is sokat nyert. Igaz lehetett, mert néhány nap múlva láttam, hogy repülőjegyeket hozott neki egy futár. Gondoltam is, hogy biztos nyaralni megy valami menő szigetre a nyereményből.
- És honnan származtak az információk? - húzta fel a szemöldökét kíváncsian Ryan, és érdeklődést színlelve előbbre hajolt, míg Espo csendesen hátrébb húzódott, nehogy megriassza Eddyt, és abbahagyja a fecsegést.
- Nem tudom, de többektől is hallottam - vonta meg a vállát. - Az is nyílt titok volt, hogy mindig Chucky lakosztályában gyűlnek össze, de mindenki hallgatott, mert senki nem akarta, hogy kirobbanjon a botrány. Egy cirkusznak a tökéletességet kell sugározni - mondta meggyőződéssel, de Ryan és Espo biztosra vették, hogy az utolsó mondat nem Eddy saját gondolata. Talán az igazgatónőtől hallotta ezt a mondatot.
A következő fél órában még kikérdezték a férfit arról, hogy mit tudott Anton Volkov kapcsolatairól, a cirkuszban töltött utolsó napjairól, de Eddy semmi újdonsággal nem tudott szolgálni, amit már ne tudtak volna. Amikor megkönnyebbülten sóhajtva kilépett a férfi az ajtón, a két nyomozó elégedetten egymásra nézett.
- Tesó! Még egy ilyen lúzert! - jelent meg egy gúnyos mosoly Espo arcán.
- De neki köszönhetjük, hogy bővült az indítékok, és ezzel együtt a lehetséges elkövetők sora!
- Ez igaz! Felhívom a kapitányt, hogy szükségünk lenne minden információra erről az öt emberről, mire újra kihallgatjuk őket.
- Mi meg addig utánanézhetnénk a pénzügyeiknek, hogy rájöjjünk, volt-e köztük olyan, aki nagyon nagyot bukott valamelyik játszmán - bólintott beleegyezően Espo, és már indult az ajtó felé, de Ryan nem követte, ezért várakozón megfordult. Társa az asztalnak támaszkodott, összeráncolt homloka és töprengő tekintete jelezte, hogy valami szöget ütött a fejében.
- Tudod, azon gondolkodom, ha Anton nagy összegeket nyert és veszített a pókeren, akkor ez miért nem látszik a bankszámláján - nézett fel Espo-ra, aki összehúzta a szemöldökét.
- Igaz. Az ötvenezer dollárt, amit a halála előtt kivett a számláról, Lionel King, az ügyvéd utalta neki, más nagyobb pénzmozgás viszont nem volt. Talán volt egy másik számlája.
- Vagy valaki másnak a számlájára tette be a pénzt - mosolyodott el sejtelmesen Ryan, és amikor látta, hogy Javi-nak nem esik le, hogy kire gondol, sejtelmesen folytatta. - Élete szerelmével készült elhagyni az Egyesült Államokat ...
Espo megütközve hőkölt hátra.
- Na ne! Ki olyan hülye, hogy a pénzét egy nő számláján tartsa?
- Még nem voltál igazán szerelmes - ingatta meg sajnálkozva a fejét Ryan. - Ha lettél volna, akkor értenéd.
- Ennek tudatában lehet, hogy nem is akarok az lenni - rázkódott meg Espo, aztán sóhajtott egyet. - Rendben, kérek végzést Marion Hartnett számlájára is.
Kate az ágyban ült, és elszántan próbálta már harmadszor rápattintani a telefonjára a hátlapot. Miután meghallotta a kattanó kis hangot, várakozón figyelte, hogy megjelenik-e a kijelzőn a gyártó cég logója, de hiába szedte szét és rakta össze újra meg újra a készüléket, nem tudta bekapcsolni. Lemondóan sóhajtott egyet.
Castle boldog, békés mosollyal az arcán, csukott szemmel feküdt mellette, és finoman érintve Kate csupasz hátát, köröket, hurkokat és cikkcakk vonalakat rajzolt rá az ujjaival.
- Legalább nem zavarnak meg bennünket a legszebb pillanatokban - szólalt meg Castle anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét.
- Azt sem tudjuk, hogy ki hívott, Castle! És ha ez egy fontos hívás volt? - bosszankodott Kate. - Vagy valaki bajban van? - húzta össze a szemöldökét, mert hirtelen rossz érzése támadt.
Castle kinyitotta a szemét, és tekintete végigfutott a nő gondterhelt vonásain.
- Nincs semmi baj - mondta magabiztos, megnyugtató hangon, és gyengéden átölelve Kate karcsú derekát, maga mellé húzta. - Csak telefonfüggő vagy, ezért ha nincs veled, vagy nem működik, azonnal rémképeid támadnak.
- Lehet - ismerte be néhány másodpercnyi hallgatás után Kate, miközben szorosan a meleg férfitesthez bújt.
- Ha baj lenne, akkor már az én telefonomat is hívták volna - nyomott egy csókot Castle a kellemes, virágillatú hajra, mire Kate megnyugodva elmosolyodott. A kellemes érzés azonban egy pillanat alatt köddé oszlott, mert a férfi telefonjának zenélése fülsértően hasított a szoba csendjébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése