Változatok egy témára 8/44

- Szívesen - mondta csak úgy magának, mivel Castle figyelmét már teljesen lekötötte a Marion és a tanfolyamvezető közti levelezés szövege, aztán tekintete megállt az író izgatottan csillogó kék szemén, és elmosolyodott.

- Tudtam! Tudtam, hogy nem véletlenül rejtegette azt az oldalt Marion! - kiáltott fel diadalittasan Castle. - Szökni készültek Antonnal Oroszországba!

- Hm ... és képes lett volna Anton mindent feladni? - billentette elgondolkodva oldalra a fejét Beckett. - Egyre híresebb lett és egyre jobban keresett. A karrierje éppen kiteljesedőben volt.

- Hacsak nem ajánlottak neki valami jó lehetőséget az orosz tévések - fűzte tovább a gondolatot Castle. - Bár a számláján nem volt túl sok pénz, és Oroszországban sem árt egy kis biztonsági tartalék, ha a kiszámíthatatlan médiában akart szerencsét próbálni.

- A titokzatos ötvenezer dollárt is kivette a számlájáról, amit a Kajmán-szigetekről utaltak neki, és fogalmunk sincs, mit csinált a pénzzel. Azt sem értem, hova költötte azt a jelentős összeget, amit a cirkusznál keresett.

- Hát, én be tudnálak avatni a könnyen jött pénz gyors és ésszerűtlen elköltésébe - vigyorodott el az író, mivel emlékeiben még élénken élt az az időszak, amikor hetek alatt elszórta az első könyve után kapott jogdíj összegét. - Ha szökni akartak, pénzt kellett szereznie - tette hozzá komolyabban.

- Nézzük meg a videofelvételeket, mielőtt belefognál az elméletgyártásba! - állt fel Kate, és közben szeretettel egy futó csókot nyomot a férfi fejére.

Néhány perc múlva már a besötétített szobában nézték, ahogy a 12-es kapitányság jól ismert kihallgatószobájába lép Gates kapitány, hóna alatt egy dossziét, kezében egy laptopot szorongatva. Hiába viselt fodrokkal díszített, igazán nőies lila blúzt, a konzervatív szabású sötétszürke kosztüm, na és nem utolsó sorban a nő kemény vonásai és szigorú tekintete, rideggé tették a megjelenését. Az asztalnál ülő, ötvenes évei vége felé járó férfi megvető tekintettel fordult a belépő kapitány felé, aztán egy laza mozdulattal megigazította méregdrága selyem nyakkendőjét, és végigsimított tökéletesre nyírt, hófehér haján. Beckett és Castle előtt nem volt ismeretlen az ügyvéd, aki vagy csodálatot, vagy gyűlöletet váltott ki az emberekből azzal, hogy sokszor a legkilátástalanabb helyzetben mentette meg védencét a börtöntől. Csodálták a kitartását, fantasztikus retorikai képességeit, logikus érveléseit, karizmatikus egyéniségét, ugyanakkor sokakban ellenszenvet váltott ki, hogy gyakran gyilkosok és maffiatagok úszták meg segítségével a büntetést. Lionel King fogalom volt az ügyvédek között.

- Nem irigylem a Vaslady-t - húzta el a száját lemondóan Castle, de Kate nem reagált a megjegyzésre, hanem feszült figyelemmel nézte a felvétel minden mozzanatát.

Az ügyvéd, felsőbbrendűségét hangsúlyozva dőlt hátra a székben, és látványosan rápillantott százezer dolláros platina Rolexére.

Az első néhány percben Beckett csalódottan nézte, ahogy a férfi lekicsinylő grimaszokat vágva, kelletlenül válaszol a kapitány kérdéseire. Elismerte, hogy Anton hívta néhányszor telefonon, de azt állította, csak fel akarta fogadni, mint ügyvédet, de ő elutasította a kérését, és csak annyit tud Anton Volkovról, amennyi a médiában megjelent róla, és sosem találkozott a törpével. Kate dühösen összeszorította a száját, amikor a bántó jelzővel illette az ügyvéd a kisembert, aztán csalódottan látta, hogy a férfi feláll, miközben közli Gates-szel, hogy neki ennyi elég volt a rendőrségből, és legközelebb akkor ráncigálják be, ha van is valami a kezükben. Castle sajnálkozva Kate-re pillantott, de ekkor meghallották a kapitány vészjóslóan nyugodt hangját.

- Van valami a kezünkben, és higgye el, jobban jár, ha megnézi, mi az!

Lionel King gyanakodva megfordult, aztán némi tétovázás után visszalépett az asztalhoz, de nem ült le, csak vonallá szűkült, sunyi rókára emlékeztető szemeivel várakozva nézett Gates-re. A kapitány kinyitotta a mappáját, és egy DVD-t tett az asztalra. 

- Ezt az Union City Bank értékmegőrzőjében tartotta Anton Volkov - mondta közömbösen.

Az ügyvád arca alig észrevehetően megrándult, és idegesen babrálni kezdett az óraszíjával, aztán amikor észrevette, hogy Gates fürkésző tekintettel követi minden mozdulatát, gyorsan zsebre tette a kezét.

- És? Mi közöm nekem ehhez? - kérdezte magára erőltetett nyugalommal.

- Szerintem pontosan tudja, miért őrizte olyan féltve ezt a lemezt Volkov - nézett farkasszemet a férfival a kapitány.

Egy pillanatnyi feszült csend után, az ügyvéd gúnyos mosolyra húzta a száját.

- Most csak blöfföl!

- Akarja, hogy megnézzük a rajta levő felvételt? - jelent meg egy alig észrevehető mosoly a Vaslady arcán, miközben kihívó tekintetét King-re szegezte.

- Bármi is van azon a felvételen - ha ugyan létezik egyáltalán felvétel - bárki összevághatta a képeket, hogy kompromittálóak legyenek rám nézve.

- A technikusok szerint nem hamisítvány. Ráadásul az egyik térfigyelő kamera felvétele szerint az áldozat tíz perccel ön után lép be az ön 5. sugárúti házába - csúsztatott egy fotót a férfi elé a kapitány, aztán fölénye tudatában hátradőlt a székben, és kissé gúnyosan hozzátette: - Pech, hogy hitelkártyával fizette a taxit, ráadásul hatszor is a halála előtti három hétben.

Az ügyvéd tekintete éberré vált, mintha egy tárgyaláson lenne, ahol érvelnie kell az ügyfele ártatlansága mellett.

- Abban az épületben van egy lakásom, és még öt másik, amiket bérbe adtam. Volkov bármelyikbe mehetett.

- De ő az ön lakásába ment.

- Nem tudja bizonyítani! - emelte meg a hangját a férfi.

- A felvételen - kocogtatta meg ujjával a DVD-t Victoria Gates - pontosan az a szoba látható, ami ebben a magazinban - vett elő egy lakberendezési újságot a nő, és kinyitotta egy olyan cikknél, ami Lionel King lakását mutatta be. A legnagyobb képen egy faragott karfájú, selyem huzatú kanapén ülve, büszkén feszített a házigazda.

Az ügyvéd hitetlenkedő tekintettel méregette Gates-t, mintha nem akarná elhinni, hogy a nő megtudta a legféltettebb titkát. Már tudta, hogy bajban van, ezért pillanatok alatt felmérte a lehetőségeit, és taktikát váltott.

- Az, hogy mit csinálok a magánéletemben a négy fal között, ahhoz senkinek semmi köze - sisteregtek a szavai, miközben közelebb hajolt a kapitányhoz.

- Hacsak annak gyilkosság nem lesz a vége.

Az ügyvéd kényszeredetten elnevette magát.

- Ezt maga sem gondolhatja komolyan! 

Gates nem szólt semmit, csak felhajtotta a laptop monitorát, és egy hanyag mozdulattal betette a DVD-t a meghajtóba és a férfi felé fordította. King idegesen nyelt egyet, néhány másodpercig nézte a felvételt, aztán lecsukta a laptopot.

Castle, aki eddig meg volt győződve, hogy Gates nem tudja szóra bírni az ügyvédet, ezért kissé közömbösen nézte a kihallgatást, most felélénkült, és tágra nyílt szemekkel, kíváncsian várta, hogy meglássák, mit rejt a DVD.

- Ne már! - kiáltott bosszúsan, amikor rájött, hogy a kihallgatószoba kamerájának nincs rálátása a laptop kijelzőjére.

- Ssss! - csitította Kate, mert sejtette, hogy ki fog derülni, mit rejt a lemez.

Lionel King egy ideig hallgatagon nézte a laptopot, mintha mérlegelné, milyen következményei lehetnek rá nézve a felvételnek, aztán halálos nyugalommal a kapitányra emelte a tekintetét.

- Ugyan, mi okom lett volna megölni Antont? -  kérdezte nyugodt hangon. - Igen, elismerem, hogy ismertem, és találkoztunk párszor, de a törvényeink nem büntetik, hogy szexuális viszonyt létesítsek egy törpével!
- Mi? - kiáltott fel Beckett és Castle egyszerre, és egy pillanatra egymásra néztek.
- Hú, azért ez durva! - rázkódott meg Castle, akinek élénk képzelőereje máris megjelenítette a videón feltételezett képsorokat, aztán amikor átvillant a fején, hogy ettől még különlegesebb az ügy, kaján mosolyra húzta a száját.

- Nem hiszem, hogy jót tett volna a hírnevének, ha kiderül a kapcsolatuk - mondta magabiztosan Gates.

- Hm ... néhány hónapig talán furcsa szemmel néztek volna rám, de maga is tudja, New Yorkban is három napig tart egy csoda - húzta gúnyos mosolyra a száját. - Egy idő után már csak különcnek tartottak volna miatta, és talán még jót is tett volna a karrieremnek, elvégre a különcökre mindig kicsit félve néznek az emberek.

A kapitány lassú mozdulattal egy pénzügyi kimutatásnak látszó iratot vett ki a mappából és tolt a férfi elé.

- Akkor miért fizetett ötvenezer dollárt az áldozatnak? - játszotta ki a következő aduját. - Ügyes húzás volt, hogy egy kajmán-szigeteki bankon keresztül utalta a pénzt Volkovnak, de végül mégis le tudtuk nyomozni a pénz útját. - Mivel a férfi hallgatott, Gates pár másodperc múlva folytatta. - Mi történt, Mr. King? Anton megunta a kis játékaikat, és megzsarolta?

- Ezt nem tudja bizonyítani - sziszegte a férfi, akin látszott, hogy lassan elenyészik a magabiztossága, mert bár próbálta fenntartani a nyugalom látszatát, teste megfeszült és a szeme sarkában egy idegszál rángatózó táncra kényszerített egy apró izmot.

- Még nem - nyomta meg Victoria Gates az első szót, és tekintete olyan elszántan csillogott. hogy Lionel King résnyire szűkült szemében megjelent a gyűlölet.

A felvétel itt véget ért. Beckett és Castle még pár másodpercig a képernyőre meredt, mintha várnák a folytatást, aztán izgalomtól csillogó szemekkel egymásra néztek.

- Ez király! Mármint King ... király ... érted? - vigyorodott el az író. - Anton Volkov, a neves komikus kisember új életet akar kezdeni a szerelmével Oroszországban, de ehhez sok pénz kell neki. Belemegy Lionel King perverz kis játékaiba, aztán megzsarolja az ügyvédet, aki persze fizet. Antonnak viszont nem elég a pénz, mivel közben a cirkuszból kirúgták a tigrises eset miatt, így újra a zsaroláshoz folyamodott, de ezt az ügyvéd úr már nem tűrte. Úgy gondolta, véget vet a végeláthatatlan kifizetéseknek, ezért megölte a kisemberünket.

Kate figyelte a felélénkülő férfit, akinek szokás szerint meglódult a fantáziája.

- Anton jól keresett a cirkusznál. Miért kellett zsaroláshoz folyamodnia? - kérdezte, mire Castle arcáról eltűnt a diadalittas öröm. - Nézzük meg a másik felvétel is, mielőtt a vesztőhelyre küldöd Lionel Kinget! - nézett szeretettel a csalódott íróra, aztán megnyitotta az Eddy Carter kihallgatásáról készült felvételt.

Néha összemosolyogtak a férfi együgyűségén, és megállapították, hogy Ryan és Espo milyen ügyesen hagyják, hogy a díszletépítő munkás magától mondjon el fontos információkat. Amikor a férfi beszámolt a titkos pókerpartikról, elhűlve itták a szavait.

- Hát, erre nem számítottam! - dőlt hátra a kanapén elgondolkodva Castle, miközben szemén látszott, hogy száguldoznak a gondolatai, hogy a sok új adatból egy kerek történetet tudjon létrehozni.

- Erre én sem - ismerte el Kate. - Mindenesetre nem irigylem a fiúkat, mert nem szűkül a gyanúsítottak köre, hanem egyre többen lesznek. Ha valóban nagy tétben játszottak, és Anton sokat veszített, az megmagyarázza, miért nem volt elég pénze, hogy Marionnal Oroszországba menjenek, és hogy miért zsarolta meg az ügyvédet.

- Hm ... szerinted a lány tudott arról, hogy a szerelme, aki miatt még az apjával is szembefordult, egy idősödő férfival ... khm ... kavar?

- Nem hiszem. Ez elég illúzióromboló, még egy elvakultan szerelmes fiatal lány számára is - húzta el a száját Kate, miközben megrázkódott a gondolatra, ahogy maga elé képzelte, hogy mi lehetett a DVD-n.

Castle hirtelen felpattant, és a teraszon átvágva a medence felé sietett, ahol Jose egy rózsaszín virágoktól roskadozó bokor alól gereblyézte össze a lehullott, elszáradt szirmokat. Kate szemöldökei között megjelent a két apró ránc, ahogy csodálkozva az író után nézett, de pár másodperc múlva elmosolyodott.