Változatok egy témára 8/38

- Nem fütyülök Castle! - hajolt hozzá egyre közelebb a nő, és amikor már olyan közel volt, hogy az arcát simogatta a lehelete, hozzátette: - Lesz ostorom.

Castle lélegzete elakadt, szemei tágra nyíltak, aztán a motorcsónak hátuljában heverő csomagra pillantott, és arcára kiült az az izgatott, csibészes mosoly, amit Kate annyira szeretett.

- Mire készül, Mrs. Castle? - kérdezte incselkedve, miközben fantáziája már előrevetítette a kis szerepjátékuk képeit.

- Ön egy híres  író, Mr. Castle! Képzelje el! - szegte fel kihívóan mosolyogva a fejét Kate, miközben mutatóujját finoman végighúzta a férfi elnyíló ajkain, mire az becsukta a száját, és akkorát nyelt, hogy az ádámcsutkája majd' kiugrott a helyéből. Néhány másodpercig elmerült a kacéran ragyogó zöldesbarna szemekben, aztán megpróbálta figyelmét a motorcsónak vezetésére irányítani, és elrévedő tekintetét az óceán csendesen hullámzó vizére fordította.

- Miért van olyan messze az a sziget? - méregette türelmetlenül a csónak és a sziget távolságát, majd magasabb sebességfokozatra kapcsolt.

Ryan a nassaui kapitányság szűk irodájában, az íróasztalnak támaszkodva nézte az adatokkal és fényképekkel teli fehér táblát. Légkondicionáló hiányában olyan volt a helyiség, mint egy szauna. A nyomozó úgy érezte, képtelen gondolkodni a hőségben, ezért ellökte magát az asztaltól, és miközben végighúzta tenyerét gyöngyöző homlokán, szélesre tárta az ablakot. A helyzet nem lett sokkal jobb, mert kintről is ugyanolyan forróság áramlott be, de legalább megmozdult a fülledt levegő. Ryan-t bosszantotta, hogy úgy érezte, egy helyben topognak a nyomozásban. Hiába gyűjtött össze minden adatot Grigorij Petrovról, semmi nem utalt arra, hogy még Oroszországból ismerték volna egymást Anton-nal. Espo órákon át hívogatta a különböző rádió és tévétársaságokat, hogy megtudja, ajánlottak-e munkát a komikus kisembernek, de társának mondania sem kellett az eredményt, mert azt morcos arckifejezéséből látta. Amikor Beckett telefonált, hogy menjenek Gary Hartnett-ért, megcsillant előttük a remény, de a videót látva csak annyi vált bizonyossá, hogy hogyan keletkeztek Anton testén a harapásnyomok. Nem tudták kizárni a gyanúsítottak közül sem Hartnett-et, sem Grigorij Petrovot. Amikor kihallgatták Lena-t, és szembesítették a videóval, bevallotta, hogy ő szerezte a nyugtatót Antonnak, de fogalma sem volt róla, mire készül a férfi, de abban reménykedett, hogy visszahódíthatja Marion-tól. 

Úgy tervezték Javi-val, hogy először utánajárnak a Marion laptopján talált orosz nyelvet is oktató nyelviskolának, és csak utána hallgatják ki újra a lányt.

- Marion Hartnett négy hónapja tanul oroszul az online felületen - viharzott be az ajtón Javi, és Ryan azonnal látta rajta, hogy valami fontosat talált. - Minden leckét pontosan megoldott, és a teszteken is kiváló eredményeket ért el, de nem ez a lényeg - húzta ki magát elégedetten. - A lány egyre bizalmasabb kapcsolatba került a konzulensével, akivel gyakori levélváltásba kezdett körülbelül akkor, amikor Anton elhagyta a cirkuszt. Megszereztem az e-mail-ezésüket - tette le büszkén a kezében levő irattartót Ryan elé, aki elismerően pillantott barátjára, aztán a következő pillanatban már összeráncolt homlokkal nyitotta ki a mappát, és feszült figyelemmel olvasta a többoldalnyi szöveget. Az első levélváltásokban még csak arról írt Marion, hogy azért akar oroszul tanulni, mert a szerelme orosz anyanyelvű, és lehet, hogy a közeljövőben Oroszországba utaznak, de minél bizalmasabb lett a viszonya a középkorú konzulensnővel, annál több részletet elárult. Az utolsó levelek egyikében arról írt, hogy ha élne az édesanyja, biztosan megértené az Anton iránt érzett szerelmét, de az apja gyűlöli a fiút, ezért nem látnak más lehetőséget, mint hogy megszökjenek. Már mindent előkészítettek ahhoz, hogy Oroszországban új életet kezdjenek, és már csak arra várnak, hogy Anton számlájára megérkezzen egy nagyobb összeg, és hogy ő is hozzájusson az örökségéhez. Ryan először meglepve olvasta a sorokat, de mire a végére ért, már csillogó szemekkel, mosolyogva nézett fel Espo-ra, aki önelégülten bólintott.

- Már csak azt kell kiderítenünk, ki akarta annyira megakadályozni a szökést, hogy ölni is képes volt érte

- Ez már komoly indíték. Szerinted elmondjuk Beckett-nek? - kérdezte az első öröm után elbizonytalanodva Ryan.

Espo elhúzta a száját. Beckett-tel szívesen megosztotta volna a hírt, de semmi kedve nem volt Castle önelégült ábrázatát látni, amikor megjegyzi, hogy a nyomot tulajdonképpen ő találta, bár elismerte, hogy ügyes és figyelmes volt az író, amikor végignézte Marion laptopján a kedvenceket. Ráadásul itt volt a lehetőség, hogy elinduljanak a megoldás felé, és Beckett-ék segítsége nélkül oldják meg az ügyet. Ryan aggodalmas arcára nézett, és megrázta a fejét.

- Egyelőre hagyjuk a nászutasokat turbékolni. Ráérünk akkor elmondani, hogy mire készült Anton és Marion, ha jobban utánanézünk a tervüknek.

- Igaz - bólintott Ryan kicsit csalódottan, amikor megcsörrent Espo telefonja.

- Gates az - pillantott a kijelzőre a nyomozó, és komoly arcot vágva szólt a készülékbe.

- Esposito - mondta, majd feszülten figyelve a kapitány szavaira, a számítógépéhez lépett, és megnyitotta a Gates-től kapott videót, amin a kapitány Lionel King-et, New York egyik leghíresebb ügyvédjét hallgatja ki. Gyorsan beszámolt Gates-nek Marion és Anton tervéről, aztán letette a telefont, és megnyitotta a videó fájlt.

Egy órával később a két férfi döbbenten nézett egymásra.

- Tesó, ezt nem néztem ki Gates-ből! - szólalt meg elismerően Espo. - Nem gondoltam, hogy túl tud járni egy ilyen ravasz róka eszén. Persze a bizonyíték, amit Karpovszkiék előástak, nem hagytak sok választást az ügyvéd úrnak, ha nem akarja nyilvánosságra hozni a perverz kis ügyeit.

Ryan elgondolkodva pillantott a fehér táblára. Egy órája még azt hitték, hogy egyenes út vezet Anton gyilkosához, de Lionel King vallomása új kérdéseket vetett fel.

- Azt hiszem ... - kezdett a mondatba, de Espo telefonja újra megcsörrent. Mivel látta, hogy megint Gates hívja, kihangosította a készüléket.

- A nassaui kollégák elküldték Marion Hartnett levelezését. Szép munka! Ez is lehet indíték, úgyhogy bármelyikük derítette ki, hogy oroszul tanult a lány, dicséret illeti - hallották meg a kapitány szigorú, de elismerő hangját. Gates elhallgatott, Ryan és Espo pedig kétségbeesetten egymásra nézett. A felettesüknek nem hazudhattak, de kínos lett volna bevallani, hogy bevonták Beckett-éket a nyomozásba, és Castle-től származik az információ. - Szóval? - csattant Gates hangja türelmetlenül.

- Khm ... - köszörülte meg a torkát Ryan. - Esposito nyomozó járt utána a nyelviskolának, ahol Marion Hartnett tanult - mondta lassan, miközben látta, hogy társa megingatja a fejét, és egy bosszús grimaszt vág.

- Castle ötlete volt, uram - szólalt meg Javi. Bármennyire is kellemetlen volt a helyzet, nem akarta jogtalanul learatni a dicsőséget az író helyett. 

A vonal túloldalán döbbent csend lett.

- Azt akarják mondani, hogy bevonták Beckett nyomozót és Mr. Castle-t az ügybe? - sisteregtek vészjóslóan Gates szavai.

- Mi csak ... szóval - kezdett mentegetőzni Ryan, de a kapitány közbevágott.

- Erről nem is akarok tudni! Gondolom, a kotnyeles írónak még a nászútján is bele kellett ütnie az orrát a nyomozásba - mondta rosszallóan, aztán sóhajtott egyet. - Csak érteném Beckett nyomozót, hogy mi vonzza benne ennyire! Ha viszont már beavatták őket, akkor megérdemelnek annyit, hogy tudassák velük a fejleményeket, de aztán hagyják őket békén! Azt akarom, ha megjönnek a nászútról, Beckett nyomozó boldog és kipihent legyen, és nem érdekel, mennyire van oda a nyomozásért Mr. Castle!

- Igen, uram! - mondta a két nyomozó egyszerre, és megkönnyebbülten engedték ki tüdejükből a visszatartott levegőt, amikor meghallották a kattanó kis hangot, ami jelezte, hogy a kapitány bontotta a vonalat.

- Azt hittem, mérgesebb lesz - húzta el a száját Espo, míg Ryan töprengve ráncolta a homlokát, aztán barátjára nézett.

- Mégis fel kell őket hívnunk - sóhajtotta.

Castle kapkodva fordította el a bejárati ajtó különleges alakú kulcsát a zárban, és miközben maga elé engedte Kate-t, tekintete kíváncsian elidőzött a nő kezében levő táskán. Eszébe jutott, hogy az étteremben említette Kate a kiengesztelést, és mialatt ő felhívta az anyját, Alexis-t és néhány elintézetlen ügy miatt a kiadóját, addig Kate vásárolni ment. Vajon már akkor az estére készült? Tényleg vett ostort, vagy csak úgy játszadozik vele, hogy felizgatja, aztán a végén kiderül, hogy csak viccelt, és ez a büntetése, amiért beszállt a késdobálós produkcióba?

- Kate! Tényleg ... szóval ... tényleg lesz ostorod? - kérdezte csillogó szemekkel, mert majd' kifúrta az oldalát a kíváncsiság.

A nő megfordult, de olyan talányos arcot vágott, hogy Castle-nek az futott át a fején, hogy ha ez egy pókerjátszma lenne, holtbiztos, hogy Kate nyerne.

- Ne félj Castle! Ha engedelmeskedik a Kistigris, nem rajta fog csattanni az ostor - jelent meg a nő szája sarkában egy kis gúnyos mosoly. - Persze a Kistigrisek nem hordanak ruhát, csak a takaró nevű bunda fedi a testüket - mérte végig jelentőségteljesen mosolyogva a férfit, aztán folytatta útját a vendégszoba felé. Amikor már Castle nem láthatta az arcát, széles mosoly terült rajta szét. Tudta, hogy sikerült a férfit izgalomba hoznia, és mindig boldogsággal töltötte el, ha látta azt a semmivel össze nem hasonlítható izgatottságot, ami az ehhez hasonló pillanatokban jelenik meg a kék szemekben. Mivel meglepetést akart okozni, amivel még jobban felszíthatja Castle vágyait, és még vadabb száguldásra késztetheti a fantáziáját, a vendégszobát választotta a készülődés helyszínéül. Néhány perc alatt lezuhanyozott, aztán kinyitotta a táskát, és a tartalmát kiteregette az ágyon. Végignézett a szerzeményein, és elégedetten elmosolyodott.

Castle másodpercekig csak állt, és megbabonázva nézett Kate után, aztán beharapta a szája szélét, és megpróbálta a lehető legpontosabban felidézni a nő szavait. 

- Kisitigris? - ízlelgette a szót hangosan kimondva, aztán fülig érő mosolyra húzódott a szája, és a hálószoba felé vette az irányt. Kapkodva ráncigálta le magáról a ruhákat, miközben állandóan az ajtó felé pislogott, hátha belép rajta Kate, de rájött, hogy valószínűleg több időre lesz szüksége a nőnek ahhoz, hogy meglepje őt, ezért ő is felkészülhet a Kistigris szerepre. Összekapkodta a földre szórt ruhákat, aztán a fürdőszobába ment, és sietve lezuhanyozott. Ösztönösen a pizsamája után nyúlt, amikor eszébe jutottak Kate szavai a Kistigrisek bundájáról. Elvigyorodott, és a törölközőt a derekára csavarva ment vissza a szobába. Meglepve látta, hogy a trópusokra jellemző, hirtelen beálló sötétség perceken belül átveszi a hatalmat a fény felett, mert az utolsó, gyengülő erejű napsugarak sejtelmes fényt kölcsönöztek a szobának. Elővett egy tucat hatalmas gyertyát, és meggyújtotta őket. Elégedetten nézett végig a lágy, narancsos színben tündöklő, sejtelmesen libbenő lángokon, aztán a hatalmas franciaágyhoz lépett, levette magáról a törölközőt, és bebújt a vékony, hófehér takaró alá. Érezte, hogy a szíve gyorsabb ütemre vált, és olyan izgatottan várta, hogy a vele szemben levő ajtó feltáruljon, mintha az valami csodálatos varázslatot rejtene.