- Ó! Hát erre nem számítottam! - nézte meglepetten a kijelzőn feltűnő internetes oldalt.
Castle bosszankodva vette tudomásul, hogy ahelyett, hogy ő aratta volna le a dicsőséget, Beckett megelőzte. Kíváncsian hajolt előre, hogy lássa a telefonja kijelzőjét.
- M-mi az?
Kate nem kínozta tovább, hanem a készüléket felé fordította, hogy láthassa a férfi csodálkozó, izgatott arcát. Nem kellett sokáig várnia, mert Castle szája elnyílt, szeme tágra nyílt, szemöldökét felhúzta, de amit Kate a legjobban szeretett ezekben a pillanatokban, az a tekintete volt, ami elárulta, hogy működésbe lendül a képzelete.
- Online orosz nyelvtanfolyam? - nézte végig újra az oldal feliratait. - De hát ... ha oroszul tanult, az azt jelenti ...
- ... hogy komolyak voltak a szándékai Antonnal - fejezte be a gondolatot Beckett, majd fel akart vetni egy másik lehetőséget. - Vagy ...
- ... vagy Oroszországba akartak menni - vette most át a szót Castle, de amikor Kate meglepett arcára nézett, rájött, hogy a nő kivételesen valami másra gondolt, mint ő.
- Vagy csak be akart vágódni Antonnál.
Castle egy másodpercig emésztette a hallottakat, aztán megrázta a fejét.
- Az olyan ...
- ... egyszerű volna?
- Igen! Biztos, hogy valami jelentőségteljesebb rejtély áll a háttérben - makacskodott a férfi, aztán elmosolyodott. - Az előbb már azt hittem, valami baj van velünk, hogy nem ugyanarra gondolunk.
- Castle! Addig, amíg csak elméleteket gyártasz, általában nem ugyanarra gondolunk. Én sosem gondolok az UFO-kra, zombikra, titkos társaságokra, a CIA-ra és a maffiára.
- Pedig maffiás ügyünk volt már - húzta fel incselkedve a szemöldökét az író.
- Na, jó! A CIA és a maffia szóba jöhet, de csak akkor, ha hozzájuk vezetnek a bizonyítékok - adta meg magát elnéző mosollyal Beckett, aztán a férfi ötletén töprengve elkomolyodott. - Mi van, ha tényleg Oroszországba akartak menni? - kérdezte, mire a férfi arca felragyogott.
- A két szerelmest tiltja egymástól a szigorú apa, és nem látnak más kiutat arra, hogy egymáséi legyenek, mint hogy megszöknek? - húzta el a száját csalódottan. Bár az ötlet tőle származott, most mégis olyan sablonosnak találta. - Ez olyan lenne, mint egy szappanopera - rázkódott meg a gondolatra. - Különben is, ez itt Amerika, a szabadság hazája. Miért kellett volna elszökniük? Anton itt sikeres volt, de nem hiszem, hogy a hazájában ismerték a nevét. Valljuk be, Gary Hartnett nem tűnik olyan félelmetes szörnyetegnek, hogy a világ másik felére szökjenek előle - ingatta meg hitetlenkedve a fejét.
- És ha valami más miatt akart lelépni? - gondolkodott hangosan Kate, miközben bekapta az utolsó falat salátát. - Ott van a számlájára utalt, kajmán-szigeteki ötvenezer dollár, a titokzatos telefonhívások az egyik legismertebb és leggazdagabb ügyvédnek. Kell még valaminek lenni a háttérben.
Castle éppen vett egy nagy levegőt, hogy belekezdjen egy összefüggő elmélet létrehozásába, amiben minden részlet a helyére kerül, amikor megjelent a pincérnő a tiszta abrosszal, és két pohár gőzölgő kávéval, ezért csalódottan becsukta a száját. Pár pillanatig bosszankodott, hogy nem fényezheti magát a szellemességével Kate előtt, de aztán feltűnt neki, ahogy a nő ráncolja a szemöldökét, mint mindig, ha nagyon gondolkodik valamin. A találkozásuk első napja óta aranyosnak látta ezt a töprengő arcot. Elmosolyodott. Annak ellenére, hogy nászúton vannak, Kate ugyanúgy élvezi a nyomozást, ahogy ő.
- Szólok a fiúknak, hogy nézzenek utána, váltott-e útlevelet Marion, és nem kértek-e beutazási engedélyt Oroszországba, és hogy érdemes lenne még egyszer kihallgatni a lányt - szólalt meg Kate. - Sajnálom, hogy mi nem tudtunk vele beszélni.
- Sajnálod, hogy nem mi vezethetjük a kihallgatásokat? - mosolygott pimaszul Castle a nőre, jelezve, hogy ő volt az, aki eleinte hallani sem akart arról, hogy beleavatkozzanak a nyomozásba.
Kate bosszúsan összeszorította a száját.
- Ne hidd, hogy nem tudom élvezni az életet gyilkosságok nélkül! - mondta szúrós tekintettel - és olyan izgalmak nélkül is boldog lennék, mint amit a késdobálós és a tigrises produkcióddal értél el.
- Tigrises produkcióm? De ... de hát az nem az én hibám volt! Ki gondolta, hogy valaki szórakozik a kifutó ajtajával? - mentegetőzött az író, de hirtelen elakadt a szava.
- Castle! - szólt rá határozottan Kate, hogy kirántsa a gondolataiból, mert tudta, hogy azon jár az esze, nem őt akarták-e eltetetni láb alól a tigrissel. - Lehet, hogy csak rosszul zárták be azt az ajtót. Rajtam kívül senki sem számíthatott arra, hogy bemész a porondra. Bár, erre még én sem számítottam - sóhajtott, aztán szerelmes mosoly jelent meg az arcán. - Na, jó! Bevallom, hogy a kis akciódat leszámítva, jó kis játék, hogy pihenünk, szórakozunk, és közben minden nyomás és felelősség nélkül segítünk a nyomozásban a fiúknak. De! - emelte fel figyelmeztetően az ujját, amikor Castle győzelemittasan kihúzta magát. - Ez nem azt jelenti, hogy lemondok a nászút legkellemesebb részéről!
A férfi egy pillanatig kíváncsian fürkészte a nő sejtelmesen mosolygó arcát, és csak akkor csillant fel a szeme, amikor Kate egy pillanatra beharapta az alsó ajkát.
- Á! Arról vétek lenne lemondanunk - kulcsolta gyengéden ujjait a nő kezére.
- Ráadásul a késdobálós számért tatozol egy kiengeszteléssel - nézett pajzánul a férfi izgatottan csillogó, aztán lassan elhomályosuló szemébe.
Castle nyelt egyet, aztán elvigyorodott.
- Szeretem a kiengeszteléseket! Meg aztán arról is tennünk kell, hogy a kiömlő ital jelentése beigazolódjon. Különben hogyan hihetnék ezután a babonákban? - tette hozzá ártatlan tekintettel.
Kate megcsóválta a fejét, de szerelmes tekintete és mosolya elárulta az igazi érzéseit.
- Na, gyere te tigrisidomár! Indul a kiengesztelés! - állt fel az asztaltól, Castle pedig sürgetve integetni kezdett a pincérnek, aztán sietve követte.
Mialatt az író Patterson magánszigete felé irányította a motorcsónakot, Kate Espo-t hívta. Beszámolt neki a Marion laptopján talált oldalról, és megemlítette, hogy szerintük Hartnett titkolja, hogy valójában miért is akarta megmérgezni Anton a tigrisét. Néhány másodpercig várt, aztán amikor Javi arra a következtetésre jutott, hogy utána járnak, volt-e Antonnak és Marionnak útlevele és vízuma Oroszországba, elmosolyodott. Örült, hogy nem neki kellett erre felhívnia a férfi figyelmét, mert nem akart beleszólni a nyomozásba. Érezte, mennyire fontos Ryan-nek, de főleg Espo-nak, hogy megmutassák, milyen jó nyomozók.
A Nap vörös tűzgömbként közeledett a látóhatár felé, és a hosszúra nyúló sugaraktól lassan mélyültek a színek. Kate hátradől a kényelmes ülésben, és gyönyörködött a egyre sötétebb kék óceánban és az alig a vízszint fölé emelkedő, haragos zölddé váló szigetekben, aztán tekintete a mellette ülő, elégedettséget és boldogságot sugárzó férfi arcára vándorolt. Castle megérezte a rászegeződő tekintetet, és felé fordult.
- Mi az? - kérdezte, és bizonytalanul elmosolyodott.
Kate levette a férfi napszemüvegét, hogy lássa a tekintetét, aztán kezébe fogta a férfi arcát, gyengéden magához húzta, és lágyan megcsókolta.
- Ígérd meg, hogy mostantól csak velem játszol cirkuszosat! - suttogta a csókba. Érezte, hogy Castle teste mozdulatlanná válik a meglepetéstől, figyelte, ahogy tekintete egy pillanatig csodálkozva fürkészi az övét, végül a kék szemekben megjelent a pajkos csillogás.
- Megígérem - harapta be az ajkát a férfi, és Kate tudta, a képzelete vad száguldásba kezdett a gondolatra, hogy milyen cirkuszos helyzeteket is játszhatnának el. Szemében megjelent a vágytól fűtött csillogás és az izgatottság. - Szóval ... te mi lennél, a mi különbejáratú cirkuszunkban? - kérdezte pajzánul mosolyogva.
- Természetesen tigrisidomár - vágta rá Kate olyan hangsúllyal, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Castle-nek az arcára fagyott a mosoly, és zavarában nyelt egyet.
- E-ezt nem teheted velem - nyögte esdekelve.
- Miért ne tehetném? Tartozol egy kiengeszteléssel - szegte fel a fejét ellentmondást nem tűrőn Kate, miközben jót derült Castle zavarán.
- Szóval ... - kezdte lassan a férfi, mert nem volt biztos abban, mire is gondol Kate, és kínos lett volna, ha félreérti - azt akarod, hogy úgy ugráljak, ahogy te fütyülsz?
- Nem fütyülök Castle! - hajolt hozzá egyre közelebb a nő, és amikor már olyan közel volt, hogy az arcát simogatta a lehelete, hozzátette: - Lesz ostorom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése