Változatok egy témára 8/36

- Lehet, hogy mégsem járt olyan jól, ha egy bőröndbe zárva, a Central Park tavának a fenekén kötött ki - jegyezte meg éllel.

Hartnett lehajtotta a fejét.

- Igaz - sóhajtott egyet. - Tudják, amikor meghallottam, hogy Anton meghalt, azt hittem, a tigrisharapás okozta a vesztét. A harapásnyom nem volt mély és nem ért létfontosságú szervet, de az állatok nyála a sebbe kerül, és általában komoly fertőzést okoz.

- Mi csináltak ezután? - fürkészte kíváncsian Kate a férfi arcát. Érezte, hogy fontos információhoz jutottak, ami előbbre viheti a nyomozást.

- Egyikünk sem akarta, hogy kiderüljön az eset, így Dr. Segel ellátta Antont antibiotikummal, Irene odahozatta a cuccait a szállodából, én meg kivittem a reptérre. Megvártam, amíg felszáll a New York-i gépre, aztán visszamentem a szállodába. Bevallom, megkönnyebbültem, hogy örökre megszabadultam tőle. Nem viseltem volna el, ha teljesen behálózza a lányomat.

- Mondta, hogy hova megy?
- Nem. Az úton nem beszéltünk. Én csak azzal voltam elfoglalva, nehogy a kocsimban haljon meg, ő meg azzal, hogy csillapítsa a fájdalmát. Dühös voltam rá, hogy ilyen helyzetbe hozott, és minél előbb meg akartam szabadulni tőle - morogta haragosan, de amikor rájött, hogy félreérthetők az utolsó szavai, hozzátette: - Nem én öltem meg, csak örültem, hogy több ezer kilométerre lesz tőlünk.

Castle maga elé képzelte a jelenetet, ahogy a négy ember próbálja megoldani ezt a majdnem tragédiába forduló helyzetet úgy, hogy az egész ne tudódjon ki, és ne essen csorba a cirkusz hírnevén. Persze ennek az volt az ára, hogy nem jelenthették fel Antont azért, mert nyugtatót akart adni a tigriseknek, amit videofelvétel is bizonyított. Végiggondolta, milyen érzelmek tombolhattak Hartnett-ben és Irene Welles-ben, mit érezhetett Anton a meghiúsult akciója miatt. Értette, hogy ki miért ment bele ebbe e megoldásba, de azt nem, mi is váltotta ki ezt az egész helyzetet.

- Azt mondta, Anton kicsinyes bosszút akart állni - nézett elgondolkodó tekintettel az idomárra - de tulajdonképpen miért is akart Anton bosszút állni?

Hartnett-tet láthatóan váratlanul érte a kérdés, mert másodpercekig hallgatott, miközben nyelt egyet és idegesen végighúzta a combján izzadó tenyerét.

- Megtiltottam Marionnak, hogy találkozzanak ... ez elég indok, nem? - emelte meg türelmetlenségét jelezve a hangját. - Elmondtam maguknak, hogy mi történt, és megmutattam a felvételt. Mit akarnak még? - pattant fel idegesen a fotelből.

- Hajlandó ezt elmondani a nyomozó kollégáimnak is? - kérdezte nyugodt hangon Kate. 

- Persze, hogy hajlandó vagyok! Mit gondol, miért mondtam el ezt az egészet maguknak? - dühöngött a férfi. - A felvétel bizonyítja, hogy én megmentettem Antont, nem pedig megöltem, és ha ellenőrzik annak a repülőgépnek az utaslistáját, akkor azt is látni fogják, hogy még élt, amikor utoljára láttam.

- Tudjuk, hogy akkor még élt Anton Volkov, amikor New York-ba ért - mondta Kate, mire Hartnett döbbenten felé fordult.

- Akkor nem is gyanúsítottak?

- Ezt a kollégáimtól kell megkérdeznie - állt fel Kate, miközben telefonját a füléhez emelve Esposito-t hívta.

- És mit szól ehhez az egészhez Marion? - kérdezte Castle.

Az idomár arca fájdalmasan megrándult.

- Zokogott. Először amiatt, hogy Antont Lenaval látta, aztán amiatt, hogy Anton majdnem meghalt, végül azért, hogy elszakítottuk őket egymástól. Elátkozott bennünket, de aztán néhány nap múlva úgy tűnt, hogy megnyugodott. Belátta, hogy igazam volt - mondta meggyőződéssel.

Castle nem akarta felvilágosítani a férfit, hogy óriásit téved. Hamarosan úgyis szembesül a valósággal, hogy Marion nem szakította meg a kapcsolatot Antonnal. Hirtelen átvillant a fején, hogy vajon volt-e olyan helyzet, amikor ő is meg volt győződve valamiről Alexis-szel kapcsolatban, és később kiderült, hogy mekkorát tévedett, de nem emlékezett ilyen esetre. Vagy csak nem tudta meg utólag az igazat? Mindig őszinték voltak egymással, ezért feltétel nélkül megbízott a lányában, de azt is tudta, hogy a szerelem olyan dolgokra késztethetik az embert, amit egyébként nem tenne meg. Gondolataiból Kate hangja szakította ki.  

- A nyomozók éppen idetartanak. Egy perc múlva itt lesznek - tette le telefont a nő, mire Hartnett bólint, és kezeit tördelve, idegesen a fotelba huppant.

Beckett elnyomta a mosolygását, amikor a vele szemben ülő férfira emelte a tekintetét, aki csak tologatta az ételt a tányérján, és még a falat is megállt időnként a szájában, annyira töprengett valamin. Egy tengerparti étterem teraszán ültek, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a délutáni napfényben fürdő óceánra. A selymesen simogató parti szél, és a trópusi gyümölcsökből kevert koktél elviselhetővé tette a hőséget, ami elől a turisták nagy része vagy a strandra, vagy a légkondicionált szállodai szobába menekült, ezért az étteremben ebben a napszakban nem sokan voltak rajuk kívül. Az igazi zsongás napnyugtakor, a hőség enyhülésével veszi majd kezdetét, akkor a turisták ezrei lepik el az éttermek, kávézók teraszait és a helyi csecsebecséket áruló üzleteket. A nyugalmas csendben még feltűnőbb volt Castle hallgatagsága, főleg, hogy Kate tudta, ha a férfi nem beszél, akkor valami nagyon izgatja a fantáziáját. Már egy ideje várt, mikor hozakodik elő a dologgal, aztán úgy döntött, megsürgeti kicsit.

- Hazudik - közölte megállapításként a tényt, mire Castle meglepetten felnézett, rágott még néhányat a szájában levő falaton, aztán nagyot nyelt.

- Hartnett? - kérdezte meglepetten, aztán cinkos mosolyra húzta a száját. - Épp erre gondoltam én is! Ha Anton azzal állt volna bosszút Gary Hartnett-en, hogy elkábítja a tigriseit azért, mert az tiltja tőle a lányát, akkor csak azt érte volna el, hogy Tönkreteszi az előadást, Hartnett-et menesztik a cirkusztól, ő pedig sose látja többet Marion-t. Biztos, hogy valami más volt a célja, és szerintem Hartnett tudja is, hogy mi! Meg kellene szorongatni egy kicsit - billentette kissé oldalra a fejét, és kérlelve nézett a nőre, de az csak összevonta a szemöldökét válasz gyanánt.

Kate magában jót derült a férfin. Még mindig meglepte, mennyire egyforma srófra jár sokszor az agyuk, és hogy Castle még mindig milyen izgatott lesz, amikor előbbre lépnek egy ügyben.  Csak azon csodálkozott, hogy Castle megfeledkezett valamiről.

- Ez nem a mi ügyünk - figyelmeztette a férfit. - Majd a fiúk kihallgatják Hartnett-et. De kíváncsi lennék, mit csinált ezek után Marion - húzta fel a szemöldökét jelentőségteljesen.

- Szerintem eljátszotta az apjának a sorsába beletörődő szenvedő szerelmest, közben pedig tervet szövögetett, hogyan találkozhatna a szerelmével - kezdett egy elméletbe, de amikor észrevette a Kate szája sarkában bujkáló huncut mosolyt, gyanakodva összevonta a szemöldökét. - A laptop! - csapott a homlokára bosszúsan, amiért annyira lekötötte a figyelmét a videofilm tartalma és az idomár vallomása, hogy majdnem megfeledkezett a Marion laptopján látott, avatatlan szemek elől elrejtett ismeretlen oldalról.

- Láttam rajtad, hogy találtál valamit - mosolygott Kate, mivel Castle olyan kapkodva ráncigálta elő a nadrágja farzsebéből a telefont, hogy közben meglökte a hűsítő gyümölcskoktélt tartalmazó poharat. Egyik kezével a pohár után kapott, de elkésett, így a színes folyadék beborította a hófehér abroszt, az olvadó jégkockák pedig koppanva gurultak szanaszét az asztalon. Mit sem törődve a kiömlő itallal, tekintetét a telefon kijelzőjére szögezve kereste a lány által gyakran látogatott honlapot.

A csörömpölésre azonnal az asztaluk mellett termett egy középkorú, fekete pincérnő, és barátságosan Kate-re mosolygott, aztán kezdte felemelni a tányérokat, hogy levegye a terítőt.

- Azonnal kicserélem - mondta, de a mozdulata hirtelen megállt, és oldalra hajtott fejjel a kerekded foltot kezdte figyelni, aminek mintha hirtelen nyúlványai támadtak volna, az egyik fele Kate, a másik fele Castle felé kezdett terjeszkedni. - Mifelénk azt szokták mondani, aki felé a kiömlött ital utat keres magának, ott keresztelő lesz hamarosan. - Őszinte örömmel a szemében, kicsit huncutul mosolyogva előbb Castle-re, majd Kate-re pillantott, de amikor meglátta, hogy a nő zavarba jön a megjegyzéstől, a férfi pedig meglepetten felnéz, és abbahagyja a telefonja nyomkodását, gyorsan hozzátette: - Persze, ez csak egy helyi babona, és különben is, csak a keresztényeknél van keresztelő. Azonnal hozom a tiszta abroszt - mondta, és kezében a foltos terítővel, elszáguldott a raktár felé. 

Castle Kate szemébe nézett. Tekintetükből áradt a szerelem és a szeretet, de másodpercekig csak hallgattak, aztán Castle törte meg a csendet.

- Gondolom, te nem hiszel az ilyen babonákban - csengett kissé beletörődőn a hangja, mivel tudta, mennyire másként gondolkodnak az ilyen dolgokról.

Kate nézte a mosolygó arcot, amin mintha árnyékként átsuhant volna a csalódás érzése. Gyengéden végigsimított a férfi arcán, és nem vette le tekintetét a kék szemekről.

- Tudod, hogy én bennünk hiszek - suttogta meggyőződéssel, mire Castle áthajolt az asztalon, és puha érintéssel megcsókolta.

- Tudom - mondta szeretettel, aztán elgondolkodva hozzátette: - Azért nem találod furcsának, hogy pont olyan alakot vett fel az a folt?

- Nem, Castle. Valószínűleg az asztal a közepétől a szélei felé lejt, ezért alakult ki a két nyúlvány a folton. Különben sem vagyunk vallásosak.

- Mindig elrontod a logikáddal - vágott egy durcás grimaszt Castle, aztán sejtelmes mosoly jelent meg az arcán. - Lehet, hogy a keresztelő része nem igaz ránk, de az, hogy hamarosan gyerekünk lesz, az igaz lehet! - húzta fel várakozón a szemöldökét.

- Hát ... - sóhajtott tettetett kétkedéssel Kate - az attól is függ, hogy hajlandó vagy-e tenni valamit az ügy érdekében - fejezte be pajkosan mosolyogva a mondatot.

Castle nézte, ahogy a zöldes szemekben kacér fény villan, és Kate érzéki mozdulattal beharapja a szája szélét. 

- Rajtam nem fog múlni, Mrs. Castle! - húzta fel egy pillanatra a szemöldökét, miközben magabiztos, pajzán mosolyra húzta a száját.

- Ó! Amikor bementél a porondra és megjelent Mumbai, nem voltál ilyen magabiztos - emlékeztette a meggondolatlanságára a nő. - Úgy emlékszem még van egy kis törleszteni valód!

Castle tekintete a távolba révedt, száját lebiggyesztette, mintha megoldást keresne a két problémára.

- Hm ... Talán összeköthetnénk a két dolgot - pillantott sejtelmesen Kate-re azzal a csibészes, pimasz mosollyal, aminek a nő sosem tudott ellenállni.

- Oké, Sherlock, de azért előbb nézd meg azt az internetes oldalt, ahova gyakran benézett Marion, mert addig úgyis azon fognak járni a gondolataid, amíg ki nem deríted, miért volt oda az a lány. Márpedig a jóvátételhez száz százalékban szükségem lesz a fantáziádra!

Castle érezte, hogy Kate pajkos-pajzán megjegyzései irányíthatatlanul mozgásba lendítik a fantáziáját. Szája kiszáradt, szemét pedig nem tudta levenni az érzéki, kissé elnyíló ajkakról.

- J-jó, már nézem is - dadogta, aztán nyelt egyet, amikor Kate szeme huncutul megcsillant, és kikapta kezéből a telefont. 

- Ó! Hát erre nem számítottam! - nézte meglepetten a kijelzőn feltűnő internetes oldalt.