Változatok egy témára 8/32

A következő pillanatban surrogva pörgött a levegőben az utolsó kés, és a feszült csendet először a  becsapódás csattanása, majd Castle fájdalmas kiáltása törte meg.

Az írónak már másodpercekkel a dobás előtt rossz érzése támadt. Grigorij gúnyos mosolya, furcsa tekintete hirtelen gyanakvással töltötte el, és az futott át a fején, hogy Kate-nek talán igaza volt, amikor ellenezte, hogy a röpködő tőrök elé álljon. Önkéntelenül a nőre nézett, aki olyan feszülten figyelte Grigorij lendülő kezét, mintha a gondolataival akarná irányítani azt. Az apró mozdulat, ahogy Kate felé fordította a fejét, majdnem tragikussá vált.

- Auuu! - kapta a feje felé ösztönösen kezét az író.

Kate szívverése kihagyott egy ütemet, és végigfutott testén egy félelem szülte rezdülés, amikor a hangot meghallotta, de értetlenül bámult a férfira, mert nem látszott, hogy baja lenne. Tágra nyílt szemekkel, hitetlenkedve nézte, hogy a kés milyen közel fúródott Castle feje mellett a falba. Ijesztően közel. El sem akarta hinni, hogy a penge az író fülkagylója és a halántéka között fénylik. Vett egy nagy levegőt, és a férfi felé indult, hogy megbizonyosodjon róla, hogy valóban nincs semmi baja.

- Ez ... ez ... megvágta a fülemet - lépett el a faltól szenvedő arccal Castle, miközben óvatosan tapogatta a fülkagylóját, hogy meggyőződjön róla, még a helyén van-e.

- Mondtam, hogy ne mozogjon! - kiabálta dühtől vörösödve Grigorij. - Mit gondolt, csak a számat jártatom? A produkciónak pont az a lényege, hogy minél közelebb csapódjon a test mellé a kés. Még jó, hogy nem kezdett el ugrálni! A végén még a nyakamba varrták volna, hogy az én hibám, hogy megsérült - üvöltötte torkaszakadtából, miközben az író felé lépett. - Megsérült? - torpant meg döbbenten, amikor látta, hogy Kate megfogja Castle kezét, és egy gyengéd, mégis határozott mozdulattal elhúzza a fülétől, és láthatóvá vált az író nyakán lecsorgó vér, ami beszívódva a fehér vászoning gallérjába, egyre nagyobb vörös foltot hozott létre.

- Mi-mi van? - kapkodta a tekintetét Castle ide-oda az őt bámuló egyik emberről a másikra. Lena, tenyerét a szájára szorítva, riadtan állt dühös, ugyanakkor meglepett bátyja mögött, míg Kate arca szinte megfejthetetlen rejtély volt a számára. A nő arcvonásai feszültséget és haragot sugalltak, de tekintete inkább félelmet és aggódást tükrözött. A három szempár a nyakára szegeződött, így önkéntelenül odanyúlt. Hirtelen megérezte a meleg, lecsorgó folyadékot, de csak akkor hitte el, hogy tényleg megsérült, amikor meglátta a vértől vörös ujjait. - De hát honnan vérzek? - fordult ijedten Kate felé, és újra megtapogatta a fülkagylóját, mert eszébe jutott az égető fájdalom, amit a kés becsapódásakor érzett.

- Castle! Ne nyúlj hozzá! - kapta el a kezét Kate, mire Castle engedelmesen leengedte a karját, és a nő felé fordította sérült fejét. - Megvan a füled, ne izgulj, de alaposan felhasította a kés a bőrt ott, ahol a fülkagylód felső széle a halántékoddal találkozik - állapította meg a nő, és hirtelen nem tudta, sírjon-e vagy nevessen a sérülésen. Az elmúlt másodpercekben rendkívül erős érzelmek sorát élte át a dühtől a félelmen át a megkönnyebbülésig, amelyeknek még mindig a hatása alatt állt. A férfi ijedt, bűnbánó szemébe nézett, de nem szólt egy szót sem.

- Sajnálom - húzta kényszeredett félmosolyra a száját Castle. A zöldesbarna szemekben tükröződő érzelmek ráébresztették, milyen felelőtlen volt.

- Sajnálhatja is! - dörrent Grigorij hangja haragosan, aki Kate fölé magasodva szemlélte meg a kése ejtette sebet. - Jöjjön! Dr. Segel majd ellátja a sebet - indult az ajtó felé, Castle pedig egy Kate-től kapott zsebkendőt szorítva a fülére, követte.

 - Még soha nem fordult velem elő, hogy valakit megsebesítettem volna - morogta maga elé Grigorij, akit láthatóan megviselt, hogy patyolat tiszta késdobálói múltján folt esett. - Minek kellett magának izegni-mozogni? - morogta vádlón a mögötte lépdelő író felé fordulva, miközben bekopogott egy Öltöző feliratú ajtón, és meg sem várva a bentről jövő engedélyt, beviharzott a szobába.

Castle fájdalmas képpel követte, Kate pedig megnyugodva állapította meg, hogy a cirkusz ugyancsak felkészült a társulat tagjait ért sérülések ellátására, mert a színházi öltözőből jól felszerelt orvosi rendelőt varázsoltak. A gyógyszeres szekrény előtt álló fehér köpenyes férfi csodálkozva feléjük fordult, egy pillantással végigmérte az idegeneket, üdvözlésképpen bólintott, aztán Grigorijra nézett, és kérdőn felhúzta bozontos szemöldökét.

- Benedict! A segítségedre lenne szüksége Mr. Castle-nek. Egy kicsit megvágta a fülét - ejtette ki jelentőségteljesen a szavakat a késdobáló.

- Gondolom, játszadozott a tőreiddel - kacsintott az orvos cinkosan, aztán Castle felé fordult, aki hallgatott, mert jobbnak látta, ha nem vallja be, hogy mi történt. - Gondolom, maga a kíváncsi író. Úgy terjed a cirkuszban a híre, mint a pestis - folytatta Dr. Segel, miközben kinyújtott karjával a gyógyszeres szekrénnyel szemben álló székre mutatott.

Castle arca megrándult a hasonlatra.

- Pestis? - ismételte rosszalló hangsúllyal a szót, és bizalmatlanul méregette az orvosi köpenyt viselő alakot, aki hosszú, őszes, torzonborz hajával, és sűrű, egész arcát beborító hatalmas szakállával  inkább hasonlított egy őrült tudósra, mint orvosra.

- Na, jó! Úgy terjedt az ittlétének a híre, mint a pletyka - szépített a kifejezésen, aztán elnevette magát. - Ne legyen annyira megijedve! Úgy látom, a füle még megvan!

Castle már éppen nyitotta volna a száját, hogy megjegyezze, nem a füle miatt fél, hanem azért, mert egyáltalán nem biztos abban, hogy egy igazi orvos kezei közé került, de Kate megelőzte.

- El tudja látni?

- Persze - vonta meg a vállát az orvos, miközben elhúzta Castle kezét a fülétől, és megszemlélte a sebet. - Ennél komolyabb sérüléseket is ellátok. Ha tudnák, mennyiféle baleset történik egy cirkuszban - legyintett.

- De ... talán ... jobb lenne, ha kórházba mennék - szólalt meg bátortalanul Castle, és segélykérőn Kate-re nézett, aki azonban csak egy szemvillanással jelezte, hogy nem támogatja az ötletet.

- Nem bízik bennem? Higgye el, attól, hogy nem úgy nézek ki, mint a kórházi orvosok, nem azt jelenti, hogy nem tudok ellátni törött lábakat, kificamodott vállakat, vérző sebeket - mosolygott az íróra, mint aki nem először szembesül bizalmatlansággal a kinézete miatt. - Persze, kórházba is mehet - lépett hátrébb.

- Maradunk - szólalt meg határozottan Kate.

Castle a nő szikrákat szóró szemébe nézett, és máris visszakozni kezdett.

- Én ... én bízom magában, csak nem tudom, elláthat-e egy idegent - mentegetőzött.

Dr. Segel sóhajtott az átlátszó magyarázaton, aztán Grigorij-hoz fordult. - Rám bízhatod - mondta bizalmasan az orosznak, aki bólintott, és kilépett a rendelőből.

Kate biztos volt benne, hogy a két embert szoros kapcsolat fűzi egymáshoz, és ha bajban van az egyikük, a másik gondolkodás nélkül segít neki. Elgondolkodott, vajon az orvosnak köze lehetett-e Anton sérüléseinek az ellátásához. A holttesten talált harapásnyomokat nem sikerült egyértelműen a cirkusz tigriseihez kötni a fiúknak, de ha itt marta meg egy nagymacska, akkor vagy Dr. Segel adott túl nagy dózisú antibiotikumot Antonnak, nagy az ő rendelőjéből lopta el valaki. Gondolataiból az orvos hangja rántotta ki.

- Össze kell varrni. A sebszél egyenletes, úgyhogy szépen fog összeforrni. Alig lesz nyoma - mondta megnyugtató hangon. - Kap érzéstelenítőt, és nem fog érezni semmit.

- Úgy érti, érzéstelenítő injekciót? - kérdezte rémülten Castle az orvostól, és amikor az megerősítette a rossz hírt, segélykérőn Kate-re nézett.

Beckett sajnálta a férfit, mert tudta, mennyire irtózik az injekciótól, ugyanakkor még mindig élénken élt benne a nemrég átélt félelem, amit Castle gyerekes egoizmusából fakadó helyzet okozott. 

- Ugyan, Cicus! - lépett közelebb, és gyengéden végigsimított a férfi arcán. - Hiszen te olyan bátor vagy, hogy még akkor sem félnél, ha Grigorij késeivel kellene szembenézned - mosolygott kicsit gúnyosan, és jelentőségteljesen felhúzva a szemöldökét, villámló tekintettel nézett a férfi riadt, kék szemeibe.

Castle nyelt egyet, és összeszorított szájjal, bosszankodva vette tudomásul, hogy meg kell fizetnie a hülyeségéért.

- Kérem, fogja meg a fejét, és tartsa erősen - lépett melléjük az orvos, kezében egy érzéstelenítővel teli fecskendővel.

Kate követte az utasításokat, és néhány másodperc múlva már féltőn, de határozottan fogta a hasához Castle kissé félrebillentett fejét. Érezte, ahogy a férfi izmai megfeszülnek és felgyorsul a lélegzete. Hirtelen annyira megsajnálta, hogy már bánta az előbbi gúnyos megjegyzését, bár az esze azt súgta, hogy megérdemelte a csipkelődést.

Castle becsukta a szemét, és megpróbált Kate érintésére és illatára koncentrálni. A vágás helye most kezdett igazán fájni, ezért alig érezte a szúrást, de a tudat, hogy injekciót kap, és a képzeletében megjelenő képek, ahogy a tű belefúródik a bőrébe, mégis szorongással töltötte el. Néhány másodperc múlva már nem érzett semmit, ezért gondolatai elkalandoztak. Vajon mit fog kapni Kate-től a kis akciójáért?

Beckett figyelte, ahogy Dr. Segel szakértő mozdulattal lefertőtleníti a sebet, majd gyakorlott mozdulatokkal összevarrja.

- Gondolom, nem mindegyik seb ellátása ilyen egyszerű - jegyezte meg mellékesen.

- Ha éles tárgy okozza a vágást, akkor ép a sebszél, nekem pedig könnyű dolgom van, de ha szakadnak a szövetek, akkor bonyolultabb a helyzet - bólintott az orvos, miközben egy gézlappal fedte a sebet, majd  sebtapasszal leragasztotta.

- Szakadnak? - tett úgy Kate, mintha elmerengene, mi okozhat szövetszakadást, miközben eleresztette Castle fejét, aki óvatosan megtapogatta bekötözött fülét. - Például valami tárgy feltépi a bőrt és az izmokat?

- Igen, az is lehet - fordult Kate felé a férfi, és kissé vizenyős, szürke szemét egyenesen rászegezte - de azt hiszem, magukat nem ezek az esetek érdeklik.

- Tudja, az új regényemhez gyűjtök adatokat a cirkusz világából, és ... - kezdett bele a szokásos szövegbe Castle, mivel megérezte az orvos hangsúlyainak változását, és a két ember közti feszültséget, de a férfi a szavába vágott.

- Azt hiszik, elhiszem a kis meséjüket?  - mosolyodott el gúnyosan. - Amikor meghallottam, hogy kérdezősködnek a társulat tagjai között, rákerestem a nevükre az interneten. Innentől már nem volt nehéz rájönni, hogy Anton Volkov halála miatt vannak itt, de már elmondtam a helyi zsaruknak, amit tudok. Csak az ízületi gyulladásait kezeltem - vonta meg a vállát közönyösen, aztán jelezve, hogy lezártnak tekinti a témát, a gyógyszeres szekrényhez lépett.

Kate és Castle megsemmisülten egymásra nézett, és ugyanarra gondoltak: még szerencse, hogy Grigorij nem nézett utánuk, mert akkor nemcsak véletlen baleset érhette volna Castle-t.

- Azt olvastam, hogy most házasodtak össze - folytatta magabiztosan mosolyogva az orvos, miközben néhány dolgot vett ki a szekrényből. - Gondolom, nászúton vannak itt, akkor pedig nem készültek fel holmi füllevágásra, ezért adok fertőtlenítő kenőcsöt és kötszereket is - nyomta őket Kate kezébe. - Egy hét múlva szedessék ki a varratokat! Ha még itt lesznek, nyugodtan jöhetnek hozzám is - húzta fel egy pillanatra bozontos szemöldökét, arcán pedig olyan széles mosoly jelent meg, ami Castle-t Joker őrült vigyorára emlékeztette a Batman-ből.

- Akkor már nem leszünk itt - rázta meg a fejét Castle, és még a gondolattól is megborzongott, hogy még egyszer a férfi kezei közé kerüljön. - De téved, tényleg írok egy könyvet a cirkusz különös világáról, és lehet, hogy lesz benne egy különleges orvos karaktere is - mosolygott magabiztosan a férfire, aztán a fülére bökött. - Ezt meg köszönöm - mondta, és az ajtó felé indult.

- Köszönjük Dr. Segel - biccentett udvariasan az orvos felé Beckett, és miközben kiléptek a folyosóra, arra gondolt, a különös figura álcája mögött egy nagyon is okos férfi áll, aki talán sokkal többet tud, mint amit megosztott a helyi rendőrökkel.

- Hú, ez meleg volt! - fújt egyet megkönnyebbülten az író, amint becsukódott mögöttük az ajtó.

Kate megtorpant.

- Meleg volt? Grigorij a szakmai hiúságodra játszva csapdába csalt, te meg beleestél, mint egy naiv kisiskolás! - sisteregtek a szavai a visszafojtott dühtől.

Castle visszalépett, és olyan közel állt meg a nő előtt, hogy összeért a testük.

- Sajnálom, Kate. Tudom, hogy féltettél - simított hátra egy tincset a nő arcából, és megbánó, őszinte szemekkel nézett rá. - Meg is kaptam a büntetésem - tette hozzá a fülére bökve.

Kate beharapta az ajkát, és elgondolkodva nézett az ártatlan, mégis huncutul csillogó szemekbe. Képtelen volt haragudni a férfira, ezért néhány másodpercnyi hallgatás után sóhajtott, és sejtelmesen elmosolyodott.

- Csak nem gondolod, hogy ennyivel megúszod? 

- És ha kiengesztellek? - csillant pajkos fény az író szemében, amikor megérezte, hogy Kate haragja már a múlté.

- Hm ... - révedt a távolba Kate, mintha megfontolná az ajánlatot. - Sok kiengesztelésre lesz szükség.

- Sokra? - játszotta Castle az elkeseredettet, aztán elmosolyodott, és magához húzta Kate-t, és lágyan megcsókolta. - Reméltem, hogy ezt a büntetést szabja ki rám, Beckett nyomozó! - suttogta boldogan.

- Az a kérdés, hogy ugyanazt értjük-e kiengesztelésen - húzta fel a szemöldökét a nő, és kihívóan mosolyogva kibontakozott az ölelésből.

Castle még mindig azon töprengett, milyen kiengesztelés lehet azon kívül, amire ő gondol, amikor Kate gondolatai már egészen máshol jártak.

- Ezek után hogyan menjünk a tigrisidomárhoz, és a lányához? Ha a hírünk előbb odaért, mint mi, akkor Marion Hartnett nem fog semmit elárulni az Antonhoz fűződő kapcsolatáról - húzta el bosszúsan a száját.

- Hm ... azt hiszem, és tudom, mi legyen a fedősztorink - jelent meg Castle arcán egy önelégült mosoly.

- Szóval, te a tigrisekhez akarsz menni? - fordult vele szembe döbbent arcot vágva Kate.

- Persze! 

- Nem félsz? - nézett rá sajnálkozást színlelve Kate.

- Félni? Mi-mitől? - nevette el magát erőltetetten Castle, mert nem tudta mire venni Kate célzását.

- A füleden levő sebből árad a friss, nyers hús illata, a nyakad és az inged csupa vér - mutatott rá szörnyülködve Kate. - Ha  a tigrisek közelébe érsz, és ők ezt megérzik, hát... - ingatta meg jelentőségteljesen a fejét a nő elgondolkodva. 

Castle bosszúsan megszívta a fogát, amikor rájött, hogy a nő játszadozik vele, hiszen a tigrisek biztonságos ketrecekbe vannak zárva, így aztán nem támadhatják meg.

- Nem tudnak megtámadni - mondta fölényesen.

- Biztos vagy benne, hogy nem vadulnak meg a vértől? - játszotta tovább az aggódót Kate, és a következő pillanatban már tudta, hogy célt ért, mert a férfi tekintete elárulta, hogy élénk képzelete mozgásba lendült, és már látta maga előtt a ketrecüket szétszaggató megvadult nagymacskákat, ahogy hatalmas szemfogaikat elővillantva vetik magukat rá.

- Nem leszek tigriseledel - morogta duzzogva maga elé, miközben nyelt egyet, és önkéntelenül megigazította véres inggallérját.