Amikor megfordultak és meglátták a hang tulajdonosát, tudták, hogy most a legkiválóbb színészi produkciójukat kell előadniuk.
Az ajtóban álló hatalmas termetű izomkolosszus éppen olyan volt, mint Dolph Lundgren fénykorában, még szőke haját is éppen úgy fésülte, mint az akciószínész. Castle ma már másodszor élte át, hogy fölé magasodik egy izomtömeg, pedig 187 centiméterével ritkán tapasztalta meg azt a kellemetlen helyzetet, hogy fel kelljen néznie valakire. Hirtelen az futott át az agyán, vajon mit érezhetett Anton ezek között az emberek között.
- Richard Castle vagyok - lépett félve Grigorij felé kezét előre nyújtva, miközben megpróbálta legmegnyerőbb mosolyát magára ölteni. - Ő a feleségem - intett Kate felé, aki figyelte a férfi reakcióit, hogy annak megfelelően kezdjen viselkedni. Nem lett volna szerencsés eljátszania a buta libát, miközben a Petrov testvérek olvastak róla, és tudják, hogy nyomozó.
- Azt beszélik, hogy mindenkitől kérdezősködnek - méregette őket ellenségesen Grigorij, és megvetően nézett Castle kitartóan előre nyújtott kezére, aki érezve, hogy nem jött el a kézfogás ideje, visszahúzta a kezét, és zavartan zsebre tette. - Te meg miért állsz szóba minden jöttmenttel? - pillantott a késdobáló mérgesen Lena felé, aki csak dacosan megrántotta a állát.
Castle arca sértetten rándult egyet, de félretéve megtépázott egóját, amiért megint nem ismerték fel, igyekezett meggyőzően előadni a meséjét, miszerint csak anyagot gyűjt az új könyvéhez, de a férfit ez láthatóan nem hatotta meg.
- Az igazgató, Irene Welles, megengedte, hogy körülnézzünk a cirkuszban, és beszélgessünk a társulat tagjaival - nyújtotta az engedélyt Kate a férfi felé, és nem kerülte el a figyelmét, hogy Grigorij kemény vonásai hirtelen ellágyultak, ahogy a papír alján levő aláírásra nézett.
- Na, jó! Ha van engedélyük, akkor nem dobhatom ki magukat, de semmilyen kérdésre nem válaszolunk - villant parancsolón a szeme Lena felé. - A próbát megnézhetik, ha akarják - vetette oda foghegyről, és a terem túloldala felé indult, húga pedig szó nélkül követte.
Castle és Beckett összenézett. A férfi csibészesen elmosolyodott, és kacsintott.
- Gyere Szivi, ezt élvezni fogod!
Kate bosszúsan megforgatta a szemét, és bosszúsan vette tudomásul, hogy Castle mennyire élvezi ezt a fordított helyzetet, no és azt, hogy ő egy olyan szerepben tetszeleg, amitől kirázza a hideg.
Mialatt Grigorij egy speciális borítású, üres fal megjelölt pontjaira dobálta a késeket, Castle kérdezősködni kezdett arról, hogyan lesz valakiből profi késdobáló, de a férfi nem válaszolt. Láthatóan a pontos célzásra koncentrált, aminek meg is lett az eredménye, mert az éles késpengék milliméter pontossággal csapódtak a fal puha anyagába.
- A bátyám kommandós kiképzést kapott még odahaza - válaszolt helyette halkan Lena. - Afganisztánban is harcolt, de egy sebesülés után leszerelték. - A lány tekintete elsötétült az emlék hatására, és keserűen csengő szavaiból érezhető volt, hogy Grigorij nehéz hónapokat élhetett át azokban az időkben. - Aztán egy ismerősünk azt ajánlotta, miért nem használja ki a szórakoztató iparban a tudását. Hát, így lett késdobáló - zárta le a történetet a lány, miközben lófarokba kötött haját kibontotta, és szoros kontyot csavart belőle.
Amikor Grigorij befejezte a sorozatot, és a gyakorló falhoz lépett, hogy kihúzza belőle a késeket, Castle és Beckett kíváncsian követte.
- Ez ám a pontosság! - hüledezett az író elismerően.
- Ez nem nagy szám - legyintett a férfi. - Ez csak szem-kéz koordináció, és rengeteg gyakorlás kérdése. Egy élő embert körbedobálni, az már más! Ahhoz hidegvér és bátorság is kell.
Kate hatalmasra nyitott szemekkel csodálkozott rá a késekre, amelyek leginkább az amerikai hadseregben használt tőrökre emlékeztették.
- Nézd, Cicus, hogy ezek milyen élesek! - húzta végig óvatosan ujját a rideg acélon.
- Miért? Azt hitte játékkésekkel dobálózom? - morrantott rá Grigorij, és sértődött arcot vágva, úgy vette ki a kezéből a kést, mintha az lenne a legféltettebb kincse. A következő pillanatban azonban már vádlón nézett Castle-re, mintha ő vádolta volna meg. - Azt gondolják, hogy csaló vagyok?
- Nem, dehogy! - nevetett fel erőltetetten Castle, védelmezőn gyorsan átölelte Kate-et. - Sőt! Tudja, idefelé jövet arról beszélgettünk, hogy pengeéles késekkel körbedobálni egy embert, sokkal nagyobb produkció, mint jópofa viccekkel szórakoztatni a közönséget, és nem értettük, hogy ennek ellenére, miért tud nagyobb ismertségre szert tenni egy komikus, mint egy késdobáló - jegyezte meg ártatlan arccal, egyenesen az orosz hideg kék szemébe nézve.
Grigorij szögletes vonásai még élesebbekké váltak a dühtől, szeme vészjóslóan összeszűkült, rideg tekintete fenyegetően szegeződött az ijedtében nagyot nyelő íróra.
- Te jó ég! - csapta össze a kezét Kate, mintha észre sem vette volna a szinte tapintható feszültséget, és megrökönyödve bámult Lena-ra. - Maga képes hagyni, hogy a bátyja körbedobálja ezekkel a szörnyűségekkel? - mutatott a késekre.
- Grigorij sosem hibázik, és nagyon vigyáz rám - mosolyodott el a lány. - Néha talán túlságosan is - tette hozzá érezhető éllel.
- De ha ez ilyen veszélyes, akkor miért nem magukat hívják meg a beszélgetős shaw műsorokba? - kérdezte értetlenkedve, ugyanakkor együtt érző, ártatlan arccal.
Grigorijt egy pillanatig majd' szétvetette a düh, hogy egy percen belül már másodszor teszik fel ezt a kérdést, de Kate őszintének hitt rácsodálkozása a valóságra, meglágyította.
- Ez az, amit én sem értek - mondta keserűen, miközben precízen egymás mellé fektette a késeket, aztán Castle-re nézett. - Ha rájön a válaszra a kutatása során, velem is megoszthatja. Biztosan hallott Anton Volkov-ról, és talán már azt is tudja, hogy nem szíveltük egymást. Kihasználta az emberek szánakozását, a naiv lányokat levette a lábáról a behízelgő stílusával és a női hiúságra apelláló szövegével, de egy hazug gazember volt - dohogta. - A média persze imádta. Kisember nagy dumával - ez az, amire harapnak a nézők. Kit érdekelnek a légtornászok, erőemberek, zsonglőrök és késdobálók! - hergelte magát egyre jobban. - Remélem, nem róla mintázza a főhősét!
- Nem, nem, dehogy! - rázta meg a fejét Castle, hogy nyomatékot adjon a szavainak, aztán óvatosan folytatta. - Most már itt a cirkuszban sem az övé a főszerep, ha jók az információim.
- Na ja. Amikor szerződést bontott, arra gondoltam, végre, megszabadulunk ettől a kis féregtől, de azért nem kívántam neki, hogy eltegyék láb alól - vonta meg a vállát.
- Miért mondta, hogy hazug gazember volt?
- Ha a hazugságairól regényt írnának a huszonéves lányok, akiket csak ámított az ígéreteivel, jobbak lennének az eladási statisztikáik, mint magának - húzta gúnyos mosolyra a száját. - De az is biztos, hogy valami sötét ügyletbe keveredett, mert a felmondása előtti hónapokban meghallottam egy telefonbeszélgetését. Nem tudom, miről volt szó, de az biztos, hogy nem tisztességes üzletről. - A férfi tekintete hirtelen elkomorult, mintha bánná, hogy egyáltalán szóba hozta Anton Volkovot. Idegesen megigazgatta a késeket, aztán egy kerek, forgó falhoz indult, amit ugyanolyan speciális borítás fedett, mint amire az imént dobta a késeket, de négy, csatos bőrszíj is volt rajta.
- Gyere Lena! Gyakorolnunk kell - csattant ellentmondást nem tűrőn a hangja, mire a lány engedelmesen követte.
Mivel Grigorij nem küldte ki őket, a sarokban állva csendben figyelték, hogy Lena engedelmesen fellép a kerek szerkezet peremére, és türelmesen várja, hogy széttárt karjait és lábait a felülethez szíjazza a bátyja.
- Rendben? - kérdezte a lánytól, és miután az bólintott, visszament az asztalon heverő késekhez.
Castle és Beckett lélegzetvisszafojtva figyelték, ahogy Grigorij megáll Lena-val szemben, kezébe veszi az első kést, és hosszasan koncentrál. Ha az elsötétített nézőtéren ülnének, és tőlük távol, a porond fénykörében, feszültségkeltő dobpergés mellett néznék a produkciót, akkor is izgalmas lett volna, de így, néhány méternyi távolságból, fényes nappal, látva a férfi megfeszülő izmait, a tekintetében tükröződő összpontosítást, még hatásosabb volt a jelenet. Amikor Grigorij vállmagasságba emelte a kést, Castle szája elnyílt, Kate pedig nyelt egyet, hogy leküzdje a torkában keletkezett gombócot.
Alig több, mint egy másodperc alatt az első kés máris Lena bokája mellé fúródott, de ebből Castle és Kate csak egy kicsi, határozott mozdulatot, a levegőben pörgő kés surrogó hangját és a koppanást érzékelte. Elismerően figyelték a magabiztos férfit, miközben megkönnyebbülten vettek egy mély lélegzetet. Grigorij csak néhány másodpercet várt két dobás között, így a két kéretlen néző nem sokáig lehetett nyugodt. Lena szinte unottan állt a falhoz szíjazva, és vette tudomásul, hogy repülő kések csapódnak körben a teste mellé. Grigorij a képzeletbeli közönség felé fordult, és meghajolt, aztán kihúzta a falból a késeket, és szép sorban visszahelyezte őket a kis asztalra.
- Mehet? - kérdezte alig hallhatóan Lena-tól, aki aprót biccentett, mire a férfi előhúzott a zsebéből egy távirányítót, és megnyomott rajta egy gombot. A kör alakú fal mögül halk motorberregés hallatszott, és a szerkezet, rajta a rákötözött Lena-val, lassan forogni kezdett.
Grigorij egy ideg pislantás nélkül követte szemével a forgó alakot, mielőtt elhajította az első kést, ami Lena feje fölött fúródott a falba. Most lassabban készült egy-egy dobásra, és láthatóan még jobban koncentrált, hiszen a forgás ütemét is bele kellett számítania a célzásba. Amikor Lena testét már körbevették az éles pengék, Grigorij leállította a forgást, kicsatolta a szíjakat, aztán büszkén a szerkezetről lelépő Lena-ra mutatott, majd megfogta a kezét, és mindketten meghajoltak.
Beckett és Castle elismerően tapsolni kezdett. Még Kate is bevallotta magában, hogy egészen megfeledkezett jövetelük céljáról, és teljesen a produkció hatása alá került.
- Ez ... ez ... fergeteges volt! - lelkendezett az író. - Elképesztően izgalmas volt! Bevallom, kis híján infarktust kaptam, amikor Lena ott forgott, és alig pár centivel a feje fölé fúródott a kés! El sem tudom képzelni, mit érezhetett! - lépett Grigorijhoz jobb kezét a szívére szorítva.
Az orosz egy ideig nem szól semmit, csak sejtelmesen mosolygott, és átható tekintettel fürkészte Castle-t, amitől annak furcsa érzése támadt.
- Meg akarja tudni? - kérdezte kihívóan Grigorij, és az ujjait ropogtatva Castle felé lépett, miközben fejével a kör alakú fal felé intett.
Az író ösztönösen hátrébb lépett.
- Ne-nem - húzta zavart félmosolyra a száját és segélykérően Beckett-re pillantott.
- Csak nem fél? - gúnyolódott az orosz. - Micsoda író maga? Hogyan írhat olyan helyzetekről, érzésekről, amiket ki sem próbált? És még maga mondja, hogy anyagot gyűjt a regényéhez? - húzta el a száját lekicsinylően.
Kate érezte, hogy ez az a pont, amikor közbe kell lépnie, még mielőtt Castle meg akarná védeni sértett önérzetét, és belemenne olyan őrültségbe, hogy felszíjaztatja magát Lena helyére. Már nyitotta a száját, hogy kilépve a szerepéből határozottan kiossza Grigorijt az eszement ötlete miatt, amikor Castle büszkén kihúzva magát előre lépett, és fejét felszegve az orosz szemébe nézve megszólalt.
- Én legalább olyan jó vagyok az anyaggyűjtésben, mint maga a kések megfenésében!
- Bizonyítsa be! Álljon a fal elé három dobás erejéig!
- Castle! - ragadta meg Kate az író kezét, és megpróbálta hátrébb húzni, és rákényszeríteni, hogy ránézzen. - Csak nem hagyod, hogy rávegyen egy ilyen őrültségre? - suttogta dühösen, de ahogy a kék szemekbe nézett, már tudta, hogy ezt a csatát elvesztette.
- Nyugi Szivi - kacsintott rá a férfi, mintha csak a játékuk egy ártatlan folytatására készülne. - Grigorijnak igaza van - mondta teljesen nyugodt hangon, miközben nyugtatóan végigsimított a nő arcán. - Sosem tudom meg, hogyan érez egy késdobáló partnere, ha nem próbálom ki. Ha írni akarok róla, a bőrébe kell bújnom.
- Mi lenne, ha a késdobáló bőrébe bújnál?
- Te is tudod, hogy azt nem tudok.
- Akkor, mondjuk a bohócokéba vagy a zsonglőrökébe? - kérdezte egyre kétségbeesettebben Kate, mert egyre inkább érezte, hogy Castle-t olyan csapdába csalta Grigorij, ami az írói hozzáértését kérdőjelezi meg, azt pedig nem fogja hagyni a férfi.
- Nem lesz semmi baj - csengett bársonyosan a férfi hangja. Hüvelykujjával megcirógatta Kate arcát, aztán lágyan megcsókolta, de a nő idegesen hátrébb húzódott.
- Csak nem képzeled, hogy hagyom ezt az őrültséget? - kérdezte most már szikrákat szóró szemekkel, kilépve a butácska feleség szerepéből.
Egy pillanatra Grigorijra nézett, aki karba font kezekkel, gúnyosan mosolyogva várt. Nem tudta eldönteni, hogy a férfi csak hecceli Castle, vagy átlátott a színjátékukon, és rájött az igazi céljukra, de nem volt ideje jobban kifürkészni a férfi vonásait, mert Lena lépett hozzá, és megnyugtató szándékkal a vállára tette a kezét.
- Higgye el, bízhat Grigorijban! Sohasem hibázik - mosolygott rá a lány biztatón.
Mire Kate észbe kapott, Castle már a fal felé lépkedett, és ő ebben a pillanatban már tudta, hogy nincs visszaút. Idegességében és dühében majdnem felrobbant. Cikáztak a gondolatok a fejében: - Hogy lehet ilyen felelőtlen? Na várj csak, Richard Castle! Megbánod te még, hogy nem viseled el, ha megtépázzák az egódat, csak éld túl ezt a három dobást!
Imára kulcsolt kezét a szája elé téve figyelte, ahogy Castle terpeszállásban megáll a fal előtt, kajait széttárja, és nyugodtnak tűnő arccal az orosz izomkolosszus szemébe néz, bár összeszorított szája, és le-fel mozgó ádámcsutkája elárulta, milyen ideges. Kate levegőt sem mert venni. Grigorij felemelt egy kést, és szinte gondolkodás nélkül elhajította.
- Ha-ha! Nagyon vicces - húzta el a száját Castle, és lenézett a lábai közé fúródó, még a becsapódás erejétől remegő tőrre, ami alig néhány centiméterre volt a slicce aljától.
- Ne mozogjon! - csattant Grigorij hangja erélyesen, amitől Castle azonnal mozdulatlanná dermedt.
A következő kés a hónalja közvetlen közelében ért célt. Érezte, hogy az orosz egyre nagyobb félelmet akar benne kelteni, ami sikerült is neki. Próbált nyugodt maradni, de érezte, hogy szíve minden dobbanásnál szinte szétfeszíti a bordáit. Azzal nyugtatta magát, hogy Gigorijnak nem érdeke, hogy kárt tegyen benne, a pontos célzásáról pedig a saját szemével bizonyosodhatott meg néhány perce. Nem nézett Kate-re. Pontosan tudta, hogy ha a haragnak és a féltésnek kézzel fogható energiája lenne, akkor a nő most egész New Yorkot fényárba tudná borítani. Látta, hogy Griorij felemeli az utolsó tőrt, és egy pillanatra úgy tűnt, mintha gúnyosan elmosolyodna, és diadalittas fény villanna a szemében.
Kate annyira összeszorította a száját, hogy szinte elfehéredett, ahogy összekulcsolt kezének ízületei is. Vett egy nagy levegőt, miközben arra gondolt, már csak egy dobás, és véget ér ez a rémálom. Ekkor lendült meg Grigorij keze. A következő pillanatban surrogva pörgött a levegőben az utolsó kés, és a feszült csendet először a becsapódás csattanása, majd Castle fájdalmas kiáltása törte meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése