- Tudod, hogyan értettem. Hova tartunk Kate? Tartunk egyáltalán valahova? - kérdezte komolyan, aztán elhallgatott, és várakozó tekintettel várta a választ.
Kate hallgatott, és a mereven nézte a fehér táblán sorakozó feliratokat. Tudta, hogy előbb vagy utóbb túl kell esnie ezen a beszélgetésen, hiszen nem várhatja el, hogy Rick örökké várjon rá, és a férfi türelmetlenségét is megértette, mégis a kényszertől úgy érezte magát, mint egy csapdába esett vad. A feszültség szinte tapintható volt. Érezte, hogy muszáj reagálnia a kérdésre, de azt is, hogy még nem jött el az ideje ennek a beszélgetésnek. Vett egy nagy levegőt, és lassan a férfira nézett.
A hókristályok borította hegyoldal megsokszorozta a felhőtlen égből alázúduló napfény erejét, ami akadálytalanul tódult be a hatalmas ablakokon, és a máskor zöldesbarna szemeknek különös, smaragd színű ragyogást kölcsönzött. Mégsem ez a látvány volt az, amitől elakadt Castle lélegzete, hanem a Kate tekintetéből sugárzó bizonytalanság és szomorúság.
- Castle! - szólalt meg halkan. - Tudod, hogy fontos vagy nekem.
Az ajtó akkora lendülettel csapódott ki, hogy döngve a falnak csapódott, Sheryl Holms pedig úgy viharzott be a szobába, mint egy hurrikán.
- Tudom, hogy megtalálták a felvételt, amit Benett meg akart mutatni nekem, és még csak nem is szóltak! - sisteregtek dühösen a szavai, miközben királynői tartással leült a Castle melletti fotelba, és eltökélt tekintettel nézett a meglepetéstől kővé dermedt két emberre.
- Honnan tudja, hogy egy felvételt találtunk? - eszmélt előbb Kate.
- Csak nem hiszi, hogy nem kísértem figyelemmel a nyomozásukat azok után, hogy meggyanúsítottak Benett megölésével? Ráadásul biztos vagyok benne, hogy a nagyapám halálának is köze van ehhez az ügyhöz - mondta dühösen, de mivel Beckett még mindig kérdőn nézett rá, gúnyos mosollyal folytatta. - Bármelyik férfit rá tudok venni bármire, nyomozó. Megvannak az apró kis trükkjeim, hogy a tenyeremből egyenek, és olyan titkokat áruljanak el, amit senki másnak nem mondanának el.
- Thomas Gardner? - vonta össze hitetlenkedve a szemöldökét Beckett, mert bár nem volt kétsége afelől, hogy Sheryl ki tudja használni kislányos báját és színészi képességeit, meglepte, hogy elég volt pár perc ahhoz, hogy elkábítsa a producert.
- Láttam, hogy Thomas bevonul ide magukkal, meg azzal a magánkopóval. Nem volt nehéz kitalálni, hogy valami fontos dologról lehet szó Benett halálával kapcsolatban.
- Honnan ismeri Thomas Gardnert?
- Az Ébredés a sötétben című filmnek, amiben az első komoly szerepemet játszottam, ő volt a producere. Tudom, hogy Benett ismerte, mert egyszer, amikor nagyapánál voltam, a filmről beszélgettünk, és elejtett egy árulkodó megjegyzést. Szóval? Mit találtak?
Beckett rezzenéstelen arccal méregette a színésznőt. Mivel még mindig a gyanúsítottak között tartotta számon, jól meg kellett gondolnia, mennyit áruljon el nyomozás állásáról. Mivel szorult helyzetben voltak ebben a zárt világban, nem volt más választása, mint bízni női megérzésében, ami azt súgta, hogy Sheryl-nek nincs köze a gyilkossághoz. A tévéhez lépett, és elindította a felvételt.
- Felismeri a helyszínt vagy a férfit? - kérdezte, bár a nő arcára egy pillanat alatt árulkodó döbbenet ült ki. Kate arra gondolt, nem lehet annyira jó színésznő, hogy ennyire meg tudja játszani a meglepetést.
- Ez ... ez a nagyapám dolgozószobája - suttogta elhaló hangon Sheryl, miközben közelebb hajolt a képernyőhöz, mintha nem akarna hinni a szemének. A felvétel végén nagyot nyelt, és Beckett felé fordult. - Nem ismerem ezt a férfit, de megmérgezte a nagyapámat - szűrte gyűlölettel fogai között a szavakat. - Kapja el azt a mocskot, hogy a börtönben rohadjon élete végéig!
Castle hátrahőkölve méregette Sheryl-t. Az ártatlan kislány szerep után meglepte, milyen indulatok lapulnak a nőben. Vajon ez is csak szerepjátszás? Hangtalanul sóhajtott. Elég volt Sheryl Holms-ra néznie és az anyjára gondolni, hogy belássa, Beckett-nek valószínűleg igaza van, és úgy vezetik meg a színésznők, ahogy csak akarják.
- Mit tud a nagyapja üzleti ügyeiről? - kérdezte, hogy elterelje bosszantó gondolatait.
- Ritkán találkoztunk, akkor pedig nem az üzletről beszélgettünk - vetette oda a nő.
- Na és, miről beszélgettek?
Sheryl elgondolkodó tekintettel a távolba meredt.
- Hollywood-ról, a szerepeimről, a lehetőségeimről.
- Aha - húzta el a száját Beckett, miközben rosszallóan Castle-re pillantott, jelezve, hogy mennyire igaza volt, amikor felszínes, törtető kis üdvöskének gondolta a színésznőt, aki az ártatlanság álcája mögé bújva csak a saját érdekeivel törődik, de az író úgy tett, mintha nem vette volna észre a pillantást. Kate alig észrevehetően megingatta a fejét, mert nem értette, hogyan lehet ennyire jóhiszemű és naiv a férfi, hogy még most sem látja a nő igazi arcát. - Soha nem beszéltek másról, csak magáról? - kérdezte enyhe gúnnyal, amit Sheryl azonnal megérzett.
- A nagyapámnak fontos volt a család. Figyelemmel kísérte minden gyereke és unokája élete. Érdekelte, hogyan boldogulok egy olyan abnormális világban, mint Hollywood - felelte, és kihívóan tartotta Beckett-el a szemkontaktust.
- Mikor találkozott vele utoljára? - törte meg a hirtelen kialakult feszült csendet Castle, de Sheryl nem nézett rá, csak sóhajtott egyet, és ernyedten dőlt hátra a fotelban.
- Tudom, mit gondol rólam, de nem olyan vagyok, mint amilyennek hisz - intézte Beckett felé a szavait, aztán az íróra nézett. - Három héttel a halála előtt. Akkor fáradtnak tűnt, de az események tükrében már inkább feszültnek mondanám. Arról beszélt, hogy használjam ki a tehetségemet, ahogy ő is élt minden lehetőséggel, hiszen egy szál öltönyben érkezett Amerikába egy kopott bőrönddel, most pedig egy kisebb birodalom tulajdonosa. Megkérdeztem, hogy ez boldoggá teszi-e. Azt felelte, nem a pénz és a hatalom teszi boldoggá, hanem az út, ahogy mindezt elérte. Az ablakhoz lépett, és mintha csak magának mondaná, hozzátette, hogy azért nem hagyja, hogy elvegyék tőle mindazt, amit megszerzett, hiába fenik rá a fogukat. Aztán felém fordult, és olyan komolyan nézett rám, amilyennek még sosem láttam, és az mondta, ne bízzak senkiben, se rokonban, se barátban. - Sheryl elhallgatott, és pár pillanatig elrévedő tekintettel merengett el az emléken. - Pár nap múlva kiderült Ted bácsi sikkasztása, én meg arra gondoltam, miért nem előzte meg a bajt nagyapa, ha sejtette, hogy a testvére elárulja. A nyomozás során nem derült ki semmi olyan, hogy az üzlettársai rá akarták volna tenni a kezüket a vagyonára, a sikkasztás egyedüli elkövetőjeként Ted bácsit jelölték meg, aki pár nap múlva infarktust kapott. Azóta is azon gondolkodom, hogy Ted bácsin kívül ki akarhatta a halálát - nézett Beckett-re, aki most először látott bizonytalanságot a hatalmas kék szemekben.
- A rendőrségi jelentésekből kiderül, hogy az elsikkasztott pénz nem került elő.
- Nem - bólintott Sheryl. - Ted bácsi zseniális pénzügyi szakember volt, így tudtuk, hogy ha úgy el akarta tüntetni azt a pénzt, hogy semmilyen nyomozóhatóság a nyomára ne bukkanjon, akkor azt meg is tette.
- És az eltűnt pénz másodlagossá vált, amikor meghalt a nagyapja - állapította meg Castle, mire a nő bólintott.
- Senki nem hitt az öngyilkosságban, de nem volt bizonyítékunk a gyilkosságra, egészen mostanáig - pillantott a DVD-lejátszó felé.
- Tegyük fel, hogy az üzleti világban valóban nem volt ellensége. Na és a családban? - vette át a szót Beckett.
Sheryl megrázta a fejét, szőke fürtjei pedig rakoncátlanul szálldosva követték a mozdulatot.
- Voltak nézeteltérések, mint minden családban, de nem volt gyűlölködés, és anyagi haszna sem lett senkinek nagyapa halálából.
- Igen, ez áll a jegyzőkönyvekben is - bólintott Kate, - de attól, hogy mindenki a törvényes öröklés szerinti jussát kapta, még lehetett olyan személyes sérelem valamelyik családtagban, ami bosszúállásra sarkallta - próbálta tovább győzködni a lányt, de az újra megrázta a fejét.
- Nem. Ez kizárt.
Beckett érezte, hogy ez az út nem visz sehova, ezért más irányba terelte a beszélgetést.
- Feltételezem, alkalmazott a nagyapja biztonsági embereket.
- Igen, bár mindig azt mondta, ő nem fél senkitől, és csak azért alkalmazza őket, hogy az üzlettársai ne nézzék bolondnak.
- Emlékszik az egyenruhájukra? - kérdezte Castle.
- Sötét öltöny, fehér ing, nyakkendő ... semmi különös. Ja, és volt egy zöld-fehér embléma a zakó gallérján.
Castle Beckett-re nézett. Ezek szerint nem belső ember a felvételen látható férfi - állapították meg letörve. Beckett éppen arra gondolt, hogy kezd elege lenni a zsákutcákból, amikor Sheryl folytatta.
- Úgy tudom, nagyapa a halála előtt kirúgta őket valami miatt, és új biztonsági céget akart alkalmazni. De mi ennek a jelentősége? Nem működtek megfelelően a biztonsági kamerák? - kérdezte.
Castle már nyitotta a száját, de Beckett megelőzte.
- Csak szeretnénk minden apró részletnek utána nézni - tért ki a konkrét válasz elől, aztán mielőtt a nő tovább kérdezősködött volna, egészen közel lépett hozzá. - Szeretném, ha az itt elhangzottak nem szivárognának ki - mondta komolyan. - Tudom, hogy mit érez a nagyapja halála miatt, de vegye figyelembe, hogy egy gyilkossal vagyunk összezárva. Nem lenne szerencsés, ha megsejtené, hogy megtaláltuk a felvételt, ahogy az sem, ha pánik törne ki a vendégek között.
Sheryl magabiztosan állta Beckett tekintetét.
- Ki tudok szedni titkokat férfiakból, de meg is tudom tartani azokat. Tudom, hogy még fenn vagyok a listáján, nyomozó, de a lelke mélyén tudja, hogy nem én vagyok az embere. - mondta szokatlanul komolyan. - Ha csak sejti, hogy mit érzek nagyapa halála miatt, akkor tudatja velem, ha új nyomot talál, és nem várja meg, hogy én szedjem ki a Gardner féle szószátyár pasikból - tette hozzá, miközben felállt.
Castle elnyíló szájjal nézte a két, egyforma magas, gyönyörű nőt, ahogy megfeszülő testtel farkasszemet néznek egymással. Mindkettejük érzéseit megértette. Tudta, hogy Beckett pontosan átérzi Sheryl helyzetét, de rendőrként nem fogja beavatni a nyomozásba, amíg gyanúsítottnak tartja. Kíváncsian várta, ki kerül ki győztesen a párbajból.
