Nyugalmat erőltetett magára, és mielőtt megszólalt volna, nyelt egyet.
- Hm. Téved Ms. Holms, ha azt hiszi, hogy ez egy csábító ajánlat, ugyanis, ha valóban csillogó logikája lenne, akkor tudná, hogy ön még mindig gyanúsított - nézett szenvtelen arccal a nőre, de szája sarkában gúnyos mosoly bujkált. - Lehet, hogy hihető a története, de semmi nem bizonyítja, hogy Benett Jonson már halott volt, amikor az ön cipője véres lett. Ha pedig egy kicsi emberismerettel bírna, tudná, hogy gyilkossági nyomozóként nem fogom egy lehetséges gyilkos segítségét kérni. - Egy pillanatra elhallgatott, és élvezte, ahogy Sheryl arcára fagy a gőgös magabiztosság, és elsápad. A szeme sarkából látta, hogy Castle is meglepődött, és csodálkozva rá néz.
- Ha nem, hát nem - vonta meg flegmán a vállát Sheryl, amivel azt sugallta,hogy meg fogja még bánni a nyomozó, amiért nem élt a lehetőséggel, hogy bevonja a nyomozásba. - Rá fog jönni, hogy többet segíthettem volna, mint gondolja - mondta dacosan.
- Csak ne féltsen engem! Jó nyomozó vagyok.
- Ha olyan jó nyomozó, miért van szüksége egy krimiíróra?
Castle csak kapkodta a fejét, ahogy hol az egyik, hol a másik nő állt nyerésre a szócsatában, de ennél a mondatnál feszülten várta Kate reakcióját.
Beckett pár pillanatig farkasszemet nézett a színésznővel, aztán halálos nyugalommal szólalt meg.
- Ha olvasott volna a legnagyobb klasszikusoktól is pár krimit, akkor tudná, hogy a legzseniálisabb nyomozóknak volt egy civil társa. Sherlock Holmes-nak Dr. Watson, Hercule Poirot-nak pedig Arthur Hastings kapitány. De higgye el, krimiken kiművelődött kéretlen segítőből bőven elég egy. Sőt!
Castle döbbenten hátrahőkölt, és már méltatlankodni kezdett volna, amikor Beckett egy pillanatra rávillantotta a "Maradj csendben!" tekintetét, így aztán csak nyelt egyet, és mialatt Kate megkérte Sheryl-t, hogy várja meg őket a szobájában, és ne beszéljen senkinek a halálesetről, ő a nyomozó arcát fürkészte. Tudta, hogy Kate szívesen nyirbálja az egóját, és ő is élvezni szokta azokat a helyzeteket, amikor a nő igyekszik őt bosszantani, így az utolsó mondaton nem is akadt volna fenn, de most volt valami rossz előérzete. Nem tetszett neki a példa, amivel a nő kettejük kapcsolatát jellemezte, hiszen Sherlock Holmes és Dr. Watson hiába voltak társak, a nyomozásokban egyáltalán nem voltak egyenrangú partnerek, ahogy Poirot és Hastings kapitány sem. Négy év alatt bebizonyította, hogy ő több, mint egy dilettáns, műkedvelő író, ezért bosszantotta, hogy Beckett ezzel poénkodik. Miután Sheryl sértődött arccal kiviharzott az irodából, Kate letépett egy lapot a jegyzettömbből, és néhány mondatot írt rá, Castle pedig megbántottan fonta karba a kezét, és várt.
Annak ellenére, hogy Kate pontosan tudta, mi játszódik le az íróban, még egy kicsit hagyta, hadd főjön a saját levében, és csak akkor nézett rá, amikor az már olyan látványosan szegezte rá a tekintetét, hogy szinte átszúrta.
- Körül kell néznünk Benett Jonson lakosztályában - szólalt meg az ügyre terelve a szót, mintha nem is látná a férfi bosszús arcát. - Ha Sheryl Holmes igazat mondott, és valamit el akart mondani neki az áldozat,akkor talán ezt akarta megakadályozni a gyilkos.
Kate az ajtó felé indult, de amikor tudatosult benne, hogy Castle nem követi, szemét egy az ég felé emelte, és elnyomott egy sóhajt.
- Nem jössz? - pillantott hátra. Elmosolyodott, amikor a férfi durcásan összeszorított szájjal, duzzogó kisgyerek ábrázattal követte.
Szótlanul álltak egymás mellett a liftben, végül Castle törte meg a csendet.
- Dr. Watson és Hastings kapitány? Komolyan?
- Mégsem mondhattam példának Tango és Cash-t, elvégre ők mindketten zsaruk voltak - vonta meg a vállát Kate, aztán pajkosan elmosolyodott. - Igaz, példálózhattam volna Turner és Hutch-csal is.
Castle vágott egy bosszús grimaszt. Emlékezett a pillanatra, amikor bizonygatta a nőnek, hogy milyen jó párost alkotnak, és sorolta a híres nyomozópárosokat, mire Kate mosolyogva megjegyezve, hogy Hutch-ra, a kutyára tényleg hasonlít.
- Még mindig emlékeztetlek Hutch-ra? - kérdezte, de mivel Kate csak talányosan mosolygott, megadta magát. - Akkor már inkább Dr. Watson - mondta meggyőződés nélkül, mert nem hagyta nyugodni egy rossz érzés. Pár másodpercig hallgatott, aztán kérdőn a nőre nézett. - Tényleg csak ennyire tartasz? - kérdezte szokatlanul komolyan.
Beckett megtorpant, szembe fordult a férfival, és a szemébe nézett.
- Csak egyszer mondom el, és ne akard megtudni, mi lesz, ha kiderül, hogy elkotyogtad valakinek - mondta határozottan, ugyanakkor gyengéd melegséggel a szemében. - Ha leszámítjuk a légből kapott ötleteidet, olyan zseniálisan gondolkodsz, mint Sherlock Holmes vagy Hercule Poirot.
Castle szeme egy pillanatra felcsillant, szája büszke mosolyra húzódott, de Beckett már nem láthatta, hogy a következő másodpercben újra elkomolyodott, mert a lift zökkenve állt meg a földszinten, és Beckett határozott léptekkel indult meg Benett Jonson lakosztálya felé. Meglepte, amikor meghallotta a mögötte lépkedő férfi halk hangját.
- Akkor miért mondtad, hogy "Krimiken kiművelődött kéretlen segítőből bőven elég egy. Sőt!" - utánozta Castle a nő lekicsinylő hangsúlyát.
Kate megtorpant, és kérdőn az íróra nézett. Feltűnt neki a kék szemekből áradó szomorúság és a sértettséget jelző összeszorított, keskeny ajkak. Túl komoly volt a férfi. Meglepte, hogy ennyire a szívére vette a szavait, holott máskor jól viselte a csipkelődés.kilépett a földszintre érkező liftből.
- Mégis, mit vártál? - kérdezte bosszúsan. - Úgy viselkedtél, mint egy elfogult dilettáns. Még ki sem hallgattuk Sheryl Holms-t, már védted, aztán segítettél neki magyarázatot találni a cipőjén levő vérfoltra - csengtek egyre haragosabban a szavai. - Állítom, minden szavát elhitted!
- Hát ... el kell ismerned, hogy logikus magyarázattal szolgált vérfoltra, és nagyon őszintének tűnt - csúszott ki Castle száján, miközben széttárta a karját, jelezve, hogy nem érti, Beckett hogy kételkedhet a nő szavaiban.
- Te jó ég, Castle! Sheryl Holms színésznő! Bármikor el tud veled hitetni bármit, amit csak akar! Ez a hivatása!
- De ... de ...
- Csak azt ne mondd, hogy szeretted volna, ha velünk nyomoz!
Kate szikrázó tekintetét látva, Castle jobbnak látta, ha hallgat, és hogy véletlenül se hagyja el egy szó a száját, beharapta az alsó ajkát. Hiába volt minden, úgy tűnt, hogy Beckett átlátott a szitán, mert megforgatta a szemét, lemondóan sóhajtott egyet, és szótlanul elindult az áldozat szobája felé. Az író pár pillanatig tétovázott. Vajon Kate azért dühös, mert valóban dilettáns módon viselkedett a kihallgatáson, vagy azért, mert rájött, hogy ő nem ellenezte volna, hogy Sheryl velük nyomozzon? Hirtelen felrémlett benne egy emlék, amikor Kate figyelmeztette, hogy egy színésznő akkor csapja be, amikor csak akarja, de ő nem hitt neki, végül emiatt kínos helyzetbe került. Megszaporázta a lépteit, hogy utolérje.
- Én ... - kezdte bátortalanul, és most örült, hogy Kate nem állt meg, és hátra sem fordult. Könnyebb volt magyarázkodni, ha nem néztek rá a lelkéig látó zöld szemek. - Szóval ... igen, igazad van - ismerte be. - Még Anya is bármikor be tud csapni, pedig neki minden színészi praktikáját ismerem.
Nem látta, hogy Kate elmosolyodik a vallomásra, de érezte, hogy a nő lassabbra veszi a tempót, és megfeszülő izmai is engednek feszességükből, amit jó jelnek érzékelt, ezért felbátorodva folytatta. - Csak tudod, a neve ... szóval ez a Sheryl Holms olyan, mint a Sherlock Holmes ...
Ez volt az a pillanat, amikor Beckett elvesztette a türelmét. Egy másodperce még megkönnyebbült, hogy a férfi beismeri, hogy a hiszékenysége butaság volt, most meg ilyen lehetetlen indokkal hozakodik elő! Megállt, és miközben lassan megfordult, és elgondolkodva fürkészte Castle arcát.Egy kínzó gondolat futott át az agyán. Lehet, hogy a férfi szívesebben töltené az időt Sheryl-lel, mint vele? Nem szólalt meg. Azt akarta, hogy Castle magától adjon magyarázatot arra, miért ment volna bele a színésznő játékába, és ismerte annyira, hogy tudja, ez pillanatokon belül bekövetkezik. Nem tévedett. A férfi vett egy nagy levegőt, és magyarázkodni kezdett.
- Csak arra gondoltam, ha velünk nyomozna Sheryl, talán olyan információkat is elkotyogna, amiket nem akar. Ha pedig ő a gyilkos, akkor olyan lenne, mint egy Columbo epizód, ahol a hadnagynak szinte mindig a gyilkos a legnagyobb segítsége a nyomozásban - mondta ártatlan tekintettel.
Kate egy pillanatig nem tudta, hogy haragudjon, vagy mosolyogjon. Végül egészen közel hajolt a férfihoz, és miközben sejtelmes mosoly játszott a szája sarkában, talányos tekintettel a szemébe nézett.
- Hm. Téved Ms. Holms, ha azt hiszi, hogy ez egy csábító ajánlat, ugyanis, ha valóban csillogó logikája lenne, akkor tudná, hogy ön még mindig gyanúsított - nézett szenvtelen arccal a nőre, de szája sarkában gúnyos mosoly bujkált. - Lehet, hogy hihető a története, de semmi nem bizonyítja, hogy Benett Jonson már halott volt, amikor az ön cipője véres lett. Ha pedig egy kicsi emberismerettel bírna, tudná, hogy gyilkossági nyomozóként nem fogom egy lehetséges gyilkos segítségét kérni. - Egy pillanatra elhallgatott, és élvezte, ahogy Sheryl arcára fagy a gőgös magabiztosság, és elsápad. A szeme sarkából látta, hogy Castle is meglepődött, és csodálkozva rá néz.
- Ha nem, hát nem - vonta meg flegmán a vállát Sheryl, amivel azt sugallta,hogy meg fogja még bánni a nyomozó, amiért nem élt a lehetőséggel, hogy bevonja a nyomozásba. - Rá fog jönni, hogy többet segíthettem volna, mint gondolja - mondta dacosan.
- Csak ne féltsen engem! Jó nyomozó vagyok.
- Ha olyan jó nyomozó, miért van szüksége egy krimiíróra?
Castle csak kapkodta a fejét, ahogy hol az egyik, hol a másik nő állt nyerésre a szócsatában, de ennél a mondatnál feszülten várta Kate reakcióját.
Beckett pár pillanatig farkasszemet nézett a színésznővel, aztán halálos nyugalommal szólalt meg.
- Ha olvasott volna a legnagyobb klasszikusoktól is pár krimit, akkor tudná, hogy a legzseniálisabb nyomozóknak volt egy civil társa. Sherlock Holmes-nak Dr. Watson, Hercule Poirot-nak pedig Arthur Hastings kapitány. De higgye el, krimiken kiművelődött kéretlen segítőből bőven elég egy. Sőt!
Castle döbbenten hátrahőkölt, és már méltatlankodni kezdett volna, amikor Beckett egy pillanatra rávillantotta a "Maradj csendben!" tekintetét, így aztán csak nyelt egyet, és mialatt Kate megkérte Sheryl-t, hogy várja meg őket a szobájában, és ne beszéljen senkinek a halálesetről, ő a nyomozó arcát fürkészte. Tudta, hogy Kate szívesen nyirbálja az egóját, és ő is élvezni szokta azokat a helyzeteket, amikor a nő igyekszik őt bosszantani, így az utolsó mondaton nem is akadt volna fenn, de most volt valami rossz előérzete. Nem tetszett neki a példa, amivel a nő kettejük kapcsolatát jellemezte, hiszen Sherlock Holmes és Dr. Watson hiába voltak társak, a nyomozásokban egyáltalán nem voltak egyenrangú partnerek, ahogy Poirot és Hastings kapitány sem. Négy év alatt bebizonyította, hogy ő több, mint egy dilettáns, műkedvelő író, ezért bosszantotta, hogy Beckett ezzel poénkodik. Miután Sheryl sértődött arccal kiviharzott az irodából, Kate letépett egy lapot a jegyzettömbből, és néhány mondatot írt rá, Castle pedig megbántottan fonta karba a kezét, és várt.
Annak ellenére, hogy Kate pontosan tudta, mi játszódik le az íróban, még egy kicsit hagyta, hadd főjön a saját levében, és csak akkor nézett rá, amikor az már olyan látványosan szegezte rá a tekintetét, hogy szinte átszúrta.
- Körül kell néznünk Benett Jonson lakosztályában - szólalt meg az ügyre terelve a szót, mintha nem is látná a férfi bosszús arcát. - Ha Sheryl Holmes igazat mondott, és valamit el akart mondani neki az áldozat,akkor talán ezt akarta megakadályozni a gyilkos.
Kate az ajtó felé indult, de amikor tudatosult benne, hogy Castle nem követi, szemét egy az ég felé emelte, és elnyomott egy sóhajt.
- Nem jössz? - pillantott hátra. Elmosolyodott, amikor a férfi durcásan összeszorított szájjal, duzzogó kisgyerek ábrázattal követte.
Szótlanul álltak egymás mellett a liftben, végül Castle törte meg a csendet.
- Dr. Watson és Hastings kapitány? Komolyan?
- Mégsem mondhattam példának Tango és Cash-t, elvégre ők mindketten zsaruk voltak - vonta meg a vállát Kate, aztán pajkosan elmosolyodott. - Igaz, példálózhattam volna Turner és Hutch-csal is.
Castle vágott egy bosszús grimaszt. Emlékezett a pillanatra, amikor bizonygatta a nőnek, hogy milyen jó párost alkotnak, és sorolta a híres nyomozópárosokat, mire Kate mosolyogva megjegyezve, hogy Hutch-ra, a kutyára tényleg hasonlít.
- Még mindig emlékeztetlek Hutch-ra? - kérdezte, de mivel Kate csak talányosan mosolygott, megadta magát. - Akkor már inkább Dr. Watson - mondta meggyőződés nélkül, mert nem hagyta nyugodni egy rossz érzés. Pár másodpercig hallgatott, aztán kérdőn a nőre nézett. - Tényleg csak ennyire tartasz? - kérdezte szokatlanul komolyan.
Beckett megtorpant, szembe fordult a férfival, és a szemébe nézett.
- Csak egyszer mondom el, és ne akard megtudni, mi lesz, ha kiderül, hogy elkotyogtad valakinek - mondta határozottan, ugyanakkor gyengéd melegséggel a szemében. - Ha leszámítjuk a légből kapott ötleteidet, olyan zseniálisan gondolkodsz, mint Sherlock Holmes vagy Hercule Poirot.
Castle szeme egy pillanatra felcsillant, szája büszke mosolyra húzódott, de Beckett már nem láthatta, hogy a következő másodpercben újra elkomolyodott, mert a lift zökkenve állt meg a földszinten, és Beckett határozott léptekkel indult meg Benett Jonson lakosztálya felé. Meglepte, amikor meghallotta a mögötte lépkedő férfi halk hangját.
- Akkor miért mondtad, hogy "Krimiken kiművelődött kéretlen segítőből bőven elég egy. Sőt!" - utánozta Castle a nő lekicsinylő hangsúlyát.
Kate megtorpant, és kérdőn az íróra nézett. Feltűnt neki a kék szemekből áradó szomorúság és a sértettséget jelző összeszorított, keskeny ajkak. Túl komoly volt a férfi. Meglepte, hogy ennyire a szívére vette a szavait, holott máskor jól viselte a csipkelődés.kilépett a földszintre érkező liftből.
- Mégis, mit vártál? - kérdezte bosszúsan. - Úgy viselkedtél, mint egy elfogult dilettáns. Még ki sem hallgattuk Sheryl Holms-t, már védted, aztán segítettél neki magyarázatot találni a cipőjén levő vérfoltra - csengtek egyre haragosabban a szavai. - Állítom, minden szavát elhitted!
- Hát ... el kell ismerned, hogy logikus magyarázattal szolgált vérfoltra, és nagyon őszintének tűnt - csúszott ki Castle száján, miközben széttárta a karját, jelezve, hogy nem érti, Beckett hogy kételkedhet a nő szavaiban.
- Te jó ég, Castle! Sheryl Holms színésznő! Bármikor el tud veled hitetni bármit, amit csak akar! Ez a hivatása!
- De ... de ...
- Csak azt ne mondd, hogy szeretted volna, ha velünk nyomoz!
Kate szikrázó tekintetét látva, Castle jobbnak látta, ha hallgat, és hogy véletlenül se hagyja el egy szó a száját, beharapta az alsó ajkát. Hiába volt minden, úgy tűnt, hogy Beckett átlátott a szitán, mert megforgatta a szemét, lemondóan sóhajtott egyet, és szótlanul elindult az áldozat szobája felé. Az író pár pillanatig tétovázott. Vajon Kate azért dühös, mert valóban dilettáns módon viselkedett a kihallgatáson, vagy azért, mert rájött, hogy ő nem ellenezte volna, hogy Sheryl velük nyomozzon? Hirtelen felrémlett benne egy emlék, amikor Kate figyelmeztette, hogy egy színésznő akkor csapja be, amikor csak akarja, de ő nem hitt neki, végül emiatt kínos helyzetbe került. Megszaporázta a lépteit, hogy utolérje.
- Én ... - kezdte bátortalanul, és most örült, hogy Kate nem állt meg, és hátra sem fordult. Könnyebb volt magyarázkodni, ha nem néztek rá a lelkéig látó zöld szemek. - Szóval ... igen, igazad van - ismerte be. - Még Anya is bármikor be tud csapni, pedig neki minden színészi praktikáját ismerem.
Nem látta, hogy Kate elmosolyodik a vallomásra, de érezte, hogy a nő lassabbra veszi a tempót, és megfeszülő izmai is engednek feszességükből, amit jó jelnek érzékelt, ezért felbátorodva folytatta. - Csak tudod, a neve ... szóval ez a Sheryl Holms olyan, mint a Sherlock Holmes ...
Ez volt az a pillanat, amikor Beckett elvesztette a türelmét. Egy másodperce még megkönnyebbült, hogy a férfi beismeri, hogy a hiszékenysége butaság volt, most meg ilyen lehetetlen indokkal hozakodik elő! Megállt, és miközben lassan megfordult, és elgondolkodva fürkészte Castle arcát.Egy kínzó gondolat futott át az agyán. Lehet, hogy a férfi szívesebben töltené az időt Sheryl-lel, mint vele? Nem szólalt meg. Azt akarta, hogy Castle magától adjon magyarázatot arra, miért ment volna bele a színésznő játékába, és ismerte annyira, hogy tudja, ez pillanatokon belül bekövetkezik. Nem tévedett. A férfi vett egy nagy levegőt, és magyarázkodni kezdett.
- Csak arra gondoltam, ha velünk nyomozna Sheryl, talán olyan információkat is elkotyogna, amiket nem akar. Ha pedig ő a gyilkos, akkor olyan lenne, mint egy Columbo epizód, ahol a hadnagynak szinte mindig a gyilkos a legnagyobb segítsége a nyomozásban - mondta ártatlan tekintettel.
Kate egy pillanatig nem tudta, hogy haragudjon, vagy mosolyogjon. Végül egészen közel hajolt a férfihoz, és miközben sejtelmes mosoly játszott a szája sarkában, talányos tekintettel a szemébe nézett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése