Ebben a pillanatban lépett ki a két nyomozó a bokrok takarásából.
- Uh! - kiáltott fel ijedtében Castle, és olyan hirtelen torpant meg, hogy akaratlanul maga mellé rántotta Beckett-et. - Jesszusom! - szorította a kezét zakatoló szívére, miközben nagyot fújtatott, aztán megjelent arcán az öröm.
Ryan elégedett mosollyal az arcán, lopva végigfuttatta
tekintetét a fürdőruhás, mezítlábas, egymást ölelő ifjú páron, míg Espo kajánul
vigyorogva, nyíltan végigmérte őket.
- Waw! Ez aztán a látvány!- húzta fel a szemöldökét, és minden
gátlás nélkül legeltette a szemét Beckett tökéletes alakján, amit csak a bikini
és az áttetsző strandkendő takart. - Nem rád gondoltam, Castle! - pillantott
lekicsinylő tekintettel a világoskék bermudában feszítő íróra.
Castle egy pillanatra meglepődött, aztán villámló
tekintettel közelebb húzta magához Kate-t, és átkarolta, mintha
tudatosítani akarná Javi-ban, hogy Kate már hozzá tartozik, mire a
nyomozó elnevette magát.
- Ne ijedj meg! Örülök nektek! - veregette meg engesztelően Castle még mindig érzékeny vállát.
- Ááááá! - húzódott hátrébb fájdalmas arccal az író, Espo pedig kérdőn Beckett-re nézett.
- Leégett a napon - adott magyarázatot Kate, mire a férfi vágott egy gúnyos grimaszt.
- Azt hittem a nászutasok a hálószobában töltik az idejük nagy részét - csipkelődött tovább Javi az író felé fordulva, aki érezte, hogy itt az ideje visszavágni, ezért kihúzta magát, és lekicsinylő mosollyal az arcán nézett le a nála jóval alacsonyabb nyomozóra, miközben szorosabban ölelte Kate-t.
- Azért hiszel ilyeneket, mert szegényes a fantáziád - mondta önelégülten.
Espo arca megrándult és összeszűkült a szeme. Mivel nem tudott visszavágni, körbenézett, és túljátszott mozdulattal széttárta a karját.
- Mintha egy
szappanopera záró jelenetét látnám - húzta el a
száját. - Tenger, hófehér homok, pálmafák, naplemente,
meg a két főszereplő, akik elolvadnak a boldogságtól.
- Mindig tudtam, hogy az irigység a legrosszabbat hozza ki
az emberekből - bólogatott önigazolásképpen Castle.
A két férfi pár másodpercig farkasszemet nézett, aztán mindketten elnevették magukat.
- Na, jó! Elismerem, örülök nektek - nézett szeretettel Beckett-re Espo.
- Gyertek! Manuela már biztosan tűkön ül, hogy
megkóstoljátok a vacsoráját – szólalt meg Kate, hogy elterelje magukról a
témát.
Ryan, aki attól tartva, hogy Javi túllő a célon, félve figyelte barátja csipkelődését az íróval, most megkönnyebbülten engedte ki a visszatartott levegőt.
- Elképesztő ez a sziget - csodálta tágra nyílt szemekkel először a pálmafás, homokos partszakaszt, aztán ámulva az óceán felé fordult. A feltámadó szél tarajos hullámokat keltett a nemrég még tükörsima víztömegen, amelyek zúgva futottak ki a partra. A felhabosodott víz lágyan görgette a homokszemeket, aztán erejét vesztve lassan visszahömpölygött a medrébe. Az óceán kékje egyre sötétebbé vált, a látóhatár alá bukó Nap pedig bíborszínűre festette az eget. - Remélem, egyszer Sara Grace is látni fogja ezt a csodát!
Castle és Kate lopva egymásra pillantott. A délután második felét Kate kívánságának megfelelően a parton töltötték, és miközben kézen fogva sétáltak bokáig gázolva a langyos vízben, megbeszélték, hogy csak egy hetet maradnak a szigeten, aztán elutaznak Palawanra, de megkérik Pattersont, hogy a nekik szánt második hetet ajándékozza a barátaiknak. Egy perc múlva Kate már mosolyogva figyelte, ahogy Castle a parton ül, és egyik kezében a telefont tartva, másikban egy fadarabbal a homokba rajzolgatva, az írófejedelemmel beszél. Emlékezett, milyen komoly arccal, meggyőződéssel ecsetelte Ryan és Espo kiemelkedő munkáját, segítségüket a regényei megírásában, aztán mosolyogva átváltott Patterson regényeinek a dicséretére. Még azt is megemlítette egy grimasz kíséretében, hogy számára szomorú tény, de a nászútjukon a felesége az ő regényét olvassa. A hangja elismerő, ugyanakkor kissé behízelgő volt, mégis olyan őszintének tűnt, hogy Kate biztos volt benne, annyira simogatták Castle szavai Patterson hiúságát, hogy igent fog mondani a kérésre.
Kíváncsi volt, mikor lepi meg a fiúkat a férfi a különleges lehetőséggel. Ha Espo nem csipkelődött volna vele, talán már el is mondta volna, hogy Ryan elérhetetlennek tűnő vágyát egy pillanat alatt teljesítse. - Jó lesz, ha Javi nem feszíti túl a húrt, és nem haragítja magára az írót, mert a tudtán kívül emiatt elszalaszt egy különleges nyaralást - gondolta, bár tudta, Castle nem olyan kicsinyes, hogy úgy vegyen elégtételt a baráti szekálásért, hogy megfossza barátait ettől a lehetőségtől.
Castle Ryan mellé lépett, és megveregette a vállát.
- Ki tudja, talán nem is kell olyan sokat várnod, hogy Jenny és Sara Grace is lássa ezt - intett fejével a lenyugvó Nap felé, ami utolsó sugaraival egy aranyló sávot rajzolt a sötétkékké váló óceánra.
Ryan szomorkás mosolyra húzta a száját, jelezve, hogy jó eljátszani a gondolattal, de reálisan gondolkodva, erre vajmi kevés az esélye.
- Ne szomorkodj tesó, majd csinálunk pár képet! - szurkálódott kissé keserűen Espo. - Na, hol a vacsora? - csapta össze várakozón a tenyerét, ezzel elterelve a figyelmet a vágyálmokról.
- Erre gyertek! - indult a villa felé Castle. - Meséljetek! Találtatok valamit Anton gyilkosságával kapcsolatban? - kérdezte izgatottan csillogó szemekkel.
- Találtunk, de nem élvezhetnénk egy kicsit ezt a szigetet? - húzta el bosszúsan a száját Espo, amiért Castle máris a nyomozásra terelte a szót.
Kate érezte, hogy jobb lesz, ha leállítja a lelkes írót, mielőtt elveszi a fúk kedvét az estétől, elvégre ők is megérdemelnek egy kis pihenést.
- Előbb vacsorázunk, aztán jön a hűsítő fürdő, és csak utána az ügy - mondta olyan hangsúllyal, mint a veszekedő gyerekei között igazságot tevő anyuka. Espo és Ryan hálásan pillantottak rá, aztán győzelemittasan Castle-re, aki durcásan összeszorította a száját, és sértődötten nézett Beckett-re.
Manuela igazán kitett magáért. Már amikor meglátták a teraszon megterített asztalon sorakozó tálakat, megállapították, hogy a legelegánsabb nassaui szállodában sem készíthettek volna bőségesebb és finomabb vacsorát, csak a gyanúsítottak képeivel telerakott fehér tábla jelenléte irritálta Espo-t.
- Castle, fordítsd meg! Csak nem gondolod, hogy jó étvággyal tudok enni, ha egy bőröndbe csomagolt hulla figyel? - mutatott a tábla közepén virító rendőrségi fotóra. - Honnan szerezted meg egyáltalán ezt a képet? - kérdezte megütközve, aztán gyanakodva Beckett-re nézett, aki azonban megrázta a fejét és felemelte a kezét, jelezve, hogy neki semmi köze az egészhez.
- Tudom a jelszót a rendőrségi adatbázisba - húzta ki magát Castle büszkén, aztán a két férfi döbbent arcát látva, sejtelmesen mosolyogva hozzátette: - Csak egy jelvényszám kellett hozzá, azt meg tudom, hogy egy apa szívének a kislánya a legkedvesebb.
Espo néhány másodpercig értetlenül nézett rá, aztán bosszúsan Ryan felé fordult, aki zavarában a különleges fűszerezésű ráksalátát piszkálta a villájával.
- Sara Grace a jelszavad? - kérdezte hitetlenkedve Espo, mire Ryan megvonta a vállát.
- Miért? Ő mindig eszembe jut. Nem kell félnem, hogy elfelejtem.
Javi megcsóválta a fejét, aztán intett Castle-nek, hogy fordítsák meg a táblát.
A vacsora végén Manuela szerényen mosolyogva zsebelte be a dicséreteket, aztán megemlítette, hogy a vendégszobákhoz tartozó gardróbban vannak fürdőnadrágok, ha szükségük lenne rá. Castle a félrenyelt gyümölcsbortól köhögni kezdett, miközben remélte, hogy a fuldoklása eltereli a fürdésről a két nyomozó figyelmét, és végre beszélhetnek az ügyről, de tévedett, mert Kate ugyan együtt érzőn megütögette a hátát, a fiúk viszont a vendégszobák felé vették az irányt.
Castle egy ideig bosszúsan forgatta kezében a poharat, és hallgatott.
- Mikor árulják már el, hogy mit találtak? - szólalt meg sokára morogva, miközben vádlón Kate-re pillantott, amiért nem sietteti a nyomozókat.
A nő két kezébe fogta Castle arcát, és maga felé fordította.
- Ők egész nap egy fülledt kihallgató helyiségben dolgoztak, meg adatok után kutattak egy szűk rendőrségi irodában, mialatt mi ... - kezdett komolyan érvelni, de az utolsó szavaknál huncutul elmosolyodott, és pajkosan beharapta az alsó ajkát.
Castle még néhány másodpercig játszotta a sértettet, aztán cinkosan visszamosolyodott.
- Igaz, a séta a parton mindent felülmúlt - húzta fel jelentőségteljesen szemöldökét, miközben szerelemtől ragyogó tekintettel Kate-re mosolygott, aztán közelebb hajolt a nőhöz, és gyengéden megcsókolta.
Ryan ebben a pillanatban lépett ki a teraszra, és elkapta az intim pillanatot. Hirtelen megtorpant, amitől a mögötte siető Espo nekiütközött, és már éppen nyitotta a száját, hogy háborogjon, de meglátta a két, szerelmes embert. A két nyomozó cinkosan egymásra nevetett, és hangtalanul hátralépett a nappaliba, és csak akkor indultak kifelé, amikor látták, hogy már nem zavarnak.
- Gyere Castle! Ússzunk egyet az óceánban! - veregette meg az író ékeny vállát Espo, de most finomabban tette, mint a kikötőnél, aztán kajánul elmosolyodott. - Csináljunk egy kis versenyt. Ha te nyersz, elmondunk néhány érdekességet Antonról, amit felírhatsz a tábládra, ha mi nyerünk, akkor ki kell találnod, hogy mit derítettünk ki - húzta ki magát magabiztosan, mintha esélye sem lenne az írónak a nyerésre.
Castle egyik barátjáról a másikra nézett, és bár az első pillanatban bosszúsan összehúzta a szemöldökét, a következőben önelégült mosoly jelent meg az arcán.
- Emelem a tétet. Ha én nyerek, megkapjátok a nektek szánt ajándékunkat, ha nem, akkor ...
Castle és Kate lopva egymásra pillantott. A délután második felét Kate kívánságának megfelelően a parton töltötték, és miközben kézen fogva sétáltak bokáig gázolva a langyos vízben, megbeszélték, hogy csak egy hetet maradnak a szigeten, aztán elutaznak Palawanra, de megkérik Pattersont, hogy a nekik szánt második hetet ajándékozza a barátaiknak. Egy perc múlva Kate már mosolyogva figyelte, ahogy Castle a parton ül, és egyik kezében a telefont tartva, másikban egy fadarabbal a homokba rajzolgatva, az írófejedelemmel beszél. Emlékezett, milyen komoly arccal, meggyőződéssel ecsetelte Ryan és Espo kiemelkedő munkáját, segítségüket a regényei megírásában, aztán mosolyogva átváltott Patterson regényeinek a dicséretére. Még azt is megemlítette egy grimasz kíséretében, hogy számára szomorú tény, de a nászútjukon a felesége az ő regényét olvassa. A hangja elismerő, ugyanakkor kissé behízelgő volt, mégis olyan őszintének tűnt, hogy Kate biztos volt benne, annyira simogatták Castle szavai Patterson hiúságát, hogy igent fog mondani a kérésre.
Kíváncsi volt, mikor lepi meg a fiúkat a férfi a különleges lehetőséggel. Ha Espo nem csipkelődött volna vele, talán már el is mondta volna, hogy Ryan elérhetetlennek tűnő vágyát egy pillanat alatt teljesítse. - Jó lesz, ha Javi nem feszíti túl a húrt, és nem haragítja magára az írót, mert a tudtán kívül emiatt elszalaszt egy különleges nyaralást - gondolta, bár tudta, Castle nem olyan kicsinyes, hogy úgy vegyen elégtételt a baráti szekálásért, hogy megfossza barátait ettől a lehetőségtől.
Castle Ryan mellé lépett, és megveregette a vállát.
- Ki tudja, talán nem is kell olyan sokat várnod, hogy Jenny és Sara Grace is lássa ezt - intett fejével a lenyugvó Nap felé, ami utolsó sugaraival egy aranyló sávot rajzolt a sötétkékké váló óceánra.
Ryan szomorkás mosolyra húzta a száját, jelezve, hogy jó eljátszani a gondolattal, de reálisan gondolkodva, erre vajmi kevés az esélye.
- Ne szomorkodj tesó, majd csinálunk pár képet! - szurkálódott kissé keserűen Espo. - Na, hol a vacsora? - csapta össze várakozón a tenyerét, ezzel elterelve a figyelmet a vágyálmokról.
- Erre gyertek! - indult a villa felé Castle. - Meséljetek! Találtatok valamit Anton gyilkosságával kapcsolatban? - kérdezte izgatottan csillogó szemekkel.
- Találtunk, de nem élvezhetnénk egy kicsit ezt a szigetet? - húzta el bosszúsan a száját Espo, amiért Castle máris a nyomozásra terelte a szót.
Kate érezte, hogy jobb lesz, ha leállítja a lelkes írót, mielőtt elveszi a fúk kedvét az estétől, elvégre ők is megérdemelnek egy kis pihenést.
- Előbb vacsorázunk, aztán jön a hűsítő fürdő, és csak utána az ügy - mondta olyan hangsúllyal, mint a veszekedő gyerekei között igazságot tevő anyuka. Espo és Ryan hálásan pillantottak rá, aztán győzelemittasan Castle-re, aki durcásan összeszorította a száját, és sértődötten nézett Beckett-re.
Manuela igazán kitett magáért. Már amikor meglátták a teraszon megterített asztalon sorakozó tálakat, megállapították, hogy a legelegánsabb nassaui szállodában sem készíthettek volna bőségesebb és finomabb vacsorát, csak a gyanúsítottak képeivel telerakott fehér tábla jelenléte irritálta Espo-t.
- Castle, fordítsd meg! Csak nem gondolod, hogy jó étvággyal tudok enni, ha egy bőröndbe csomagolt hulla figyel? - mutatott a tábla közepén virító rendőrségi fotóra. - Honnan szerezted meg egyáltalán ezt a képet? - kérdezte megütközve, aztán gyanakodva Beckett-re nézett, aki azonban megrázta a fejét és felemelte a kezét, jelezve, hogy neki semmi köze az egészhez.
- Tudom a jelszót a rendőrségi adatbázisba - húzta ki magát Castle büszkén, aztán a két férfi döbbent arcát látva, sejtelmesen mosolyogva hozzátette: - Csak egy jelvényszám kellett hozzá, azt meg tudom, hogy egy apa szívének a kislánya a legkedvesebb.
Espo néhány másodpercig értetlenül nézett rá, aztán bosszúsan Ryan felé fordult, aki zavarában a különleges fűszerezésű ráksalátát piszkálta a villájával.
- Sara Grace a jelszavad? - kérdezte hitetlenkedve Espo, mire Ryan megvonta a vállát.
- Miért? Ő mindig eszembe jut. Nem kell félnem, hogy elfelejtem.
Javi megcsóválta a fejét, aztán intett Castle-nek, hogy fordítsák meg a táblát.
A vacsora végén Manuela szerényen mosolyogva zsebelte be a dicséreteket, aztán megemlítette, hogy a vendégszobákhoz tartozó gardróbban vannak fürdőnadrágok, ha szükségük lenne rá. Castle a félrenyelt gyümölcsbortól köhögni kezdett, miközben remélte, hogy a fuldoklása eltereli a fürdésről a két nyomozó figyelmét, és végre beszélhetnek az ügyről, de tévedett, mert Kate ugyan együtt érzőn megütögette a hátát, a fiúk viszont a vendégszobák felé vették az irányt.
Castle egy ideig bosszúsan forgatta kezében a poharat, és hallgatott.
- Mikor árulják már el, hogy mit találtak? - szólalt meg sokára morogva, miközben vádlón Kate-re pillantott, amiért nem sietteti a nyomozókat.
A nő két kezébe fogta Castle arcát, és maga felé fordította.
- Ők egész nap egy fülledt kihallgató helyiségben dolgoztak, meg adatok után kutattak egy szűk rendőrségi irodában, mialatt mi ... - kezdett komolyan érvelni, de az utolsó szavaknál huncutul elmosolyodott, és pajkosan beharapta az alsó ajkát.
Castle még néhány másodpercig játszotta a sértettet, aztán cinkosan visszamosolyodott.
- Igaz, a séta a parton mindent felülmúlt - húzta fel jelentőségteljesen szemöldökét, miközben szerelemtől ragyogó tekintettel Kate-re mosolygott, aztán közelebb hajolt a nőhöz, és gyengéden megcsókolta.
Ryan ebben a pillanatban lépett ki a teraszra, és elkapta az intim pillanatot. Hirtelen megtorpant, amitől a mögötte siető Espo nekiütközött, és már éppen nyitotta a száját, hogy háborogjon, de meglátta a két, szerelmes embert. A két nyomozó cinkosan egymásra nevetett, és hangtalanul hátralépett a nappaliba, és csak akkor indultak kifelé, amikor látták, hogy már nem zavarnak.
- Gyere Castle! Ússzunk egyet az óceánban! - veregette meg az író ékeny vállát Espo, de most finomabban tette, mint a kikötőnél, aztán kajánul elmosolyodott. - Csináljunk egy kis versenyt. Ha te nyersz, elmondunk néhány érdekességet Antonról, amit felírhatsz a tábládra, ha mi nyerünk, akkor ki kell találnod, hogy mit derítettünk ki - húzta ki magát magabiztosan, mintha esélye sem lenne az írónak a nyerésre.
Castle egyik barátjáról a másikra nézett, és bár az első pillanatban bosszúsan összehúzta a szemöldökét, a következőben önelégült mosoly jelent meg az arcán.
- Emelem a tétet. Ha én nyerek, megkapjátok a nektek szánt ajándékunkat, ha nem, akkor ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése