Ebben a pillanatban hallotta meg a mögötte felbőgő Honda hangját.
Castle úgy pördült meg a tengelye körül, mint akibe villám csapott. Ha eddig felül is kerekedett benne a megkönnyebbült öröm, hogy Kate-nek nem lett semmi baja, azt egy szempillantás alatt írta felül a düh, amikor meglátta a nő mellé gurulni Lars Gustavssons-t. A férfi, anélkül, hogy leszállt volna a motorról, levette a bukósisakját, hátrasimította szőke, hullámos haját, és Kate-re villantotta elbűvölő mosolyát, amitől Castle-nek ökölbe szorult a keze.
- Jó kis verseny volt! - mondta elismerően Lars tudomást sem véve a felháborodott, dühös íróról.
Kate azonban pontosan látta, mi játszódik le Castle-ben, ezért hogy megelőzze, gyorsan az író mellé lépett, és átkarolta. Egy pillanatig ugyan megfordult a fejében, hogy hagyja egy kicsit féltékenykedni az írót, mert amikor belebújt a kisördög, kimondottan élvezte, ha egy kicsit kínozhatja, de a következő pillanatban el is vetette az ötletet. Olyan boldogok voltak! Sok időt vártak erre a boldogságra, és sok mindenen mentek keresztül, hogy eljussanak eddig a napig, így hát nem akarta, hogy Castle-nek csak egy másodpercig is rossz érzése legyen! A nászútjukon elég volt annyi kínzás, hogy nem engedett a motorozásból, amitől a férfit kirázta a hideg.
- Nem versenyezni jöttem - reagált a megjegyzésre udvarias, de tartózkodó mosollyal - csak ki akartam próbálni, milyen érzés uralni a lóerőket.
- Hát, az nagyon jól ment! - nézett pimaszul Kate szemébe Lars, mintha Castle ott sem lenne, aztán vágyakozva végigjáratta tekintetét a feszes bőrbe bújtatott tökéletes alakon. - Gondolom, más helyzetben is szeret uralni, és meglovagolni az erőt - kacsintott kajánul vigyorogva.
Castle úgy érezte felfordul a gyomra a megjegyzéstől és a kéjes tekintettől, ugyanakkor valami eddig csak ritkán tapasztalt érzés kerítette hatalmába: szerette volna képen törölni a motorost, és nem szavakkal vagy szellemességének megcsillogtatásával, hanem fizikai erővel elégtételt venni, de abban a pillanatban, hogy megfeszültek az izmai, Kate figyelmeztetőn megszorította a vállát. Látta, hogy a nő felveszi azt a szálfaegyenes tartását és fensőbbségességet sugárzó arcvonásait, amit a gyanúsítottaknak szokott tartogatni, amikor rájuk húzza a vizes lepedőt, és közelebb lép a férfihez.
- Hm ... gyilkossági nyomozó vagyok, és tudja, mit szeretek a legjobban, és mi okozza a legnagyobb élvezetet? Amikor rács mögé juttathatom azokat a nagyképű bunkókat, akik azzal idegesítenek, hogy átlépnek egy bizonyos határt! - nézett végig lekicsinylően Lars-on.
- Ó! - lepődött meg a férfi, és ösztönösen hátrahőkölt.
- És fegyvere is van - szólalt meg tudálékosan bólogatva Castle.
- Nem csináltam semmi rosszat! - emelte fel a kezét Lars, miközben zavartan elnevette magát.
- Esetleg megnézethetem, hogy volt-e engedélye akkor pályára lépni, amikor a civileknek adták át a terepet, és ellenőriztethetem a kamerák felvételein, hogy hányszor sodorta veszélybe a pályán tartózkodókat azzal, hogy egy motorossal párhuzamosan haladt, holott ezt tiltja a szerződés - húzta fel a szemöldökét a nő várakozón.
- Oké, megfogott - tárta szét a karját a férfi, aztán beindította a motort. - Nem tudtam, hogy ilyen érzékeny!
- Nemcsak érzékeny vagyok, hanem házas is! - karolt az íróba Kate, aki büszkén kihúzta magát.
Lars csak hitetlenkedve megingatta a fejét, gázt adott, és elhajtott.
- Látod, Castle, nem lett semmi baj - simított végig a férfi arcán, aki összeráncolt homlokkal, töprengve nézett Gustavsson után.
- Láttad ezt? - intett a motoros után. - Miért rázta meg olyan hitetlenkedve a fejét? Talán olyan elképzelhetetlen, hogy én vagyok a férjed?
- Nem, Castle! Azt nem akarja elhinni, hogy nem tudott levenni a lábamról a menőnek hitt szövegével és stílusával - mosolygott Kate. - Gondolj csak bele! Minden férfi ellenállhatatlannak hiszi magát, és értetlenkedik, ha nem jön be egy nőnek.
- De én ellenállhatatlan is vagyok - jelent meg huncut, de kissé öntelt mosoly a férfi arcán, miközben átkarolta a nőt, és meg akarta csókolni, de Kate a mellkasára tett tenyérrel megállította a mozdulatot.
- Még mindig azt hiszed, ugye, hogy nem tudtam neked ellenállni?
Castle csibészes mosolyát felöltve meggyőződéssel bólogatott, mire Kate megforgatta a szemét.
- Miért? A feleségem vagy, nem?
Kate egy pillanatig egy csípős válaszon törte a fejét, mert esze ágában sem volt beismerni, hogy az első pillanattól fogva valami megmagyarázhatatlan, ellenállhatatlan erő vonzotta a férfihoz.
- Azért elég soká sikerült elérned, hogy az legyek - csipkelődött, de a következő pillanatban magához húzta Castle-t, és puhán érintve az ajkát a férfi elnyíló, ellenkezni próbáló szájához, megcsókolta. - Átöltözök, és mehetünk enni - suttogta, miközben megcirógatta a fülét, aztán amikor eltávolodott a férfitől, csodálkozva látta, hogy azxmilyen szenvedő arcot vág.
- Mi az? - kérdezte kutató tekintettel.
- A gyomrom még mindig gombócban van az előbbi kis száguldásodtól - intett fejével Castle a pálya felé - és azt hiszem, egy falat sem menne le a torkomon.
- Nem kellett volna félned! Csak addig növeltem a sebességet, amíg biztonságosnak éreztem. Hidd el, nem kockáztatnám a boldogságunkat!
Castle kisfiús duzzogással emésztette a hallottakat, aztán ujját végighúzta a bőrdzsekin Kate nyakától egészen a hasáig, miközben szomorúan sóhajtott.
- Ha átöltözöl, akkor abból sem lesz semmi, hogy ezt én vehetem le rólad.
Kate egy másodpercig nézte az ártatlannak látszó kék szemeket, aztán kihívóan felhúzta a szemöldökét.
- Miért? Felülsz mögém egy körre ... mondjuk itt? - mutatott a bokszok előtti útszakaszra, ahol csak lépésben lehetett haladni a szerelők, motorosok és bámészkodók miatt.
Castle arcán a kétségbeesést egy pillanat alatt felváltotta a hálás mosoly. Biztosan tudta, hogy Kate azért tette ezt az ajánlatot, mert ragaszkodott ugyan a megállapodásukhoz, de tudta, hogy mennyire idegenkedik attól, hogy a pályán száguldjanak, így viszont minden félelem nélkül felülhet a nő mögé a motorra. Boldoggá tette, hogy Kate ugyanúgy vágyik a kis erotikus játékra mint ő, másként miért akarná, hogy teljesíteni tudja az egyezségüket.
- Hát persze! - vigyorodott el megbátorodva.
Egy perc múlva már bukósisakkal a fején ült Kate mögött a tűzpiros Yamaha hátsó ülésén, ami meglehetősen kényelmetlen volt, mivel a motort nem éppen túrázásra tervezték.
- Ölelj át, Castle! - szólt hátra Kate, aztán felbőgette a 250 lóerős motort, ezért nem hallotta, hogy a férfi morgolódik.
- Más körülmények között szeretem hallani ezt a mondatot - panaszkodott, aztán karjait szorosan a nő dereka köré fonta.
Kate lépésben haladt a bokszok előtti úton, és komótosan kerülgette a leállított motorokat és az azokat csodálókat. Elmosolyodott, amikor megérezte, hogy Castle már magabiztosabban ül mögötte, és nem szorítja annyira, mint az első métereken. Amint kiértek egy elhagyatottabb útszakaszra, elmosolyodott, és hátraszólt a férfinak.
- Kapaszkodj! - kiáltotta, aztán lassan adagolva a gázt a nagy teljesítményű motornak, egyre nagyobb sebességre kapcsolt. Nem akart olyan gyorsan menni, hogy a férfi féljen, csak azt akarta, hogy megérezze azt a felszabadító érzést, ami mindig magával ragadja, valahányszor felül egy kétkerekűre. Eleinte érezte, hogy a férfi teste szinte hozzápréselődik, és olyan szorosan kapaszkodik belé, mint a hajótörött a mentőövbe, de egy perc múlva engedett a szorítás, és hamarosan meghallotta, ahogy a férfi felszabadultan felkiált.
- Juhúúú!
Amikor megállította a motort, már akkor látta az örömteli izgatottságot Castle szemében, amikor az még le sem vette a bukósisakot. Mosolyogva figyelte, ahogy a férfi arcára kiül a gyermeki izgalom, miközben tekintetét végigfuttatja a motoron.
- Lehet, hogy mégis kipróbálok egyszer egy ilyet - mondta elgondolkodva, aztán Kate felé fordult, és vágyakozva újra végighúzta ujját a bőrdzsekin. - Akkor, áll az alku? - csillant pajkosan a szeme.
- Este, Castle! Majd este! - lombozta le a férfit, de vigasztalásul egy futó csókot adott a szájára. - Most átöltözöm. Ugye te sem gondoltad, hogy ebben leszek a 35 fokos melegben? - kérdezte rosszallóan, és az öltözők felé indult. Nem látta a férfit, mégis pontosan tudta, hogy izgalmában zsebre dugja a kezét, kissé balra hajolva, oldalra billentett fejjel, vágyakozva néz utána, miközben képzelete szárnyra kap, és már az este képeit vetíti maga elé.
A repülőgép meredeken ereszkedett a kifutópálya fölé. Ryan egy pillanatra Espo-ra nézett, aki úgy tett, mintha semmi félelmet nem érezne, de olyan szorosan fogta az ülés karfáját, hogy belefehéredtek az ujjai.
- Jöhettünk volna hajóval is - jegyezte meg ártatlanul Ryan, de Javi-tól csak egy morrantást és egy szúrós tekintetet kapott cserébe.
- Igaz, ott meg a tengeribetegség kínozna - feszítette tovább a húrt Ryan.
- Jó lesz, ha felhívod Jenny-t, hogy földet értünk - jött meg Espo hangja, amikor a futómű zökkenve ért a kifutópálya betonjához.
Ryan nagyot nyelt. Eszébe jutott, Jenny mennyire irtózik a repüléstől, és az is, hogy a sírással küszködve próbálta lebeszélni a bahamai útról. Hirtelen egészen más színben látta Espo félelmét is, aki ugyan nem rettegett annyira, mint Jenny, de nem volt oda a repülésért.
- Persze - bólintott. - Szerinted hány napig kell maradnunk? - kérdezte elgondolkodva.
- Hát, a cirkusznak több mint nyolcvan alkalmazottja van az előadóktól a technikai személyzeten át a gazdasági ügyeket intézőkig. Ha nem sikerül szűkítenünk azoknak a számát, akik kapcsolatban voltak Anton-nal, akkor négy-öt hosszú nap vár ránk.
Ryan szomorúan bólogatott, aztán nagyot sóhajtott.
- Jó lett volna körülnézni egy kicsit a szigeteken! Ki tudja, eljutunk-e valaha ide még egyszer!
- Gyere tesó, ne álmodozz! - veregette meg Espo a barátja vállát, aztán kiráncigálta a csomagját a fejük feletti csomagtartóból.
Az étterem árnyékos teraszát a tenger felől fújó szél langyos levegője tette kellemessé.
- Látom, megjött az étvágyad - mosolygott Kate az íróra, aki élvezettel ízlelgette a desszertként felszolgált fagylaltkelyhet.
- Tudod, arra gondoltam, hogy talán ki kellene próbálnom a motorozást - merengett el a férfi, aztán hirtelen a mosolygó nőre nézett. - De Alexis-nek el ne áruld! Még a végén követni szeretné a példámat!
Kate hátradőlt a kényelmes fonott székben, és arra gondolt, milyen szép a nászútjuknak ez a napja is. A motorozás mindig élvezettel töltötte el. Élvezte a sebesség okozta adrenalin pezsdítő érzését, és ahogy engedelmeskedik neki egy sokmázsás acélgép, és örömmel töltötte el az is, hogy Castle-t rábírta, hogy kipróbálja ezt az érzést. Most pedig finom ételeket falatozva csodálhatja a napfényben fürdő égszínkék óceánt azzal a férfival, akit társául rendelt az élet, este pedig érzéki, gyönyört hozó órák várnak rá. Lehet ennél szebb egy nap?
- Hé! Fiú! - hallotta meg Castle hangját, ami egy pillanat alatt kizökkentette az álmodozásból. Hunyorogva fordult abba az iránya, amerre a férfi integetett a karjával. Egy rövidnadrágos, fehér pólós 12-13 év körüli fekete fiú tekert komótosan egy biciklit, aminek elöl és hátul is csak úgy roskadozott a kosara a napilapoktól és a magazinoktól.
- Napok óta nem olvastam híreket - magyarázta Castle, miközben válogatott az újságok között.
Kate nagyot sóhajtott. Egyáltalán nem vágyott a világ szörnyűségeire. Élvezte, hogy néhány napig nem kell tudomást szereznie háborúkról, balesetekről, tömegszerencsétlenségekről, természeti katasztrófákról, de még politikai botrányokról és a celebek semmitmondó életéről sem, de legfőképpen azt, hogy nem kell tudnia egyetlen gyilkosságról sem. Bosszankodva figyelte, hogy Castle négy újságot is vásárol, aztán várakozásteli tekintettel mindjárt bele is mélyed az egyik napilapba, és izgatottan, csillogó szemekkel olvasni kezd. Sóhajtott egyet, és beletörődve a helyzetbe, a kávéjába kortyolt.
- Ez ... ez nem lehet! - hallotta meg Castle hitetlenkedő, döbbent hangját az újság mögül, aztán a következő pillanatban a férfi letette a lapot, felé fordította, és egy fotóval illusztrált cikkre bökött. - Tudtam, hogy valami nincs rendben - húzta ki magát elégedetten.
Kate-nek csak a főcímet kellett elolvasnia ahhoz, hogy tudja, véget ért a gondtalan, nyugodt, álomszerű nászút.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése