Változatok egy témára 8/12

Készüljenek! Holnap utaznak a Bahamákra!

- Kate! Ezt nem gondolhatod komolyan! - nyögte kétségbeesetten Castle, amikor egy kék-fehér színű, reklámfeliratoktól hemzsegő, bőr motorosruhába öltözött férfi hozzájuk kanyarodott egy tűzpiros Yamaha-val. Szinte rémülten gondolt arra, hogy erre az acélszörnyetegre felüljön a nő, és száguldozzon vele. Már csak abban reménykedett, hogy Kate csak őt akarja ijesztgetni, és amikor már a szívroham közelébe ér, huncutul elneveti magát, ő meg bosszankodva elismeri, hogy már megint rászedte. Ahogy azonban ránézett Kate-re, egyre biztosabb volt benne, hogy hiába reménykedik, mert a nő ámulattól csillogó tekintete, elnyíló ajkai azt sugallták, hogy a motor, ami olyan fényesre volt polírozva, hogy a szikrázó napsugarakat megsokszorozva verte vissza, teljesen a bűvkörébe vonta.

 A motort Castle elé támasztotta a magas, atléta alkatú férfi, aztán levette a bukósisakját, hanyag mozdulattal hátrasimította szőke, hullámos haját, és mosolyogva Kate-re nézett.

- Szép, ugye? - nézett végig a motoron, aztán szinte ugyanolyan elragadtatással, ahogy a motort mustrálta, végigpillantott a nőn is.

Castle most már nemcsak a motorra, de a férfira is utálattal nézett, bár Kate-et láthatóan nem érdekelte más, csak a krómozott motor és az áramvonalas karosszéria.

- Gyönyörű, bár a szívem a Harley-ké - hajolt közelebb elragadtatással a motorhoz a nő, és finoman végigsimított a csillogó fémen.

- Harley Davidson rajongó? - csillant fel a motoros vakítóan kék szeme. - Én is bírom őket! Két verseny között szívesen élem át a "szelíd motorosok" életérzést egy Harley Softail-lal. Gyakran motorozik?

- Hát, az utóbbi két évben nem - pillantott kissé vádlón Castle felé Kate, mivel az íróállandó féltése, és az abból eredő szónoklatai miatt már csak rendkívül ritkán vette elő a motorját.

- Nem baj, majd segítek, hogy belerázódjon! - mosolygott barátságosan a férfi, amitől Castle szeme egyre szűkebbre változott.

- A feleségem mindent tud a motorozásról! Nem szorul a segítségére - lépett szorosan Kate mellé, mintha a nő a védelmére szorulna, mire a motoros meglepve felhúzta a szemöldökét, zavartan elmosolyodott, és széttárta a karját.

- Akkor, azt hiszem, nincs is rám szükség. Fél óra múlva vehetik birtokba a pályát, addig öltözzön át, és ismerkedjen a kicsikével. Ha mégis segítségre van szüksége, ott megtalál - mutatott az irányítótorony felé. -  Keresse Lars Gustavsson-t - mondta kedvesen, aztán még egy pillanatig farkasszemet nézett Castle-lel, mielőtt elindult volna.

- Mondtam, hogy nem kellene idejönnünk - morogta az író maga elé.

Kate elnéző mosollyal nézett rá, aztán átölelte, és a füléhez hajolt.

- Tudod, miben egyeztünk meg! Ha felülsz mögém egy körre, segíthetsz levetni a bőrszerkót - suttogta olyan közelről, hogy meleg lehelete csiklandozza a férfi érzékeny fülét. Biztos volt benne, hogy Castle már nem egyszer fantáziált arról, hogy valami szexi ruhából kicsomagolja, így biztosra vette, hogy a lehetőség legyőzi a motorokkal szembeni rossz érzéseit. Nem is tévedett, mert néhány másodperc múlva a férfi nyelt egyet, aztán beletörődő tekintettel ránézett, és sóhajtott. 

- De ... próbálkozott még erőtlenül, de el is akadt a szava, a tekintettől, ahogy Kate ránézett.

- Ha jól emlékszem, te voltál az, aki néhány hete ejtőernyő nélkül ugrott ki egy repülőgépből - mondta feddőn Kate, és amikor látta, hogy Castle szólásra nyitja a száját, figyelmeztetően felemelte a kezét. - Csak azt ne mondd, hogy az más volt! Bár, tulajdonképpen más volt. Az felért egy őrültséggel, ez meg egy ártatlan szórakozás.

Castle összeszorított szájjal fortyogott magában, és éppen úgy döntött, hogy nem ellenkezik többet a nővel, mert csak azt éri el, hogy az orra alá dörgöli azokat a helyzeteket, amikor életveszélyes helyzetbe sodorta magát, amikor Kate felpattant az áramvonalas monstrumra, egy mozdulattal elindította, és átszellemült arccal felbőgette a motort.

Castle kétségbeesetten kapott a füléhez, miközben ijedtében hátrébb ugrott, és szörnyülködve nézte, ahogy Kate lassan gurulni kezd, és elégedett mosollyal veszi tudomásul, hogy a monstrum szelíden engedelmeskedik az akaratának.

Negyed óra múlva Castle idegesen zsebre dugta a kezét, és miközben arra várt, hogy Beckett előbújjon az öltözőből, a versenypálya nyüzsgő életét figyelte. Ha Kate nem lenne a motorosok között, kimondottan élvezte volna ezt a sokszínű forgatagot, és bizonyára megbámulná azt a meglepően sok, feszes bőrbe öltözött, hosszú combú szépséget is, akik gyönyörű nő létükre egy ilyen férfias hobbihoz vonzódnak, de most az kötötte le a figyelmét, hogy nyugalmat erőltessen magára, mielőtt gyomorfekélyt kapna. Összeráncolt homlokkal, kétségbeesett tekintettel fordult a pálya felé, ahol éppen most száguldott el egy csapat profi, bemutatót tartva a nézőknek. Szinte később hallatszott csak a fülsiketítő dübörgés, mint ahogy elsuhantak a lelátó előtt, és bár Castle tudta, hogy ez csak érzéki csalódás, mégis egyre idegesebb lett. Figyelmét annyira lekötötte, hogy kövesse a kanyarban éppen lassító motorokat, hogy összerezzent, amikor meghallotta maga mögött Kate hangját.

- Magával ragadó, ugye?

- Inkább rémítő - morogta a férfi, miközben megfordult. Ahogy meglátta Kate-t, kikerekedtek a szemei, és hirtelen minden félelmét elfelejtve, elnyíló szájjal bámulta. - E-ez túlszárnyalja a képzeletemet - nyögte nagyot nyelve.

Beckett fekete motoros csizmában, bőrnadrágban és magasan becipzározott dzsekiben állt előtte, egyik térdét lazán behajlítva, hóna alatt koromfekete bukósisakot szorongatva. A motoros ruha, annak ellenére, hogy látszottak rajta a beépített ütődéselnyelő betétek, tökéletesen simult Kate-re. Castle érzékibbnek látta benne, mint bármilyen nőies estélyi ruhában. Egyszerűen olyan volt, mint egy vadító, semmitől vissza nem riadó vadmacska, vagy inkább mint egy kezesnek látszó, mégis izgalmat keltő fekete párduc. Az érzés még jobban megerősödött Castle-ben, amikor az izgalomtól csillogó, mégis nyugalmat sugárzó zöld szemekbe nézett, és amikor Kate kissé hátravetve a fejét, megrázta a haját, mielőtt a bukósisakot felvette.

- Na, gyere gyönyörűségem! Nézzük meg, mire vagy képes - mondta, megigazította a kesztyűjét, és a motorra pattant.

- Gyönyörűségem? - húzta kétségbeesett grimaszra a száját Castle. - Inkább maga a vörös ördög.

- Akkor figyelj Castle! Most meglátod, hogy még az ördögöt is meg tudom szelídíteni!

A férfi sóhajtott, és miközben figyelte, ahogy Kate a pálya felé gurul az acélszörnyeteggel, maga elé morogta: - Efelől nincs kétségem. 

A szorongása egyre jobban oldódott, ahogy a lelátón állva nézte, hogy milyen magabiztosan uralja Kate a nagy teljesítményű motort, és viszonylag gyorsan száguld vele, mégsem lépi át azt a határt, ami már félelemmel töltötte volna el. Érezte, hogy Kate minden porcikája szinte eggyé vált a járművel, és az minden kanyarnál kezesen engedelmeskedik neki. A harmadik körnél hirtelen egy kék-fehér ruhás motoros csatlakozott Kate tűzpiros Yamahája mellé egy ugyancsak kék-fehér Hondával.  Castle csak bosszankodott, amiért az új motoros szemtelenül Kate mellé sorolt, de hamarosan zakatolni kezdett a szíve, mert kétsége sem volt a felől, hogy az új ember versenyzésre akarja rávenni a nőt, mert a Hondával egy ideig párhuzamosan haladt a Yamaha mellett, aztán kicsit felgyorsítva megelőzte, majd lassított, és újra mellette ment, aztán újra gyorsított, majd megint mellé állt. Castle elkérte a mellette álló középkorú nő távcsövét, hogy a pálya távoli pontját is jól lássa, miközben azon imádkozott, hogy tévedjen. Alig nézett azonban a lencsébe, máris tudta, hogy jól érzékelte a helyzetet, és már azt is tudta, ki a motoros. A távcsővel jól ki tudta venni a reklámfeliratokat is a motoros ruhán és a bukósisakon. Ugyanezeket látta Lars Gustavsson ruháján és sisakján. Már csak abban bízott, hogy Kate, akit a megfontoltság mintaképének tartott, nem okoz neki meglepetést. Néhány másodpercig úgy tűnt, megnyugodhat, mert a tűzpiros Yamaha egyenletes tempóban haladt, amikor hirtelen nagyobb sebességre kapcsolt, és mint a kilőtt nyíl, húzott el a Honda mellett. Gustavsson egy pillanattal később kapcsolt, és gázt adva felvette az őrült tempót. 

- Ne, ne, ne, ne, ne, ne! - ellenkezett hangosan Castle, miközben egy pillanatra elvette szeme elől a távcsövet, mintha abban reménykedne, hogy szabad szemmel mást lát, mint a lencsékkel, aztán segítségben reménykedve, ösztönösen körülnézett, de csak néhány néző közönyös vagy meglepett tekintetével találta szembe magát, ezért remegő kézzel újra a szeméhez emelte a távcsövet.

A két motor egyre nagyobb tempóban rótta a köröket. Kate néhány méteres előnye szinte állandó maradt, de ennek az volt az ára, hogy fokozatosan növelte a sebességet. Castle már lélegzetvisszafojtva, dübörgő szívvel és összeszorult gyomorral nézte a versenyt a két ember között.

- Kate! Kérlek! - suttogta maga elé, és mintha a könyörgése meghallgatásra talált volna, a nő lassítani kezdett, hagyta, hogy a Honda megelőzze, és komótos tempóban tette meg az utolsó kört.  Castle egy pillanatra behunyta a szemét, és hálát adott az égieknek, de csak akkor engedett a gyomrát összeszűkítő szorítás, amikor látta, hogy Kate annyira lelassít, hogy szinte lépésben kanyarodik le a pályáról, és jókedvűen kiinteget a tapsoló nézők felé.

Mire az író átverekedte magát a lelátót övező bámészkodókon, Kate már a motor mellett állt. Levette a bukósisakját, és ujjaival a hajába túrva felborzolta a lelapuló tincseket. Castle hirtelen nem is tudja, hogy a félelmeiből táplálkozó haragnak, vagy a megkönnyebbülés okozta felszabadult jókedvnek adjon-e elsőbbséget, de amikor meglátta a nő boldog, elégedettségtől sugárzó arcát, sóhajtott egyet, és mosolyogva indult felé. Ebben a pillanatban hallotta meg a mögötte felbőgő Honda hangját.