Slamasztikában 4/28

Mindenre számított, csak az elé táruló látványra nem.

Egy pillanatig megkövülten állt, és úgy érezte, mintha mellkason ütötték volna. A kép a másodperc törtrésze alatt égett bele az agyába. Castle a medence szélén állt Sheryl Holms ölelő karjai között. A színésznő beletúrt a férfi hajába, miközben szenvedélyesen megcsókolta, az pedig behunyt szemmel élvezte a pillanatot. Kate nyelt egyet. Nem tudta, hogy a düh vagy a csalódás uralkodott-e el rajta erősebben. Talán a meglepetés okozta, hogy nem úgy reagált a helyzetre, ahogy szeretett volna, mert ahelyett, hogy méltóságteljesen elvonult volna mellettük, és megsemmisítő pillantást vetett volna rájuk, nyelt egyet, és zavartan elkapta a tekintetét, majd a medence túloldala felé indult, hogy a lehető legmesszebb legyen csalódása tárgyától. Mire az első karcsapásokat megtette a kellemesen langyos vizű medencében, már csak magára volt dühös. Anyja halálakor olyan fájdalmat élt át, amit soha többé nem akart megtapasztalni, ezért nem engedett senkit közel a szívéhez. Azt vallotta, ha nem szeret, és nem engedi, hogy szeressék, akkor nem érheti nagy fájdalommal járó csalódás. Ez az elhatározása egészen jól működött, amíg meg nem jelent az életében az író. Soha nem vallotta volna be Castle-nek, hogy már az első, idegesítően pimasz mosolya felforgatta az érzéseit. Volt köztük valami megmagyarázhatatlan vonzalom, ami az évek során szoros kötődéssé alakult. Nem akart a szerelem szóra gondolni. A látottak után főleg nem! Megnyitotta a szívét a férfi előtt, olyan titkokat tudott róla, amiket senki más ... és most elárulta. Hogy lehetett ilyen óvatlan, ilyen balga?! Miért hitte, hogy Castle vár rá, hogy feltétel nélkül szereti, hogy senki más nincs a szívében, hogy senki mást nem kíván, csak őt? Hiába rótta a harmadik hosszt, gondolatai lezúduló hegyi patakként robogtak. Hirtelen úgy érezte, mintha a víz összeszorítaná a mellkasát, és nem kapna levegőt. Megkönnyebbült, amikor keze megérintette a medence falát. A vízből kiemelkedve vett egy hatalmas lélegzetet, és a lépcső felé indult.  Dühösen összeszorította a száját, és olyan erővel kulcsolta ujját a medence korlátjára, hogy belefehéredtek az ujjai. Soha, de soha többé nem engedi, hogy az érzelmei vezessék!

Castle döbbenten bámult a rászegeződő kacér szemekbe. A lélegzete is elakadt, amikor meglátta, hogy Sheryl Holms simul hozzá a testéből csak tenyérnyi darabkákat takaró bikiniben, és csókolta meg az imént. Már értette, hogy az érzéki érintés miért nem hozta el a csodát. Zavartan kissé hátrébb akart lépni, de a nő piócaként tapadt rá.

- M-miss Holms! E-ezt ne! Kérem! - nyögte kínjában, miközben megpróbálta lefejteni magáról a nyakára fonódó karokat.

- Ugyan már Richard! Csak nem azt akarja mondani, hogy nem tart vonzónak? - kérdezte negédesen mosolyogva Sheryl.

- Ne-nem erről van szó - dadogta Castle, miközben kínosan feszengve pillantott jobbra-balra, hogy menekülőutat találjon. - Maga igazán gyönyörű, de ...

- Tudja, hogy nagyon aranyos, amikor zavarban van? - nevette el magát a nő. - Ráadásul nemcsak aranyos, hanem nagyon érzéki a szája is! Azóta szerettem volna megcsókolni, hogy először rám mosolygott.

Castle lassan levetkőzte a meglepetés okozta zavarát, egy határozott mozdulattal lefejtette nyakáról a nő kezét, és bosszúsan eltolta magától. Körbenézett, de Beckett-et sehol nem látta. Kicsit megkönnyebbülten nyelt egyet. Az is bosszantotta volna, ha lemarad a pillanatról, amikor Kate fürdőruhában - amit titkos vágyaiban egy parányi bikini testesített meg - belép az uszodába, az viszont egyenesen tragikus lett volna, ha meglátja Sheryl Holms karjai között.

- Ha jól gondolom, nem rám számított - csendült csalódottság a színésznő hangjából.

- Ami azt illeti ... nem - vetette oda foghegyről Castle, miközben szemét nem vette le az uszoda bejáratáról. - És most, ha megbocsájt ... - mondta anélkül, hogy hátra nézett volna, és elindult a Beckett által emlegetett üzlet feltételezett helye felé. Nem látta sem az erőteljes karcsapásokkal úszó Kate-et, sem Sheryl Holms gúnyos mosolyra húzódó száját és elszánt tekintetű szemét.

Beckett úgy döntött, ennyi éppen elég volt a kastély uszodájából. Elképzelt, igencsak romantikus tervei Castle elkápráztatásával kapcsolatban nemcsak dugába dőltek, de megalázónak érezte a helyzetet. Előre hajolva megtörölte leomló haját, és mintegy mellékesen a medence túlpartja felé pillantott. Bár tartott tőle, hogy megint egy intim jelenet szemtanújává válik, ami úgy hatna rá, mintha kést forgatnának meg a lelkében, mégsem tudta megállni, hogy megtudja, hogyan ért véget az oly fájó jelenet. Felegyenesedett, és hitetlenkedve nézte az üres medencepartot. Nyelt egyet, mintha ezzel el tudná tüntetni a szájában érzett keserűséget. Hát csak ennyi idő kellett a Castle-nek, hogy engedjen Sheryl Holms csábításának? Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy az író úgy viselkedne, mint a megismerkedésükkor. Hova lett az a férfi, aki szerelmet vallott neki a temetőben? Aki türelmesen várt rá majdnem egy évig? Aki a zombis ügy után - ha csak képletesen is - de biztosította, hogy tud még rá várni? Néhány perccel ezelőttig az életét is rábízta volna gondolkodás nélkül. Hol van az a férfi? Sheryl Holms ölelő karjaiban a kastély egyik vendégszobájában? Ez ... ez lehetetlen. Vagy mégis lehetséges?

- De jó, hogy eljöttél megnézni! - csendült fel közvetlenül mögötte egy vékony hang, ami olyan váratlanul érte, hogy összerezzent. Kellett pár másodperc, hogy kínzó gondolataiból visszatérjen a valóságba, és rájöjjön, hogy a kis Tommy Gardner örült meg a jelenlétének. Megpróbált egy halvány mosolyt magára erőltetni, amikor a fiú felé fordult, aki mögött ott állt Thomas Gardner, és legelbűvölőbb mosolyával nézett rá. A férfi világoskék fürdőnadrágja még jobban kiemelte napbarnított színét, érezhetően kihúzta magát, hogy arányos testén megfeszüljenek a tökéletesen kidolgozott izmok. Kate-nek el kellett ismerni, hogy a férfi megállná a helyét bármelyik férfimagazin címlapján, és ha nem éppen ilyen lelkiállapotban lenne, biztosan elkalandozna rajta a szeme.

- Mondtam, hogy Beckett nyomozó el fog jönni - intézte a szavait a gyereknek, de szemét nem vette le Kate-ről.

- Gyere! Nézd meg, hogyan tudok onnan ugrani! - fogta meg Tommy váratlanul Kate kezét, és hunyorogva a medence fölé nyúló ugródeszkára mutatott. - Ugye megnézed? - kérdezte bizakodva.

Beckett nézte a kis srácot, akinek máskor rakoncátlanul meredező vörös haja most csapzottan lapult a fejére, szemüveg híján pedig összehúzott szemhéjakkal próbálta élesíteni a látását. Nem akart itt lenni, nem akart bájcsevegni Thomas Gardner-rel, azt meg különösen nem kívánta, hogy a férfi flörtölését kelljen kordában tartania, de kényszerhelyzetben volt. Mégsem mondhatta egy nyolc éves gyereknek, hogy nem érdekli a produkciója, és megszegi az ígéretét, hogy megnézi az ugrásait.

- Hát persze - bólintott beletörődve, és követte a gyereket, aki kézen fogva húzta a medence túlsó oldala felé.

- Oké, Tommy, te ugrálsz, mi meg a pálmafa mellől figyelünk. Meghívhatom egy koktélra? - hallotta meg hátulról Thomas Gardner meleg, de határozott hangját, és tudta, hogy a medence szélén levő kis bár felé mutat.

- Köszönöm, de ...

- Én egy Majdnem Mojitót kérek - vágott közbe a gyerek, és már szaladt is előre az ugródeszkához.

Beckett szemöldöke egy pillanatra megemelkedett a csodálkozástól, ami nem kerülte el a producer figyelmét.

- Tudja, sokat vagyunk szállodákban, ezért ismeri a koktélokat.

- A szálloda nem éppen otthon - jegyezte meg csípősen Beckett.

- Ha meghívhatom egy Margaritára, elmesélem, miért alakult így.

Kate elnyomott egy sóhajt, miközben visszaintett az ugródeszka végén egyensúlyozó Tommy-nak.

- Inkább egy vodka martinit kérek.

Lelkesedést színlelve tapsolta meg és dicsérte a kisfiút, aki arcán büszke mosollyal mászott ki a medencéből, és már futott is vissza az ugródeszkához.

- Nézd, most háttal ugrok le! - kiabálta.

- Azért én is kapok egy kicsit a figyelméből? - lépett mellé Thomas Gardner, és elbűvölően mosolyogva nyújtotta felé a kért koktélt. - Nem ülünk le? - intett a férfi a bár előtt sorakozó fonott székek felé.

- Azért jöttem, hogy Tommy-t megnézzem - nézett keményen a férfi szemébe, jelezve, hogy ne tápláljon hiú reményeket vele kapcsolatban, aztán a medence felé fordult. - Ez az! Szuper ügyes vagy! - kiáltotta a vízből felbukkanó kisfiúnak, aki hálásan ránevetett. Nem volt kedve sem Thomas Gardner flörtöléséhez, sem ahhoz, hogy egyáltalán beszélgessen vele. Szeme előtt csak egyetlen kép lebegett: Sheryl Holms és Castle csókja, érzéseit pedig elsöprő erővel uralta a dühvel vegyes csalódás. Belekortyolt az italba, és remélte, hogy az alkohol tompít majd ezen az érzésen, bár tudta, hogy nincs olyan ital, ami segítene most rajta.

- Tudja, producerként nem lehetek átlagos hétvégi apuka - kezdett bele a kéretlen magyarázatba Gardner. - Forgatások helyszínei, stúdiók, befektetők között ingázom, egyik városból a másikba repülök. Két lehetőségem volt: vagy csak az ünnepnapokon látom Tommy-t, vagy viszem magammal. Az élete része akartam lenni, és azt akartam, hogy az életem része legyen. Tudom, hogy egy szálloda nem helyettesítheti az otthont, de jobb, minthogy csak egy időnként felbukkanó idegenként nézzen rám. 

Beckett hallotta, hogy a férfi sztorikat mesél a fiával való közös életükből, de képtelen volt figyelni. Csak állt a medence szélén a kiürült vodka martinis pohárral a kezében, aminek az alján ott fénylett a paprikával töltött zöld olívabogyó. Kiemelte a pálcikára felszúrt bogyót. Egy pillanatig nézte, ahogy a gyertyák fénye tükröződik a sima kis gömb felszínén,  és arra gondolt ez volt a legjobb italválasztás, mert az utolsó íz, amit érezni fog, éppoly sós és keserű, mint az érzései. Ösztönösen újra odanézett, ahol Castle-t és Sheryl-t látta. Éppen beleharapott az olajbogyóba, mikor megpillantotta tétován lépkedő írót az uszoda bejáratánál. Akkor talán tévedett az író és a színésznő kapcsolatát illetően? Az érzelmi hullámvölgyből éppen felfelé indulni látszott, amikor a következő pillanatban a férfi mögött felbukkant Sheryl Holms. A nő tökéletes alakját csak a bikini kis háromszögei és a csípőjére kötött áttetsző strandkendő takarta, ami csak még jobban kiemelte érzékien ringó járását. Kate érzelmi hullámvasútja meredek zuhanásba kezdett, és akkorát nyelt, hogy az olajbogyó csaknem egészben szaladt le a torkán. A kellemetlen érzés csak olaj volt a tűzre, ami büszkeségét és dühét táplálta, ezért váratlanul a gesztikulálva mesélő Thomas Gardner felé fordult, kihívóan rámosolygott, és a meglepett férfi kezébe nyomta a poharát.

- Nem egy gyertyafényes fürdőzésre hívott? - kérdezte, és mire a producer szeme felcsillant a felismeréstől, Beckett már megmártózott a medence vizében. Fejét hátravetve hagyta, hogy bársonyos, barna bőrén kis patakokká váljanak a gyertyafénytől aranyló vízcseppek.