Slamasztikában 4/29

Fejét hátravetve hagyta, hogy bársonyos, barna bőrén kis patakokká váljanak a gyertyafénytől aranyló vízcseppek.

Castle rosszat sejtve sietett vissza a medencékhez. Miután a kedves mosolyú, fiatal eladólány határozottan állította, hogy Beckett már jó néhány perce kiválasztott egy fekete bikinit, és az uszoda felé távozott, csak azon jártak a gondolatai, hogyan kerülhette el a nőt. Az eladó búcsúzóul a kezébe nyomott egy fekete fürdőnadrágot, amit most a kezében szorongatott, és árgus szemekkel pásztázta a medencék partját, majd a vizet. Bár a pálmafák és a több száz gyertya rendkívül romantikussá varázsolta az uszodát, sokkal jobban örült volna az igazi világításnak és egy jobban átlátható, egyszerű uszodának. Figyelmét annyira lekötötte, hogy a fürdőzők vagy a parton pihenő vendégek között felfedezze Beckett-et, hogy észre sem vette a mögé lépő Sheryl-t, aki eddig egy pálmafa takarásában figyelte az eseményeket. Összerezzent, amikor meghallotta a nő hangját, és meglepve felé fordult. A gúnyos, öntelt mosoly semmi jót nem sejtetett, és Castle fején átfutott a kérdés, hogy hova lett az ártatlanságot és intelligenciát sugárzó fiatal lány, akinek eleinte hitte a színésznőt.

- Ő miatta ilyen izgatott? - intett Sheryl az uszoda túloldala felé.

Castle először hunyorogva erőltette a szemét, hogy kivegye az ugródeszka közelében fürdőket, és megörült, amikor meglátta a vízből előbukkanó Beckett-et, de a következő pillanatban kitágult pupillákkal, hitetlenkedve nézte, ahogy Thomas Gardner beleveti magát a vízbe, és a nyomozóhoz úszik. Látta, hogy a közelükben ott bukdácsol a kis vörös hajú Tommy is, de a két felnőtt láthatóan nem foglalkozott vele.  

- Ha a nyomozóra hajt, azt hiszem, elkésett. El kell ismernem, hogy Thomas elbűvölő tud lenni, és egy nő sem tud neki ellenállni - mondta elmerengve, mintha egy emléket idézne fel, aztán mintegy mellékesen hozzátette: - Az elmúlt percekben igencsak egymásra találtak. Meglepően közeli ismeretséget kötöttek - hazudta jelentőségteljesen bólogatva. 

Castle nyelt egyet. Szóval Beckett mégis elfogadta Gardner meghívását, és nem vele akart lenni? Nem akart belegondolni, hogy mire célozgatott Sheryl, és hinni sem akart neki, mégis megsemmisülten állt kezében a fürdőnadrággal, és úgy érezte, minden reménye ebben a pillanatban válik semmivé. A zombis eset óta hitegeti azzal magát, hogy Beckett-nek még időre van szüksége, hogy leomoljon a szíve köré épített fal, de már nem hitt benne. Amióta a kastélyban vannak, mintha folyamatosan érzelmi hullámvasúton ülne. Újra bevette agyába magát egy régi, kínzó gondolat: lehet, hogy Kate azért nem vall színt, mert nem szerelmes belé, hanem csak barátként tekint rá, és nem akarja megbántani azzal, hogy ezt nyíltan kimondja? 

- Úgy áll itt, mint egy rakás szerencsétlenség - hallotta meg Sheryl élcelődő hangját. - Lépjen tovább! Vegye fel azt a fürdőnadrágot, és fürödjön velem egyet. Higgye el, egy kis víz alatti masszázzsal csodákat tudok tenni - váltott csábítóan búgó hangra, miközben finoman végighúzta ujját a férfi arcán.

Castle nézte, ahogy Gardner mondd valamit Beckett-nek, amire mindketten elnevetik magukat, majd a férfi hátrasimít egy vizes hajtincset, ami a nő arcára tapadt. A következő pillanatban megesküdött volna, hogy Kate rá néz, aztán mintha ott sem lenne, visszafordul a producer felé.

- Ha ilyen feszült, egy lazító masszázst is adhatok a szobámban - folytatta Sheryl.

Castle keserűen elmosolyodott. Csalódott volt és mérhetetlenül szomorú. Minden álma szertefoszlott. Nemcsak az, hogy meglátja Beckett-et egy vad vágyakat keltő fürdőruhában, hanem az is, hogy lehet közös jövőjük. Máskor talán engedett volna egy olyan szép nő csábításának, mint Sheryl Holms, de most túlságosan fájt a tudat, hogy az álmai végleg megsemmisülni látszottak.

- Ne haragudjon, de most nincs szükségem senkire - nézett a színésznőre, akinek egy pillanatra összeszűkült a szeme az elutasítás hallatán.

- Ugye nem azért utasít vissza, mert még mindig az a tévképzetük, hogy én öltem meg Benett Jonson-t?

Castle meglepődött. El is felejtette a gyilkosságot és a nyomozásukat.

- Ne-nem.  Csak egy kis egyedüllétre van szükségem - nyögte ki nehezen, mire Sheryl magabiztosan elmosolyodott.

- Értem. A férfiak szeretik nyalogatni egy kicsit a sebeiket. Ha majd megunta az önsajnálatot, ne feledje, hogy van, aki szívesen boldoggá tenné - kacsintott, és látványosan ringatva kerek csípőjét, az uszoda kijárata felé indult.

Castle behunyt szemmel sóhajtott. Négy évvel ezelőttig megrántotta volna a vállát, és az önérzetén esett csorbát azonnal kiköszörülte volna egy bombázó testű színésznővel. Kate Beckett azonban megváltoztatta nemcsak az életét, az érzéseit, hanem az egész lényét. Na jó, a gyerekességét és a fantáziavilágát nem, de azok is csak azért maradtak meg, mert Kate szerette a gyermeki énjét, és a túláradó képzeletét. Nézte, ahogy Beckett erőteljes tempóban felé úszik, Gardner pedig kitartóan követi. Amikor Kate elérte a medence szélét, a lépcsőhöz kanyarodott, és lassan elindult kifelé. Emlékezett, amikor Los Angelesben a lélegzete is elakadt a medence vizéből előbukkanó nő látványától, most azonban úgy érezte, mintha egy vasmarok szorítaná össze a szívét. Kate gyönyörűbb volt, mint az emlékeiben és a képzeletében, de elérhetetlenebbnek érezte, mint valaha. Elnyíló ajkakkal itta magába a látványt: a hullámok által simogatott hosszú, izmos combokat, a nőies csípőt, a karcsú derekat, a nyak finom bőrén legördülő vízcseppeket, amik kis patakokként csorogtak be a kerek, feszes mellek közti völgybe.  A víztől összetapadt szempilláktól még hatalmasabbnak tűnő zöldes szemek látványa örökre az emlékezetébe égett, de nemcsak azért, mert ilyen szép szemeket még sosem látott, hanem azért is, mert Kate olyan tekintettel nézett rá, amit, nem értett, és amitől teljesen összezavarodott. Kate megállt a lépcsősor közepén. Castle nem tudta eldönteni, hogy miatta torpant meg, vagy csak a producert várja. Pár másodpercig tétovázott, hogyan reagáljon a helyzetre, de mire döntött volna, nagy vízfröcskölések közepette a lépcsőhöz ért Thomas Gardner is.

- Huh! Nemcsak gyönyörű, de kitűnő úszó is - lihegte elismerően a producer, miközben Kate mellé lépett, és bizalmasan átölelte a derekát.

Kate teste megfeszült az érintésre, és hogy szabaduljon, kilépett a medencéből. 

- Úgy látom, elkéstem - szólalt meg rekedt hangon Castle.

Beckett a rászegeződő, számonkérő szemekbe nézett, és hirtelen dühösebb lett, mint eddig volt. Megígérte egy kisfiúnak, hogy megnézi az ugrásait. Nem tett semmi rosszat, csak teljesítette az ígéretét, és úszott egyet a gyerek apjával. Nem ő csókolózott egy vadidegennel, most mégis úgy néz rá Castle, mintha valami halálos bűnt követett volna el.

- Vagy talán én érkeztem túl korán - vetette oda fojtott hangon, aztán jelezve, hogy nem vár választ, fenséges tartással elvonult a döbbent író előtt, és az egyik nyugágyról felvette a köntösét.

Castle értetlenül nézett utána, de nem volt ideje megfejteni Beckett viselkedését és szavait, mert csaknem infarktust kapott, amikor valaki hátba vágta, és hideg vízcseppek zúdultak a nyakába.

- Cimbora! Ez a hajó elment - súgta oda önelégülten vigyorogva Gardner, és mellét kidüllesztve, izmait megfeszítve sietett Beckett után.

- Nem vagyok a cimborád - morogta dühösen az orra elé Castle. Még egy pillantást vetett Kate-re és Gardner-re, aztán a kijárat felé indult. Nem akart többet látni.

Miközben elfordította a kulcsot a zárban, Kate a szobaajtó számára nézett. A takarítók eltüntették az író kéznyomát, és a táblán újra a 13-as szám virított. Talán Castle-nek igaza van, és tényleg szerencsétlenséget hoz ez a szám - gondolta. A szoba üres volt, amit most egyáltalán nem bánt. Belefáradt abba, hogy Gardner flörtölését visszautasítsa, és még nem készült fel arra, hogy Rick-kel beszéljen. Mert hogy nem kerülhetik ki a beszélgetést, abban biztos volt. Tekintete megakadt a szék karfájára terített fekete fürdőnadrágon. Keserűen gondolt arra, hogy mennyire másképp képzelte el ezt az estét. El akarta kápráztatni Castle-t a szexi bikinivel, meg akarta babonázni, pajkos tekintettel végig akarta mérni a fürdőnadrágos férfit, hogy aztán együtt ússzanak, incselkedjenek, játszanak, bolondozzanak a vízben. És talán megérintette volna a férfi finom, sima bőrét, és élvezte volna a köré fonódó karokat, amikor Castle játékból megpörgette volna a vízben. Dühösen összeszorította a fogát. Minek ábrándozott? Castle Sheryl Holms-t csókolta, és esze ágában sem volt vele úszkálni! Az ablakhoz lépett, és tekintetével pásztázta a fekete felhők alatt sötétségbe borult hegyoldalt. Hallgatta a szél eszeveszett süvítését, az ablaküveghez csapódó esőcseppek kopogását, és századszor is feltette magának a kérdést, hogy mit keres itt. Oly sokszor nyomta már el az érzéseit, hogy úgy gondolta, most is menni fog. Nem akart gondolkodni sem a múlton, sem a jövőn. Ő Kate Beckett nyomozó, és mivel gyilkosság történt a kastélyban, szükség van rá. Meg kell találnia a tettest. Csak ez a fontos. Ellépett az ablaktól, és az ágyra dobta a köntösét. Hirtelen eszébe jutott a pillanat, amikor éjszaka a férfi beszélt hozzá, bár majdnem Castle felé fordult, végül mégis alvást színlelt. Vajon akkor is itt tartanának, ha megtette volna azt a kis mozdulatot? Fújtatott egyet, és gyorsan elkergette kínzó gondolatait. Pár perc alatt felöltözött, és elő akarta venni a laptopot, hogy újra átolvassa a nyomozással kapcsolatos anyagokat, de a gépnek csak hűlt helyét találta. 

- Castle! - szűrte dühösen a fogai között, miközben ököllel az asztalra csapott. - Hova a fenébe vitted?

A kastély földszintjén levő bárba lépve azt gondolhatta volna az ember, hogy egy vendég sem talált magának jobb esti elfoglaltságot, mint beszélgetni egy finom ital mellett. A korlátozott áramellátás még jót is tett a helyiségnek, mert a lobogó gyertyalángoktól selymes barnának tűnt a mahagóni falburkolat, az asztalokon álló poharak és a hatalmas ólomkristály csillárok pedig ezer szikraként tükrözték a fényt, ami romantikus hangulatot kölcsönzött a bárnak. Minden asztalnál ült egy-egy pár vagy kisebb társaság, csak a pultnál volt néhány üres szék.

- Egy vodka-martinit! Rázva, nem keverve!

A pultos elmosolyodott a rendelésen.

- James Bond rajongó, Mr. Castle?

- Aha - bólintott kedvetlenül az író.

- Tudja, hogy én mit szeretek benne a legjobban? - kérdezte lelkesen a húszas évek elején járó, gyerekarcú fiú, akinek még csak épp serkent a szakálla.

- Mit? - kérdezte az érdeklődés legcsekélyebb jele nélkül Castle, de azért udvariasan a fiúra nézett, akinek a James név virított az ingén levő kitűzőn. - Maga még nem is élt, amikor a James Bond filmek a fénykorukat élték - jegyezte meg.

- Apám odavolt értük, szóval, mindet láttam - kezdett lelkesen magyarázni a fiú. - Bevallom, a régieket untam, mert túl lassúak. Volt néhány elég nevetséges is, meg olyan színész is, akit nem szerettem. Nekem Pierce Brosnan volt az igazi 007-es ügynök.

- Azt hittem egy mai fiatal Daniel Craig-ért rajong.

- Tudja, anyám volt a mérce - nevette el magát James. - Odavolt Pierce Brosnan-ért. Azt mondta, minden megvan benne, ami egy nőnek kell egy férfiban: sármos, szellemes, jóképű, izgalmas. A lényeg, hogy minden nőt megkap. Ja, és szuper kütyüi vannak.

- A kütyüit én is bírom - merengett el rezignáltan Castle. Vajon mit szólna James, ha elmesélné neki, hogy egyszer ajánlatot kapott a brit titkos ügynök sztorijára, de ő visszautasította Nikki Heat-ért? - töprengett magában. - Gondolom, a nevét sem véletlenül kapta - bökött a névtáblára, mire James a száját elhúzva bólintott.

- Az a baj, hogy csak a nevünk egyezik. Se izgalom, se kütyük, se csajok. Maga jobban hasonlít rá, mint én - mondta, miközben egy olajbogyót tűzött egy kis műanyag kardra, a koktélba tette, és a poharat az író elé tolta.

- Hah! Én? - nevetett fel kényszeredetten Castle. Éppen élete egyik legrosszabb pillanatában hasonlítják James Bond-hoz?

- Persze! Hallottam, ahogy a hölgy vendégek beszéltek magáról a díjátadó után: sármos, szellemes, jóképű. Minden nőt megkaphat.

Castle a barátságosan mosolygó fiúra nézett, aztán szó nélkül belekortyolt a kesernyés italba, majd elroppantotta az olajbogyót. Megforgatta kezében a poharat, és arra gondolt, az ital tökéletesen illik a lelkiállapotához.