Remegő testtel nézte, ahogy
becsukódik az ajtó a nő után, miközben azon töprengett, mi lesz ezután, no meg
hogy a hidegtől reszket, vagy valami egészen másért.
Egy darabig álldogált, aztán lehajtott fejjel a hálószobába ment. Miután felvágta az egyik farmerének a szárát, felöltözött, aztán leült az ágy szélére és gondolkodott. Abban biztos volt, hogy Kate utána néz a névjegykártyán szereplő címnek, de azt sem találta kizártnak, hogy egyszerre odamegy. Vajon mennyi idejük van addig, amíg Beckett édesanyjának gyilkosa újra megbíz valakit az akta megszerzésére, vagy Kate megölésére? Úgy érezte, hogy az idegességtől már ki sem enged a gyomrából a folyamatos szorítás. Rendelt egy taxit, és elindult az őrsre, mielőtt a késéssel kivívná Gates kapitány haragját.
Beckett lehajtott fejjel állt a lift előtt. Az előbbi fél óra pillanatai és érzései villantak fel a szeme előtt. Castle egy szál törölközőben, a kócos haj, a bőrén legördülő vízcseppek, a vallomása, a sérülései, az elszántsága, hogy megvédje őt, őszinte tekintete, a névjegykártya ... Gondolatai vissza-vissza tértek a beszélgetés egyik pillanatához, amikor megértette, hogy Castle miért tette, amit tett. A harag lassan elült a lelkében, és felváltotta valami egészen más: a meghatottság. Megérezte, hogy a férfi bármit megtenne érte, hiszen veszélybe sodorta saját magát, és még akkor is segít neki megtalálni az édesanyja gyilkosát, amikor ő ellöki magától. Mégsem tudott még megbocsátani. Még túl friss volt a csalódás.
Beszállt a liftbe, és Ryan-t hívta.
Amikor kilépett a kapitányság liftjéből, tekintete a nyomozót kereste. Ryan felnézett a liftajtónyitódására, és amikor meglátta az érkező Beckett-tet, már állt is fel kezében egy dossziéval.
- Találtál valamit? - kérdezte komolyan a nő.
- Ennyi idő alatt még nem sokat, de szerintem ez fontos - válaszolta a nyomozó, és átadta a dossziét. - Az egyik iroda társbérlője az a cég, ahol Mr. Smith jogi tanácsadó. Az iroda a 12. emeleten van, a másik tulajdonos Peter Berger.
- Kösz Ryan! - mondta a nő, és már fel is pattant az asztaltól, mire Ryan gyorsan felkapta a zakóját, és utána indult.
Beckett megérezte, hogy a nyomozó vele akar menni, ezért megfordult.
- Egyedül megyek Ryan. Ez az én ügyem.
- De Gates már teljesen kiakadt, hogy egyedül mentél el, miközben ő megmondta, hogy én legyek a társad.
- Kérlek! - nézett rá komolyan a nő.
A nyomozó egyik lábáról a másikra állt, homlokát ráncolva, kétségbeesve nézett kék szemeivel Beckett-re. Sóhajtott.
- Nem is láttuk egymást - mondta, és visszafordult. Aztán mielőtt a liftajtó becsukódott volna a nő előtt, utána szólt. - Beckett! Vigyázz magadra!
Ryan hátrasimította a haját, és fohászkodva a mennyezetre nézett. Csak remélte, hogy a nő nem csinál semmi olyat, ami veszélybe sodorhatná. Vett egy nagy levegőt, és a látszólag munkájába temetkező Esposito-hoz lépett.
- Javi! Ezt nem én találtam ki - mondta sértődött arcot vágó társának.
- Gates rám nyomott egy halom adminisztrációt, ahelyett, hogy nektek segíthetnék, ráadásul Beckett is haragszik rám. Szóval, nem rád haragszom tesó - panaszkodott megbántottan. Ryan bólintott, és visszaült az asztalához, had nyalogassa a sebeit a barátja.
Néhány perc múlva újra nyílt a liftajtó, és két könyökmankóval Castle bicegett ki belőle. Mivel Kate széke üresen állt, a fiúkhoz lépett. Espo szúrós szemmel nézett rá. Ha Castle nem titkolta volna el az akta létezését, Beckett most nem haragudna rá.
- Javi! - szólalt meg az író félve, de egyenesen a nyomozó szemébe nézve. - Köszönöm, és tudnod kell, hogy hálás vagyok a segítségedért és a barátságodért.
Esposito összeszorította a száját, barna szemei szikrákat szórtak. Egy darabig nem szólt, aztán egyszer csak huncut fény csillant a szemében.
- Vagy annyira hálás, hogy egy hétvégére kölcsön add a hamptons-i nyaralódat a Ferrari-val?
- Igen - válaszolt azonnal, minden bosszankodás vagy alkudozás nélkül Castle, mire Espo és Ryan meglepetten összenéztek. Máskor úgy adta kölcsön nekik a luxusautóját az író egy szívességért cserébe, mint akinek a fogát húzzák, a nyaralót pedig még kérni sem merték. Ezek szerint ez az ügy valóban nagyon komolyan érintette az írót.
- Mr. Castle! - csattant a Vaslady erélyes hangja a hátuk mögül, mire a két nyomozó azonnal úgy tette, mintha valami rettentő fontos információt olvasnának ki az előttük tornyosuló irathalomból. Castle egész testében összerezzent, miközben arra gondolt, hogy ebben a néhány napban legalább öt évet öregedett, és ezt az időt a kapitány most legalább fél évvel meghosszabbította. - Az irodámba!
Castle félszegen ácsorgott az ajtóban, amíg Gates elfoglalta helyét az íróasztala mögött.
- Üljön le! Ezekkel a mankókkal, fél lábon ugrálva olyan, mint egy sebesült, ijedt medvebocs! - mérte végig a férfit, aztán amikor az elhelyezkedett, folytatta: - Tudom, hogy nem hagyja ennyiben a dolgot, és tudom, hogy Beckett nyomozó sem. Gondolom, a történtek után látni sem akarja magát, így nem tudja szemmel tartani. Nézze Mr. Castle. Beckett az egyik legjobb nyomozó, akit valaha ismertem, ha nem a legjobb, de önfejű, és rendkívül makacs. Ez az ügy mélyen érinti, és nem akarom, hogy a vesztébe rohanjon. Maga nem, de én segíteni tudok neki ebben a helyzetben. Ezért ha valamit tud arról, hogy hol lehet az az akta, akkor Beckett érdekében ossza meg velem azt az információt - szigorú tekintete belefúródott a férfi kék szemébe.
Castle néhány másodpercig állta a nő tekintetét. A gondolatok cikáztak az agyában. Mérlegelte a lehetőségeket: ha elmondja a címet Gates-nek, Kate megint úgy érezné, hogy elárulta, ha nem, akkor viszont neki kell megvédenie. Döntenie kellett, és végül reszelős hangon megszólalt: - Nem tudom, hol van az akta.
A kapitány szeme összeszűkült, szájával csücsörített.
- Ugye tudja, hogy talán most írta alá Beckett nyomozó halálos ítéletét? - mondta szemrebbenés nélkül, aztán előre hajolt a székében, és szinte a haragtól elszorult hangon hozzátette: - Menjen haza, és felejtse el, hogy valaha is járt itt! Soha többé nem teheti be a lábát az őrsömre!
Castle idegességében a száját harapdálta. Lehet, hogy igaza van a kapitánynak? Hogyan tudná megvédeni? Látta, hogy már nincs visszaút, ezért bólintott, és egy szó nélkül elhagyta az irodát.
- Castle - szólította meg Ryan, akinek rossz előérzete volt. Tudta, nem volt jó ötlet, hogy hagyta egyedül elmenni arra a címre Beckett-tet. - Valamiről tudnod kell.
Miközben Kevin azt ecsetelte Castle-nek, hogy mit talált a Smith névjegykártyáján szereplő - megfordított számjegyű - címen, és hogy Beckett odarohant, Esposito figyelmesen hegyezte a fülét. Érezte, hogy az író nem mer még egyszer szívességet kérni tőle, de tudta, hogy Beckett veszélyben van, ráadásul egyedül.
- Utána megyek - mondta eltökélten Castle.
- Menjünk - szólalt meg Espo, mire Ryan és az író meglepve felé fordult. - Most mi van? Segítünk Beckett-nek kicsinálni az édesanyja gyilkosát, vagy hagyjuk, hogy a vesztébe rohanjon?
A két férfi elmosolyodott, mint akik most kötöttek titkos vérszerződést egy nemes ügy érdekében.
Egyikük sem vette észre, hogy Gates kapitány az irodája redőnyeinek résén keresztül, komoly arccal, de elégedett tekintettel figyeli, ahogy belépnek a liftbe. Alig hogy eltűnt szeme elől a díszes társaság, felemelte a telefonkagylót.
- Wattson, indulhat! Félóránként jelentést kérek - adta ki az utasítást, aztán letette a telefont, és tovább olvasta Johanna Beckett aktáját.
Beckett lehajtott fejjel állt a lift előtt. Az előbbi fél óra pillanatai és érzései villantak fel a szeme előtt. Castle egy szál törölközőben, a kócos haj, a bőrén legördülő vízcseppek, a vallomása, a sérülései, az elszántsága, hogy megvédje őt, őszinte tekintete, a névjegykártya ... Gondolatai vissza-vissza tértek a beszélgetés egyik pillanatához, amikor megértette, hogy Castle miért tette, amit tett. A harag lassan elült a lelkében, és felváltotta valami egészen más: a meghatottság. Megérezte, hogy a férfi bármit megtenne érte, hiszen veszélybe sodorta saját magát, és még akkor is segít neki megtalálni az édesanyja gyilkosát, amikor ő ellöki magától. Mégsem tudott még megbocsátani. Még túl friss volt a csalódás.
Beszállt a liftbe, és Ryan-t hívta.
Amikor kilépett a kapitányság liftjéből, tekintete a nyomozót kereste. Ryan felnézett a liftajtónyitódására, és amikor meglátta az érkező Beckett-tet, már állt is fel kezében egy dossziéval.
- Találtál valamit? - kérdezte komolyan a nő.
- Ennyi idő alatt még nem sokat, de szerintem ez fontos - válaszolta a nyomozó, és átadta a dossziét. - Az egyik iroda társbérlője az a cég, ahol Mr. Smith jogi tanácsadó. Az iroda a 12. emeleten van, a másik tulajdonos Peter Berger.
- Kösz Ryan! - mondta a nő, és már fel is pattant az asztaltól, mire Ryan gyorsan felkapta a zakóját, és utána indult.
Beckett megérezte, hogy a nyomozó vele akar menni, ezért megfordult.
- Egyedül megyek Ryan. Ez az én ügyem.
- De Gates már teljesen kiakadt, hogy egyedül mentél el, miközben ő megmondta, hogy én legyek a társad.
- Kérlek! - nézett rá komolyan a nő.
A nyomozó egyik lábáról a másikra állt, homlokát ráncolva, kétségbeesve nézett kék szemeivel Beckett-re. Sóhajtott.
- Nem is láttuk egymást - mondta, és visszafordult. Aztán mielőtt a liftajtó becsukódott volna a nő előtt, utána szólt. - Beckett! Vigyázz magadra!
Ryan hátrasimította a haját, és fohászkodva a mennyezetre nézett. Csak remélte, hogy a nő nem csinál semmi olyat, ami veszélybe sodorhatná. Vett egy nagy levegőt, és a látszólag munkájába temetkező Esposito-hoz lépett.
- Javi! Ezt nem én találtam ki - mondta sértődött arcot vágó társának.
- Gates rám nyomott egy halom adminisztrációt, ahelyett, hogy nektek segíthetnék, ráadásul Beckett is haragszik rám. Szóval, nem rád haragszom tesó - panaszkodott megbántottan. Ryan bólintott, és visszaült az asztalához, had nyalogassa a sebeit a barátja.
Néhány perc múlva újra nyílt a liftajtó, és két könyökmankóval Castle bicegett ki belőle. Mivel Kate széke üresen állt, a fiúkhoz lépett. Espo szúrós szemmel nézett rá. Ha Castle nem titkolta volna el az akta létezését, Beckett most nem haragudna rá.
- Javi! - szólalt meg az író félve, de egyenesen a nyomozó szemébe nézve. - Köszönöm, és tudnod kell, hogy hálás vagyok a segítségedért és a barátságodért.
Esposito összeszorította a száját, barna szemei szikrákat szórtak. Egy darabig nem szólt, aztán egyszer csak huncut fény csillant a szemében.
- Vagy annyira hálás, hogy egy hétvégére kölcsön add a hamptons-i nyaralódat a Ferrari-val?
- Igen - válaszolt azonnal, minden bosszankodás vagy alkudozás nélkül Castle, mire Espo és Ryan meglepetten összenéztek. Máskor úgy adta kölcsön nekik a luxusautóját az író egy szívességért cserébe, mint akinek a fogát húzzák, a nyaralót pedig még kérni sem merték. Ezek szerint ez az ügy valóban nagyon komolyan érintette az írót.
- Mr. Castle! - csattant a Vaslady erélyes hangja a hátuk mögül, mire a két nyomozó azonnal úgy tette, mintha valami rettentő fontos információt olvasnának ki az előttük tornyosuló irathalomból. Castle egész testében összerezzent, miközben arra gondolt, hogy ebben a néhány napban legalább öt évet öregedett, és ezt az időt a kapitány most legalább fél évvel meghosszabbította. - Az irodámba!
Castle félszegen ácsorgott az ajtóban, amíg Gates elfoglalta helyét az íróasztala mögött.
- Üljön le! Ezekkel a mankókkal, fél lábon ugrálva olyan, mint egy sebesült, ijedt medvebocs! - mérte végig a férfit, aztán amikor az elhelyezkedett, folytatta: - Tudom, hogy nem hagyja ennyiben a dolgot, és tudom, hogy Beckett nyomozó sem. Gondolom, a történtek után látni sem akarja magát, így nem tudja szemmel tartani. Nézze Mr. Castle. Beckett az egyik legjobb nyomozó, akit valaha ismertem, ha nem a legjobb, de önfejű, és rendkívül makacs. Ez az ügy mélyen érinti, és nem akarom, hogy a vesztébe rohanjon. Maga nem, de én segíteni tudok neki ebben a helyzetben. Ezért ha valamit tud arról, hogy hol lehet az az akta, akkor Beckett érdekében ossza meg velem azt az információt - szigorú tekintete belefúródott a férfi kék szemébe.
Castle néhány másodpercig állta a nő tekintetét. A gondolatok cikáztak az agyában. Mérlegelte a lehetőségeket: ha elmondja a címet Gates-nek, Kate megint úgy érezné, hogy elárulta, ha nem, akkor viszont neki kell megvédenie. Döntenie kellett, és végül reszelős hangon megszólalt: - Nem tudom, hol van az akta.
A kapitány szeme összeszűkült, szájával csücsörített.
- Ugye tudja, hogy talán most írta alá Beckett nyomozó halálos ítéletét? - mondta szemrebbenés nélkül, aztán előre hajolt a székében, és szinte a haragtól elszorult hangon hozzátette: - Menjen haza, és felejtse el, hogy valaha is járt itt! Soha többé nem teheti be a lábát az őrsömre!
Castle idegességében a száját harapdálta. Lehet, hogy igaza van a kapitánynak? Hogyan tudná megvédeni? Látta, hogy már nincs visszaút, ezért bólintott, és egy szó nélkül elhagyta az irodát.
- Castle - szólította meg Ryan, akinek rossz előérzete volt. Tudta, nem volt jó ötlet, hogy hagyta egyedül elmenni arra a címre Beckett-tet. - Valamiről tudnod kell.
Miközben Kevin azt ecsetelte Castle-nek, hogy mit talált a Smith névjegykártyáján szereplő - megfordított számjegyű - címen, és hogy Beckett odarohant, Esposito figyelmesen hegyezte a fülét. Érezte, hogy az író nem mer még egyszer szívességet kérni tőle, de tudta, hogy Beckett veszélyben van, ráadásul egyedül.
- Utána megyek - mondta eltökélten Castle.
- Menjünk - szólalt meg Espo, mire Ryan és az író meglepve felé fordult. - Most mi van? Segítünk Beckett-nek kicsinálni az édesanyja gyilkosát, vagy hagyjuk, hogy a vesztébe rohanjon?
A két férfi elmosolyodott, mint akik most kötöttek titkos vérszerződést egy nemes ügy érdekében.
Egyikük sem vette észre, hogy Gates kapitány az irodája redőnyeinek résén keresztül, komoly arccal, de elégedett tekintettel figyeli, ahogy belépnek a liftbe. Alig hogy eltűnt szeme elől a díszes társaság, felemelte a telefonkagylót.
- Wattson, indulhat! Félóránként jelentést kérek - adta ki az utasítást, aztán letette a telefont, és tovább olvasta Johanna Beckett aktáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése