- No és mi van veletek? - húzta fel
kíváncsian a szemöldökét Martha, és átható kék tekintetét fiára
szegezte, aki sóhajtva vette tudomásul, hogy nincs menekvés.
- Nem tudom miről beszélsz Anya - pislogott két hatalmasat a férfi, és próbálta magára ölteni pókerarcát. - Beckett a társam, pontosabban én vagyok az ő társa a nyomozásoknál.
- Richard, kérlek ne ködösíts! Tudom, azóta együtt vagytok, hogy Kate majdnem meghalt a tűzben, te pedig a robbanásnál.
- De, de ... Anya! Honnan? - dadogta döbbenten Castle. Számtalanszor szembesült már azzal, hogy anyja előtt nem lehetnek titkai mert valami hatodik érzékkel megérzi ha valami bántja, vagy éppen boldoggá teszi, mégis azt hitte, hogy a Beckett-tel való kapcsolatának megváltozását nem vette észre. Kate-tel megállapodtak, hogy egyenlőre nem osztják meg senkivel a boldogságukat, mert ha egyvalaki tudja a kettőjük között kialakult intim viszonyt, akkor olyan lavinát indíthatnak el, aminek az lesz a vége, hogy mindenki tudni fogja. A mindenkibe pedig Gates kapitány is beletartozik. Arról pedig mindketten meg voltak győződve, hogy a Vaslady úgy penderítené ki az írót az őrsről, hogy a lába sem érné a földet. Ezt nem kockáztathatták, ezért vagy Kate-nél találkoztak titokban, vagy Castle-nél, de csak olyankor, ha Martha és Alexis nem voltak otthon.
- Richard drágám! Úgy süt rólatok a boldogság, hogy már szinte éget! - mondta elnéző mosollyal az asszony, aztán huncut csillogással a szemében hozzátette: - Mellesleg, amikor hallottam a híradókból, hogy mi történt, hazautaztam. A saját szememmel akartam látni, hogy nincs nagyobb bajod, és hát ... láttam, hogy ...
- Mi? Anya! Mit láttál? - rémüldözött a férfi, mint egy ijedt kamasz.
- Hát, hogy nagyon is jól vagy - pislantott egy nagyot sejtelmesen Martha.
- Anya! - emelte fel a hangját Castle, most már akármilyen kínos is volt, tudni akarta, minek volt szemtanúja az anyja.
- Hajnalban értem haza. Nem akartalak felébreszteni, ezért halkan benyitottam a hálószobádba, és hát ... - Ártatlansága jeléül feltartotta mindkét kezét, mintha nem ő tehetne arról, hogy olyat látott, amit nem kellett volna.
Castle-nek kiszáradt a szája, nyelt egyet, és fal fehérré vált a gondolatra, hogy anyja szemtanúja volt szenvedélyes szeretkezésüknek, ráadásul észre sem vették.
- És hát ... édesen aludtatok - fejezte be a mondatot az asszony, és karjait leengedve megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, mint akinek egy kő gördül le a szívéről, hogy megszabadulhat a titkától.
- Á! - csukta be egy pillanatra a szemét a férfi, és hálát adott az égieknek. - De ugye nem mondtad el Alexisnek? - nézett reménykedve az anyjára, miközben bevillant agyába a lány megjegyzése a kórházban, hogy úgy néz ki, mint egy kamasz, aki elnyerte a gimi legmenőbb csajának a szerelmét, meg hogy inkább Kate-tel lenne itt, nem vele, ezért rosszat sejtett.
- Nem kisfiam, én nem szóltam egy szót sem, de ne felejtsd el, hogy Alexis átlagon felüli intelligenciával és megfigyelőképességgel bír. - Fia összehúzott szemöldökét és kétségbeesett tekintetét látva megfogta a kezét. - Richard. Ő okos lány, érzékeny és diszkrét, sokkal megfontoltabb, mint amilyen te valaha is leszel. Gondolod, hogy elkotyogná, amit sejt?
Castle megrázta a fejét, és elmosolyodott. Miért van az, hogy az anyja olyan bohókás, könnyelmű, felszínes nőnek mutatja magát a külvilágnak, miközben egészen más? Talán így védi magát a hivatásában oly hétköznapinak számító intrikák, irigység, féltékenység és gonoszság ellen?
- Ma este Kate itt vacsorázik.
- Elmenjünk valahova Alexis-szel? - kérdezte azonnal Martha.
- Nem. Szeretném, ha maradnátok - mosolygott rá szeretetteli szemekkel a férfi.
- Akkor valami finomat kell főznünk - lelkesedett azonnal az asszony, mire Castle szemében a csillogás rémületté változott.
- Igen, valami finomat - nyomta meg az utolsó szót. Martha lelkesedése lelohadt, és megrovóan nézett a fiára.
- Nem is tudjátok, mit veszítetek! - emelte mutatóujját figyelmeztetően a magasba, és elindult az emeleten levő szobája felé.
Castle csak most kapott észbe. Hamarosan itt a vacsoraidő, ő meg sehol sem tart. Még ki sem találta, hogy mit készítsen. Odabicegett a hűtőhöz, és körbenézett a tartalmán. Fantáziája szárnyra kelt, már csak azt kellett eldöntenie, hogy a sok képzeletbeli finomság közül melyik az, amit meg is tud csinálni.
Kate a forró, egzotikus virágillatú habfürdőtől habzó vízben elernyedve pihent. Hátradőlt a kádban, és hagyta, hogy a selymes habok simogassák a bőrét. Becsukta a szemét, és azon töprengett, milyen természetességgel mondta Castle-nek, hogy vacsorára megy, pedig a férfi nem is hívta. Már itt tartanának? Átlépték az udvariaskodással tarkított találkozásokat, és az élet legtermészetesebb dolgává vált, hogy este találkoznak, együtt vacsoráznak, miközben megbeszélik a nap eseményeit, élményeiket, érzéseiket, aztán ágyba bújva a gyönyörig szeretik egymást? Igen, ez már így természetes! El sem tudná képzelni a napjait a huncut mosolyú, érzékeny, intelligens férfi nélkül, aki feltételek nélkül szereti őt.
Kiszállt a kádból, megtörölközött, és testét finoman bekente a kellemes illatú hidratáló testápolóval. Szerette nézni Castle tekintetét, amikor vágyakozva nézi és simogatja bársonyosan puha bőrét. Egy darabig tanácstalanul állt a nyitott szekrény előtt, nem tudta eldönteni, hogy mit vegyen fel. Tetszeni akart a férfinak, de túlzásokba sem akart esni. Végül egy testre feszülő, jó szabású farmerre esett a a választása, ami igencsak kiemelte formás, nőies alakját, hozzá egy színes, muszlin anyagú, kissé áttetsző blúzt választott, amiben sokkal szexibbnek érezte magát, mint az őrsön viselt ruháiban. Haját nagy hullámokba szárította, és finoman kisminkelte magát. Végignézett a tükörképén, és elmosolyodott. Tudta, hogy nem kell nagyestélyit felvennie ahhoz, hogy tetsszen Castle-nek.
Félóra múlva már a férfi lakásának ajtaján kopogott.
- Ó kedvesem, de örülök neked! Gyönyörű vagy! - nyitott ajtót lelkendezve Martha, és Kate meglepetésére barátságosan megölelte. - Gyere, Richard mindjárt végez a vacsorával! - invitálta beljebb a tétován álldogáló nyomozót.
Kate csak most döbbent rá, hogy nem kettesben fognak vacsorázni. Bár tudta, hogy Martha és Alexis is hazamentek délután, de mivel mindig kettesben töltötték az estéket, és mindenki elől titkolták a kapcsolatukat, meg sem fordult a fejében, hogy ma ez másképpen lesz. Kicsit zavarban volt Martha túlzott kedvességétől és rosszat sejtett. Kíváncsian követte az asszonyt a konyhában sürgölődő íróhoz, aki ragyogó arccal fordult felé, de amikor meglátta, az örömöt felváltotta szemében először a csodálat, aztán a vágyakozás.
- Szia Kate!
- Szia Castle - próbált Kate a lehető legközömbösebben köszönni, és megpróbált udvariasan mosolyogni, mint aki csak vendégségbe jött.
Castle csillogó tekintetét végigfuttatta a nőn tetőtől talpig, de amikor meghallotta anyja hangját, láthatóan zavarba jött.
Kate összevonta a szemöldökét, és kutatva fürkészte a férfi arcát, hogy rájöjjön, mi a csuda történik.
- Ezt most már befejezem Richard - vette el a fakanalat fia kezéből. - Ne nézz rám ilyen kétségbeesve, nem teszek bele semmit, megígérem! Te csak foglalkozz a vendégünkkel! - intett a kezével a nappali felé.
Az író zavartan mosolygott, és bicegve elindult Kate felé, megfogta a kezét, ujjait a nőére kulcsolta, és a nappaliba vezette.
- Mi ez az egész Castle? - suttogta követelőn a nő, és szemei már szikrákat szórtak. Minden sejtjében érezte, hogy a férfi valami olyanra készül, ami neki nem fog tetszeni.
Az író nyelt egy nagyot, és megpróbált könnyedséget erőltetni magára, mintha egészen jelentéktelen dolog lenne, amit közölni fog a nővel. Vett egy nagy levegőt, és Kate szemébe nézve, alig hallhatóan kibökte: - Anyám tudja.
- Richard, kérlek ne ködösíts! Tudom, azóta együtt vagytok, hogy Kate majdnem meghalt a tűzben, te pedig a robbanásnál.
- De, de ... Anya! Honnan? - dadogta döbbenten Castle. Számtalanszor szembesült már azzal, hogy anyja előtt nem lehetnek titkai mert valami hatodik érzékkel megérzi ha valami bántja, vagy éppen boldoggá teszi, mégis azt hitte, hogy a Beckett-tel való kapcsolatának megváltozását nem vette észre. Kate-tel megállapodtak, hogy egyenlőre nem osztják meg senkivel a boldogságukat, mert ha egyvalaki tudja a kettőjük között kialakult intim viszonyt, akkor olyan lavinát indíthatnak el, aminek az lesz a vége, hogy mindenki tudni fogja. A mindenkibe pedig Gates kapitány is beletartozik. Arról pedig mindketten meg voltak győződve, hogy a Vaslady úgy penderítené ki az írót az őrsről, hogy a lába sem érné a földet. Ezt nem kockáztathatták, ezért vagy Kate-nél találkoztak titokban, vagy Castle-nél, de csak olyankor, ha Martha és Alexis nem voltak otthon.
- Richard drágám! Úgy süt rólatok a boldogság, hogy már szinte éget! - mondta elnéző mosollyal az asszony, aztán huncut csillogással a szemében hozzátette: - Mellesleg, amikor hallottam a híradókból, hogy mi történt, hazautaztam. A saját szememmel akartam látni, hogy nincs nagyobb bajod, és hát ... láttam, hogy ...
- Mi? Anya! Mit láttál? - rémüldözött a férfi, mint egy ijedt kamasz.
- Hát, hogy nagyon is jól vagy - pislantott egy nagyot sejtelmesen Martha.
- Anya! - emelte fel a hangját Castle, most már akármilyen kínos is volt, tudni akarta, minek volt szemtanúja az anyja.
- Hajnalban értem haza. Nem akartalak felébreszteni, ezért halkan benyitottam a hálószobádba, és hát ... - Ártatlansága jeléül feltartotta mindkét kezét, mintha nem ő tehetne arról, hogy olyat látott, amit nem kellett volna.
Castle-nek kiszáradt a szája, nyelt egyet, és fal fehérré vált a gondolatra, hogy anyja szemtanúja volt szenvedélyes szeretkezésüknek, ráadásul észre sem vették.
- És hát ... édesen aludtatok - fejezte be a mondatot az asszony, és karjait leengedve megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, mint akinek egy kő gördül le a szívéről, hogy megszabadulhat a titkától.
- Á! - csukta be egy pillanatra a szemét a férfi, és hálát adott az égieknek. - De ugye nem mondtad el Alexisnek? - nézett reménykedve az anyjára, miközben bevillant agyába a lány megjegyzése a kórházban, hogy úgy néz ki, mint egy kamasz, aki elnyerte a gimi legmenőbb csajának a szerelmét, meg hogy inkább Kate-tel lenne itt, nem vele, ezért rosszat sejtett.
- Nem kisfiam, én nem szóltam egy szót sem, de ne felejtsd el, hogy Alexis átlagon felüli intelligenciával és megfigyelőképességgel bír. - Fia összehúzott szemöldökét és kétségbeesett tekintetét látva megfogta a kezét. - Richard. Ő okos lány, érzékeny és diszkrét, sokkal megfontoltabb, mint amilyen te valaha is leszel. Gondolod, hogy elkotyogná, amit sejt?
Castle megrázta a fejét, és elmosolyodott. Miért van az, hogy az anyja olyan bohókás, könnyelmű, felszínes nőnek mutatja magát a külvilágnak, miközben egészen más? Talán így védi magát a hivatásában oly hétköznapinak számító intrikák, irigység, féltékenység és gonoszság ellen?
- Ma este Kate itt vacsorázik.
- Elmenjünk valahova Alexis-szel? - kérdezte azonnal Martha.
- Nem. Szeretném, ha maradnátok - mosolygott rá szeretetteli szemekkel a férfi.
- Akkor valami finomat kell főznünk - lelkesedett azonnal az asszony, mire Castle szemében a csillogás rémületté változott.
- Igen, valami finomat - nyomta meg az utolsó szót. Martha lelkesedése lelohadt, és megrovóan nézett a fiára.
- Nem is tudjátok, mit veszítetek! - emelte mutatóujját figyelmeztetően a magasba, és elindult az emeleten levő szobája felé.
Castle csak most kapott észbe. Hamarosan itt a vacsoraidő, ő meg sehol sem tart. Még ki sem találta, hogy mit készítsen. Odabicegett a hűtőhöz, és körbenézett a tartalmán. Fantáziája szárnyra kelt, már csak azt kellett eldöntenie, hogy a sok képzeletbeli finomság közül melyik az, amit meg is tud csinálni.
Kate a forró, egzotikus virágillatú habfürdőtől habzó vízben elernyedve pihent. Hátradőlt a kádban, és hagyta, hogy a selymes habok simogassák a bőrét. Becsukta a szemét, és azon töprengett, milyen természetességgel mondta Castle-nek, hogy vacsorára megy, pedig a férfi nem is hívta. Már itt tartanának? Átlépték az udvariaskodással tarkított találkozásokat, és az élet legtermészetesebb dolgává vált, hogy este találkoznak, együtt vacsoráznak, miközben megbeszélik a nap eseményeit, élményeiket, érzéseiket, aztán ágyba bújva a gyönyörig szeretik egymást? Igen, ez már így természetes! El sem tudná képzelni a napjait a huncut mosolyú, érzékeny, intelligens férfi nélkül, aki feltételek nélkül szereti őt.
Kiszállt a kádból, megtörölközött, és testét finoman bekente a kellemes illatú hidratáló testápolóval. Szerette nézni Castle tekintetét, amikor vágyakozva nézi és simogatja bársonyosan puha bőrét. Egy darabig tanácstalanul állt a nyitott szekrény előtt, nem tudta eldönteni, hogy mit vegyen fel. Tetszeni akart a férfinak, de túlzásokba sem akart esni. Végül egy testre feszülő, jó szabású farmerre esett a a választása, ami igencsak kiemelte formás, nőies alakját, hozzá egy színes, muszlin anyagú, kissé áttetsző blúzt választott, amiben sokkal szexibbnek érezte magát, mint az őrsön viselt ruháiban. Haját nagy hullámokba szárította, és finoman kisminkelte magát. Végignézett a tükörképén, és elmosolyodott. Tudta, hogy nem kell nagyestélyit felvennie ahhoz, hogy tetsszen Castle-nek.
Félóra múlva már a férfi lakásának ajtaján kopogott.
- Ó kedvesem, de örülök neked! Gyönyörű vagy! - nyitott ajtót lelkendezve Martha, és Kate meglepetésére barátságosan megölelte. - Gyere, Richard mindjárt végez a vacsorával! - invitálta beljebb a tétován álldogáló nyomozót.
Kate csak most döbbent rá, hogy nem kettesben fognak vacsorázni. Bár tudta, hogy Martha és Alexis is hazamentek délután, de mivel mindig kettesben töltötték az estéket, és mindenki elől titkolták a kapcsolatukat, meg sem fordult a fejében, hogy ma ez másképpen lesz. Kicsit zavarban volt Martha túlzott kedvességétől és rosszat sejtett. Kíváncsian követte az asszonyt a konyhában sürgölődő íróhoz, aki ragyogó arccal fordult felé, de amikor meglátta, az örömöt felváltotta szemében először a csodálat, aztán a vágyakozás.
- Szia Kate!
- Szia Castle - próbált Kate a lehető legközömbösebben köszönni, és megpróbált udvariasan mosolyogni, mint aki csak vendégségbe jött.
Castle csillogó tekintetét végigfuttatta a nőn tetőtől talpig, de amikor meghallotta anyja hangját, láthatóan zavarba jött.
Kate összevonta a szemöldökét, és kutatva fürkészte a férfi arcát, hogy rájöjjön, mi a csuda történik.
- Ezt most már befejezem Richard - vette el a fakanalat fia kezéből. - Ne nézz rám ilyen kétségbeesve, nem teszek bele semmit, megígérem! Te csak foglalkozz a vendégünkkel! - intett a kezével a nappali felé.
Az író zavartan mosolygott, és bicegve elindult Kate felé, megfogta a kezét, ujjait a nőére kulcsolta, és a nappaliba vezette.
- Mi ez az egész Castle? - suttogta követelőn a nő, és szemei már szikrákat szórtak. Minden sejtjében érezte, hogy a férfi valami olyanra készül, ami neki nem fog tetszeni.
Az író nyelt egy nagyot, és megpróbált könnyedséget erőltetni magára, mintha egészen jelentéktelen dolog lenne, amit közölni fog a nővel. Vett egy nagy levegőt, és Kate szemébe nézve, alig hallhatóan kibökte: - Anyám tudja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése