Szíve vad kalimpálásba kezdett, amikor
Kate egy finom mozdulattal kioldotta a nőiességét takaró törölközőt, de
még a lélegzete is elállt, amikor belépett vele szembe a kádba.
Még pislogni is elfelejtett, úgy bámulta a gyönyörű, tökéletes testű nőt, ahogy elmerül a selymes vízbe.
- Csukd be a szád Castle!
- Csodálatos vagy! - suttogta megbabonázva a férfi.
- Te sem panaszkodhatsz! - sütötte le a szemét Kate, majd lassan előrehajolt, ujjaival megcirógatta Castle arcát, nyakát, mellkasát, végül a hasát.
A férfi nem bírta tovább, magához húzta Kate-t és megcsókolta. Lassú, hosszú, gyengéd csók volt. Ajkaik élvezték a meleg, puha érintést, nyelvük finom, simogató táncba kezdett. Testük összesimult, kezük kalandos felfedező útra indult, és míg néhány órája a szenvedély, most a gyengédség uralta a mozdulataikat. Testük eggyé vált, és lassan, ütemesen közeledtek a mindent elsöprő gyönyörhöz.
Castle lassuló pulzussal dőlt hátra a kádban, karjával átölelte a mellkasának támaszkodó nőt. Érezte, ahogy Kate hátraveti a fejét és haja simogatja az arcát, finom ujjait oda-vissza végighúzza a combján, míg ő a nő hasát cirógatta egyre feljebb haladva, amíg el nem érte a gyönyörű, kerek melleket.
Csendben mosolyogtak, és élvezték a békés, boldog perceket.
- Fázol? - szólalt meg Kate, amikor észrevette, hogy hirtelen libabőrös lett a férfi addig sima bőre.
- Nem, csak borzongató, ahogy simogatsz - suttogta Castle, miközben finom csókot lehelt Kate nyakára.
Néhány percig még élvezték, ahogy testük összeér, a finom ujjak és a selymes víz játékát a bőrükön, aztán Kate megengedte a meleg vizet, és szembe fordult a férfival.
- Segítek megmosakodni, mielőtt elhűl a víz - mosolygott Castle-re, aztán kezére húzott egy puha mosdókesztyűt, és végighúzta előbb a férfi nyakán, karjain, majd mellkasán és a hasán. Castle ellazulva dőlt hátra a kád peremének, és ragyogó szemekkel figyelte Kate mozdulatait, de időnként behunyta a szemét, hogy minden idegszálával az érintésre tudjon koncentrálni. Amikor Kate keze az ágyéka felé kalandozott, szemei felpattantak, teste megfeszült, lélegzete elakadt, de nem szólt. A mosdókesztyű lágyan végigsimított férfiasságán, aztán combján, lábszárán, végül a lábfején. Megbabonázva nézte, ahogy Kate lehúzza kezéről a bolyhos ruhadarabot, odahajol hozzá, finom csókot lehel a szájára, majd feláll, kilép a kádból, és maga köré csavarja a nemrég levetett törölközőt.
- Gyere - nyújtotta felé a kezét. - Segítek kiszállni, nehogy még jobban eláztassuk a gipszet. Úgy látom nem nagyon vigyáztunk rá - mondta pajkosan, miközben szemét végigfuttatta a vízfoltos rögzítőn.
Castle felnyomta magát a kád szélére, aztán elfogadva Kate felé nyújtott karját, kiszállt a kádból. Egy lábon egyensúlyozva próbált megtörölközni, ami mosolyt csalt a nő arcára. Kate a kezébe nyomta a mankókat, a törölközőt pedig elvette tőle, és míg a férfi hálás szemmel tekintett rá, letörölgette testéről a vízcseppeket.
- Sajnálom, hogy ilyen tehetetlen vagyok - csendült szomorkásan Castle hangja.
- Egyáltalán nem vagy tehetetlen - kacsintott rá kacéran Kate, mire a férfi elégedetten elvigyorodott.
Néhány perc múlva egymást ölelve feküdtek a meleg takaró alatt, figyelték egymás lélegzetét, és míg Castle cirógatta a Kate karját, addig a nő finom köröket rajzolt a férfi mellkasára. A lélegzetek és a mozdulatok egyre lassultak, végül mély, megnyugtató álomba merültek.
A hajnali derengés fokozatosan győzte le a sötétséget, és a New York-ra boruló feketeséget lassan felváltotta a szürkeség, elhalványultak a villogó neon reklámfeliratok, majd ahogy egyre magasabbra emelkedett a látóhatár felett a nap, úgy törtek elő a város színei az egyhangú szürkeségből. A tavaszi nap szikrázva szórta sugarait, megtöltve a várost színekkel és élettel.
Kate-et nem a sötétítő szőtt anyagán utat törő halvány rózsaszín fénycsíkok ébresztették fel, hanem az évek hosszú során kialakult beidegzés. Tudata egy pillanat alatt átlépett az álomból a valóságba, és anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, tudta, hogy hol van, és hogy mi történt. Elárasztották az emlékek, és boldogan elmosolyodott. Érezte Castle kezét a testén, és a bőréből áradó meleget. Kinyitotta a szemét, de nem mozdult. Nézte a mellette békésen szuszogó férfit, ahogy félig oldalt, félig hason fekve egyik kezét az oldala mellett, a másikat az ő csípőjén pihenteti. Szája kicsit elnyílt, fejét a párnába fúrta, mindig gondosan megfésült haja kócosan meredezett a szélrózsa minden irányába, arcán pedig békés elégedettség ült. - Olyan, mint egy boldog kisfiú, aki megkapta az oly régóta várt karácsonyi ajándékát - figyelte Castle arcának vonásait Kate. - Pedig nem is kisfiú, hanem igencsak igazi férfi - mosolyodott el az éjszaka történtekre gondolva. Meseszerűen csodálatos volt. Ezt teszi a szerelem? - töprengett. Ha a lelked is szeret, akkor a tested kétszer úgy szeret? Úgy érezte, amit eddig átélt, az csak szex volt, de amit Castle-lel élt át, az a szó legnemesebb értelmében szeretkezés volt. Szerelem, szeret, szeretkezés - játszott a szavakkal, de közben egyre inkább rátelepedett valami haraggal vegyes szomorúság. Miért várt eddig? Miért kínozta oly sokszor magát is, és a férfit is? Van a világon még egy férfi, aki ennyit vár egy nő szerelmére, miközben még az életét is kockáztatná érte? - tette fel magának a kérdést, és egy könnycsepp gördült le az arcán.
Óvatosan közelebb húzódott Castle-höz, mire a férfi megmozdult. Félálomban magához húzta Kate-t, és amikor már arcuk szinte összeért, megszólalt.
- Szeretlek Kate - suttogta, és kinyitotta a szemét. A nő megbabonázva merült el az óceánkék szemekben, és most már patakokban folytak a könnyei.
- Bocsáss meg kérlek - mondta alig hallhatóan, és gyengéden megcsókolta a férfit, akinek a válasz hallatán értetlenség és félelem költözött a szívébe. - Lennél a társam az életben? - kérdezte Kate szerelmes, reményteli mosollyal.
- Akkor ez azt jelenti, hogy ... - emelte fel a fejét a párnáról Castle, és kutatón a nő szemébe fúrta a tekintetét.
- Igen Castle, azt jelenti - tündököltek a zöld szemek, aztán két tenyerébe fogta a férfi arcát, magához húzta, és szenvedélyesen megcsókolta.
Mindketten érezték, hogy a vágy lángba borítja a testüket, de mielőtt engednek követelőző testüknek, valamit mondaniuk kell a másiknak, ezért megszakították a csókot. Néhány másodpercig összefonódott a tekintetük, aztán együtt szólaltak meg.
- Köszönöm - hagyta el ugyan az a szó a szájukat, mire mindketten elmosolyodtak.
- Mindig - mondták egyszerre cinkosan összenevetve, aztán elmerültek a boldog együttlétben.
/Vége/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése