2013. január 28., hétfő

Változatok egy témára 5/8

- El ne merjen aludni Mr. Castle, amíg zuhanyozok! - és kacéran elmosolyodott.   
- Afelől biztos lehet Beckett nyomozó - vigyorgott fülig érő szájjal az író.

Kate tudata az álom és az ébrenlét közötti szűk határon imbolygott. Élvezte a félálom nyújtotta békés nyugalmat, és csak lassan tudatosult benne, hogy Castle ágyában fekszik, és a férfi meleg bőre melegíti a hátát, karja öleli a csípőjét, lassan emelkedő és süllyedő mellkasa ringatja, meleg lehelete borzolja a nyakán levő pehelyszerű hajszálakat. Talán még soha nem érezte magát ilyen biztonságban. Csukott szemmel elmosolyodott, ahogy az éjszaka történtekre gondolt. 
Mire végzett a zuhanyozással, a férfi már  izgatottan várta a puha, vékony takaró alá bújva. A szoba sötétjébe 8-10 gyertya lángja tört magának utat, narancsfényű derengést előidézve. A lángocskák furcsa tánccal lobogtak, ahogy időnként meglebbentette a nyári éjszaka langyos levegője a nyitott ablakot takaró függönyöket. Lassan oldotta ki a köntöse övét, és közben élvezte, hogy Castle tekintete csillog a vágytól, ahogy várja előtűnni a ruhadarab alól a gyönyörű női testet, szája résnyire nyílik, lélegzete elakad, aztán amikor felfedte rejtett kincsét, a férfi nyelt egyet.
- Gyönyörű vagy - suttogta Castle.
Boldog mosollyal bújt be mellé a takaró alá, és ahogy a férfi magához húzta ölelő karjaival, elégedetten vette tudomásul, hogy már a bokszeralsó sem áll közéjük. 
A nappaliból beszűrődő zörejek erőszakosan fúrták be magukat az édes emlékek közé. Kate teste megfeszült, nyomozó ösztöne azonnal készenlétre kényszerítette a figyelmét. Kicsit megemelte a fejét, hogy jobban hallja a hangok eredetét, aztán néhány másodperc múlva visszaengedte fejét a párnára, de egyáltalán nem nyugodott meg. Martha és Alexis pakolgatott valamit a konyhában vagy a nappaliban. Fogalma sem volt, hogy mit tegyen. Lehet, hogy azt hitték, hogy a vacsora után hazament, és meglepi őket, hogy itt töltötte az éjszakát, de az is lehet, hogy teljesen természetesnek találnák. Mindenesetre jobb, ha felöltözik, mielőtt valamelyikük véletlenül benyit a szobába elbúcsúzni Castle-től - gondolta.
Óvatosan kibújt Castle karja alól, és megpróbált a lehető legkevesebb mocorgással kiszállni az ágyból. Mielőtt belépett a fürdőszobába, visszanézett az alvó férfira, és elmosolyodott. Szemét végigfuttatta a meztelen, izmos karokon, a széles mellkason, de tekintete nem állt meg a vékony takaró vonalánál, hanem lejjebb vándorolt, és képzeletében élénken látta maga előtt az eltakart, igencsak vonzó testrészeket. Végül újra az arcára nézett.  Úgy érezte, soha nem fog tudni betelni a látvánnyal! Vett egy nagy levegőt, és csendesen behúzta maga mögött a fürdőszoba ajtaját.
Castle megborzongott, és a bőrét végigsimító hűvös hajnali szellőre felébredt. Álomittasan húzta végig kezét az ágy másik oldalán. Szemei felpattantak és felült az ágyban. Szíve az alvás komótos ritmusából vad ügetésbe kezdett. Fogalma sem volt, hova lett mellőle Kate, de a nappaliból suttogó beszédet hallott, de nem tudta megállapítani, hogy kihez tartoznak a hangok. Talán Alexis-szel és Anyával beszélget, mielőtt elindulnak - gondolta, csak azt nem értette, őt miért nem keltették fel. Felkelt, gyorsan magára kapott egy farmert és egy pólót, és éppen nyitni akarta az ajtót, amikor hirtelen összerándult egy hangra.
- Castle - suttogta szinte kiáltva Kate a fürdőszoba ajtajából. A férfi kezét a szívére szorítva, ijedt arccal pördült meg.
- Jézusom, Kate! - vett egy nagy levegőt a férfi, amit aztán megkönnyebbülten fújt ki. - Az éjszaka majdnem kiugrasztottad a szívem a helyéből, most meg majdnem megállítottad a szívverésem! Meg akarsz ölni? - kérdezte riadt arccal, de szeme pajkosan csillogott.
 - Ssss - csitította Kate. - Halkabban ijedezz! - suttogta erélyesen.
- Jó, jó - emelte megadóan a magasba a kezét a férfi, aztán huncutul elmosolyodott. - Az éjszaka nem is tudom kit kellett csitítgatni, hogy ne hangoskodjon - mondta, és jólesően idézte fel a pillanatot, amikor Kate-et eljuttatta a gyönyörig, és ő suttogta a fülébe, hogy "Ssssss".
- Még mindig van fegyverem Castle! - húzta össze a szemöldökét a nő. - Most mit csináljunk? - kérdezte aztán tanácstalanul az ajtó felé intve.
- Hát, tekintve, hogy felnőtt emberek vagyunk, és ruha is kellő mennyiségű van rajtunk, szerintem menjünk ki, és búcsúzzunk el tőlük - nézett biztatón a nőre, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, és mielőtt Kate reagálhatott volna az ötletre, már nyitotta is az ajtót.
- Anya, már indultok is? - nézett a kezére, mintha rajta lenne az órája.
- Hát, már mennénk, ha Alexis nem felejtett volna el valamit, amiért visszament - intett a lépcső felé Martha.   
- De Nagyi! Fényképezőgép nélkül nem mehetünk meghódítani Európát! - csilingelt a lány hangja, ahogy lefelé sietett, kezében egy kis digitális masinát szorongatva. - Szia Apa! Szia Kate! - üdvözölte őket minden csodálkozás nélkül, amitől Kate zavara is alább hagyott, és kilépett Castle mögül, ahol eddig félénken meghúzódott.
- Segítek levinni a csomagokat - ajánlkozott a férfi, és két bőrönddel a kezében már indult is.
- Jó utat! - szólalt meg bátortalanul a nyomozó, mire Alexis és Martha is megölelte búcsúzóul.
Amikor Kate becsukta a bejárati ajtót, felsóhajtott. Nem is volt olyan szörnyű - állapította meg. Alig nyugodott meg, amikor kopogtak. Egy pillanatra végigfutott rajta a félelem, hogy Castle látogatója előtt lebukik, hogy hajnalok hajnalán a férfinál van, aztán rájött, hogy az írót zárta ki a saját lakásából. Égnek emelte a szemét, és bosszúsan megrázta a fejét, hogy lehet ilyen zavarodott, és gyorsan kinyitotta az ajtót. 
- Hiányoztam, Beckett nyomozó? - állt az ajtóban pimasz kis mosollyal az arcán Castle.
Kate először összeszorította az ajkait, aztán elmosolyodott. Már négy éve nem tudott ellenállni ennek a mosolynak.
- Üres a lakás Mr. Castle. Ha akar, most hangoskodhat - mondta a hálószoba felé indulva komoly arccal, aztán az ajtóból visszafordult, és kacér tekintettel hozzátette: - Most akkor jön, írófiú?
Castle szemében fellobbant a vágy, és sóvárogva nézett a smaragdként ragyogó, igéző szemekbe.
- Persze - mondta, és sietősen Kate után indult.  
 
  
    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése