A férfi lassan behátrált a liftbe, és anélkül, hogy tekintetét és a fegyvert elmozdította volna az író szeméről, megnyomta a felvonó egyik gombját, és az ajtó bezárult.
Castle még egy másodpercig dermedten nézte a bezárult ajtót, mire megfordult és szólásra nyitotta volna a száját, már csak a rohanó léptek dobogását hallotta, ahogy a két nyomozó futva indul a parkolóház alsóbb szintjei felé. Ahogy Kate elszáguldott mellette, egy pillanatra elkapta a tekintetét. Sütött belőle a harag és a csalódás. Castle vett egy nagy levegőt, és utánuk indult. Két szinttel lejjebb érve meglátta Espo-t, ahogy lelassított léptekkel, fegyverét előre tartva felméri a terepet, ugyanakkor meghallotta, hogy a háta mögött, és egy szinttel alattuk is felbőg egy autó motorja. Megpördült a tengelye körül, amikor Kate Ford Crown Victoria-ja fülsértő kerékcsikorgással elhúzott mellette, és őrült tempóban bevéve a lefelé hajló kanyart el is tűnt a szeme elől. Látta, hogy Espo is futva lefelé indul, így követte.
Kate úgy érezte, mintha saját rémálmának szereplője lenne. Ha Castle-re gondolt, elöntötte lelkét a düh, a csalódás és a félelem. Cikáztak a gondolatai, ahogy szorosan markolta a kormányt, hogy a folyamatosan kanyarodó úton tudja tartani a Ford-ot. - Hogyan titkolhatta ezt el előlem, amikor én feltétel nélkül megbíztam benne? Hogyan árulhatott el? Miért sodorta magát életveszélybe? Miattam? Képes lett volna lelövetni magát, csakhogy megvédjen? Azt mondta, hogy szeret? - Megpróbálta elűzni a feltoluló kérdések sorát, és elővenni rendőri énjét, de sosem uralkodott még ilyen nehezen az érzelmein, pedig tudta, ha el akarja kapni a támadót, és ki akarja szabadítani a számára ismeretlen idős férfit, akkor hideg fejjel kell gondolkodnia. Az aktatáska tartalmára nem akart gondolni. Túl mély sebeket szakítana fel, és azt az érzelmi megrázkódtatást tényleg nem engedheti most meg magának. Az utolsó kép, ami felvillant az agyában mielőtt meglátta a csikorgó kerekű, menekülő Audi-t maga előtt úgy negyven méterrel az volt, ahogy a támadó Castle-re szegezi a fegyvert, és neki úgy összeszorul a szíve a félelemtől, mint még soha életében. - Ha most merted volna megöletni magad, amikor bevallottam, hogy szeretlek, akkor ... - mondta ki dühösen maga elé sziszegve, amikor az Audi hirtelen fékezett, és megpróbált kikerülni egy éppen kitolató Mustang-ot. A kocsiban ülő szemüveges, kopaszodó férfi döbbenten nézte, ahogy a hirtelen fékezéstől egy darabig imbolyog az Audi, aztán elementáris erővel becsapódik egy fekete terepjáróba.
Kate fékezett és megállt.
- Maradjon a kocsiban! - kiáltotta oda a rémülten bámuló férfinak, aki csak némán bólintott, amikor meglátta a Ford-ból fegyverrel kiugró nőt.
Castle teljes erejéből rohant a lejtőn lefelé Esposito nyomában, miközben megfogadta, ha nem sikerül lépést tartania a nyomozóval, akkor minden nap lemegy a parkba futni, vagy befizet egy edzőterembe, feltéve persze, ha Kate nem lövi le mérgében. Már küzdött a légszomjjal, amikor meghallotta a hatalmas csattanást, és a folyamatos dudaszót. Megrémült. Lehet, hogy Kate ütközött valakivel? Soha nem bocsátaná meg magának, ha Kate-et miatta érné valami.
Espo is megtorpant, az íróra nézett, aztán olyan iramban kezdett rohanni, hogy Castle tudta, készülhet a konditeremre, mert esélye sincs, hogy tudja tartani az iramot, de aztán maga is meglepődött, milyen energiákat mozgósított benne a félelem. Talán még soha életében nem futott ilyen gyorsan, és még soha életében nem kérte ilyen kétségbeesetten az égiek segítségét.
Kifulladva ért egy szinttel lejjebb. Szinte hallotta, ahogy legördül a hatalmas kő a szívéről, amikor meglátta Beckett sziluettjét a félhomályban. Az összetört Audi füstölt, üzemanyagtankjából folyt a benzin. Kate a fegyverét előre tartva lassan araszolt a kocsi felé. A felcsapódó gőztől és füstfelhőtől éppen csak lehetett látni, ahogy a sofőr teste a kormányra bukva folyamatosan nyomja a fülsértően visító dudát, az ősz hajú férfi ernyedt teste pedig élettelenül hanyatlik hátra.
- Beckett! Várj! - kiáltotta Espo, mire a nő megtorpant.
- Kate! ... Ne! - nyögte zihálva két égető levegővétel között Castle, amikor meglátta a kocsi alatt lassan csordogáló benzint.
A nő csak egy pillanatra kapta tekintetét az író felé, miközben összeszorított szájjal próbált koncentrálni a sofőrülésen mozdulatlanul ülő férfira. Csak az járt a fejében, hogy el kell kapnia a támadót, és meg kell mentenie a túszt.
- Espo! Fedezz! - adta ki az utasítást, és óvatosan tett egy lépést az utasoldali ajtó felé, míg a nyomozó a sofőrre tartotta a pisztolyát.
Castle nem habozott. Tudta, hogy mire készül a nő, és nem engedhette, hogy miatta veszélybe kerüljön, hiszen elég egy szikra, és a roncs egy másodperc alatt a levegőbe repülhet. Vett egy akkora levegőt, amekkorát csak bírt oxigénre szomjazó tüdejével, egy utolsó erőfeszítéssel a kocsihoz rohant, és feltépte az utasoldali ajtót. Távolról hallotta Kate és Espo kiáltását, de a dobhártyájában dübörgő szívdobbanások hangja elnyomta a szavakat. Nézte az ütközés erejétől élettelenül fekvő testeket, a kocsiban szétszóródott tárgyakat, amikor szeme megakadt az ülés alól kikandikáló aktatáskán. Megragadta a szépen kidolgozott bőrt, de keze lecsúszott róla, és érezte, hogy a táska valamiben elakadt. Átfutott az agyán, hogy meg kellene próbálnia nagyobb erővel ráncigálni, de tudta, hogy kevés az idő, és előbb Smith-t kell kimentenie. Megragadta a férfit kabátját, minden izmát megfeszítve kiemelte az ülésből, és magához szorítva kihúzta az autóból, majd néhányat hátra lépett. A következő másodpercben hallotta, hogy Kate torka szakadtából a nevét kiáltja, aztán a sercegő hangot, végül a fülsiketítő robbanást.
Beckett nem tudta, hogy a bérgyilkos valóban meghalt-e, vagy csak tetteti, és arra vár, hogy ő óvatlanul közelebb menjen, amikor odaért hozzá Esposito és Castle. Dühös volt az íróra, mégis jóleső megkönnyebbülést érzett, hogy a férfinak nem lett semmi baja, de nyugodtabb lett volna, ha nem jött volna utána. Esponak viszont kimondottan örült. Tudta, hogy sokkal biztonságosabb megközelítenie az autót, ha valaki fedezi. Amikor Castle a kocsihoz rohant és kinyitotta az ajtaját, először azt hitte, valami rémálmot lát. Tudta, hogy a férfi ki akarja menteni az idős férfit és vissza akarja szerezni az aktát, de majd szétvetette a méreg az író felelőtlensége miatt. Ha a támadó még él, akkor Castle kis magánakciója mindannyiukat bajba sodorhatja. Aztán meglátta a kocsi alól csörgedező, jellegzetes szagú rózsaszínes folyadékot, és jeges rémület járta át a testét.
-Castle! - ordította torka szakadtából. Látta, ahogy a férfi az ernyedt testet magával vonszolva ellépett a kocsitól, aztán meglátta az arcán a döbbent felismerést.
A robbanás hangja, mint valami őrületes mennydörgés visszhangozva dübörgött a parkolóház falai között. A felszabaduló hő és a lökéshullám szétvetette az összetört fém karosszériát, és minden éghető anyag lángba borult. Az égő műanyag, textil és benzin szaga keveredett az égett hús szagával.
Kate érezte, ahogy a robbanás ereje méterekkel hátra repíti, mint valami rongybabát, bőrén érezte a forró levegő égetését. Olyan erővel csapódott a betonhoz, hogy testén elviselhetetlen fájdalomhullám söpört végig. Nem tudta, mennyi ideig feküdt mozdulatlanul a földön. Amikor kinyitotta a szemét látta, hogy Esposito tőle néhány méterre nehézkesen tápászkodik fel a földről, bizonytalanul imbolyogva keresi teste az egyensúlyt. Távolról hallotta az égő anyagok pattogását, sercegését,és a parkoló autók riasztóinak ijedt vijjogását, érezte a füstszagot.
- Castle! - akarta kiáltani, de csak suttogott. A félelem, mint egy vasmarok, szorította össze a szívét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése