Megrándult a teste, mintha villám csapott volna bele, és megdermedt. A vérében száguldó adrenalinlökettől majdnem kiugrott a szíve a helyéből. - Ha ennek vége lesz, megnézetem a szívemet egy kardiológussal - gondolta.
- Sssss. Nehogy sikíts! - hallotta meg Esposito hangját. - Csak én vagyok.
- Hogy ... hogy az ördögbe kerültél ide? - pördült meg az író.
-
A személyzeti lift gyorsabb - kacsintott a nyomozó. Örült, hogy egy
kicsit megszívathatta Castle-t, ha már ilyen helyzetbe hozta Beckett-te
és őt is. Jóleső érzéssel nyugtázta, hogy néhány perc alatt másodszor is
sikerült a frászt hoznia rá. - Nyugi, még nincs itt senki. Korábban
érkeztünk.
Az
író az ég felé emelte a szemét, de jobban szüksége volt Espo-ra annál,
mint hogy megjegyzést tegyen a gonosz kis játékára. - Mi a terved? -
terelte a szót a lényegre.
- A tervem? Az én tervem? - olyan dühösen suttogta a
nyomozó a szavakat, hogy felért egy ordibálással. - Azt sem tudom, hogy
mire számítsak! Fogalmam sincs, hogy mi az ördögbe rángattál bele!
Szerinted milyen tervem lehetne?
- Nem tudom, én csak ... - keresgélte bűnbánó arccal a szavakat Castle.
- Oké, figyelj! - intette csendre felemelt kézzel Espo. - Én ott leszek, a fal mögött - mutatott egy kiszögellés felé. - Te próbálj meg ezen a helyen maradni. Ez viszonylag védett hely, és itt látlak.
Castle nyelt egyet és bólintott.
- Ha elcseszed ...
- Tudom, kicsinálsz - fejezte be a nyomozó mondatát az író. - Vettem. - Egy
pillanatig farkasszemet néztek, aztán csendben figyelte, ahogy Javi elindul a
fal felé, és eltűnik mögötte. Körbenézett. Látszólag egyedül volt, de
már semmiben sem volt biztos. Egy autó motorjának a hangját hallotta meg. Fülelt. A kocsi néhány emelettel lejjebb parkolhatott le, mert a hang egyszer csak megszűnt.
Aztán egy másik jármű hangját hallotta, amelyik éppen indult. A sofőr
indokolatlanul nagy gázt adott, a motor felbőgött, aztán elcsendesedett,
ahogy a a kocsi szinte hang nélkül gurult le a parkolóház lejtős útján.
Valami más zajra várt, de New York lüktető éjszakai hangjain és a
parkoló autók jövés-menésén kívül nem érzékelt semmit. érzékszervei már
kezdtek fáradni, amikor megütötte fülét a surrogó, majd kattanó hang,
ahogy a lift felért. Megperdült a tengelye körül, amikor a liftajtó
szétnyílt. A félhomályban is felismerte Smith arisztokratikus tartását.
Megkönnyebbülten lépett a magányos férfi felé.
- Nem követték Mr. Castle? - kérdezte üdvözlés helyett a férfi.
- Nem. Nem vettem észre.
Smith bólintott, és egy aktatáskát nyújtott az író felé, aki hol a táskára, hol a férfiranézett, aztán bátortalanul átvette.
- Ezek másolatok. Az eredetit biztonságba helyeztem, arra az esetre, ha valami történne velem.
Castle úgy nézte a táskát, hogy közben kavarogtak az érzései: egyrészt örült, hogy végre megtudhatja, ki a felelős Beckett édesanyjának meggyilkolásáért, másrészt rettegett, hogy most már tőle függ a nő élete. Tétova mozdulattal végigsimított a táska finoman kidolgozott bőrén.
- Miért adja nekem? - nézett kérdőn Smith-re.
- Azt hiszem sejtik, hogy az iratok nálam vannak. A napokban többször követtek, a nappalimban egy lehallgatókészüléket találtam, ma délután pedig felforgatták az irodámat. Nézze! Montgomery kapitánynak tartoztam az életemmel, ezért vállaltam, hogy megvédem a nyomozót, de mindkettőnk számára veszélyessé vált a helyzet. Kell még valaki, aki elkötelezett Beckett nyomozó iránt, ezért adok egy másolatot magának. Olyan helyre tegye, ahol magán kívül senki nem férhet hozzájuk, de ha szükséges, akkor könnyen elő tudja venni. Ezzel magát és a nyomozót is megvédi.
Kate Beckett mint egy árny lapult egy szellőző kiemelkedő fala mellé. Egy szinttel lejjebb parkolt le, onnan észrevétlenül, gyalog jött fel a tetőre. Amikor Ryan mondta, hogy a jel nem mozdul, tudta, hogy a titkos találkát a tetőn bonyolítják le, ezért feljött. Már meg sem lepődött, amikor meglátta Castle egy helyben álldogáló, figyelő alakját, de nem töprenghetett a helyzeten, mert kinyílt a lift ajtaja, és egy hatvanas éveiben járó, ősz hajú, elegáns férfi lépett ki rajta, kezében egy aktatáskával. Beckett hang nélkül felsóhajtott. - Legalább nem fegyveres banditák, maffiózók vagy bérgyilkosok - gondolta. Bár az este történtek után azon sem lepődött volna meg, ha a férfi valami kémmel találkozik. Fülelt. Halkan beszéltek, de a lényeget megértette. Villámként cikáztak a gondolatai, és próbált összefüggést találni az aktatáska, a jó megjelenésű férfi, Montgomery kapitány, Castle és a "Martha szerepek" mappa tartalma között. Minden idegszálával figyelt, hogy még valami információhoz jusson.
- Veszélyes játszmába kezdett Mr. Castle. Biztos, hogy felkészült rá?- hallotta Beckett újra az ismeretlen férfi hangját.
- Igen. Mindennél jobban szeretem Kate Beckett-et - mondta határozottan Castle. - Négy éve várom, hogy észrevegyen, de bármi történik kettőnk között, ő a legnagyszerűbb, legnagyobb kihívást jelentő, legtitokzatosabb nő, akivel valaha találkoztam, és mindent meg fogok tenni, hogy megvédjem az életét azoktól, akik megölték az édesanyját. - Az író talán soha életében nem volt még ilyen elszánt. Félt, mégis úgy érezte, képes a világ minden gonoszával szembe nézni.
- Rendben, értem - jelent meg Smith szája sarkában egy halvány mosoly. Nem gondolta, hogy a világhírű író ilyen komoly érzelmeket táplál a nyomozó iránt, és azt sem, hogy ilyen kemény legény. - Legyen óvatos! Nem is sejti, milyen hatalommal került szembe! - figyelmeztette.
Kate nem hitt a fülének. Hirtelen összeállt a kép a fejében: Montgomery kapitány, az aktatáska, Castle, az anyja gyilkossága, a fekete Mercedes ... Kitágult pupillákkal meresztette a szemét a félhomályban álló férfira, aki hazudott neki, eltitkolta élete legfontosabb ügyének adatait, aki elárulta, és aki miután bevallotta szerelmét egy idegennek, arra készült, hogy veszélybe sodorva a saját életét, megvédje az ő életét. Nem akarta, hogy az ösztönei irányítsák, végig kell gondolnia, hogy mit tegyen. Lehajtotta a fejét, és vett egy mély levegőt. Ahogy lenézett a földre, egy árnyék megmozdult a talajon. A lélegzetét is visszafojtotta, és szemével követte az egyre növekvő fekete foltot, aztán egy hideg, nyugodt hang is társult az árnyhoz.
- Ez valóban igaz! Nem tudja, milyen hatalommal került szembe Mr. Castle! - A tető sötétbe burkolózó sarkából előlépő fiatal, erőtől duzzadó férfi előre tartott kezében megcsillant egy fegyver. Hangja nem volt fenyegető, csak ridegen közölte a tényt, de ettől lett igazán félelmetes. - És milyen romantikus! - tette hozzá enyhe gúnnyal. - De lássuk csak, mit képes megtenni a kis nyomozójáért!
Castle mozdulatlanul állt. Nézett már szembe fegyverrel, amióta Beckett társául szegődött, de még sosem érezte ilyen vészterhesnek a helyzetet. Lehet, hogy nem tudja megvédeni a nőt, mert esélye sem lesz rá? - futott át az agyán.
- Igen, romantikus vagyok - próbált nyugalmat erőltetni magára. Az egyetlen esélye, ha egy kicsit tudja az időt húzni, és a férfi figyelmét elterelni, hogy Esposito akcióba léphessen. A nyomozó volt az egyetlen esélye, de tudta, hogy magához kell csalogatnia a fegyveres férfit, hogy Espo helyzeti előnybe kerüljön. - Szerintem mindenki romantikus a lelke mélyén, csak van, aki nem meri bevallani.
- Maga is romantikus? - fordult Smith felé a férfi, és lépett néhányat feléjük. - Mondja csak, milyen egy romantikus temetés? - vigyorodott el a saját kérdésén gúnyosan.
- Nem követték Mr. Castle? - kérdezte üdvözlés helyett a férfi.
- Nem. Nem vettem észre.
Smith bólintott, és egy aktatáskát nyújtott az író felé, aki hol a táskára, hol a férfiranézett, aztán bátortalanul átvette.
- Ezek másolatok. Az eredetit biztonságba helyeztem, arra az esetre, ha valami történne velem.
Castle úgy nézte a táskát, hogy közben kavarogtak az érzései: egyrészt örült, hogy végre megtudhatja, ki a felelős Beckett édesanyjának meggyilkolásáért, másrészt rettegett, hogy most már tőle függ a nő élete. Tétova mozdulattal végigsimított a táska finoman kidolgozott bőrén.
- Miért adja nekem? - nézett kérdőn Smith-re.
- Azt hiszem sejtik, hogy az iratok nálam vannak. A napokban többször követtek, a nappalimban egy lehallgatókészüléket találtam, ma délután pedig felforgatták az irodámat. Nézze! Montgomery kapitánynak tartoztam az életemmel, ezért vállaltam, hogy megvédem a nyomozót, de mindkettőnk számára veszélyessé vált a helyzet. Kell még valaki, aki elkötelezett Beckett nyomozó iránt, ezért adok egy másolatot magának. Olyan helyre tegye, ahol magán kívül senki nem férhet hozzájuk, de ha szükséges, akkor könnyen elő tudja venni. Ezzel magát és a nyomozót is megvédi.
Kate Beckett mint egy árny lapult egy szellőző kiemelkedő fala mellé. Egy szinttel lejjebb parkolt le, onnan észrevétlenül, gyalog jött fel a tetőre. Amikor Ryan mondta, hogy a jel nem mozdul, tudta, hogy a titkos találkát a tetőn bonyolítják le, ezért feljött. Már meg sem lepődött, amikor meglátta Castle egy helyben álldogáló, figyelő alakját, de nem töprenghetett a helyzeten, mert kinyílt a lift ajtaja, és egy hatvanas éveiben járó, ősz hajú, elegáns férfi lépett ki rajta, kezében egy aktatáskával. Beckett hang nélkül felsóhajtott. - Legalább nem fegyveres banditák, maffiózók vagy bérgyilkosok - gondolta. Bár az este történtek után azon sem lepődött volna meg, ha a férfi valami kémmel találkozik. Fülelt. Halkan beszéltek, de a lényeget megértette. Villámként cikáztak a gondolatai, és próbált összefüggést találni az aktatáska, a jó megjelenésű férfi, Montgomery kapitány, Castle és a "Martha szerepek" mappa tartalma között. Minden idegszálával figyelt, hogy még valami információhoz jusson.
- Veszélyes játszmába kezdett Mr. Castle. Biztos, hogy felkészült rá?- hallotta Beckett újra az ismeretlen férfi hangját.
- Igen. Mindennél jobban szeretem Kate Beckett-et - mondta határozottan Castle. - Négy éve várom, hogy észrevegyen, de bármi történik kettőnk között, ő a legnagyszerűbb, legnagyobb kihívást jelentő, legtitokzatosabb nő, akivel valaha találkoztam, és mindent meg fogok tenni, hogy megvédjem az életét azoktól, akik megölték az édesanyját. - Az író talán soha életében nem volt még ilyen elszánt. Félt, mégis úgy érezte, képes a világ minden gonoszával szembe nézni.
- Rendben, értem - jelent meg Smith szája sarkában egy halvány mosoly. Nem gondolta, hogy a világhírű író ilyen komoly érzelmeket táplál a nyomozó iránt, és azt sem, hogy ilyen kemény legény. - Legyen óvatos! Nem is sejti, milyen hatalommal került szembe! - figyelmeztette.
Kate nem hitt a fülének. Hirtelen összeállt a kép a fejében: Montgomery kapitány, az aktatáska, Castle, az anyja gyilkossága, a fekete Mercedes ... Kitágult pupillákkal meresztette a szemét a félhomályban álló férfira, aki hazudott neki, eltitkolta élete legfontosabb ügyének adatait, aki elárulta, és aki miután bevallotta szerelmét egy idegennek, arra készült, hogy veszélybe sodorva a saját életét, megvédje az ő életét. Nem akarta, hogy az ösztönei irányítsák, végig kell gondolnia, hogy mit tegyen. Lehajtotta a fejét, és vett egy mély levegőt. Ahogy lenézett a földre, egy árnyék megmozdult a talajon. A lélegzetét is visszafojtotta, és szemével követte az egyre növekvő fekete foltot, aztán egy hideg, nyugodt hang is társult az árnyhoz.
- Ez valóban igaz! Nem tudja, milyen hatalommal került szembe Mr. Castle! - A tető sötétbe burkolózó sarkából előlépő fiatal, erőtől duzzadó férfi előre tartott kezében megcsillant egy fegyver. Hangja nem volt fenyegető, csak ridegen közölte a tényt, de ettől lett igazán félelmetes. - És milyen romantikus! - tette hozzá enyhe gúnnyal. - De lássuk csak, mit képes megtenni a kis nyomozójáért!
Castle mozdulatlanul állt. Nézett már szembe fegyverrel, amióta Beckett társául szegődött, de még sosem érezte ilyen vészterhesnek a helyzetet. Lehet, hogy nem tudja megvédeni a nőt, mert esélye sem lesz rá? - futott át az agyán.
- Igen, romantikus vagyok - próbált nyugalmat erőltetni magára. Az egyetlen esélye, ha egy kicsit tudja az időt húzni, és a férfi figyelmét elterelni, hogy Esposito akcióba léphessen. A nyomozó volt az egyetlen esélye, de tudta, hogy magához kell csalogatnia a fegyveres férfit, hogy Espo helyzeti előnybe kerüljön. - Szerintem mindenki romantikus a lelke mélyén, csak van, aki nem meri bevallani.
- Maga is romantikus? - fordult Smith felé a férfi, és lépett néhányat feléjük. - Mondja csak, milyen egy romantikus temetés? - vigyorodott el a saját kérdésén gúnyosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése