Fogta a telefonját és Espo-t hívta. Nagyobb szüksége volt rá, mint valaha!
A szürke Ford beleolvadt az útszélen parkoló autók sorába. Sötétített üvegei jótékonyan elrejtették a vezetőülésen várakozó férfit, aki éppen belekortyolt kávéjába, hogy figyelmét éberen tartsa. Három napja követte az népszerű regényírót, és nem tudta, meddig kell még szemmel tartania ahhoz, hogy elérje a célját. Az író tapasztalatlan, szórakozott és gyanútlan volt, könnyű célszemélyt jelentett, de a kis nyomozónő már nehezebb ügy volt, ezért ha az író vele volt, jóval óvatosabbnak kellett lennie. Gyakran cserélte az autóit és a megjelenését, a nyomozónő mégis kiszúrta, amikor a Mercedes-szel követte őket. Ébernek és óvatosnak kell lennie. Éppen letette a kiürült kávés poharat, amikor meglátta az épületből kilépő írót. Elég közel volt hozzá, hogy lássa, amint riadt tekintettel néz körbe az utcán miközben telefonál, aztán leint egy taxit, de mielőtt beszáll, még egyszer űzött vadként néz jobbra-balra. - Fél, és valamire készül - állapította meg a férfi, és a zsigereiben érezte, hogy hamarosan eljön az ő ideje. Csak messziről követte a taxit. Tudta, hogy Castle gyakran néz hátra kémlelve a mögötte zúgó forgalmat, de nyugodt volt, mert hála a new york-i forgalomnak, az éjszakai fényáradatban úgysem tudja megkülönböztetni az autókat.
- Megőrültél Castle? - hallotta Esposito ingerült hangját. - Egy parkolóház teteje? Ott kiváló célpontot nyújtunk bárkinek!
- Nem kérte ki a véleményemet! Értsd meg, nincs választásom. Segítesz, vagy nem? - Az író, bár próbált nyugalmat erőltetni magára, idegesebben beszélt a nyomozóval, mint szerette volna. Nagy szüksége volt a segítségére. Szerette volna, ha Smith és ő is túléli az estét úgy, hogy a dosszié is biztonságban marad, de ösztönösen érezte, hogy olyan erők mozgatják a szálakat, amelyek legyőzéséhez ő kevés. Egy dolgot tudott csak biztosan, hogy Kate-et minden áron meg akarja védeni.
- A sorompó mellett várlak - válaszolt Espo. - Figyelj, hogy ne kövessen senki.
Castle hátra fordult a taxiban, és próbálta figyelni a mögöttük hömpölygő fényáradatot. Lámpák sokasága vakította a szemét, de nem tudta megállapítani, van-e köztük olyan, amelyik őket követi.
- Valami baj van uram? - nézett hátra a visszapillantó tükörben a sofőr, aki percek óta aggódva figyelte a paranoiásan viselkedő utasát.
- Maga szerint követ bennünket valaki? - nézett rá Castle, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb kérdése. A taxis ijedten nézett a tükörbe, szemét kapkodta az utasa és a mögöttük suhanó autók között. - Körülbelül ötven autó követ bennünket - mondta, és közben azon imádkozott, hogy mielőbb a megadott címre érjenek. - Üldözi valaki? Veszélyben vagyunk?
- Nem, nem, csak ... nem tudok megszabadulni a volt feleségemtől - füllentette Castle, amikor megérezte a sofőr hangjában a pánikot, bár ha a hitelkártyájára gondolt, állítása nem is állt távol a valóságtól. Egy pillanatig kívülről látta magát, ahogy riadtan tekintget hátra, és már nem is csodálkozott a férfi reakcióján.
- Ó! Az más! - sóhajtott a taxis megnyugodva. - Ismerem a helyzetet - bólogatott együtt érzőn, és szerencsére nem látta, hogy utasa milyen idegesen néz az órájára.
Kate-ben kavarogtak az érzések. Nem is tudta, hogy a csalódás, a féltés, a félelem vagy a düh az, amit leginkább érez. Már vagy tizedszer tűrte haját a füle mögé idegességében. Amíg Ryan információjára várt, hogy bemérve Castle telefonját megállapíthassák hova ment, tehetetlenül rótta a köröket a férfi étkezőjében. Végignézett az asztalon, ahol a tányérok és a maradékok a csodás vacsorára emlékeztették, és arra, hogy tulajdonképpen feltárta Castle előtt az érzéseit, most meg itt rostokol, és próbálja lenyomoztatni a férfit. Mérgében az asztalra csapott, mire a tányérok és poharak csörömpölve ugrottak, átvéve az asztal és a nő remegését. - Meg kell tudnom, hogy mit titkol! - gondolta, és bement a dolgozószobába. Felhajtotta az író laptopjának képernyőjét és bekapcsolta az érintőtáblát. A laptop be volt kapcsolva, így szeme akadálytalanul száguldott végig a mappákon, de semmi gyanúsat nem látott. A táblához lépett. Néhány másodperc után tekintete megállt a "Martha szerepek" feliraton. Gyanús volt neki, miért tárolná színésznő fia érintőtábláján a szerepeit, ezért megérintette a képernyőt. A kurzor idegesítően villogott a "jelszó" felirat után. Beckett összeszorította a száját. - Megvagy! - gondolta. - Ugyan miért védené jelszóval Martha a szerepeit? Mit rejtegetsz Castle?
Néhány pillanatig töprengett, aztán beírta az "Alexis" szót, de a gép nem fogadta el jelszónak. Gondolkodott. Milyen szót választana a férfi helyében? "Nikki Heat" - írta be, és abban a pillanatban, hogy az OK felirathoz ért, képek sokasága árasztotta el a kijelzőt. Hátrahőkölt meglepetésében, amikor a képernyő közepén saját képmásával találta szembe magát. A szívverése is megállt egy pillanatra. Hátrált néhány lépést, amíg bele nem ütközött a férfi íróasztalába. Megtámaszkodott a bútordarabon, és elképedve nézte a képeket és a feliratokat.
- Mit tettél Castle? - tette fel keserűen a kérdést maga elé suttogva. Agya vadul zakatolva próbálta befogadni a látott információkat, de meghallotta az étkezőasztalon hagyott telefonja csörgését. Még vetett egy utolsó pillantást a táblára, aztán kisietett, és felkapta a telefont.
- Bemértem a telefont - hallotta Ryan hangját. - Még mozog, de mondom, hogy merre tart - és már diktálta is az utca számát és a haladás irányát.
Kate kapta a kabátját, és már rohant is az autója felé telefonját folyamatosan a fülén tartva.
Castle szinte osonva tette meg az utat a taxitól a parkolóház sorompójáig, szeme folyamatosan kutatta a mögötte levő területet, de nem látta, hogy valaki követné.
- Castle! - hallott egy halk, de határozott suttogást, amitől ijedtében megtorpant és szíve kihagyott egy dobbanást.
- A szívbajt hozod rám - mondta idegesen morogva, amikor az árnyékban felfedezte Esposito alakját. - Kösz, hogy eljöttél - tette aztán hozzá.
- Ne akard, hogy megbánjam! - villant a nyomozó szeme fenyegetőn. - Menj, követlek! Engem jobb, ha nem látnak - intett a lift felé a fejével.
Castle remegő gyomorral vette tudomásul, hogy egyedül kell folytatnia az útját a tetőre, de a nyomozó közelsége valamelyest megnyugtatta. Beszállt a liftbe, és megnyomta a legfelső gombot. Amíg a szerkezet felfelé vitte, először gondolt Kate-re, amióta otthagyta a lakásában. - Hogyan fogom én ezt megmagyarázni? - nézett maga elé kétségbeesve. - Persze, ha túlélem egyáltalán ezt az éjszakát. Ha esetleg már rájöttek, hogy az akta Smith-nél van, akkor sem a férfi, sem ő nincs biztonságban. Ki tudja milyen veszély leselkedik rájuk?
A lift megállt, az ajtaja kinyílt. Az író szíve szerint azonnal megnyomta volna a földszint gombot, de nem tehette. Vett egy mély levegőt, és kilépett a tetőre. Pupillája óriásira tágult a kivilágított lift után rátörő félhomályban, és próbálta a lehető leghamarabb felmérni a terepet. Nem látott semmi mozgást és egy alakot vagy árnyat sem. Tétován toporgott, amikor valaki megérintette a vállát.
- Megőrültél Castle? - hallotta Esposito ingerült hangját. - Egy parkolóház teteje? Ott kiváló célpontot nyújtunk bárkinek!
- Nem kérte ki a véleményemet! Értsd meg, nincs választásom. Segítesz, vagy nem? - Az író, bár próbált nyugalmat erőltetni magára, idegesebben beszélt a nyomozóval, mint szerette volna. Nagy szüksége volt a segítségére. Szerette volna, ha Smith és ő is túléli az estét úgy, hogy a dosszié is biztonságban marad, de ösztönösen érezte, hogy olyan erők mozgatják a szálakat, amelyek legyőzéséhez ő kevés. Egy dolgot tudott csak biztosan, hogy Kate-et minden áron meg akarja védeni.
- A sorompó mellett várlak - válaszolt Espo. - Figyelj, hogy ne kövessen senki.
Castle hátra fordult a taxiban, és próbálta figyelni a mögöttük hömpölygő fényáradatot. Lámpák sokasága vakította a szemét, de nem tudta megállapítani, van-e köztük olyan, amelyik őket követi.
- Valami baj van uram? - nézett hátra a visszapillantó tükörben a sofőr, aki percek óta aggódva figyelte a paranoiásan viselkedő utasát.
- Maga szerint követ bennünket valaki? - nézett rá Castle, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb kérdése. A taxis ijedten nézett a tükörbe, szemét kapkodta az utasa és a mögöttük suhanó autók között. - Körülbelül ötven autó követ bennünket - mondta, és közben azon imádkozott, hogy mielőbb a megadott címre érjenek. - Üldözi valaki? Veszélyben vagyunk?
- Nem, nem, csak ... nem tudok megszabadulni a volt feleségemtől - füllentette Castle, amikor megérezte a sofőr hangjában a pánikot, bár ha a hitelkártyájára gondolt, állítása nem is állt távol a valóságtól. Egy pillanatig kívülről látta magát, ahogy riadtan tekintget hátra, és már nem is csodálkozott a férfi reakcióján.
- Ó! Az más! - sóhajtott a taxis megnyugodva. - Ismerem a helyzetet - bólogatott együtt érzőn, és szerencsére nem látta, hogy utasa milyen idegesen néz az órájára.
Kate-ben kavarogtak az érzések. Nem is tudta, hogy a csalódás, a féltés, a félelem vagy a düh az, amit leginkább érez. Már vagy tizedszer tűrte haját a füle mögé idegességében. Amíg Ryan információjára várt, hogy bemérve Castle telefonját megállapíthassák hova ment, tehetetlenül rótta a köröket a férfi étkezőjében. Végignézett az asztalon, ahol a tányérok és a maradékok a csodás vacsorára emlékeztették, és arra, hogy tulajdonképpen feltárta Castle előtt az érzéseit, most meg itt rostokol, és próbálja lenyomoztatni a férfit. Mérgében az asztalra csapott, mire a tányérok és poharak csörömpölve ugrottak, átvéve az asztal és a nő remegését. - Meg kell tudnom, hogy mit titkol! - gondolta, és bement a dolgozószobába. Felhajtotta az író laptopjának képernyőjét és bekapcsolta az érintőtáblát. A laptop be volt kapcsolva, így szeme akadálytalanul száguldott végig a mappákon, de semmi gyanúsat nem látott. A táblához lépett. Néhány másodperc után tekintete megállt a "Martha szerepek" feliraton. Gyanús volt neki, miért tárolná színésznő fia érintőtábláján a szerepeit, ezért megérintette a képernyőt. A kurzor idegesítően villogott a "jelszó" felirat után. Beckett összeszorította a száját. - Megvagy! - gondolta. - Ugyan miért védené jelszóval Martha a szerepeit? Mit rejtegetsz Castle?
Néhány pillanatig töprengett, aztán beírta az "Alexis" szót, de a gép nem fogadta el jelszónak. Gondolkodott. Milyen szót választana a férfi helyében? "Nikki Heat" - írta be, és abban a pillanatban, hogy az OK felirathoz ért, képek sokasága árasztotta el a kijelzőt. Hátrahőkölt meglepetésében, amikor a képernyő közepén saját képmásával találta szembe magát. A szívverése is megállt egy pillanatra. Hátrált néhány lépést, amíg bele nem ütközött a férfi íróasztalába. Megtámaszkodott a bútordarabon, és elképedve nézte a képeket és a feliratokat.
- Mit tettél Castle? - tette fel keserűen a kérdést maga elé suttogva. Agya vadul zakatolva próbálta befogadni a látott információkat, de meghallotta az étkezőasztalon hagyott telefonja csörgését. Még vetett egy utolsó pillantást a táblára, aztán kisietett, és felkapta a telefont.
- Bemértem a telefont - hallotta Ryan hangját. - Még mozog, de mondom, hogy merre tart - és már diktálta is az utca számát és a haladás irányát.
Kate kapta a kabátját, és már rohant is az autója felé telefonját folyamatosan a fülén tartva.
Castle szinte osonva tette meg az utat a taxitól a parkolóház sorompójáig, szeme folyamatosan kutatta a mögötte levő területet, de nem látta, hogy valaki követné.
- Castle! - hallott egy halk, de határozott suttogást, amitől ijedtében megtorpant és szíve kihagyott egy dobbanást.
- A szívbajt hozod rám - mondta idegesen morogva, amikor az árnyékban felfedezte Esposito alakját. - Kösz, hogy eljöttél - tette aztán hozzá.
- Ne akard, hogy megbánjam! - villant a nyomozó szeme fenyegetőn. - Menj, követlek! Engem jobb, ha nem látnak - intett a lift felé a fejével.
Castle remegő gyomorral vette tudomásul, hogy egyedül kell folytatnia az útját a tetőre, de a nyomozó közelsége valamelyest megnyugtatta. Beszállt a liftbe, és megnyomta a legfelső gombot. Amíg a szerkezet felfelé vitte, először gondolt Kate-re, amióta otthagyta a lakásában. - Hogyan fogom én ezt megmagyarázni? - nézett maga elé kétségbeesve. - Persze, ha túlélem egyáltalán ezt az éjszakát. Ha esetleg már rájöttek, hogy az akta Smith-nél van, akkor sem a férfi, sem ő nincs biztonságban. Ki tudja milyen veszély leselkedik rájuk?
A lift megállt, az ajtaja kinyílt. Az író szíve szerint azonnal megnyomta volna a földszint gombot, de nem tehette. Vett egy mély levegőt, és kilépett a tetőre. Pupillája óriásira tágult a kivilágított lift után rátörő félhomályban, és próbálta a lehető leghamarabb felmérni a terepet. Nem látott semmi mozgást és egy alakot vagy árnyat sem. Tétován toporgott, amikor valaki megérintette a vállát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése