Miközben gyors léptekkel belépett a szobába, a telefonjáért nyúlt és
reszkető kézzel tárcsázta a 911-et, remegő hangon sóhajtotta maga elé: -
Mi történt veletek?
A szíve olyan ütemben vert az elé táruló látványtól, hogy úgy érezte, mintha a mellkasán kívül dobogna. A földön két férfi feküdt mozdulatlanul: az ajtóhoz közelebb Castle hason, arccal a földön, bal kezében egy pisztolyt tartva, tőle néhány méterrel beljebb Josh az oldalán, alatta egy lassan terülő vértócsában. Miközben a mentőket hívta, Beckett leguggolt Castle mellé, nyakára tette az ujjait, és rettegve várta a szív lüktető érzését a férfi nyaki verőerében. - Élsz - sóhajtott fel megkönnyebbülten, de már lépett is Josh-hoz, aki szemmel láthatóan súlyosabban sérült. Igyekezett tényszerűen sorolni a mentő diszpécserének a helyszínt és a sérülések súlyosságát, bár maga sem volt velük tisztában. Megmozdította Josh testét, így látta, hogy a vér egy hasi lőtt sebből szivárog, pulzusa gyenge volt, fején számos ütéstől eredő sérülés látszott.
Kate hallotta a saját hangját, hogy ingerülten sürgeti a mentősöket, de most nem érdekelte a jómodor. Kinyomta a telefont, a konyhába rohant és felkapott egy tisztának látszó konyharuhát. Tudta, hogy el kell állítania a vérzést, különben nem éri meg a férfi a mentők kiérkezését. Miközben rányomta Josh vérző sebére, Espot hívta.
- Szia Kate! Azt hittem Josh-sal randizol - szólt bele a nyomozó meglepetten. Feltételezte, hogy egy romantikus estén csak valami rendkívüli dolog miatt telefonál neki Beckett. - Valami baj van?
- Segítened kell Javi! Itt vagyok Castle lakásán. Ő itt fekszik eszméletlenül, ha jól látom nagyon megverték, a kezében pisztoly van. Josht meglőtték és megverték, nagyon vérzik. Hívtam a mentőket. Te gyere azonnal, és szólj Ryannek, hogy ne hozza haza Alexist, nehogy így lássa az apját és Josht. Majd értesítjük, hogy melyik kórházba menjenek - hadarta szinte egy lélegzettel a nő.
- Azonnal ott vagyok! - vágta rá Espo. Nem kérdezett semmit, bár az elmondottakból fogalma sem volt, hogy mi történhetett. Kérdések cikáztak a fejében. Mit keresett Josh az írónál? Kate látta-e, hogy mi történt? Castlenek az orvossal volt találkozója? Miért van nála fegyver? Egy dolgot tudott biztosan, azt hogy Beckettnek szüksége van rá, és ő segíteni fog bármi történt.
Kate ránézett a kezére: csupa vér volt és remegett. Megsimogatta Josh arcát, hátrasimította a haját. Nem tudta eldönteni, hogy élesztgesse a férfit, vagy hagyja a fájdalom nélküli öntudatlanságban. Végül csak halkan szólítgatta.
- Josh! Josh! Tarts ki kérlek! Mindjárt itt lesznek a mentők, nem lesz semmi baj, csak tarts ki! - Az utolsó mondatnál már a néhány méterre mozdulatlanul fekvő Castle felé fordult, mintha neki, vagy neki is szánná a szavakat. Látta, ahogy nagyon lassan, és ugyan csak egy centit, de emelkedik és süllyed mellkasán az ing. Lélegzik! Megpróbált nyugalmat erőltetni magára, hogy ésszerűen tudjon gondolkodni, és legyőzze a rátörő pánikot. Segítenie kell, amíg megjönnek a mentők! Josh nagyon vérzett. Amint megemelte a konyharuhát, a sebből azonnal kibuggyant a vér, így azonban nem tudta megnézni, hogy milyen súlyosak Castle sérülései. Rettegése és tehetetlensége dühöt szült. Miért nincsenek már itt a mentők? Agyában úgy száguldottak a gondolatok, mint cikázó villámok a viharos égbolton. Mi a fenét csinált a két férfi? Egyáltalán miért találkoztak? Csak nem miatta? Féltékenység? Castle kezében a pisztoly! Miért volt nyitva az ajtó? Volt még itt valaki rajtuk kívül?
Bár nem volt hívő, most mégis behunyt szemmel adott hálát az égnek, amikor meghallotta a mentők és a rendőrautók szirénáját.
Néhány perc múlva Esposito lépett be az ajtón, mögötte Lanie, majd a mentősök két hordággyal. Az egyik mentőorvos elhúzta Beckettet a sérült mellől. - Most már átvesszük - nézett biztatóan a nőre. Espo megfogta a karját, és a szemébe nézett. Még sohasem látott rettegést Beckett tekintetében.
- Szóltam Lanienek is, hátha tud segíteni. - Éreztetni akarta a nővel, hogy nincs egyedül. A mosogatóhoz húzta, hogy mossa meg a kezét, de Kate csak tartotta a víz alá a tenyerét, miközben szeme ide-oda járt a két férfi között. A hangzavarból csak szófoszlányokat érzékelt. Most érte el a félelem szülte gyengeség, lába remegett, úgy érezte nem kap levegőt. Egy pillanatra behunyta a szemét és mély lélegzetet vett, mint aki abban reménykedik, hogy csak egy rossz álmot látott. Ahogy kinyitotta a szemét, a rideg valóság tárult elé. Tekintete megállapodott az írón, a társán, azon a férfin, akivel annyi életveszélyes helyzetet élt túl, aki elkápráztatta nem mindennapi fantáziájával, aki szellemi kihívást jelentett, akivel megvoltak a kialakult szokásaik, aki mindent tudott az anyja gyilkosságáról, aki róla mintázta a főhősét, aki nagyszerű apa és fiú volt egyszerre, akivel élmény volt minden együtt töltött pillanat... , aki most mozdulatlanul, csukott szemmel feküdt a hátán, orrából és füléből vér szivárgott. Lanie, egy mentőorvos és egy ápoló térdelt mellette. Kigombolták, majd széthúzták a mellkasán és a hasán az ingét. Az orvos szemén látszott, ahogy koncentrál a sztetoszkópban hallott szívhangokra, Lanie pedig felhúzta a szemhéját és egy kis lámpával a szemébe világítva ellenőrizte a pupillareflexet. Aztán mint aki megérzi, hogy nézik, Kate felé fordult, tekintetük találkozott. A nyomozó csak végtelen szomorúságot látott barátnője szemében. Újra Castlere nézett, mintha azt várná, hogy felpattan, és huncut mosollyal megszólal, hogy csak tréfa volt az egész, de a férfi nem mozdult. Az orvos finom mozdulatokkal tapogatta végig a fejét, arcát, a bordáit és a hasát.
Elkapta a tekintetét, és Joshra nézett. Az orvos már nyomókötést tett a sebre és bekötötte az infúziót. Josh jó ember és nagyszerű orvos. A kapcsolatuk bensőséges, kellemes és kiszámítható volt. A férfi elkötelezett volt a hivatásában, hittel és szenvedéllyel művelte. Egy más világot, más életformát képviselt, és ez üdítően hatott Katere, aki a nap nagy részében rendőrökkel volt körülvéve. Castle ugyan más volt, de vele is mindig bűnügyeket oldott meg. Jól érezte magát Josh-sal, és bár az utóbbi időben érezte, hogy a férfi magasabb szintre akar lépni a kapcsolatukban, neki megfelelt a jelenlegi állapot.
- Beckett! Beckett! - szólítgatta Espo, és amikor végre elérte, hogy a nő ránézzen, próbálta tartani a szemkontaktust vele. - Rendben lesz minden. Most már jó kezekben vannak. Fel kell tennem néhány kérdést, mielőtt kiérnek a többiek és a helyszínelők.
- Oké. Tudom mit akarsz kérdezni. Nem voltam itt, fogalmam sincs, hogy mi történt, és egyikük sem mondta, hogy találkozni akarnak. Josh nem jött a randira, Martha pedig telefonált, hogy aggódik Castleért, mert nem tudja utolérni, ezért idejöttem, de nem tudom, hogy Josh mit keresett itt. Az ajtó nyitva volt, és itt találtam őket. Azt sem tudom, hogy miért volt Ricknél fegyver - hadarta kicsit összefüggéstelenül. Közben figyelte, ahogy a két sérültet hordágyra teszik és elindulnak velük.
- Mennem kell Javi - mondta rá sem nézve a nyomozóra. Odalépett a Josht ellátó orvoshoz, elkapta a karját és kérdőn nézett rá.
- Mielőbb meg kell műteni, sok vért vesztett, de nem ért létfontosságú szervet a golyó - mondta sietve az orvos, mire Kate csak bólintott. Elengedte a férfi karját, és Laniehez lépett, aki éppen felegyenesedett Castle hordágya mellől, és fejével intett, hogy vihetik a beteget. Kate még egyszer végigsimította a férfit a szemével mielőtt elindultak vele, aztán a barátnőjére nézett.
- Lanie! Mondd, hogy nem lesz baja! - kérte kemény arckifejezéssel, de szemében félelemmel teli könyörgés csillogott.
- Nagyon megverték - mondta fájdalmas arccal a kórboncnok. Megfogta Beckett két karját, mintha attól félne, hogy a nő összeesik, pedig Kate Beckettnél keményebb nővel nem találkozott. - Két bordája és az orra eltört, lehet, hogy több bordája megrepedt, a hasa tele van zúzódással, de amíg nem csinálnak ultrahang vizsgálatot, nem lehet tudni, hogy nincs-e belső sérülése. - Elhallgatott. Kate érezte, hogy még van rosszabb is, de nem meri elmondani a nő.
- Lanie?! - Beckett szeme szikrákat szórt. Utálta, ha gyengének nézik. Tudni akarta az igazat.
- Vérzik a füle. Ez agysérülés jele is lehet - mondta ki végre az orvos a legnagyobb félelmét, majd gyorsan hozzátette: - a pupillareflex jó, és ez biztató jel.
- Köszönöm, hogy őszinte voltál - mondta és már rohant is a mentősök után. Nézte, ahogy beteszik a két férfit egy-egy rohamkocsiba. Egy pillanatig tétovázott, aztán beszállt a Josht szállító kocsiba.
Kate ránézett a kezére: csupa vér volt és remegett. Megsimogatta Josh arcát, hátrasimította a haját. Nem tudta eldönteni, hogy élesztgesse a férfit, vagy hagyja a fájdalom nélküli öntudatlanságban. Végül csak halkan szólítgatta.
- Josh! Josh! Tarts ki kérlek! Mindjárt itt lesznek a mentők, nem lesz semmi baj, csak tarts ki! - Az utolsó mondatnál már a néhány méterre mozdulatlanul fekvő Castle felé fordult, mintha neki, vagy neki is szánná a szavakat. Látta, ahogy nagyon lassan, és ugyan csak egy centit, de emelkedik és süllyed mellkasán az ing. Lélegzik! Megpróbált nyugalmat erőltetni magára, hogy ésszerűen tudjon gondolkodni, és legyőzze a rátörő pánikot. Segítenie kell, amíg megjönnek a mentők! Josh nagyon vérzett. Amint megemelte a konyharuhát, a sebből azonnal kibuggyant a vér, így azonban nem tudta megnézni, hogy milyen súlyosak Castle sérülései. Rettegése és tehetetlensége dühöt szült. Miért nincsenek már itt a mentők? Agyában úgy száguldottak a gondolatok, mint cikázó villámok a viharos égbolton. Mi a fenét csinált a két férfi? Egyáltalán miért találkoztak? Csak nem miatta? Féltékenység? Castle kezében a pisztoly! Miért volt nyitva az ajtó? Volt még itt valaki rajtuk kívül?
Bár nem volt hívő, most mégis behunyt szemmel adott hálát az égnek, amikor meghallotta a mentők és a rendőrautók szirénáját.
Néhány perc múlva Esposito lépett be az ajtón, mögötte Lanie, majd a mentősök két hordággyal. Az egyik mentőorvos elhúzta Beckettet a sérült mellől. - Most már átvesszük - nézett biztatóan a nőre. Espo megfogta a karját, és a szemébe nézett. Még sohasem látott rettegést Beckett tekintetében.
- Szóltam Lanienek is, hátha tud segíteni. - Éreztetni akarta a nővel, hogy nincs egyedül. A mosogatóhoz húzta, hogy mossa meg a kezét, de Kate csak tartotta a víz alá a tenyerét, miközben szeme ide-oda járt a két férfi között. A hangzavarból csak szófoszlányokat érzékelt. Most érte el a félelem szülte gyengeség, lába remegett, úgy érezte nem kap levegőt. Egy pillanatra behunyta a szemét és mély lélegzetet vett, mint aki abban reménykedik, hogy csak egy rossz álmot látott. Ahogy kinyitotta a szemét, a rideg valóság tárult elé. Tekintete megállapodott az írón, a társán, azon a férfin, akivel annyi életveszélyes helyzetet élt túl, aki elkápráztatta nem mindennapi fantáziájával, aki szellemi kihívást jelentett, akivel megvoltak a kialakult szokásaik, aki mindent tudott az anyja gyilkosságáról, aki róla mintázta a főhősét, aki nagyszerű apa és fiú volt egyszerre, akivel élmény volt minden együtt töltött pillanat... , aki most mozdulatlanul, csukott szemmel feküdt a hátán, orrából és füléből vér szivárgott. Lanie, egy mentőorvos és egy ápoló térdelt mellette. Kigombolták, majd széthúzták a mellkasán és a hasán az ingét. Az orvos szemén látszott, ahogy koncentrál a sztetoszkópban hallott szívhangokra, Lanie pedig felhúzta a szemhéját és egy kis lámpával a szemébe világítva ellenőrizte a pupillareflexet. Aztán mint aki megérzi, hogy nézik, Kate felé fordult, tekintetük találkozott. A nyomozó csak végtelen szomorúságot látott barátnője szemében. Újra Castlere nézett, mintha azt várná, hogy felpattan, és huncut mosollyal megszólal, hogy csak tréfa volt az egész, de a férfi nem mozdult. Az orvos finom mozdulatokkal tapogatta végig a fejét, arcát, a bordáit és a hasát.
Elkapta a tekintetét, és Joshra nézett. Az orvos már nyomókötést tett a sebre és bekötötte az infúziót. Josh jó ember és nagyszerű orvos. A kapcsolatuk bensőséges, kellemes és kiszámítható volt. A férfi elkötelezett volt a hivatásában, hittel és szenvedéllyel művelte. Egy más világot, más életformát képviselt, és ez üdítően hatott Katere, aki a nap nagy részében rendőrökkel volt körülvéve. Castle ugyan más volt, de vele is mindig bűnügyeket oldott meg. Jól érezte magát Josh-sal, és bár az utóbbi időben érezte, hogy a férfi magasabb szintre akar lépni a kapcsolatukban, neki megfelelt a jelenlegi állapot.
- Beckett! Beckett! - szólítgatta Espo, és amikor végre elérte, hogy a nő ránézzen, próbálta tartani a szemkontaktust vele. - Rendben lesz minden. Most már jó kezekben vannak. Fel kell tennem néhány kérdést, mielőtt kiérnek a többiek és a helyszínelők.
- Oké. Tudom mit akarsz kérdezni. Nem voltam itt, fogalmam sincs, hogy mi történt, és egyikük sem mondta, hogy találkozni akarnak. Josh nem jött a randira, Martha pedig telefonált, hogy aggódik Castleért, mert nem tudja utolérni, ezért idejöttem, de nem tudom, hogy Josh mit keresett itt. Az ajtó nyitva volt, és itt találtam őket. Azt sem tudom, hogy miért volt Ricknél fegyver - hadarta kicsit összefüggéstelenül. Közben figyelte, ahogy a két sérültet hordágyra teszik és elindulnak velük.
- Mennem kell Javi - mondta rá sem nézve a nyomozóra. Odalépett a Josht ellátó orvoshoz, elkapta a karját és kérdőn nézett rá.
- Mielőbb meg kell műteni, sok vért vesztett, de nem ért létfontosságú szervet a golyó - mondta sietve az orvos, mire Kate csak bólintott. Elengedte a férfi karját, és Laniehez lépett, aki éppen felegyenesedett Castle hordágya mellől, és fejével intett, hogy vihetik a beteget. Kate még egyszer végigsimította a férfit a szemével mielőtt elindultak vele, aztán a barátnőjére nézett.
- Lanie! Mondd, hogy nem lesz baja! - kérte kemény arckifejezéssel, de szemében félelemmel teli könyörgés csillogott.
- Nagyon megverték - mondta fájdalmas arccal a kórboncnok. Megfogta Beckett két karját, mintha attól félne, hogy a nő összeesik, pedig Kate Beckettnél keményebb nővel nem találkozott. - Két bordája és az orra eltört, lehet, hogy több bordája megrepedt, a hasa tele van zúzódással, de amíg nem csinálnak ultrahang vizsgálatot, nem lehet tudni, hogy nincs-e belső sérülése. - Elhallgatott. Kate érezte, hogy még van rosszabb is, de nem meri elmondani a nő.
- Lanie?! - Beckett szeme szikrákat szórt. Utálta, ha gyengének nézik. Tudni akarta az igazat.
- Vérzik a füle. Ez agysérülés jele is lehet - mondta ki végre az orvos a legnagyobb félelmét, majd gyorsan hozzátette: - a pupillareflex jó, és ez biztató jel.
- Köszönöm, hogy őszinte voltál - mondta és már rohant is a mentősök után. Nézte, ahogy beteszik a két férfit egy-egy rohamkocsiba. Egy pillanatig tétovázott, aztán beszállt a Josht szállító kocsiba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése