Változatok egy témára 1/17

- Örülök, hogy megismerhetem Mr. Castle - mosolyodott el a férfi. - Remélem ezt nem Katie tette magával - mutatott az arcára és a kötésekre.

- Ó nem, nem! Egy elmebeteg sorozatgyilkos volt - tipródott Castle. - És én is nagyon örülök, hogy megismerhetem Mr. Beckett. Csak valahogy másképp képzeltem el ezt a pillanatot - húzta mosolyra a száját zavartan, kezét a férfi felé nyújtotta, aki odalépett és elfogadta azt.

- Hozok partvist és lapátot, te meg húzz papucsot mielőtt belelépsz egy szilánkba - szólalt meg Kate az író meztelen lábára nézve. - Addig ismerkedjetek.

Amíg a lapátot keresgélte,  elképzelte milyen zavarban lehet a két férfi. A gondolat mosolyt csalt az arcára. Az apja nem volt prűd, de azért nem találja magát minden nap ilyen helyzetben, ha Castle helyzetére gondolt, már-már sajnálta a férfit. Nagy a szája és elképesztő a fantáziája, de most fel kell kötni a gatyáját (ami épphogy csak van rajta), hogy kivágja magát a helyzetből, elvégre Jim Beckettel áll szemben. Felkapta Rick pizsamáját is, legalább ne alsónadrágban kelljen beszélgetnie az apjával.

Castle örült, hogy Kate apja barátságosnak látszik a kínos helyzetben és a kézfogást is elfogadta, de nem tudta mit is mondjon. Ösztönösen mentegetőzni kezdett.

- Ez tényleg nem az, aminek látszik, csak ... - kezdte, és visszaült az ágy szélére.

- Őszinte leszek - vágott a szavába komoly hangon, szúrós tekintettel Jim. - Én azt remélem, hogy ez az, aminek látszik.

Castle nyelt egyet, hirtelen nem tudta, hogyan érti a szavakat a férfi.
- Én azt látom, hogy valaki jól helybenhagyta magát, megsérült, és a lányom minden hátsó szándék nélkül ápolja. Tévedek? - nézett az íróra kérdőn.
- Nem, nem! -válaszolt sietve, miközben magában hozzátette: sajnos.
Aztán Castle belekezdett a történetbe, de most nem színezte ki, ahogy a barátainak, csak a tényeket mondta el röviden. Kate apja figyelmesen hallgatta. Biztos volt benne, hogy nincs komoly kapcsolat a lánya és az író között, de abban is, hogy a lánya vonzódik a férfihoz, különben nem hozta volna haza és nem gondoskodna róla. Jobban meg kell ismernie az írót ahhoz, hogy lássa, miért ilyen fontos Katienek.
- Tudom, hogy sikeres krimiíró Mr. Castle, de miért van a gyilkossági nyomozóknál?
Rick meglepődött. Kate nem mondta el az apjának, hogy róla mintázza a következő könyve főhősét?
- Egy olyan gyilkosság kapcsán találkoztam Beckettel ...bocsánat ...Katetel, ahol a könyveim alapján ölt a gyilkos. Azonnal láttam, hogy különleges nyomozó, ezért a csoporttal maradtam, hogy róla mintázhassam a Nikki Heat regények főhősét - foglalta össze röviden.
- Nikki Heat? Így hívják a lányom karakterét a könyvében? - nézett rá rosszallóan Jim.
- Igen, de ... - kezdett magyarázkodni  Castle, amikor Kate belépett.
- Látod. Castle, nem csak nekem nem tetszik - mondta mosolyogva. - De nyugodj meg apa, állítólag okos, intelligens karakter lesz. Gyere, igyunk egy kávét! Castle itt a pizsamád, vedd fel, aztán pihenj egy kicsit, hogy gyógyulj, mert a végén még a nyakamon maradsz! - nézett évődve a férfire, akitől csak egy kínos mosolyra futotta válaszként.
Castle egyedül maradt a szobában. Nagy nehezen felvette a pizsamáját, közben félhangosan morgott maga elé. Könnyebb volt az őrült támadását túlélni, mint egy napot Beckettel - sóhajtotta. Először majdnem meztelenre vetkőztetett, ami inkább kínos volt, mint érzéki, ráadásul én csak nyakig begombolkozva láttam Katet (kivéve éjjel, amikor egy leggingben és egy pólóban volt), aztán Lanie összeszurkált, majd az első élményem Beckett lakásában az volt, hogy kidobtam a taccsot, aztán jöttek az injekciók - borzongott meg az emlékek hatására. Befeküdt az ágyba, becsukta a szemét és elmosolyodott. Simogatás, aggódó tekintet, ölelés, diszkrét parfümillat, Kate bőrének illata, testének közelsége - idézte fel az érzéseket. Igaz, ami igaz, ezt sem könnyű túlélni. Olyan élénken őrizte agya az emlékeket, hogy szinte újra érezte azokat. A kellemes érzések nyugalommal töltötték el, és néhány perc múlva elaludt.
- Fontos neked, ugye? - kutatta lánya arcát a férfi.
- Igen apa, fontos. Ö szinte már a csapatom tagja, felelősséggel tartozom érte - mondta komolyan Kate, és próbálta elrejteni a valódi érzései, főleg, mivel még maga sem volt velük tisztában.
- Persze. Tudom, hogy milyen felelősségteljes vagy - mondta a férfi, és bár sejtette, hogy sokkal több van lánya gondoskodó tettei mögött, mint amit neki, vagy akár saját magának bevall, nem akart tolakodó lenni, ezért nem feszegette tovább a témát.
- Ugye tudod, hogy féltelek? Te is lehetnél a helyében - intett fejével a hálószoba felé.
- Ezt már megbeszéltük apa. Különben is, én képzett rendőr vagyok megfelelő felszereléssel, meg tudom védeni magam!
- Tudom, de az apák már csak ilyenek - nézett meleg, szeretettel teli tekintettel lányára.
- Szeretlek apa, és köszönöm - ölelte meg a lány.
-A te életed a te boldogságod. Ha neked így jó, akkor nekem is. Köszönöm a kávét, de most már mennem kell - bontakozott ki az ölelésből, és kilépett az ajtón. - Vigyázz rá! Ha befogadtál a csapatba egy kívülállót, biztosan különleges férfi - szólt még vissza.
Kate becsukta az ajtót és nekitámaszkodott. Micsoda nap! Aztán gondolt egyet, ellökte magát és a hálóba indult. Csak állt az ágy végében, nézte az édesen alvó férfit, és egyre csak apja szavai zakatoltak a fejében: "különleges férfi".