A szobára csendes félhomály borult, csak a laptop monitora világított sejtelmesen. Rick a külvilágról megfeledkezve ütötte a billentyűzetet, teljesen elmerülve a második Nikki Heat könyv egyik jelenetének megírásában, ahol Nikki és Rook éppen összevesznek. Nem szerette, ha megzavarták miközben száguldottak agyában a képzelt események, mert később már soha nem az eredeti szavakkal tudott fogalmazni, és ilyenkor mindig elégedetlen volt. Ezért aztán bosszúsan nézett fel, amikor kivágódott a dolgozószoba ajtaja és az anyja viharzott be rajta.
- Ó Richard drágám! A segítségedre lenne szükségem! - harsogta a díva rá sem hederítve fia felháborodott tekintetére.
- De Anya! Írok! Mi olyan fontos, hogy rám törsz mint egy hurrikán? - fájdalmas arca beletörődést tükrözött. Tudta, hogy ha valamit el akar érni a nő, nincs olyan földi erő, ami megakadályozhatná célja elérésében. Sóhajtva becsukta a laptopot és hátradőlt. - A hitelkártyám kellene egy új ruhához? - kérdezte éllel.
Martha csak összeszorította a száját és összeszűkült szemmel nézett a fiára, de nem reagált a megjegyzésre. Ismerte Ricket, tudta, hogy az hozza ki a legrosszabbat belőle, ha írás közben zavarják, így meg sem lepődött a bosszús megjegyzésen. Leült az íróasztal szélére, vett egy mély levegőt, és belekezdett.
- Elmennél ma éjszakára itthonról?
- De ... de Anya! Csak nem arra készülsz, amire inkább gondolni sem akarok? - olyan fancsali képet vágott, mint akire most dobtak egy varangyot.
- Ugyan már kisfiam! Ne légy prűd! Még nem vagyok hulla! Élek és élvezni akarom az élet minden ...
- Nem, nem! Nem akarom hallani! - vágott a szavába Castle.
- Ne ijedj meg! Találkoztam Jonathan Wales-szel, aki a partneren volt egy sorozat néhány epizódjában még a te időd előtt. Akkoriban találkozgattunk egy ideig. Forró és szenvedélyes hetek voltak - merengett a régmúltba álmodozó tekintettel. Ábrándozását Rick rosszalló torokköszörülése törte meg. - Azt mondta a tv nem az ő világa, ezért Los Angelesbe költözött filmes karriert csinálni, én meg egy jó kis szerepet kaptam a Brodway-n. Túl nagy volt a távolság. Néhány év múlva hallottam, hogy feladta a színészetet, és sikeres üzletember lett a filmforgalmazás területén, megnősült és két szép gyereke született.
- És most feltűnt a láthatáron - állapította meg Castle. Nem tudta, hogy örüljön, vagy inkább megrémüljön. Szerette boldognak látni az anyját, olyankor kivirult és ragyogott (igaz, néha elviselhetetlenül pörgött), de amikor csalódott - és sokszor volt ilyen - majd megszakadt érte a szíve.
- Néhány hete egy partin találkoztunk. Kiderült, hogy a felesége két éve meghalt, a gyerekei átvették tőle az üzletet, ő pedig visszaköltözött New Yorkba, és azt mondta, hogy sose felejtett el.
Rick az utolsó szavaknál elhúzta a száját. Nem akarta letörni a lelkesedését, de meg akarta kímélni egy újabb csalódástól.
- Na jó - mondta mégis megadóan. - Csak tudnám hova menjek? Ezért vettem egy luxuslakást, hogy szállodában töltsem az éjszakát? - méltatlankodott. - Csak aztán ne rosszalkodjatok fiatalok! - kacsintott cinkosan mosolyogva az anyjára.
- Köszönöm drágám! Csak el akarom kápráztatni egy kettesben töltött vacsorával - indult kifelé a nő.
- A mentőknek szóltál már? - szólt utána, élcelődve anyja főzőtudományán.
Martha egy pillanatra megállt, de jobbnak látta, ha nem reagál a csipkelődésre ebben a helyzetben. Castle megcsóválta a fejét. - Micsoda erkölcsi fertő! Még jó, hogy Alexis táborban van - morogta maga elé, de közben jólesően mosolygott.
Kikapcsolta a laptopot, ma már úgy sem tudja folytatni az írást. Gondolkodott hova menjen. Sok szállodában lakott már a könyvbemutató körutak alatt, de New Yorkban még soha nem szállt meg, hiszen ott volt a lakása. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve döntött. Nincs rá sok esély, de egy próbát megér - gondolta. Gyorsan összepakolta a legszükségesebb holmijait, és hogy anyjának ne legyen lehetősége faggatni, csak felkiabált az emeletre:
- Anya! Elmentem! Tiszta a terep! - azzal sietősen becsukta maga mögött a bejárati ajtót.
Beckett fáradt volt, ezért mindennél többre értékelte a testét simogató forró vizet, amit bársonyossá tett az illóolajoktól nyár illatú habfürdő. Egy darabig mozdulatlanul feküdt a kádban, minden idegszálával élvezte a kellemes, pihentető pillanatot, aztán felült, kezébe vette Castle legújabb könyvét, egy pohár bort, és átadta magát az élvezeteknek. Olvasta a férfi minden könyvét, volt amelyiket többször is, de ez más volt. Itt a róla mintázott nyomozónő volt a főszereplő. Néha meglepve vette észre, mennyi hasonlóság van Nikki és közte, és pironkodva vont párhuzamot Rook és Castle között. A könyv közepéig még a kettejük kapcsolata is kísértetiesen hasonlított a valóságra, de aztán jött a fülledt erotikájú szexjelenet. Először kimondhatatlanul bosszantotta az író szemtelensége, hogy összehozta a főszereplőket, ráadásul a tudta nélkül, de aztán be kellett vallania magának, hogy fantáziáját igen csak megmozgatta az igencsak bizsergető jelenet, és legalább tízszer olvasta el.
Kopogtak. Aztán újra. Kate nem mozdult. Nincs az a hatalom, ami kiszállíthatna a kádból - gondolta mérgesen. A kopogás egyre türelmetlenebbé vált, aztán egyszer csak abbamaradt. Kate fülelt, aztán megkönnyebbülten felsóhajtott. Figyelmét újra a könyv kötötte le, de csak néhány sort olvasott, amikor türelmetlen csengésbe kezdett a telefonja. Letette a könyvet és várt. Hiába. A hívó kitartó volt. Egyre idegesebbé vált: lehet, hogy valami baj történt? Kiszállt a kádból, maga köré csavart egy törülközőt, és kiment a nappaliba a telefonért. Amikor meglátta a kijelzőn megjelenő nevet, megforgatta a szemeit és bosszúsan beleszólt:
- Mit akarsz Castle?
- Itt vagyok az ajtód előtt. Beengednél?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése