Változatok egy témára 1/8

- Tudtam, hogy ezt még megbánom - morogta maga elé Kate.

Megérkeztek Beckett lakásához. Castle most már elég jól tudott mozogni ahhoz, hogy egyedül kiszálljon, és az érzéstelenítőknek köszönhetően még fájdalmai sem voltak. Most jött rá, hogy még soha nem járt a nő lakásán, ezért kíváncsi volt, mennyire tükrözi a berendezés a nyomozó határozottságát, keménységét.

Beckett segített a férfinak kiszállni az autóból, de amikor látta, hogy egyedül is boldogul, elengedte. Még mindig csendben voltak. Mindegyiküknek volt elképzelése, hogyan kezeljék a helyzetet, de azt is tudták, hogy a másiknak teljesen más elképzelései vannak, és egyenlőre egyikük sem akart vitát.

Castle a falnak támaszkodva állt becsukott szemmel, amíg Beckett az ajtó zárjával bajlódott. A nő oldalra nézett és látta, hogy az író nagy levegőket vesz.

- Rosszul vagy? - kérdezte, miközben összevont szemöldökkel fürkészte a beteget, aki erre nyelt egyet, felnézett, és erőltetett mosollyal az arcán csak bólintott. 

Castle már a liftben érezte, hogy újra hasogat a feje és kavarog a gyomra. Azt hitte, ha szilárd talaj lesz a lába alatt, akkor elmúlik a kellemetlen érzés, de Beckett ajtaja előtt állva még mindig háborgó gyomrával küszködött. 

Kate tudta, hogy a lehető leggyorsabban nyugalomba kell helyeznie a férfit, de alig léptek a lakásba Castle megszólalt: - A fürdő? - nézett kérdőn a nőre, aki azonnal nyitotta a fürdőszoba ajtaját. Miután a férfi bebicegett, csak behajtotta az ajtót, hogy hallja, ha valami baj van. Hallotta, hogy az ebédre elfogyasztott homár mégsem akart Rick gyomrában maradni. Óvatosan kinyitotta az ajtót és benézett. A férfi a WC fölé hajolva a falnak támaszkodva állt, teste remegett, arcán veríték csillogott. Kate bevizezett egy törölközőt, egy pohárba vizet engedett és odanyújtotta.

- Kösz. Legalább a kocsidat megkíméltem - szólalt meg hálásan, miután kiöblítette a száját és ivott néhány kortyot.

- Mindjárt lefekhetsz, és akkor jobban leszel - nézett rá együtt érzőn a nő, miközben letörölte a férfi arcáról az izzadságot. - Ülj le a kanapéra, mindjárt elkészítem az ágyadat.

Megoldódott a kérdés, marad a hálószoba - gondolta Kate, miközben összehajtogatta a saját ágyneműjét, és tisztát huzatolt fel Castlenek.

Az író a nappali kanapéján ült, és mivel sokkal jobban érezte magát, kíváncsian nézett körbe. Láthatóan nem sok időt töltött a lakásban a nyomozó, mégis barátságos otthon hangulatát keltette a berendezés. Csak egy kicsit lepte meg, hogy milyen érzékeny, érzelemgazdag nőről tanúskodnak a tárgyak, mivel régóta sejtette, hogy a keménységgel csak a sebezhetőségét akarja palástolni a nyomozónő.
- Jöhetsz, kész a helyed! De ha humorizálni kezdesz, hogy az én  ágyamban fekhetsz, akkor a kanapéra száműzlek - szólalt meg szigorúan az ajtóban állva Kate.
- Ma már egyszer megígértem, hogy jó fiú leszek - mosolyodott el a férfi.
- Na gyere jó fiú! - mosolyodott el Beckett is. - Meleg van, segítek levetkőzni. Próbálj meg aludni egy kicsit, én meg addig beszélek Lanievel, és ha odaadod a lakásod kulcsit, akkor hozok neked pizsamát és váltás ruhát.
- Szeretne az alsóim között nézelődni Beckett nyomozó?
- Castle! - emelte meg a hangját a nő és a nyomaték kedvéért felemelte a mutatóujját.
- Jó fiú leszek! Jó fiú leszek! - visszakozott a férfi, miközben leült az ágy szélére. Kate segített levenni a melegítőfelsőt, majd a cipőt, zoknit és végül a melegítőalsót, aztán betakargatta, mint egy kisgyereket.
- Hozok jeget a csípődre - mondta, aztán fel sem nézve kisietett a konyhában levő fagyasztóhoz. Az előbb már megint túl közel került a férfihoz, szinte érezte a testéből áradó meleget. Ez, és a szinte teljesen meztelen férfi látványa olyan intenzív vágyakkal öntötte el, amilyet már régen nem érzett. Tudta, hogy bármennyire is nagy a szája az írónak, nem lépi át a határt, úriemberként fog viselkedni. Saját magától félt! Mi lesz, ha ő lépi át azt a határt? Te jó ég! Mibe mentem én bele? - morfondírozott, aztán fogta a telefont és felhívta Laniet.
- No kislány, bírsz a betegeddel?- érdeklődött vidám hangon Lanie.
- Ne is mondd! Hozza a formáját!
- És? Valld be, hogy élvezed!
- Lanie! Abbahagynád? - pirított barátnőjére Kate. - Inkább azt mondd meg, hogy nincs-e valami nagyobb baj, ugyanis alig hogy hazaértünk, hányt.
- Enyhe agyrázkódása van, ennek az egyik tünete a fejfájás, hányinger, hányás. Nem kell tenned semmit, csak lehetőleg feküdjön és pihenjen. Fájdalomcsillapítót meg mindenképpen adnod kell, mert az érzéstelenítő hatása hamarosan elmúlik. Este mindenképpen benézek, addig is nyugodj meg, nem lesz semmi baj.
- Miért? Úgy nézek ki, mint aki ideges? - fortyant fel Kate.
- Igen drágám, pont úgy, mint aki nagyon aggódik valakiért - mondta Lanie mosolyogva.
- Elég a bajom Lanie, nem kell, hogy még te is szekálj!
- Jó, jó! Este találkozunk és megvizsgálom a firkászunkat, hogy nyugodt legyen az éjszakád - ezzel letette a telefont.
Beckett csak sóhajtott egyet, aztán fogta a zacskó jeget és visszament a hálóba. Lanie szavai egyrészt megnyugtatták, másrészt felbosszantották. Castlelel nincs nagyobb baj, de ennyire látszik, hogy hatással van rá a férfi?
Ahogy belépett az ajtón, elmosolyodott az elé táruló látványtól: az író békésen szuszogva aludt az ágyában. Nem volt szíve felkelteni, ezért fogta a jelvényét és a fegyverét, és elindult Castle lakására. Nem kell neki sem a férfi engedélye, sem a kulcsa, hiszen ezzel a két tárggyal szinte mindenhova be tud jutni, ráadásul a portás ismeri, elég mosolyognia és be fogja engedni.
Minden a terv szerint alakult, és hamarosan ott állt Castle nappalijában.