Beckett fortyogott a dühtől. Ezt az estét már vagy egy hete megtervezték Josh-sal, és nagyon készült rá. Bár mindketten tudták, hogy terveiket keresztülhúzhatja egy sürgős műtét vagy egy váratlan gyilkosság, előre eltervezték az este minden percét. Nem értette, miért nem tudja felhívni az orvost. Ő már készen állt, a tükörben megszemlélve magát elégedettség töltötte el: a ruha jó, a smink és a haja is rendben. Már rég indulniuk kellett volna, de a férfinak se híre, se hamva, a telefonja pedig ki sem cseng. Kiállítás, mozi, étterem. Kate rajongott az impresszionista festészetért, ezért szerette volna megnézni a kedvenc képeit is felsorakoztató kiállítást. Mosoly bujkált a szája sarkában, amikor arra gondolt, hogy Castle-lel soha nem beszéltek erről, a férfi mégis úgy jellemezte a róla mintázott karakterét, Nikki Heat-et, mint aki erősen vonzódik a festészet ezen irányzatához. Aztán moziba mentek volna, mivel Josh még nem látta a Tiltott bolygót, ő meg szívesen megnézte volna újra. Eszébe jutott, amikor Castle-lel látta a filmet, milyen jót derült a férfi gyerekes rajongásán. Hirtelen elkomolyodott. Miért jut eszébe minden eseményről az író, hiszen Josh az, akivel egy romantikus estére készül? De miért nem jön már? Még várt öt percet, aztán egy újabb sikertelen hívás után a kórház számát ütötte be.
- Kate Beckett vagyok és Dr. Davidson-t keresem - szólt a készülékbe, amikor bejelentkezett a kórház .
- Ó Beckett nyomozó, üdvözlöm! Jennifer vagyok, Dr. Davidson asszisztense. Azt hittem, már a kiállításon vannak! A doktor úr nagyon készült az estére, és már jó néhány órája elment - csiripelte kedvesen a nővér.
- Nem hívták be véletlenül egy sürgős műtétre? - kérdezte idegesen Kate.
- Nem, biztosan nem. Én tudnék róla - mondta határozottan a nő. Aztán eszébe jutott valami. - Azt mondta siet, mert még egy fontos megbeszélnivalója van valakivel, mielőtt magához megy. Megpróbáljam elérni a mobilján?
- Nem, köszönöm, majd megoldom - zárta le a beszélgetést a nyomozó. Letette a telefont és leroskadt egy székre. Feltétel nélkül megbízott Josh-ban. Tudta, hogy soha nem csapná be a férfi, ha már nem érezne iránta szerelmet, megmondaná a szemébe. Egyre idegesebb lett. Valaminek történni kellett, hogy nem jött és nem lehet elérni sem. Épp azon töprengett, hogy elinduljon-e a férfi lakására, amikor megszólalt a telefonja. Villámgyorsan felkapta a készüléket, de meglepetésére nem Josh volt a hívó, hanem Martha.
- Valami baj van Martha? - kérdezte feszülten, miután üdvözölte a nőt.
- Ó Kate! Nem tudod hol lehet Richard?
- Sajnálom Martha, dél óta nem láttam, akkor jöttem el az őrsről, de úgy tudom ő is haza indult. De mi a baj? - kérdezte meglepetten, és közben valami rossz érzés kerítette hatalmába.
- Alexis most jön haza a táborból, Richard megígérte, hogy kimegy elé az állomásra, de órák óta nem tudja elérni. Én Hamptons-ban vagyok, és már végig hívtam az összes lehetséges helyet, ahol ilyentájt megfordulhat, de senki sem látta, a telefonja pedig csak azt hajtogatja, hogy az "előfizető jelenleg nem kapcsolható". Sosem csinált ilyet. Ha valahova elment, mindig hagyott üzenetet, vagy visszahívott bennünket. Ne haragudj, hogy zavarlak, de egyre idegesebb vagyok, és nem tudom kihez forduljak.
- Felhívom a fiúkat az őrsön, hátha ők tudnak róla - próbált nyugodt hangon megszólalni Kate, de Martha idegessége rá is átragadt. Castle bohém volt, de a lányát és az anyját sosem hozná ilyen helyzetbe, főleg, hogy Alexis-nek is ígéretet tett. Mi a fene történt? Ma mindenki eltűnik?
- Az őrsöt már hívtam, ott azt mondták, hogy néhány perccel utánad elment. Azt mondta Esposito nyomozónak, hogy találkoznia kell valakivel, mielőtt az állomásra megy.
Kate-nek most már folyamatosan rossz érzése volt. Castle eltűnése kísértetiesen hasonlított Josh-éra. Nem vezérelhetik az érzései, a tényeket kell néznie. A két férfi tulajdonképpen nem számít eltűntnek, hiszen kb. hét órája látták őket utoljára. Viszont mindkettejüket valaki olyan személy várta, aki fontos neki, és egyikőjük telefonja sem érhető el. Rájött, hogy Martha válaszra vár, ezért gyorsan megszólalt:
- Ne idegeskedj Martha! Meg fogom találni. - De ha egy nőcskével hentereg, én kitekerem a nyakát - gondolta dühösen. - Szólok Ryan-nek, hogy menjen el Alexis-ért és vigye haza. Minden rendben lesz - próbálta nyugtatni az asszonyt.
Kate gondolt egyet, felkapta a kabátját és a kocsikulcsot. Először Castle lakására megy, hátha a férfi csak elfeledkezett a lányáról valami kis szöszi cicababa miatt, és nem akarta, hogy Alexis esetleg ezzel szembesüljön. Utána Josh-hoz megy.
Nem volt túl nagy forgalom, így elég hamar ott állt Castle lakásának ajtaja előtt. Kopogni akart, de az ajtó megmozdult, ahogy behajlított ujja hozzáért. Meglepődött és ösztönösen az oldalához nyúlt, de múzeumba készült, így a fegyvere nem volt nála. Adrenalinszintje megemelkedett. Miért van nyitva? Lassan hajtotta befelé az ajtót, miközben ő maga oldalra lépett, hátha illetéktelen behatolóval találja szembe magát, ezért megpróbált észrevétlen maradni. Az ajtó teljesen kinyílt, de semmi mozgást nem észlelt, ezért óvatosan benézett a lakásba.
Pupillája kitágult, a szívverése egy pillanatra kihagyott az eléje táruló látványtól. Mindenre számított, csak erre nem.
- Jézusom! - kiáltott fel rémülten. Miközben gyors léptekkel belépett a szobába, a telefonjáért nyúlt és reszkető kézzel tárcsázta a 911-et, remegő hangon sóhajtotta maga elé: - Mi történt veletek?
- Kate Beckett vagyok és Dr. Davidson-t keresem - szólt a készülékbe, amikor bejelentkezett a kórház .
- Ó Beckett nyomozó, üdvözlöm! Jennifer vagyok, Dr. Davidson asszisztense. Azt hittem, már a kiállításon vannak! A doktor úr nagyon készült az estére, és már jó néhány órája elment - csiripelte kedvesen a nővér.
- Nem hívták be véletlenül egy sürgős műtétre? - kérdezte idegesen Kate.
- Nem, biztosan nem. Én tudnék róla - mondta határozottan a nő. Aztán eszébe jutott valami. - Azt mondta siet, mert még egy fontos megbeszélnivalója van valakivel, mielőtt magához megy. Megpróbáljam elérni a mobilján?
- Nem, köszönöm, majd megoldom - zárta le a beszélgetést a nyomozó. Letette a telefont és leroskadt egy székre. Feltétel nélkül megbízott Josh-ban. Tudta, hogy soha nem csapná be a férfi, ha már nem érezne iránta szerelmet, megmondaná a szemébe. Egyre idegesebb lett. Valaminek történni kellett, hogy nem jött és nem lehet elérni sem. Épp azon töprengett, hogy elinduljon-e a férfi lakására, amikor megszólalt a telefonja. Villámgyorsan felkapta a készüléket, de meglepetésére nem Josh volt a hívó, hanem Martha.
- Valami baj van Martha? - kérdezte feszülten, miután üdvözölte a nőt.
- Ó Kate! Nem tudod hol lehet Richard?
- Sajnálom Martha, dél óta nem láttam, akkor jöttem el az őrsről, de úgy tudom ő is haza indult. De mi a baj? - kérdezte meglepetten, és közben valami rossz érzés kerítette hatalmába.
- Alexis most jön haza a táborból, Richard megígérte, hogy kimegy elé az állomásra, de órák óta nem tudja elérni. Én Hamptons-ban vagyok, és már végig hívtam az összes lehetséges helyet, ahol ilyentájt megfordulhat, de senki sem látta, a telefonja pedig csak azt hajtogatja, hogy az "előfizető jelenleg nem kapcsolható". Sosem csinált ilyet. Ha valahova elment, mindig hagyott üzenetet, vagy visszahívott bennünket. Ne haragudj, hogy zavarlak, de egyre idegesebb vagyok, és nem tudom kihez forduljak.
- Felhívom a fiúkat az őrsön, hátha ők tudnak róla - próbált nyugodt hangon megszólalni Kate, de Martha idegessége rá is átragadt. Castle bohém volt, de a lányát és az anyját sosem hozná ilyen helyzetbe, főleg, hogy Alexis-nek is ígéretet tett. Mi a fene történt? Ma mindenki eltűnik?
- Az őrsöt már hívtam, ott azt mondták, hogy néhány perccel utánad elment. Azt mondta Esposito nyomozónak, hogy találkoznia kell valakivel, mielőtt az állomásra megy.
Kate-nek most már folyamatosan rossz érzése volt. Castle eltűnése kísértetiesen hasonlított Josh-éra. Nem vezérelhetik az érzései, a tényeket kell néznie. A két férfi tulajdonképpen nem számít eltűntnek, hiszen kb. hét órája látták őket utoljára. Viszont mindkettejüket valaki olyan személy várta, aki fontos neki, és egyikőjük telefonja sem érhető el. Rájött, hogy Martha válaszra vár, ezért gyorsan megszólalt:
- Ne idegeskedj Martha! Meg fogom találni. - De ha egy nőcskével hentereg, én kitekerem a nyakát - gondolta dühösen. - Szólok Ryan-nek, hogy menjen el Alexis-ért és vigye haza. Minden rendben lesz - próbálta nyugtatni az asszonyt.
Kate gondolt egyet, felkapta a kabátját és a kocsikulcsot. Először Castle lakására megy, hátha a férfi csak elfeledkezett a lányáról valami kis szöszi cicababa miatt, és nem akarta, hogy Alexis esetleg ezzel szembesüljön. Utána Josh-hoz megy.
Nem volt túl nagy forgalom, így elég hamar ott állt Castle lakásának ajtaja előtt. Kopogni akart, de az ajtó megmozdult, ahogy behajlított ujja hozzáért. Meglepődött és ösztönösen az oldalához nyúlt, de múzeumba készült, így a fegyvere nem volt nála. Adrenalinszintje megemelkedett. Miért van nyitva? Lassan hajtotta befelé az ajtót, miközben ő maga oldalra lépett, hátha illetéktelen behatolóval találja szembe magát, ezért megpróbált észrevétlen maradni. Az ajtó teljesen kinyílt, de semmi mozgást nem észlelt, ezért óvatosan benézett a lakásba.
Pupillája kitágult, a szívverése egy pillanatra kihagyott az eléje táruló látványtól. Mindenre számított, csak erre nem.
- Jézusom! - kiáltott fel rémülten. Miközben gyors léptekkel belépett a szobába, a telefonjáért nyúlt és reszkető kézzel tárcsázta a 911-et, remegő hangon sóhajtotta maga elé: - Mi történt veletek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése