2012. szeptember 23., vasárnap

Változatok egy témára 2/6

A férfi átballagott a másik oldalra, és óvatosan hasra feküdt az ágyon. Csak ekkor gondolt rémülten arra, hogy mi is vár rá a következő percekben.
Oldalra fordult és kétségbeesve nézett a nőre.
- Kimennél Beckett?
- Csak nem vagy szégyenlős? Mindig azt hittem, hogy szereted, ha egy nő vetkőztet - mosolygott rá Kate. Hangjában nem volt gúny, csak incselkedés.
- Csak ha én is vetkőztethetem őt - vágott vissza Castle, - de itt elég egyoldalúnak és fájdalmasnak indult a buli!
- Pedig szívesen kényeztetnélek! A szemöldökcsipeszemmel kiválóan tudnám húzogatni a tüskéket! Neked semmit nem kellene tenned, csak sikítozva élvezni a helyzetet. Persze ha nem akarod, hogy lássam a szexi kis hátsódat, akkor nem tudlak eljuttatni a mennyországba!
- Még megbánja ezt a képzeletbeli kínzást Beckett nyomozó - mondta tettetett fenyegetőzéssel a hangjában a férfi. - Szexi kis hátsó? Micsoda pajzán gondolatai vannak, nyomozó?
Az orvos hol a nőre, hol az íróra pislantott. Más helyzetben jól szórakozott volna a szópárbajon, de most orvosi feladata van, és ha Kate benn marad, a férfi kínos helyzetbe kerül. Azt pedig tapasztalatból tudta, hogy a beteg csak akkor együttműködő, ha biztonságban érzi magát.
- Hozz jeget! - szólt Kate-nek, feloldva ezzel a kialakult patthelyzetet.
Még néhány másodpercig kihívón néztek egymás szemébe, aztán Kate pislantott, és a szája sarkában bujkáló mosollyal a konyha felé indul. 
- Köszönöm - nézett hálásan Castle az orvosra.
- Szívesen. Tudja, Kate nagyon hasonlít a feleségemre: gyönyörű, szellemes, örök kihívás. Minden együttérzésem barátom! Nem lesz egyszerű megszerezni, de mindent megér, higgye el! 43 éve boldog izgalomban telik minden napom!
- De ... mi ... nem ... - dadogta az író.
- Tudom, tudom. De látom, amit látok! - mosolygott titokzatosan a doktor. - De most nézzük a tüskéket, mert legalább húsz van belőlük. Szegény Mrs. Collins, ha tudná mi lett az évek óta féltve gondozott kaktusza sorsa!
Kate a jeget tette zacskókba, közben az este történései peregtek a szeme előtt. olyan, mint egy fejezet Castle valamelyik regényéből - legalábbis olyan valószerűtlen - gondolta. Összerezzent. A hálószoba felől fájdalmas kiáltás hallatszott. Önkéntelenül lépett egyet a szoba felé, de aztán megállt. Elég a baja a férfinak, nem kell, hogy még kínos is legyen neki. Türelmetlenül várt, amíg a nyögések és aúúú-zások abba nem maradtak, és csak akkor lépett be a szobába, amikor biztos volt benne, hogy Andrew minden tüskét kiszedett a férfiból. Megtorpant. Arra számított, hogy az orvos már végzett, ehelyett meglepő látvány tárult a szeme elé. Castle hason feküdt az ágyon, bokszere a térdhajlatig lehúzva, az orvos pedig éppen fertőtlenítővel kenegette a szúrásnyomokat. Dr. Moore ránézett, mire a nő fülig vörösödött és elkapta a tekintetét. Zavartan az orvosra nézett, aki elmosolyodott, mutatóujját a szája elé tette, és fejével intett, hogy csendesen menjen ki.
Kate hátralépett, halkan behúzta az ajtót, aztán a falnak támaszkodott és alsó ajkát beharapva elmosolyodott. Tudta, hogy az orvos diszkrét, soha nem árulja el Rick-nek, hogy meglátta szinte meztelenül.
- Kate! Hozhatnád a jeget, és egy tiszta alsót a barátod táskájából - szólt ki az orvos a szobából.
A nő már nyitotta a száját, hogy ellenkezzen a "barátod" szó miatt, de aztán mégsem szólt. Nincs abban semmi rossz, hiszen ők a szó legnemesebb értelmében barátok. Kinyitotta Castle táskáját: egy farmer, két ing, borotválkozó szerek, és két bokszeralsó. Hány napra készültél Rick? - mormolta maga elé.
Fogta az alsónadrágot és belépett a szobába. Egy kicsit gonoszkodni akart a férfival, de amikor meglátta, hogy milyen fájdalmas arccal álldogál az ágy mellett, nem volt szíve hozzá.
- Tessék - nyújtotta felé a ruhadarabot. Castle elvette, de nem mozdult. Aztán nagy sokára megszólalt.
- Elfordulnál, Kate?
- Ja ..., persze - fordult meg zavartan a nő. Hallotta, ahogy mögötte nehézkesen alsót cserél a férfi, és hogy elterelje a figyelmét, az orvoshoz fordult. 
- Minden rendben Andrew?
- Igen - válaszolt, miközben táskájába rakta az orvosi eszközöket. - Fektesd le, tegyél jeget az arcára és a bordáira. A kezén maradjon a kötés néhány napig. A szúrásokkal nem lesz teendő, de ha begyulladna, akkor le kell fertőtleníteni. Ha megbocsájtasz, akkor én most mennék. Kimerítő volt az éjszaka.
- Köszönök mindent - nézett jelentőségteljesen Kate a férfira, miközben kikísérte.
- Neked nem tudok nemet mondani,olyan vagy mint az én drága Elisabeth-em - búcsúzott el az orvos.
Beckett visszament a hálóba, és meglepődve látta, hogy Castle még mindig az ágy mellett álldogál.
- Most miért nem feküdtél még le? - pirított a férfira.
- Nem tudtam hova fekhetek - válaszolt bizonytalanul. Kate elnevette magát.
- Azt hiszed, olyan gonosz vagyok, hogy a kanapéra száműznélek ilyen állapotban, vagy azt, hogy befekhetsz mellém az ágyba?
- Ha lehet, inkább a második variációt választanám - nézett Kate-re reménykedve a férfi.
- Álmaidban! - csattant a nő hangja határozottan. - Te az ágyban alszol, én meg a kanapén.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése