Változatok egy témára 2/5

- És mit keres az éjszaka kellős közepén a szobádban Castle?-  kérdezte csodálkozva, kaján vigyorral az arcán.

- Csak kölcsön adtam neki a kanapémat, amíg Martha randizik a lakásában - nézett rájuk Beckett szúrós szemmel.

- Persze, persze! - játszották az ártatlant vigyorogva a fiúk. - Tudjuk mi, hogy egy szálloda sincs New Yorkban!

- Mi sem akarjuk, hogy egy ilyen "csóró" író az utcán aludjon! - kontrázott rá Ryan is.

- Meg akart ölni bennünket ez a Pochenko nevű alak - mondta komolyan Kate, mire a nyomozók arcáról is eltűnt a vigyor.

Esposito és Ryan tudta, hogy több van a két ember között, mint amit saját maguknak bevallanak, ezért szerették néha ugratni őket, és időnként jólesett valami kétértelmű vagy csípős megjegyzést tenni, amivel bosszanthatják Beckettet, de más a helyzet, ha bajban vannak. Barátok, társak, akik feltétel nélkül bíznak egymásban. Tűzön-vízen át kiállnak egymásért.  

Beckett nagy vonalakban, tényszerűen beszámolt az eseményekről, a nyomozók pedig szorgalmasan jegyzeteltek.

- Kérdezzétek ki a szomszédokat, én szerzek Castle-nek orvost, aztán reggel bemegyek az őrsre és kihallgatjuk Pochenkot - utasította a fiúkat, aztán kiviharzott az ajtón.
 - Castle! Máskor jobban meggondolhatnád, hogyan nevezed el a szereplőidet - feddte meg az írót a két férfi olyan arccal, ahogy a kisfiára haragudni nem tudó apuka. - Még szerencse, hogy jól sült el a dolog! Ugye tudod, hogy kicsináltunk volna, ha Beckettnek valami baja esett volna! - mondta Espo, szája sarkában mosoly, de a szemében fenyegetés villant.
- Jól vagy? - kérdezte aztán együtt érzően Ryan.
Castle fancsali arccal épp válaszra nyitotta a száját, amikor az ajtóban megjelent Beckett egy idős, orvosi táskát szorongató férfival.
- Ti mit kerestek még itt? Nem adtam munkát? - korholta le a fiúkat, akik sűrű mentegetőzés közben gyorsan eltűntek. - Castle, te meg miért ne feküdtél már le? - nézett rá megrovóan.
- Hát ... ümm ... szóval nem tudok - mondta kétségbeesve a férfi.
- Mi az, hogy nem tudsz? - méregette csodálkozva a nő. - Az úr Dr. Andrew Moore a szomszédom, orvos, és szeretném, ha megvizsgálna.
- Azt hiszem, - kezdte bizonytalanul Castle - beleestem egy kaktuszba.
Kate egy pillanatig csak nézte a férfi ijedt, fájdalmas arcát, aztán eszébe jutott Mrs. Collins, ahogy a kaktuszait öntözgeti, majd Castle az összetört cseréphalom közepén.
- Azt akarod mondani, hogy tele vagy kaktusz tüskével? - húzta össze a szemöldökét, mire a férfi csak bólintott egyet.
Kate odalépett hozzá, megfogta a vállait és megfordította. Végignézett a férfi hátán, aztán a bokszeren megállt a tekintete. Előfordult már, hogy titkon megbámulta Castle izmos, szexi hátsóját, de most csak szomorúan nézte, hogy kisebb-nagyobb tüskék állnak ki a férfi alsónadrágjából, és néhol átitatta a vér a szövetet. Aztán ahogy lejjebb vándorolt a szeme meglátta, hogy a combja hátsó részén ugyan az a helyzet. Az orvosra nézett. Az idős orvos nem volt éppen boldog az éjszaka eseményeitől, ráadásul mire megnyugodott volna, Kate arra kérte, hogy vizsgálja meg a sérült társát. Hiába ellenkezett, hogy már nem praktizál, a nő csak erősködött, ő meg nem tudott neki ellenállni, hiszen úgy szerette, mintha az unokahúga lenne. Félt, hogy valami lőtt sebet kell ellátni, már a legrosszabbra gondolt, amikor meglátta a szoba közepén zavartan toporgó írót. Felsóhajtott a megkönnyebbüléstől, közben a nő arcát fürkészte: nagyon fontos lehet neki ez a férfi, ha ilyen hévvel ráncigálta hozzá.
- Nézzen rám Mr. Castle! - szólalt meg barátságosan. Megszemlélte az író felrepedt száját, megdagadt szemhéját, aztán megtapogatta a vérző kézfejét.
- Ah ... ah ... - kapkodta a levegőt szaggatottan Castle fájdalmában, és Kate-re nézett, mintha segítséget várna tőle.
- Nincs eltörve, de be kell kötözni. A szemére és a szájára jeget teszünk, akkor nem dagad tovább, és nem fog annyira fájni - nézett a beteg szemébe biztatóan. - Kate, segíts neki levenni a pólót! - nézett a nőre.
Beckett bizonytalanul a férfi elé lépett, aztán leküzdve a zavarát kicsit kacéran a szemébe nézett.
- Látod Castle, eljött a pillanat, amire vártál: levetkőztetlek - mondta most már kihívóan, mire az írónak a szava is elakadt. - Vagy nem ez volt a hátsó szándékod, amikor kitaláltad a kis történetedet Martha-ról és a képzeletbeli barátjáról?
- De ... de hiszen én igazat mondtam, és nem volt semmi hátsó szándékom - mentegetőzött.
- Na, emeld a kezed - mosolygott Kate, és megfogta a póló két oldalát. Castle engedelmesen a magasba tartotta a karját, és ahogy a nő húzta felfelé a ruhadarabot, veszélyesen közel került a férfi meztelen mellkasához. Kate érezte a Rick bőréből áradó meleget, a férfi pedig a nő simogató leheletét. Egy pillanatra elakadt a lélegzetük. Az orvos megköszörülte a torkát, mire a mozdulat folytatódott, és az író most már egy szál bokszerben álldogált. Bordáin több helyen megduzzadt, vörös foltok éktelenkedtek. A doktor megszemlélte és finoman megtapogatta a bordákat.
- Vegyen mély levegőt, és kicsit tartsa benn! - utasította a beteget.
Castle arca eltorzult a fájdalomtól, pedig az orvos alig ért a bőréhez.
- Úgy gondolom nincs eltörve, csak megzúzódott. Túléli, és a jég csodákra képes - veregette meg Castle vállát.
- Kate, van egy rendes ágyad, ahova lefekhetne? A kanapé túl rövid - állapította meg Dr. Moore.
- Persze, a hálóban - mondta kelletlenül a nő, és már látta az elkerülhetetlent: Castle be fog feküdni az ágyába. A kellemetlen gondolatra még rátett egy lapáttal, amikor meglátta az író huncut vigyorát.
- Meg ne szólalj Castle, mert megbánod! - villant fenyegetően gyönyörű zöld szeme. Aztán szavait az orvosnak szánva, de még mindig az író szemébe nézve folytatta. - Nem kell kímélnie Andrew, ő kemény legény.
- Na várjon csak Beckett nyomozó! Fog még Nikki Heat kínos helyzetbe kerülni! - próbált visszavágni Castle, de arcán már nyoma sem volt a mosolynak.
Az orvos mosolyogva megcsóválta a fejét. Látta a vonzódást a két ember között, és nem értette Katet, miért nem szerzi meg magának a férfit, aki láthatóan odavan érte. Sokszor beszélgettek, és ő mindig nyíltan elmondta a véleményét: nem az az élet rendje, hogy egy értékes, okos, gyönyörű nő egyedül, vagy felszínes kapcsolatokban éljen. Mindenkinek szüksége van szerető társra, és az "ej, ráérünk arra még" nem jó taktika. Persze Kate mindig talált kifogást vagy magyarázatot, hogy miért is nincs mellette egy férfi, de sosem haragudott az orvosra a szentbeszédekért.
A hálószobába lépve Castle körülnézett. Megpróbált minden apróságot az agyába vésni, hogy később fel tudja idézni a szoba minden részletét. Meleg, barátságos, nőies - állapította meg. A nagy franciaágy még őrizte a nő nyomát. Castle arra az oldalra indult, ahonnan Kate kiszállt az ágyból, de a nő megköszörülte a torkát, és az ágy érintetlen részére mutatott. A férfi átballagott a másik oldalra, és óvatosan hasra feküdt az ágyon. Csak ekkor gondolt rémülten arra, hogy mi is vár rá a következő percekben.