Beckett mérgesen kinyomta a telefont, és ösztönösen az ajtó felé indult, hogy kinyissa.
- Miért nem lehet egy nyugodt estém? - morogta maga elé. - De ha valami lehetetlen dolog miatt kellett kiszállnom a mennyországból, akkor lelövöm! - azzal dühösen kitárta az ajtót.
Castle egy utazótáskával a kezében állt megdermedve az ajtó előtt, és olyan szemekkel mérte végig a nőt, mint aki egy hihetetlen égi jelenséget lát. Az ámulattól tátva maradt a szája, aztán huncut fény csillant a szemében.
Beckett összehúzott szemöldökkel és összeszorított szájjal nézett rá, és csak akkor döbbent rá, hogy egy szál törülközőben van, amikor meglátta a Castle szemében megcsillanó vágyat.
- Mit akarsz Castle? Remélem alapos okod van, hogy kiugrasztottál a kádból! - megpróbált nyíltan beszélni, hogy helyzeti előnybe kerüljön a meglepetéstől megszólalni még mindig nem tudó férfival szemben. - Most mi van? Azt hittem láttál már nőt törülközőben! - húzta fel kihívón a szemöldökét, közben a fürdőszoba felé vette az irányt, hogy legalább egy köntöst vegyen magára.
- Hát, téged még nem! - nyelt egy nagyot Castle, és invitálás nélkül követte a nőt a nappaliba.
Kate felvette a köntösét, és amikor kilépett a fürdőből kérdőn nézett a szoba közepén toporgó férfira.
- Segítenél rajtam? - nézett rá esdeklőn az író, amitől Beckettnek rossz érzése támadt, és ijedt tekintettel a férfi felé lépett.
- Valami baj történt? Bajba kerültél? - kérdezte aggódva.
- Hát ... elég nagy baj az nekem, hogy nincs hol aludnom - mondta kétségbeesett arcot vágva.
- Miii? - döbbent meg a nő, és ahogy szeme az utazótáskára tévedt, már le is esett neki, hogy mi a helyzet. - Nálam akarsz aludni? - kérdezte felháborodottan.
- Csak egy éjszakáról lenne szó! - fogta könyörgőre a dolgot a Castle. - Tudod milyen az anyám! Elüldözött egy másik férfi kedvéért a saját lakásomból! Nincs hova mennem - játszotta a kidobott, elhagyott férfi szerepét. - A társam vagy, nem akarhatod, hogy a híd alatt aludjak! - nézett tettetett kétségbeeséssel Beckettre.
Kate hirtelen nem tudta, hogy dühös legyen, vagy elnevesse magát az átlátszó színjátékon, de egyre inkább érezte, hogy nem tud ellenállni a férfinak, hát elmosolyodott.
- Na mesélj, én meg főzök egy kávét!
Miközben Castle mesélt, a nőt figyelte összeszűkült, sóvárgó szemmel. Haja fel volt kötve, így kilátszott kecses, bársonyos bőrű nyaka, a köntösön átsejlett karcsú, nőies alakja. Amikor szeme az izmos vádlikhoz ért, majd lejjebb vándorolt, meglepődött. Megszokta, hogy Kate szinte mindig irreálisan magas sarkú cipőkben jár, ezért csalt mosolyt az arcára a szőrös, rózsaszín nyuszis mamusz.
- Kate! Mondd, hogy nálad alhatok! Nem akarok a saját városomban szállodába menni - fogta könyörgőre.
Beckett agy darabig nem szólt, hagyta könyörögni a férfit. Komoly, elgondolkodó arcot vágott, mintha mérlegelné a hallottakat, bár már régen döntött.
- Na jó! - mondta, mint akinek a fogát húzzák. - De csak azért, mert én is alhattam nálad, amikor felrobbant a lakásom. Tiéd a kanapé. Jobb ha tudod, hogy rosszul döntöttél: a szállodai ágyak sokkal kényelmesebbek.
Castle csak vigyorgott, elvégre elérte a célját. Beckettnél fog aludni!
- Fáradt vagyok, lefekszem. A szobám tabu Castle. Ha be mered tenni a lában lelőlek!- mondta a nő komolyan, gyönyörű szeméből sütött a fenyegetés.
- Megértettem Beckett nyomozó - szalutált mosolyogva a férfi, bár egy kicsit csalódott volt: azt hitte, hogy több időt tölthet a nővel. Megágyazott, majd belépett a fürdőszobába. Megint elmosolyodott. A kád még tele volt a habfürdős vízzel, mellette egy asztalkán egy pohár bor és az ő könyve. Elképzelte, ahogy a nő ellazulva fekszik a kádban kezében a borral és a könyvvel. Még a lélegzete is elállt az elképzelt jelenet láttán. Mély levegőt vett, aztán lassan kifújta. Jó lesz, ha mielőbb lezuhanyozik és lehűti magát egy kis hideg vízzel - gondolta.
Perceken keresztül forgolódott, de nem talált egyetlen kényelmes pozíciót sem a kanapén. Már megint igaza volt Beckettnek! Egy darabig hallgatózott, hátha hall valami zajt a hálószoba felől, de csak saját mocorgását hallotta. Bezzeg ő alszik, mint a bunda! Legalább azt láthatnám, hogy milyen pozícióban alszik - gondolta morcosan. Egy darabig még fülelt, aztán felszínes, nyugtalan álomba merült. Álmában anyja vagy huszadmagával mulatozott a lakásában, folyt a pezsgő, a bútorok szétszórva, a zene elviselhetetlen hangerővel szólt, aztán belépett Alexis két fiúval az oldalán, az egyik fiú szeme majd kiguvadt, úgy nézte a lány melleit, a másik keze a lány derekáról egyre lejjebb vándorolt ... Zihálva ébredt, gombóccal a torkában, testét kiverte a veríték. Csak néhány másodperc múlva tudatosult benne, hogy Beckett nappalijában van. Na szép! Kikönyörögtem az itt alvást, hogy rémálmaim legyenek, és hogy kitörjön a nyakam - dörzsölgette meg az elmerevedett testrészt.
A mozdulat megállt. Figyelmét egy halk roszogó hang vonta magára, ami a bejárati ajtó felől hallatszott, és olyan volt, mint amikor lassan elfordítanak egy ajtógombot.
- Hát ... elég nagy baj az nekem, hogy nincs hol aludnom - mondta kétségbeesett arcot vágva.
- Miii? - döbbent meg a nő, és ahogy szeme az utazótáskára tévedt, már le is esett neki, hogy mi a helyzet. - Nálam akarsz aludni? - kérdezte felháborodottan.
- Csak egy éjszakáról lenne szó! - fogta könyörgőre a dolgot a Castle. - Tudod milyen az anyám! Elüldözött egy másik férfi kedvéért a saját lakásomból! Nincs hova mennem - játszotta a kidobott, elhagyott férfi szerepét. - A társam vagy, nem akarhatod, hogy a híd alatt aludjak! - nézett tettetett kétségbeeséssel Beckettre.
Kate hirtelen nem tudta, hogy dühös legyen, vagy elnevesse magát az átlátszó színjátékon, de egyre inkább érezte, hogy nem tud ellenállni a férfinak, hát elmosolyodott.
- Na mesélj, én meg főzök egy kávét!
Miközben Castle mesélt, a nőt figyelte összeszűkült, sóvárgó szemmel. Haja fel volt kötve, így kilátszott kecses, bársonyos bőrű nyaka, a köntösön átsejlett karcsú, nőies alakja. Amikor szeme az izmos vádlikhoz ért, majd lejjebb vándorolt, meglepődött. Megszokta, hogy Kate szinte mindig irreálisan magas sarkú cipőkben jár, ezért csalt mosolyt az arcára a szőrös, rózsaszín nyuszis mamusz.
- Kate! Mondd, hogy nálad alhatok! Nem akarok a saját városomban szállodába menni - fogta könyörgőre.
Beckett agy darabig nem szólt, hagyta könyörögni a férfit. Komoly, elgondolkodó arcot vágott, mintha mérlegelné a hallottakat, bár már régen döntött.
- Na jó! - mondta, mint akinek a fogát húzzák. - De csak azért, mert én is alhattam nálad, amikor felrobbant a lakásom. Tiéd a kanapé. Jobb ha tudod, hogy rosszul döntöttél: a szállodai ágyak sokkal kényelmesebbek.
Castle csak vigyorgott, elvégre elérte a célját. Beckettnél fog aludni!
- Fáradt vagyok, lefekszem. A szobám tabu Castle. Ha be mered tenni a lában lelőlek!- mondta a nő komolyan, gyönyörű szeméből sütött a fenyegetés.
- Megértettem Beckett nyomozó - szalutált mosolyogva a férfi, bár egy kicsit csalódott volt: azt hitte, hogy több időt tölthet a nővel. Megágyazott, majd belépett a fürdőszobába. Megint elmosolyodott. A kád még tele volt a habfürdős vízzel, mellette egy asztalkán egy pohár bor és az ő könyve. Elképzelte, ahogy a nő ellazulva fekszik a kádban kezében a borral és a könyvvel. Még a lélegzete is elállt az elképzelt jelenet láttán. Mély levegőt vett, aztán lassan kifújta. Jó lesz, ha mielőbb lezuhanyozik és lehűti magát egy kis hideg vízzel - gondolta.
Perceken keresztül forgolódott, de nem talált egyetlen kényelmes pozíciót sem a kanapén. Már megint igaza volt Beckettnek! Egy darabig hallgatózott, hátha hall valami zajt a hálószoba felől, de csak saját mocorgását hallotta. Bezzeg ő alszik, mint a bunda! Legalább azt láthatnám, hogy milyen pozícióban alszik - gondolta morcosan. Egy darabig még fülelt, aztán felszínes, nyugtalan álomba merült. Álmában anyja vagy huszadmagával mulatozott a lakásában, folyt a pezsgő, a bútorok szétszórva, a zene elviselhetetlen hangerővel szólt, aztán belépett Alexis két fiúval az oldalán, az egyik fiú szeme majd kiguvadt, úgy nézte a lány melleit, a másik keze a lány derekáról egyre lejjebb vándorolt ... Zihálva ébredt, gombóccal a torkában, testét kiverte a veríték. Csak néhány másodperc múlva tudatosult benne, hogy Beckett nappalijában van. Na szép! Kikönyörögtem az itt alvást, hogy rémálmaim legyenek, és hogy kitörjön a nyakam - dörzsölgette meg az elmerevedett testrészt.
A mozdulat megállt. Figyelmét egy halk roszogó hang vonta magára, ami a bejárati ajtó felől hallatszott, és olyan volt, mint amikor lassan elfordítanak egy ajtógombot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése