Ahogy húzta feljebb az író lábán a
nadrágot feljebb csúszott a bokszer szára, és Kate meglepve látta, hogy mekkora
zúzódás éktelenkedik a férfi csípőjén.
- Castle, ezt meg hogyan szedted
össze?
- Elgáncsolt az a szemét, és
rázuhantam a betonra.
Amikor segítette felvenni a felsőt
a férfinak, újra közel került egymáshoz a testük. Túl közel. A nő már mozdult
volna, hogy hátrébb lépjen, de mégsem tette. Mindig ő hátrál meg az ilyen
helyzetekben, míg Castle pimaszul élvezi azokat. Most nem engedi, hogy zavarba
jöjjön a férfi közelségétől. Úgy tett, mintha csak egy bábut öltöztetne, de
közben bizsergett a teste. Szerette a szexet, de minden partnerénél csak az ágyban
érezte ezt a bizsergést, és kellett hozzá a valódi érintés is. Most össze sem
ér a bőrük, mégis életre kel minden idegszála a férfi közelségétől. Akkor
milyen lenne, ha megsimogatna?
Gondolataiból Lanie zökkentette
ki.
- Úgy látom csak repedés van
az orrcsonton, törés nincs. Azért rögzíteni kell, aztán majd néhány nap múlva,
amikor már nem lesz ilyen duzzadt, még megnézzük. Na lássuk!
- Ugye nem nyúlsz hozzá? – ijedt
meg Castle.
- Egy kicsit meg kell fognom és
bele kell néznem, de vigyázni fogok rád – mondta egy megnyugtató mosoly
kíséretében. – Vagy adjak bele egy érzéstelenítő injekciót?
- Ne, ne! Kibírom. Az se baj, ha
görbe marad. Talán akkor jobban tetszem Beckett nyomozónak - pislantott
oldalra, mire Kate csak sóhajtott.
Lanie finoman megtapogatta a férfi
orrcsontját, majd egy kis műszerrel belenézett az orrlyukaiba, hogy lássa az
orrsövény és a porcok állapotát. Közben magában jólesően nyugtázta, hogy
barátnője igen csak vonzódik az íróhoz, és viszont. Egyszer majd csak rájönnek
ők is, hogy a sorsnak valami terve van velük!
Beckettet bármennyire is
bosszantotta a férfi, most nagyon sajnálta. Tudta, hogy Lanie finom mozdulatai
ellenére nagyon fájhat neki a vizsgálat, mert ugyan csak halkan nyögött, de
ujjaival szorosan markolta a lepedőt, és könny csordult a szeme
sarkából.
- Jobb lesz, ha egy időre
betamponozom, nehogy elmozduljon a repedt csont.
- Ne, kérlek! - fogta könyörgőre
Castle. - Vigyázok rá, csak ne tömködd be!
- Ezt már bírd ki! Ha ezzel
végeztünk, mehetsz haza. Igaz is! Van otthon valaki, aki figyel rád és ápol?-
kérdezte az orvos, miközben előkészítette az új tamponokat.
- Hát... megleszek, nem kell
segítség - mondta bizonytalanul. Alexis Los Angelesbe utazott az anyjához,
Martha pedig egy turnén volt Kanadában. Tudta, nem lenne éppen ideális, hogy
egyedül legyen otthon, de kórházba végképp nem akart menni.
- Azt felejtsd el! Belázasodhatsz,
nem mozoghatsz össze-vissza, nem tudsz egyedül mosakodni, öltözni - kezdte
sorolni ellenkezést nem tűrően Lanie. - Ha nincs otthon senki, akkor
irány a kórház, vagy találni kell valakit, aki elvisel - sandított Kate felé.
A nyomozó agyában cikáztak a
gondolatok. A lelke mélyén szívesen ápolta volna a férfit, talán még az
évődéseket is élvezte volna, ugyanakkor tartott attól, hogy ha túl közel kerül
hozzá nem tud ellenállni a vonzerejének.
- Majd én ápolom, úgy is sok
szabadnapom gyűlt össze - szólalt meg olyan hangsúllyal, mintha valami rettentő
nehéz dolgot vállalna magára. - Csak a száját is be kellett volna varrni -
nézett kihívón az íróra, akinek esélye sem volt visszavágni, mert Lanie éppen
tuszkolta az egyik tampont az orrába.
- Kösz Lanie! - mondta Kate,
amikor az orvos végzett a férfi ellátásával. - Mi a teendőm vele otthon?
- Fektesd ágyba - nézett
sokatmondóan barátnőjére - és ne engedd sokat mocorogni, nem szeretném úja
öltögetni a sebeit. Néhány óránként mérd meg a lázát, és feltétlenül szólj, ha
38 fok fölé emelkedik, az arcára tegyél jeget! A többit rád bízom - mondta
sejtelmesen, mire Kate az írónak háttal állva összevont szemöldökkel, mérgesen
suttogta: - Állj le Lanie!
- Én szívesen megengedem, hogy
ágyba fektessen Beckett nyomozó - jött meg Castle hangja is.
Beckett csak megforgatta a szemeit
és széttárta a karját. - Látod, - nézett bosszúsan Laniere - ez van, ha lovat
adsz alá!
- Hozzád vagy hozzám? - feszítette
tovább a húrt a férfi.
- Még csak az kellene, hogy hozzád
menjünk! -csattant fel a nő, belegondolva, hogy valaki ott találja a férfi
hálószobájában az ágyban fekvő íróval. - Hozzám megyünk, és te úgy
"ugrálsz", ahogy én fütyülök!
- Igenis nyomozó - mondta
alázatosságot színlelve az író.
- Azt hiszem, már most megbántam
ezt a döntést - sóhajtott a nő.
Már majdnem lekászálódott az
ágyról a férfi, amikor Katenek eszébe jutott a zúzódás.
- Várj Castle!- parancsolta, majd
Laniehez fordult. - Ezzel mit csináljak? - kérdezte, majd egy mozdulattal
lejjebb húzta a férfi nadrágját.
- Mit rejtegetsz még Rick? -
csodálkozott Lanie. - Lehet, hogy meg kellett volna néznünk, mit rejtegetsz az
alsónadrág alatt!
A két nő összenevetett, de Castle
nem jött zavarba.
- Ha kíváncsiak vagytok rá,
megmutathatom!
Beckett és Lanie lemondóan
egymásra nézett.
- Vidd, vidd, mielőtt adok neki
egy nyugtató injekciót! A csípőjére meg tegyél jeget vagy borogatást!
Lassan elvergődtek az autóig, és
Castle megpróbált a lehető legkényelmesebben elhelyezkedni. Elindultak, Lanie
pedig csak töprengve nézett utánuk: - Mi fog ebből kisülni?
Az út csendesen telt. Mindketten a
következő órák, napok történéseit kezdték elképzelni. Kate most szembesült
azzal, hogy nem is tudja hova helyezze el az írót. A hálószobájában egy
franciaágy van, amit általában egyedül birtokol, a nappaliban pedig egy nem túl
kényelmes kanapé, amire mégsem fektetheti a beteget. Adja át neki a hálót? Az
meg olyan intim. Próbált nem arra gondolni, hogy már most miről fantáziálhat a
férfi, hát még ha befekteti az ágyába! Talán jobb lett volna Castle lakásába
menni? Már mindegy, ő döntött így. Nem nézett a férfira. Félt, hogy ha megint
találkozik a sármos, csibészes mosollyal, nem tud elég keményen visszavágni a
szexuális töltésű megjegyzésekre. Jobb, ha próbálja tartani a távolságot.
Castle sem nézett Beckettre, de
neki egészen máshol járt az esze. Gondolatban végigpergette a nap eseményeit és
megállapította, hogy a fájdalmat leszámítva egészen jól jött ki az
eseményekből. Komolyan vette Beckett utasítását, elfogott egy sorozatgyilkost,
amivel kivívta a nő és a fiúk elismerését, két gyönyörű nő ápolta, Kate
simogatta, vetkőztette, öltöztette, most pedig Beckett lakásán fog lakni
reményein szerint legalább néhány napig. Mi minden történhet ott! Fantáziája
szárnyalni kezdett, és inkább becsukta a szemét, nehogy arcára kiüljenek a
pajzán gondolatok. Nem akarta elijeszteni a nőt, nehogy még útközben
meggondolja magát. Álmodozásából telefonja csörgése zökkentette ki. Esposito
hívta.
- Castle - szólt a készülékbe.
- Öregem! Igaz, hogy Beckett a
lakására visz? - kérdezte elismeréssel a hangjában. -Te aztán nem vagy
semmi!
- Majd számolj be, hogy milyen az
ágyában! - kiabált a telefonba távolabbról Ryan.
Castle zavartan Beckett felé
fordult, aki kíváncsian nézett rá. Remélte, hogy nem hallatszik ki Espo és Ryan
hangja, mert akkor a szép álmaiból rémálom lesz.
- Én is örülök, hogy jól vagytok
fiúk - mondta kínjában, próbálva menteni ami menthető.
- Tudtam, hogy ezt még megbánom -
morogta maga elé Kate.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése