- Megfürdetlek, ha akarod - nézett fel kacéran Kate egyenesen a férfi
szemébe, aki egy darabig állta a tekintetet, aztán nyelt egyet és
pislantott. - No, indulj! Hamarosan itt lesz Lanie, nem akarom, hogy ránk várjon - intett az ajtó felé mosolyogva a nő.
Castle kikászálódott az ágyból és bicegve elindult, közben durcás kisgyerek módjára morgott az orra alatt: - Nem szép, hogy gonoszkodik egy sebesülttel Bekett nyomozó.
A telefon zenélése szakította félbe az évődést. Kate megkereste a hang forrását, és meglepve látta, hogy Alexis neve jelent a kijelzőn. Felnézett, de a fürdőszoba ajtaja épp becsukódott, ezért felvette. Közben arra gondolt, hogy elfelejtették értesíteni az író lányát és anyját a történtekről, ők meg biztosan halálra aggódják magukat.
- Beckett nyomozó! Nem tud valamit az apámról? Egész este nem veszi fel a telefonját, és még soha nem fordult elő ilyen - hadarta rémülten a lány.
- Nyugodj meg Alexis, apád itt van nálam, biztosan csak le van halkítva a telefonja - próbálta megnyugtatni, de közben azon gondolkodott, hogyan mondja el a valódi helyzetet anélkül, hogy megijesztené. - Te hol vagy?
- Én Los Angelesben vagyok anyámnál, a nagyi meg Kanadában turnézik. Apát egész este és fél éjszaka hívtam, de nem vette fel. A nagyit nem akartam felhívni, nehogy feleslegesen aggódjon.
- Miért nem hívtál előbb?
- Az időeltolódás miatt csak most mertem telefonálni - mondta bátortalanul Alexis. - De jól van ugye?
Kate tudta, hogy nem kerülheti ki a kérdést, és arra gondolt, hogy Castle bármennyire óvja, sosem hazudna a lányának, így hát mély levegőt vett, és nagy vonalakban elmesélte az előző napi eseményeket. Arról persze mélyen hallgatott, hogy mennyire megijesztette a férfi sérülése, hogy nem volt mentő és csak kényszerűségből látta el Lanie, no meg hogy magas láza volt. Inkább kiemelte Castle bátorságát és megpróbálta elbagatellizálni a sérüléseit.
Amikor a mondandója végére ért, várta, hogyan reagál rá a lány, de ő csak hallgatott.
- Alexis itt vagy?
- Igen - szólalt meg tétovázva, mint aki még mindig emészti a hallottakat. - Ugye nem csak engem akar óvni Beckett nyomozó?
- Miért gondolsz ilyeneket? Sosem hazudnék neked! - próbált meggyőző lenni Kate, miközben megállapította, hogy Alexis nem csak eszes, de a női megérzései sem hagyják cserben.
- Beszélhetnék vele? - kérdezte félénken.
A nő a fürdőszobaajtóra nézett. - Na, most mit mondjak? - gondolta. - Hogy az apja az én fürdőmben mosakodik éppen? Lanie-vel is elég bírni, még csak az kéne, hogy Alexis is kombináljon!
- Éppen a mosdóban van, de később, ígérem, hogy vissza fog hívni. Most aludj egy kicsit, nálatok még nem is hajnalodik, nagyon kimerült lehetsz! - próbálta a lehető leghatározottabb hangon mondani, nehogy Alexis-nek kételyei támadjanak.
- Jó, - jött sokára a bizonytalan válasz - de ne felejtse el!
- Pihenj jól - búcsúzott el Kate és éppen letette a telefont, amikor a fürdőből hatalmas csörömpölés, huppanás és hangos kiáltás hallatszott.
Gondolkodás nélkül rohant a hangok irányába, szinte feltépte az ajtót, és egy pillanatra elakadt a lélegzete az elé táruló látványtól. A földön mindenfelé parfümös, illatszeres, tusfürdős, hajlakkos és még ki tudja milyen üvegek, flakonok gurultak, a padló csupa víz, Castle pedig fájdalmas arccal próbált feltápászkodni a földről.
- Castle! Mi történt? - kérdezte, miközben majdnem kiugrott a szíve a helyéből. Átkarolta a férfit, és segített neki felülni a kád szélére.
- Én ... csak ... próbáltam a ... szivaccsal megmosakodni, mert a zuhany eláztatta volna a sebeket, de elcsúsztam.
Kate száján ott volt a csipkelődő mondat, hogy "Te tényleg olyan vagy, mint egy gyerek, egy percre sem lehet egyedül hagyni." vagy "Mégis jobb lett volna, ha én fürdetlek meg.", de nem tette. A férfinak fájdalmai voltak, látszott, hogy komoly erőfeszítésébe kerül jajgatás nélkül túlélni egy-egy mozdulatot. Kate végignézett rajra, és látta, hogy a vállán levő kötést átitatta a vér. Valószínűleg felszakadt a varrat, amikor próbált az esés közben megkapaszkodni. Most tudatosult benne, hogy nem szabadott volna még egyedül hagynia. Lelkiismeret furdalása támadt, amiért nem vette elég komolyan a helyzetet, nem vigyázott eléggé a férfira, és most ezért szenved. Jóvá kell tennie a hibáját. Még szerencse, hogy Alexis nem látja így az apját - jutott eszébe az előbbi telefonbeszélgetés.
- Segítek, csak ülj nyugodtan - nézett együtt érzőn Castle-re. Bevizezte a mosdókesztyűt és lágyan, finom mozdulatokkal érintve a férfi bőrét, kezdte lemosni hátáról a láz okozta izzadtságot.
Rick-nek ugyan minden porcikája fájt, de Beckett simogató mozdulatai és a frissítő meleg víz olyan kellemes érzéssel töltötte el, hogy agya elnyomta a fájdalmat, és behunyt szemmel átadta magát az élvezetnek. A finom kéz már a karján és a mellkasán siklott, miközben arra gondolt, hogy más körülmények között milyen érzéki lenne ez a pillanat, de most inkább megnyugtató, gondoskodó és szeretettel teli. Kinyitotta szemét és hálásan figyelte a nőt, akin látszott, hogy minden idegszálával a mozdulataira koncentrál. Kate néhány másodperc múlva megérezte a férfi tekintetét, és felnézett. Keze megállt, elmosolyodott. Mindketten élvezték a megnyugtató pillanatot.
- Mindjárt kész vagy - szólalt meg meleg hangon a nő, és kezdte lemosni Rick sérült combját a kötés körül.
- Már teljesen kész vagyok - mosolyodott el Castle miközben Beckett arcát fürkészte, de nem látta a reakcióját, mert a reggeli napfényben ragyogó barna hajzuhatag jótékonyan eltakarta a nő szája sarkában bujkáló elnéző mosolyt.
Kate felállt, végignézett az írón.
- Hát, néztél már ki ennél jobban is - állapította meg tényként. - Jobb lesz, ha nem adok rád pizsamát, mert át kell kötni a sebedet, viszont a bokszeralsódat ki kellene cserélni, mert csupa izzadtság. Mire cseréljük le Csőrikét, Hókuszpókra vagy Malackára? - kérdezte szemében pajkos csillogással.
- Én Los Angelesben vagyok anyámnál, a nagyi meg Kanadában turnézik. Apát egész este és fél éjszaka hívtam, de nem vette fel. A nagyit nem akartam felhívni, nehogy feleslegesen aggódjon.
- Miért nem hívtál előbb?
- Az időeltolódás miatt csak most mertem telefonálni - mondta bátortalanul Alexis. - De jól van ugye?
Kate tudta, hogy nem kerülheti ki a kérdést, és arra gondolt, hogy Castle bármennyire óvja, sosem hazudna a lányának, így hát mély levegőt vett, és nagy vonalakban elmesélte az előző napi eseményeket. Arról persze mélyen hallgatott, hogy mennyire megijesztette a férfi sérülése, hogy nem volt mentő és csak kényszerűségből látta el Lanie, no meg hogy magas láza volt. Inkább kiemelte Castle bátorságát és megpróbálta elbagatellizálni a sérüléseit.
Amikor a mondandója végére ért, várta, hogyan reagál rá a lány, de ő csak hallgatott.
- Alexis itt vagy?
- Igen - szólalt meg tétovázva, mint aki még mindig emészti a hallottakat. - Ugye nem csak engem akar óvni Beckett nyomozó?
- Miért gondolsz ilyeneket? Sosem hazudnék neked! - próbált meggyőző lenni Kate, miközben megállapította, hogy Alexis nem csak eszes, de a női megérzései sem hagyják cserben.
- Beszélhetnék vele? - kérdezte félénken.
A nő a fürdőszobaajtóra nézett. - Na, most mit mondjak? - gondolta. - Hogy az apja az én fürdőmben mosakodik éppen? Lanie-vel is elég bírni, még csak az kéne, hogy Alexis is kombináljon!
- Éppen a mosdóban van, de később, ígérem, hogy vissza fog hívni. Most aludj egy kicsit, nálatok még nem is hajnalodik, nagyon kimerült lehetsz! - próbálta a lehető leghatározottabb hangon mondani, nehogy Alexis-nek kételyei támadjanak.
- Jó, - jött sokára a bizonytalan válasz - de ne felejtse el!
- Pihenj jól - búcsúzott el Kate és éppen letette a telefont, amikor a fürdőből hatalmas csörömpölés, huppanás és hangos kiáltás hallatszott.
Gondolkodás nélkül rohant a hangok irányába, szinte feltépte az ajtót, és egy pillanatra elakadt a lélegzete az elé táruló látványtól. A földön mindenfelé parfümös, illatszeres, tusfürdős, hajlakkos és még ki tudja milyen üvegek, flakonok gurultak, a padló csupa víz, Castle pedig fájdalmas arccal próbált feltápászkodni a földről.
- Castle! Mi történt? - kérdezte, miközben majdnem kiugrott a szíve a helyéből. Átkarolta a férfit, és segített neki felülni a kád szélére.
- Én ... csak ... próbáltam a ... szivaccsal megmosakodni, mert a zuhany eláztatta volna a sebeket, de elcsúsztam.
Kate száján ott volt a csipkelődő mondat, hogy "Te tényleg olyan vagy, mint egy gyerek, egy percre sem lehet egyedül hagyni." vagy "Mégis jobb lett volna, ha én fürdetlek meg.", de nem tette. A férfinak fájdalmai voltak, látszott, hogy komoly erőfeszítésébe kerül jajgatás nélkül túlélni egy-egy mozdulatot. Kate végignézett rajra, és látta, hogy a vállán levő kötést átitatta a vér. Valószínűleg felszakadt a varrat, amikor próbált az esés közben megkapaszkodni. Most tudatosult benne, hogy nem szabadott volna még egyedül hagynia. Lelkiismeret furdalása támadt, amiért nem vette elég komolyan a helyzetet, nem vigyázott eléggé a férfira, és most ezért szenved. Jóvá kell tennie a hibáját. Még szerencse, hogy Alexis nem látja így az apját - jutott eszébe az előbbi telefonbeszélgetés.
- Segítek, csak ülj nyugodtan - nézett együtt érzőn Castle-re. Bevizezte a mosdókesztyűt és lágyan, finom mozdulatokkal érintve a férfi bőrét, kezdte lemosni hátáról a láz okozta izzadtságot.
Rick-nek ugyan minden porcikája fájt, de Beckett simogató mozdulatai és a frissítő meleg víz olyan kellemes érzéssel töltötte el, hogy agya elnyomta a fájdalmat, és behunyt szemmel átadta magát az élvezetnek. A finom kéz már a karján és a mellkasán siklott, miközben arra gondolt, hogy más körülmények között milyen érzéki lenne ez a pillanat, de most inkább megnyugtató, gondoskodó és szeretettel teli. Kinyitotta szemét és hálásan figyelte a nőt, akin látszott, hogy minden idegszálával a mozdulataira koncentrál. Kate néhány másodperc múlva megérezte a férfi tekintetét, és felnézett. Keze megállt, elmosolyodott. Mindketten élvezték a megnyugtató pillanatot.
- Mindjárt kész vagy - szólalt meg meleg hangon a nő, és kezdte lemosni Rick sérült combját a kötés körül.
- Már teljesen kész vagyok - mosolyodott el Castle miközben Beckett arcát fürkészte, de nem látta a reakcióját, mert a reggeli napfényben ragyogó barna hajzuhatag jótékonyan eltakarta a nő szája sarkában bujkáló elnéző mosolyt.
Kate felállt, végignézett az írón.
- Hát, néztél már ki ennél jobban is - állapította meg tényként. - Jobb lesz, ha nem adok rád pizsamát, mert át kell kötni a sebedet, viszont a bokszeralsódat ki kellene cserélni, mert csupa izzadtság. Mire cseréljük le Csőrikét, Hókuszpókra vagy Malackára? - kérdezte szemében pajkos csillogással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése